Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-14 / 7. szám

Thursday, Feb. 14. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. Amikor örökéletűek lesznek az emberek Beregi Tivadar: (Párizs) Victor Hugo és Magyarország Franciaország ünnepli egyik legnagyobb költőjének és regényírójának halála centená­riumát. Victor Hugónak már a romantika korában voltak csodáiéi és ócsárléi. S hiába kritizál­ták hibáit, gyengéit, tévedéseit, hiaba támad­ta a konzervatív reakció republikánizmu- sát, demokratikus gondolkozását, hitét a progresszióban, elkötelezettségét a szabad­ságért, az igazságért és a nemzetközi béké­ért, Victor Hugo társadalmi eszményei az emberiség boldogulásáért ma is élnék; örö­kös ellenfelei nem tudták őt elföldelni vég­érvényesen. Ma sem halott bálvány, vagy Összetört istenség az idők forgatagában, a moderniz­mus, vagy az uj irodalmi irányok sálya alatt, hanem olyan maradt, mint egy hatalmas ősi tölgy, amelyet sem a változó korszakok forradalmi hullámai, az uj esztétikai divatok, nagyképü, tolakodó, felkapaszkodó sznobiz­mus nem tudott még 1985-ben sem kidőnteni a helyéből, mert a CROMWELL elé irt bevezetése, a Notre Dame de Parisra, a Chatimens-klasszikus kötésű verseire, a Contemplations-ra, a La Legende dés Siéc- lesre, a Nevető emberre, a Nyomorultak­ra,;'áMTengeiv munkásaira, a Rettenetes év- re (1070) és1 gyújtó forradalmi lírájára- tttttt-* dig emlékezni fognak, bármi történjék is a zajló, küzdelmes, háborgó, igazságtalan­ságokkal, éhséggel, szenvedésekkel, meg­számlálhatatlan bajjal viaskodó világban. Victor Hugo a jó és a rossz, az igazság és a hazugság, a gyűlölet és a szeretet, az önzés es egymásra utaltság harcában itt van közöttünk és várja, hogy nemes, demokratikus, társadalomalakitó eszméi megvalósuljanak a mi háborúktól, önzésekből eredő kérlelhetetlen emberi összecsapások­tól feldúlt világunkban. « A nagy hugoi emberi ideáloknak az irodalomnak és a társadalmi valóságok­nak, az esztétikának és a kort mozgató eszméknek belső kapcsolatából magyarázha­tó, hogy milyen elhatározó hatással volt a francia romantikus iró szenvedélyével, lázadozásaival a nagy magyar költőkre, regényírókra, államférfiakra, mint Eötvös József, Vörösmarty Mihály, Kemény Zsig- mond, Jókai Mór. Akire Victor Hugo a legnagyobb hatást tette és érzékenyen befolyásolta egész poli­tikai es irodalmi orientációját, az Eötvös József volt. Mar 1835-ben, 22 éves korában, a fiatal Eötvös lefordítja Victor Hugo Angelo cimü drámáját és eléje ir egy nagyon szép és rokonszenves, a lelkesedéstől izzó beveze­tést: A francia drámai literatura és Victor Hugo, ahol ma is érdeklődéssel olvassuk a fiatal magyar iró megállapításait, reflexió­it, amely mutatja Hugo hatását a magyar romantika irodalomszemléletére: "Csak az, ki egészen korában élt, ki korát megél­te, az hathat. Hugo Victor ez utóbbiak egyi­ke... minden érzeményt, mely népének szi­vét emelte, Ő érzette; minden öröm, remény, fájdalom, visszhangot talált szivében is.. Nem tetszeni, használni vala Hugo Victor célja, és Ő elérte azt. Felette szent, felet­te nagy vala neki a poézis, mint sem, hogy Cousteau, a világhírű oceánográfust tudományos értekezletre hívták meg a Szovjetunió­ba. Ez alkalommal nyilatkozott a szovjet hírügynökségnek. Ebből közöljük az alanti erdekes részleteket. Ez a legendás ember, aki feltárta a viz- alatti mélységek csodálatos világát, azért érkezett a Szovjetunióba, hogy részt vegyen az "Utazók klubja" televíziós műsorban.- Titkok nincsenek többé - mondja a tudós. - A titok az, amit senki sem képes megérteni. A természet azonban megismer­hető, és az ember be tud hatolni minden tárgy, minden jelenség lényegébe, még ha ez ezer év múlva történik is. Éppen ez ösztönzi Cousteau-t, hogy be­hatoljon az ismeretlenbe, hogy mindent megértsünk, mindent megismerjünk. Neki valóban felfedező természete van. ö kezdte el elsőnek a mélyvizi kutatásokat és film­felvételeket, találta fel az akvalángot, a légzőkészüléket, a "viz alatti házakat", a "merülő csészealj" elnevezésű készülé­két, végzett 1956-ban olajfűrásokat Abu Dhabiban a kontinentális talapzaton, Ó alkalmazta a rendszermódszert a viz alat­ti régészeti kutatásokban, amely ma már megszokott gyakorlattá vált a hivatásos archeológusok körében.... Vilógfelfogását Jacques-Yves Cousteau uj könyvében igyekszik kifejteni. Még be sem fejeződött "Az Oceánbolygo" című, második 20 kötetes, enciklopédia jellegű munkájának kiadása, o azonban mar minden erejét uj müvének szenteli.- 62 könyvem közül hármat tartok fon­tosabbnak: "A csend világában"-t, az "Élő . tengec"-t és ezt, amelyet még. nem »fejez­tem be - magyarázza az iró-oceanográfus. Ebben a könyvében arról ir, amiben hisz, ami a mai nyugtalan világban izgatja. Amikor a már elkészült fejezetekről beszél, szeme felcsillan - érezni lehet, hogy ez a kedvenc témája.- Az egyik fejezetben például azt ábrázo­lom, milyen lesz az élet egymillió év múl­va. Tudományos fantasztikum? Nem, el­beszélés a jövőről. Milyennek látom a jövő embereit? Örök életűnek. Úgy vélem, már körülbelül 600 év múlva, vagyis tulajdonkép­pen holnap, legyőzik majd a betegségek okozta halált, és az emberek akkor legfel­jebb szerencsétlenségek következtében pusztulnak el.- Matuzsálemek társadalma lesz? - kérde­zem. - Nem, az emberiség feltalálja majd az örök ifjúság elixirjét. Mellesleg szólva, ez a távoli világűrbe vezető utat is meg­nyitja - hiszen az emberi élet jelenlegi tartama mellett a csillagokig nem lehet eljutni. Azt mondják, halhatatlannak lenni unalmas. Ez nem igaz. A tudat emlékező­tehetsége persze erős. De az érzéki emléke­zetet a feledés élteti, és mindazt, ami megrendít bennünket - szerelem, betelje­sülés, egyszerűen öröm - minden alkalom­mal mintegy újra átéljük, akárhányszor történik is. Es ami a legfontosabb: ez való­ban értelmes emberek világa lesz, akik irányítani tudják önmagukat, a memóriáju­kat. Jacques-Yves Cousteau azért próbál bepillantani a jövőbe, hogy világosabban feltárja a mai világ problémáit.- Hogy elérjük ezt a valóságot, ehhez az szükséges, hogy átéljük a következő ötven évet - az emberiség számára legve­szélyesebb időszakot, és akkor, remélem, sikerül majd végleg felépíteni a tartós, igazságos világot. De milyennek látja ezt a világot ez az ábrándozó, akinek gyakorlati tudós esze van? Én az emberek boldogságáról, a népek közötti egyetértésről, arról ábrándozom, hogy a javakat igazságosan osztják el azok között is, akiket manapság harmadik világ lakóinak nevezünk, valamint arról, hogy az emberek elfelejtik majd azt az ostobaságot, amely szembeállítja őket egymással. Életem fő értelmét abban látom, hogy elősegítsem ennek az álomnak a megvalósulását. Minden embernek saját nézetei lehetnek, hogyan, milyen eszközökkel harcolhat a béke megőrzéséért, a háború ellen. Jacques- Yves Cousteau számára ez a téma elvá­laszthatatlan a környezet védelmében folytatott harctól. Ezzel a céllal hozta letre a Cousteau Alapot, amelynek ma három központja létezik: francia, amerikai es kanadai, emellett csupán a párizsi alap­nak 220.000 tagja van. Munkájában a leg­fontosabb helyet az a harc foglalja el, amelyet a fegyverkezési verseny által a természetben okozott kár ellen folytat­nak. játékként célnak tartaná; neki eszköz vala, melyet használt, hogy népét erősítse s az erő erény. Igazság az, mit keresett, mit feltalált, és azért fog élni, legnagyobb tanú­ja korának." Victor Hugo nemcsak Eötvös József iroda­lomlátására gyakorolt hatást, mely szerint az irodalom nem öncél s csak a társadalom­mal, korával való Összefüggésében van értelme, hanem politikai filozófiájára is. A külföldön irt alapvető társadalomböl­cseleti munkáján "A XIX. szazad uralkodó eszmeinek befolyása az álladalomra" erősen érződik Hugo politikai demokratikus gondol­kozása, Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződése és a francia forradalom szabad- ság-és egyenlőség ideológiája. Eötvös mindig elitélte az emberi kapzsi­ság és telhetetlenség megnyilatkozásait, s az elnyomottak, a gyengék, a nincstele­nek, a megalázottak, a megvetettek védelmé­re kelt; az ő jogaikért harcolt kivételes bátorsággal, és az 1848-as forradalom előtti években a magyar nép éhínségét és tragikus jobbágysorsát ismertette akkori folyóiratok­ban: ezzel a tevékenységével valósággal felrázta közönyéből a magyar burzsoázi­át és leleplezése óriási hatást tett az akko­ri reformkor vezérférfiaira: Kossuthra, Széchenyire és Deákra. Eötvös részéről valóságos forradalmi tett volt, amikor szembeszállt a kastélyok gaz­dag hatalmasaival, a fennhéjázó, gőgös óriás földbirtokok tulajdonosaival, a "kuny­hók" szegény lakóinak védelmében. Waldapfel József irodalomtörténész mondot­ta nagyon helyesen, hogy Eötvös József, Petőfi legnagyobb elődje. Az volt Eötvös József szabadság- és igazságrajongásával és az elnyomott népek szeretetével, ugyan­akkor az emberi egyenlőség társadalmi esz­méjével. ÚJÍTSA meg előfizetését

Next

/
Oldalképek
Tartalom