Amerikai Magyar Szó, 1985. július-december (39. évfolyam, 27-48. szám)
1985-09-19 / 35. szám
Thursday, Sep. 19. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. NESZE SEMMI . . FOGD MEG JÓL A demokrata többséggel rendelkező képviselőhöz és a republikánusok által vezetett szenátus törvényjavaslatot vélt elfogadni, amely szankciókat tartalmaz a gyűlölt del-afrikai apartheid-kormány ellen. Ezt óhajtotta megakadályozni Reagan elnök, amikor Elnöki Rendeletet bocsátott ki, amellyel "aktiv konstruktiv lépéseket" tett a Botha kormány ellen. Az Elnöki Rendelet természetesen nem más, mint további támogatás és segítség ahhoz, hogy a Botha kormány folytathassa apartheid politikáját. Az Elnöki Rendelet minden pontja kibúvót tartalmaz Például: "Megtiltjuk a nukleáris technológia kivitelét, kiveve^ ha az szükséges az elburjánzás (prolifera'cio) ellenőrzésére, vagy azt humánus célokra fordítják" Egy másik példa:. "Megtiltjuk kölcsön folyósítását a dél-afrikai kormánynak, kivéve, ha a kölcsönt a nemzetgazdaság előmozdítására fordítják." Egy másik példa: "Nem szabad Krugerrandot behozni az Egyesült Államokba, ha azt nyugati kereskedelmi partnereink nem hagyják jóvá." Az Elnöki Rendelet tehát "nesze semmi, fogd meg jól”. Ezt nemcsak mi mondjuk. Randall Robinson, a dél-afrikai szabadság- mozgalom vezetője igy nyilatkozott: "Az Elnöki Rendelet nem más, mint a Botha-kormány további támogatása és a Reagan politika elleni mozgalom leszerelése." Rev- Jesse Jackson igy nyilatkozott: "Az Elnöki Rendelet nem más, mint kétsegbeesett próbálkozás egy csődbement politika megdöntésére" és hogy "megakadályozza a Szenátus lépeseit." Reagan Elnöki Rendelete elerte az e^yik célt: számos republikánus szenátor támogatja Lugar és Dole szenátorok javaslatát, hogy halasszák el a dél-afrikai kormány elleni szankciók tárgyalását. A Botha kormányt támogató lépések nem befolyásolják a dél-afrikai fekete nép harcat: folytatják azt még nagyobb elszántsággal, tudva, hogy a washingtoni kormány a fajgyűlölő Botha kormány egyik támogatója.________________ __________ AMERIKAI i MAGYAR SZÓ USPSO234M0 ISSN 0194-7990 ' ■* Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August last week in Dec. By Hungarian Word Inc. 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952. under the .Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the 17SA: One year $ 18.- 8 months $ 10.- In Canada and other countries; One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmasten Send address changes to: Hungarian Word Inc. Amerikai Magyar foá 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 KINCSKUTATÁS AZ ÓCEÁN FENEKÉN Amióta felfedezték a 73 évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic nyugvóhelyét az újfundlandi partok közelében, a közvélemény figyelme kettőzött érdeklődéssel fordul az ( óceán fenekén történő kincskutatas felé. A Titanic után már régóta kutatnak azok, akiket elsősorban a nagy hajón utazó gazdag angolok és amerikaiak ékszerei érdekelnek, melyeknek érté- , - t két annak idején dcse 1912. ápr. 12-en több, mint hét millió dollárra becsülték. Jelenlegi értékük, ha felszínre kerülnének, úgyis mint muzeális tárgyak, sok száz millióra emelkedhetne. De ennél sokkalta nagyobb kincshalmazt tartalmaz az a spanyol hajó, amely Dél Florida partjai mentén süllyedt el több száz évvel ezelőtt. (Több, mint 400 millió dollárt érő vagyonról beszélnek a bátrabb becslók azzal a nagy óceáni "fogással" kapcsolatban, amely Mel Fisher egykori baromfitenyésztőnek jutott nemrégiben osztályrészül. A történet valamikor a hatvanas evek végén kezdődött, amikor Mel Fisher, aki már gyermekkora óta szenvedélyesen vonzódott a búvárkodáshoz, hátat fordított nyűgnek tekintett baromfifarmjának, s minden pénzét befektette a nagy kalandba. Nem volt egyedül. Akkoriban már tucatjával voltak minden rendű és. rangú kalandorok, akik Florida partjainál nagy buzgalommal kerestek a spanyol királyság már vagy három es fél évszázada hullámsirban rejlő hajóját, a Nuestra Senora de Atocha-t. A kutatásnak korántsem tudományos jellege volt, a hajokeresok a legendás hajó nem kevésbé legendás ezüstkincset kívánták megkaparintani. Mel Fisher tizenhét év óta mindennap azzal bocsátotta útjára az alkalmazásában lévő búvárok kutatócsónakjait: "Ma lesz a nyerő nap!" Több mint másfel évtizeden keresztül mindennap tevedett. De ez lett volna a kisebbik baj. A tengeri kincskutatás, amig az ember a térdig érő partmenti vízben folytatja, nem költséges hobby, a parttól néhány kilométerre, néhány tucat méternyi mélységben viszont mar pénzemésztö elfoglaltság. A végzet pedig mintha csak próbára akarta volna tenni Fisher kitartását: amikor a hetvenes évek végén (először tönkrement, néhány morzsányit elevetett a hatalmas kincsből. Az akkori zsákmány - a lelőhely alig két mérföldnyire volt az elsüllyedt spanyol hajó hullámsirjátöl - csak éppen arra volt elég, hogy Fisher ne kényszerüljön felhagyni a kutatással. No meg, hogy ismét fellángoljon már-már lankadó kutatási kedve. De aztán évekig nem került elő semmi. Pedig Fisher egyre nagyobb intenzitással és egyre nagyobb apparátussal dolgozott. Megbízott és két esztendeig fizetett egy történészt, hogy derítsen fel minden elérhető dokumentumot az elsűly- lyedt hajóról, illetve a szerencsétlenseg körülményeiről. <3 maga is többször járt Spanyolországban, s ott nem a tenger mélységeiben, hanem a levéltárak molyrágta irattömegeibe bukott alá, hogy valamilyen kézzelfogható nyomot hozzon a felszínre. Először ez a fáradozása járt eredménnyel. A kutatások eredményeképpen előkerültek azok az iratok, amelyek a hihetetlen kincs megmentésére tett korabeli kísérletekről tanúskodtak. Ezekben pedig meglehetősen nagy pontossággal megjelölték a katasztrófa feltételezett helyszínét. A felfedezés ismét jokor jött. Fisher akkoriban megint teljesen leégett, de a pontos térképek hire megnyitotta néhány, főleg üzletileg kalandoskedvü támogató pénztárcáját: mintegy nyolcvan csendestárs segítségével uj lendületet kaphattak a kutatások. Ez a pénz már arra is elegendő volt, hogy Fisher és negyven főnyi csapata amelynek a megszállott kincskereső felesege épp úgy tagja volt, mint négy gyermeke, a legkorszerűbb technikát is igénybe vegye. Végül már olyan berendezésekkel is dolgoztak, amellyel például a nemrégiben az Atlanti-óceánba zuhant indiai Boeing utasszállitö gép feketedobozait kutatták és találták meg. A tizenhetedik esztendő azután meghozta a "nyerőnapot". A kutatocsoport nem messze attól a helytől, ahol sejtették, rábukkant a hajóra és a mérhetetlen kincsre. "Mint egymásra dobált hasábfák végeláthatatlan tömege, feküdt a sok ezüstrúd" - mondja Fisher lánya. J I fi Mel Fisher mindenre gondolt, mar előre pereskedett a medve bőrére. S hogy időben kezdte, bizonyítja, hogy Florida állam igazságügyi hatóságai, majd maga az USA Szövetségi Legfelsőbb Bírósága is csupán tizeves huzavona után, 1982-ben ismerte el Mel Fisher jogát az akkor még sehol sem létező leletre. De az egykori baromfi- tenyésztő nem biz mindent a jogra. Az óriási lelet bejelentése óta a bűvárok 24 órás fegyveres őrségben óvjak a még a mélyben lévő vagyont a potyalesöktől. A viz alatti kincseskamrát rajtuk kívül éjjel-nappal működő videokamerák is szemmel tartják. A búvárok ébersége érthető, a szerződés szerint a teljes értek egyszázad részét fogjak szétosztani közöttük; ez pedig fejenként elérheti a 100 ezer dollárt is. Örülnek a Fishert támogató pénzemberek is, hiszen kockázatvállalásuk immár bizonyosan gyümölcsöző lett. S végül reménykednek a tudósok, akik úgy vélik, hogy az óriás ezüsttómeg mellett olyan művészettörténeti értékek tömegét is felszínre hozhatják, amelynek jelentősége, ahogy mondják, Pompeji feltárásával vagy Tutenkamen sírjának meglelésével mérhető Össze. Mel Fisher mindenesetre úgy érzi, bú- sásan megfizetett a kincsért, s jogos tulajdonának tekinti azt. Hiszen a sok keserves újrakezdés és a töménytelen pénzén kívül egyik fia és annak felesége eletével fizetett a nagy kincsért: egy éjszaka viharban szerencsétlenül járt csónakuk. Újítsa meg előfizetését!
