Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-31 / 5. szám

Thursday, Jan. 31. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Csongor rózsa riportja: zu ... ” ..V,,1,,1, : KIS HÁZAK SIRATASA y Ki magának hazat épit, életre szólóan kötelezi el magát. Nem csak homloka verejtékét örökíti a falakba, hanem életét mindig-ujrakezdéssel tetezi. Tatarozás, vakolás, igazítás, toldás-foldozás, faültetés, kertművelés, járdasöprés, hótakaritás, bokrok, szölővesszök metszése, hullt lombok égetése, ásás és ültetés - a természet örök körforgása szerint. Amig csak birtokolja a házat s az életet. A ház életadósság-törlesztés, örök időre. Ha kiröppennek a felnőtté lett kicsinyek, emlékezések tárházává lesz. Hová hazajár­nak a gyerekek, majdan az unokák. A szülői házban építkezik a messzeségben megfáradt lélek. Nagy teher a saját ház, s talán éppen ezért, ha egyszer viselte valaki, nem tud többe élni e teher nélkül. S akkor egyszer csak elindul a szóbeszed - bontják. A Hét műsorában láttam Miskolc egyik külterületének bontásra ítélt kertes-házas utcáit. Pedig valamennyi családi ház állaga kitűnő, bár ilyen lenne a legrosszabb az országban. Dús, lombos kertek, fasoros utcák, az aszfalt mentén is nyesett bokrok futnak, közmű van, akkor hát miért? A Tévé szorgalmasan járta a maga útját. Tervező, szanáló, minden itélethozót megkeresett. A kérdezettek egyrésze hallgatott, másik része hosszan magyarázott. Egy hónap múlva ismét tudósított a tévé, ezúttal a végeredményről, amely, ugylátszik, megváltozott. A városnegyedet nem bontják le. Anyagtakarékosság, stb. Emberek nyugalmá­ról, békés életről itt sem esett szó, de hagy­juk, a fontos, hogy mégsem bontják le. A miskolci ügyben elszánt emberek jártak sorsuk érdekében, az emberek azonban nem mindig elszántak. Kiváltképp hatósági közegekkel szemben. Ami Ítélet fentröl jön, olyan, mint a honvédségnél a parancs. Mint a birói döntés. A fellebbezés ez esetben több, mint szembeszegülés. Ismeretes a Z, utcai eset. Hasonlít a miskolcira, csak sajnos másképpen végződött. K- város egyik külső részéről van szó, néhány évtizedes település. Ök nem futottak tévéhez, sehovasem. Csak hitetlenkedve kérdezték, miért? Aki meséli, buzgó helytörténész, úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Ép családi házak álltak itt, mögöttük tágas kertek, termoerejük delén a gyümölcsfák. Ritkafa-gyüjtemény kettő volt itt, lelkes agronómus háztulajdono­sok keze alatt versengtek egymással. A szanálás azonban nem kegyelmez ritkafa-gyiijteményeknek, ép házaknak, különösen- nem utcasoroknak. TermÖ gyümölcsfa, szőlőtőke - miköze mindehhez a szanáló bizottságnak? A szanálok dolga a szanálás. Miért - futottak tanácshoz, tanácstaghoz, országgyűlési képviselőhöz. Közérdek, mondták illetékesek. Az építőipar szabad területet kér, a kozmüfektető, árokásó gépek nem bukdácsolhatnak vajkbrtefák, tujabokrok, fenyvesek között. A gépek ideje drága. A daruk sem kerülgethetik a hársfákat, szőlőtőkéket, ki tudja, még a hagymaágyasokat is meg akarnák menteni. Értsék meg, a lakótelep- épités és ennél fogva a szanálás, amely az első lépés, közérdek. A korszerű lakások építésén korszerű i építőipar fáradozik. Piszlicsár ribizlibokrok, holmi ritkafa-hobbik, ki tud ilyesfajta kéréseknek eleget tenni. Jól kinéznénk ha— Majd lesz a maguk háza helyén szebb, korszerűbb. Zöldövezet is lesz,ne féljenek. Tudja, mikor lesz itt növényzet? Tiz ev talán... Ha egyszer virágzó táj volt, miért pusztították ki? Jártam többször, sorsom szerencséjére Finnországban. Ott is építkeznek. Városrészeket rekultiválnak. A meglevő bokrokat, fákat magas deszka^alánkkal fogják körbe, valóságos kis erődöt vonnak védelmére. Az építői tervek felméréssel kezdődnek. Számba vesznek minden fát, bokrot, ép házat, s a többi csak ezután, ehhez a felméréshez illeszkedve történik. Lakás a toronyház hatodik emeletén, vagy a szalagház tizedikén. Kényelmes, amilyent régen a jómódúak is csak álmodtak. Fővárosi tisztviselők közül is keveseknek adatott, pedig az már rang volt a jóléthierarchia lépcsőjén, biztos egzisztencia. Úgy szólván mozdulni is alig kell, karnyújtásnyira van minden. Bármely pillanatban üzemképes a fürdőszoba, a programozható mosógép, a csapokból meleg viz folyik, fürdéstől autómosásig mindenre s bármennyit belőle, ha akarod. Aki nem boldog ilyen lakásban, az magára vessen. Eleinte csupa öröm az élet, későbben tamad fel az elégedetlenség. Kicsi ez a két szoba, nőnek a gyerekek. Lábuk nemcsak az ágyból, a szobából is kilóg. Külön szoba kellene nekik, kétnemüek, ma igy szokás. Hogy mi nyolcán laktunk egy szobában, kétnemüségünkkel, idős apánkkal? Az régen volt, ma más világ járja... Folyton nekiütközünk valaminek. Régen abban a lakásban, mely végül is kisebb volt, komfortfokozata a béka feneke alatt, valahogy mégis több hely akadt. Meg aztán, emeleten más lakni, mint földszinten. Valami hiányzik, pedig minden a legjobb. Mi hiányzik? Idősebbeknek a régi ház, a kert, fiataloknak a vérkeringésükben hordott emlék egy gyermekkori, nagyapai, apai házról. Ahol kamra volt s benne szerszámok, minden a kézügyben. Itt, ha elromlik egy vízcsap, szerelő sehol sincsen. El az ajtózár, lakatos nincsen sehol. 'Öregapám és az apam fogott ilyenkor egy csavarhűzót, szegecset és jó lett a zár. A pszichés zavarokat későbben testiek követik. Irodalma van a lakótelepi betegségeknek, melyeknek előidézői nem egészen a lakótelepek, hanem a régi tudatunk, magatartásformánk, amelyik nem kepes alkalmazkodni. Fejfájás, szorongás, szivmükódési zavarok, körzeti orvos. Az összkomfort az oka, a mozgásszegénység, a monotónia.. Mit tehetek én ez ellen? Eleinte használ a nyugtató, későbben semmi nem. Aztán elindul a szándék, telek kellene. Hosszá sóvárgás, méricskélés, takarékosság után kisemberekről beszélek - -megveszik. Építenek rá viskót, vagy szereznek egy kimustrált autóbuszkarosszériát. S hogy megvan az ötven négyszögölnyi boldogság, hirtelen fordulatot nyernek a dolgok. Hét végén minden rendbe jón, ami hét közben elromlott. Levegő, napfény, szabad égbolt. Majd később építünk rá valamit. S elkezdő­dik a folyamat, amelynek vége kinél rövi- debb, kinél hosszabb időt felgombolyítandó - egy valódi hétvégi ház. Egy második otthon. Az emberek jelentős részének valóban két otthona van. S ki ne vágyódna oda, több szívvel, ahol csakis a magáéban szol­gál önmagának? Barátomnak kertes háza van az egykor pataknak nevezett, ma csatornaként ismert parton. Mikor a háza épült, messze külváros­nak számított a hely, mi több, világvégének. Ha egyszer egy héten ökrös szekér kocogott kinn az utón, kiszaladtak az emberek és bámulták. Három szobás ház, derék cserépkályhákkal, a fürdőszobahengerben a krumplihej is elég. Vízmelegítéshez sosem használunk fát, szenet, még mosáskor sem. Közeledik a telep, nézze.... Kimegyünk a ház ele, alig százméternyire dohognak a földgépek, hajlonganak a daruk, s mint gyerek a játékkockáit, úgy rakja a fürdőszobákat, lodzsiákat, külső falakat. Köröskörül meg .kukoricaszár - kombájnok mentik az erett csöveket. Fájdalmas látvány, mintha felfordult volna a világ rendje. A nyugati szegélyen vasúti sínek futnak, a délin a vágóhíd terül el. Majd egyszer a házak felfalják a rétet, a vágóhidat a vasúti síneket is. A lakókra gondolok, akik nemsokára költözni fognak. Ablakaikban a vágóhíd töpörtyüszaga. megrakott vasúti kocsik dübörögnek alant. Kell a lakás - mondják - igen, kell. Mindenki ezt mondja. Jon a lakótelep, mondja hatvanon túli barátom. Egy napon földgép, daru jön be a házamba s megesz körtefástul, kertestül. Kapott már papirt? Nem kaptam. Csak találgatunk és nézzük, mint épül... Van itt sok öreg ház, azokat bontsák le. Senki sem fog sírni utánuk. De van itt sok jó állagú, a fiam tiz évvel ezelőtt építette... építettük. És mit tesz, kérdem. Várom a papirt, hogy költözzem. Hogy szanálják az almafámat, kertemet, az életemet. Elmehetek a panelba. Pedig maradhatna itt ez a csatornapart. Valaha élő vize volt, ma beszennyezte az ipari viz. Bontanák le a rossz házakat, adják el a házhelyeket, a magánlakás építők kapnának rajta. Sétány lehetne, s a lakótelep sivárságát enyhíthetné. Nézze ezt a dús növényzetet a patak mentén, az öreg fákat. Elképzelem, jönnek a gépek s úgy | rántják őket ki gyökerestül, mintha, egy szál fű lennének. Azt mondták, közérdek, s azt, hogy még nem biztos. Közérdek? Sok száz ember házának sorsa nem közér­dek? Akkor mi a közérdek? \ PÜSKI-CORVIN \ ▼ ^ X HUNGARIAN BOOKS, RECORDS X 251 East 82 St. ♦ X New York,NY 10028 t ♦ Tel: (212) 879-8893 X $ Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez $ 4 hangszalag ♦ X IKKA, COMTURIST, TUZEX ♦ befizet&hely J *»♦♦♦♦♦♦♦♦4444444444444444444444444444»*

Next

/
Oldalképek
Tartalom