Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-07 / 6. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 7. 1985. A csillagháború; tervek veszélye Dr.Bükkhegyi László: BŰN, SZÉGYEN-E A SZEGÉNYSÉG ? n. (folytatás az 1. oldalról) tisztázása teszi lehetővé a stratégiai és középhatétávolságu fegyverek csökkentesét. Figyelemmel kisérjük, hogy milyen lépéseket tesz a Reagan-kormány a genfi konferenciával kapcsolatban. Reagan elnök három ultra-konzervativ személyt jelölt ki a három vonalon mozgó tárgyalások vezetőségébe: John Tower, volt texasi szenátort, a Pentagon hu támogatóját, a SALT II Egyezmény ellenzőjét, Maynard Glitmant, aki mint Paul Nitze helyettese működött és Max M. Kampelman washingtoni ügyvédet, aki az USA képviselője volt a madridi európai együttműködési tanácskozáson. Kampelman törzstagja a "Jelen Veszély Bizottságinak, amely a Szovjetuniót tartja felelősnek a nemzetközi feszültségért. Mind a három vonalon mozgó tárgyalás fontos, de a legfontosabb az, amely az űrfegyverkezés problémáját tárgyalja, még pedig azért, mert a stratégiai és a k'őzéphatótávolságü atom fegyverzet kérdésében nem lehet egyezményre jutni, ha holtpontra jutunk az űrfegyverzet kérdésében. Max M. Kampelman áll azon bizottság élén, amely az ílrfegyverzetröl fog tárgyalni. Nézzük meg, milyen álláspontra helyezkedik e kérdésben Mr. Kampelman? Ö, Brzezinski (Carter elnök biztonsági tanácsadója) és Robert Jastrow fizikus cikket írtak a N.Y. Times 1985. jan. 27-i Magazinjában a fegyverkorlátozás kérdéséről. Többek között ezeket mondják: "Elvégre is a tény az, hogy az ürfegyve- rek nem tömegmészárlásra képes atomfegyverek és némi aggodalomra ad okot az, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az űrfegy- verek betiltásához, annak ellenére, hogy Hogyan alkalmazható az a felfogás: "a szegénység mindenki hibája" pl. a Nagy Depresszió és a Hatalmas Szárazszág alatti idők millió és millióira, amikor jóformán mindenkit érintettek ezek a nemzeti, gazdasági-pénzügyi csapások ? SEHOGY- SEM ! Nagyon gyakran halljuk manapság: A "welfaren lévő család mindig az is marad". EZ SEM FEDI A VALÓSÁGOT! Minden egészséges, Öntudatos emberi lénynek (nem számitva ide a krónikus bűnözőket, akik nem munkájukból akarják magukat eltartani) őszinte vágya, hogy saját kétkezi, szellemi munkájával gondoskodjék sajátmaga és családja eltartásáról s általában megtorpan ambíciója, ha a sorsa állami támogatásra kényszeriti. Egyébként a statisztikai adatok azt igazolják, hogy a welfaren lévő család átlagban mintegy 17.5 hónapig van csak állami támogatáson. Az az állítás, miszerint a welfaren levő családoknak rendkívül sok gyermekük van és sokan csalnak, hogy állami támogatásban részesüljenek, ugyancsak nem helytálló a hivatalos statisztikai adatok szerint: ezek az adatok azt mutatják, hogy átlagban, a segélyben részesülő családok 7096- ának kevesebb, mint 3 gyermeke, s 4096- ának csupán 1 gyermeke van. Ami pedig a segéllyel való csalást illeti, az adatok azt igazolják, hogy átlagban csupán • 2.5 százaléka csal a welfares családoknak. Különösen az utóbbi években gyakran hangoztatott vád az állami segélylistán lévőkkel szemben az, hogy "csupa eptestü férfi" kap támogatást; a statisztikai adatok szerint a segélyben részesülők 80%-a nő. A tények önmaguktól beszélnek. Természetesen elsősorban azoknak áll érdekében annak a hírnek a terjesztése, hogy " a welfaret jóformán már nem lehet megfékezni" s hogy "az egyes államok túlságosan bőkezűek a segélynyújtást illetően", akik azzal próbáljak a szövetségi, állami, minden időket meghaladó, elképzelhetetlenül óriási "költségvetési hiányt" csökkenteni, hogy a szociális juttatásokat mindenkeppen lefaragják. Ugyancsak a statisztikai adatok mutatják, hogy a welfaren lé vök számának növekedése, az állami segélynyújtás összege egyenes arányban növekszik a lakosság, az infláció növekedésével. Távolról sem az e cikk célja, hogy a welfare-juttatások, állami támogatás korlátlan, ellenőrizhetetlen folytatását védje, hanem csupán arra óhajt rámutatni, hogy EGY DEMOKRATIKUS, MODERN, KAPITALISTA TÁRSADALMI RENDSZERBEN A LAKOSSÁGNAK "GAZDAGOKRA ÉS SZEGÉNYEKRE" VALÓ MESTERSÉGES FELOSZTÁSA, ANNAK AZ ELAVULT MÁSFÉLSZÁZADOS KONZERVATÍV ÁLLÁSPONTNAK A FENNTARTÁSA, MELY SZERINT A "SZEGÉNYEK MEGÉRDEMLIK SORSUKAT, NEM ÉRDEMELNEK ÁLLAMI TÁMOGATÁST, MERT NEM ( TUDTÁK MAGUKAT A GAZDAGOK KÖZE FELKÜZ- DENI, TEHÁT A SZEGÉNYSÉG SAJÁT HIBÁJUK,11 A XX. SZÁZADBAN EGYSZERŰEN ELFOGADHATATLAN. Igenis, adott indokolt, igazságos körülmények között a társadalmi Összességnek: az államok alkotmánybeli, erkölcsi kötelessége a segélyre rászorulók támogatása, emberi megélhetésük biztosítása és " nem a szociális juttatások fokozatos csökkentése", különösen akkor, amikor átlagos emberi aggyal szinte felfoghatatlan összeg áll a hadikiadások, a végnélküli fegyverkezés támogatására ! ez az egyetlen módszer, amellyel védekezhetünk a Szovjetunió támadó rendszerének első csapásával szemben." Ha ez Kampelman alapálláspontja és ehhez fog ragaszkodni a tárgyalásokon, akkor hogyan várhatunk eredményt? Mert a fenti idézet hamis , az úrfegyver nem atomfegyver, mondja Mr. Kampelman. Ez igaz, de ha az űrfegyver képes megsemmisíteni az ellenség rakétáit, akkor annak tulajdonosa megtámadhatja az ellenfelet anélkül, hogy félnie kellene az ellen- támadástól. Ez egyedül bizonyítja, hogy az atomháború veszélye csak növekedne az úrfegyverkezés megvalósitásaval. Fordítsuk csak meg a helyzetet. t Mit szólna a Pentagon, ha (a Szovjetunió helyezné fegyverzetét az űrbe azzal a céllal, hogy lelöjje> az ellenség rakétáit? Elképzelhetjük a választ. De, ha a szovjetek űrfegyverei veszélyeztetik az USA biztonságát, akkor az amerikai űrfegyverek veszélyeztetik a Szovjetunió biztonságát. Ezért az atomfegyverzet csökkentése csupán ^akkor lehetséges, ha elejét vesszük az űrfegyverkezésnek. Ez mindkét állam kölcsönös érdeke. Ez az egész emberiség alapvető, életbevágó érdeke. New Delhi, Indiában tartott konferencián India, Tanzánia, Mexico, Argentina, Svédország és Görögország vezető államfer- fiai felhívást intéztek az Egyesült Államokhoz és a Szovjetunióhoz,_tegyék lehetetlenné, hogy az űr hadszíntérré váljon, csökkentsék mind a stratégiai, mind a közép- hatótávolságu atomfegyvereket. Csatlakoz(folytatas az 1 oldalról) Milliók fizettek és fizetnek életükkel a kétségbeesés diktálta eme utolso lépésért. Amerikában csak a 19. század közepén nyilvánították a magzatelhajtást (abortusz) törvénytelennek. És amikor ez lett a törvény, a fő indok nem a magzat életbentar- tása volt, hanem az anya életének a védelme az e célokra használt ártalmas gyógyszerek vagy sebészeti eljárás következtében. Az 1973-as Legfelsőbb Bírósági döntés (Roe vs. Wade) vegre elismerte a nők jogát, saját testük Jfölötti döntésre, de a 100%-osan biztos fogamzásgátló szerek hiányában nem kívánt fogamzások (igy is történnek. (A Reagan adminisztráció e célra megszavazott alapok 90 százalékát a nők SZAPORODÁSI képességét előmozdító szerek vizsgálatára és csak 9 százalékot használ fel a születéskorlátozó szerek- re.) ________________________________________________ ni kell a világ minden népének e követelésekhez. Csupán egy minden alapvető információ tudatában lévő amerikai nép képes a békét biztositó álláspontra helyezkedni és a washingtoni kormányt befolyásolni olyan magatartásra, mely eredményre viszi a genfi tárgyalásokat, megakadályozza az űrfegyverkezést, csökkenti a stratégiai és közép- hatótávolságu fegyverzetet, biztosítja az emberiség békéjét és fennmaradását. ( Mitévő legyen a vérfertőzés 13 éves aldozata? Mitévő legyen a nemi erőszak aldozata? Mit csináljon a 42 éves asszony, aki azt hitte, hogy már nem~eshet teherbe? Mitévő legyen az a nö, akinek’ kemoterápiás besugárzást kell vennie rákbetegsége ideiglenes feltartóztatására? Vagy az a nő, akiről megállapították, hogy a fogamzásgátló szer, amit használt, súlyos sérülést ejtett a magzaton? Mindezek a szerencsétlenek ezentúl csak életük kockáztatásával fordulhatnak majd abortuszklinikákhoz, mert most már országszerte bombázzák azokat "az emberi életet tisztelő" (pro life) fanatikusok. A "magzatok meggyilkolása" fölött érzelgő propaganda ellenére statisztikailag alátámasztott tény az, hogy az abortuszok 9096-a a terhesség első 12 hetében történik és csak egy százaléka akkor, amikor a fetuszon már mutatkoznak az emberi teremtmény jelei és esetleg képesek lennének felnőni. Ne arról folyjon a vita, hogy mikor kezdődik az élet az anya méhében, hanem arról, hogy a már megszületett teremtménynek, az élet ezer problémájával küzdő nőnek joga legyen saját élete fölött rendelkezni. Sally Rosloff és Toni Carabillo, a Nők Országos Szervezete (NOW) vezetőségi tagjai Az abortusz kérdésről
