Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-31 / 5. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 31. 1985. Lusztig Imre: JEGYZETEK KÖLTÖZÉSI ÉVAD WASHINGTONBAN Nagy a forgalom a Fehér Ház és a washingtoni minisztériumok kornyéken. Tömegesen költöznek, vagy cserélnek hivatalt Reagan bizalmas emberei. Először Smith igazságügyminiszter nyújtotta be lemondását, pár napra rá Clark belügyminiszter jelentette be, hogy alig várja, hogy visszatérhessen californiai ültetvényére. Ezzel egyidőben Michael Deaver, az elnök tanácsadójáról hallottunk, hogy évi 72.000 dolláros fizetés­ből képtelen megélni és otthagyja Fehér Haz-i állását egy magánvállalatnál talál'., megfelelő kellő fizetésű ($200.000-on felü­li) állást. Edwin Meese, Reagan elnök személyes jogtanácsosa is távozik a Fehér Házból. Átveszi - ha a szenátus jóváhagyja - az igazságügyi minisztérium vezetését. James A. Baker 3rd a Fehér Ház »ve­zérkari fönöke|', sajat Kérésere szinten hátatfordit a Fehér Háznak. Azt hiresztelik, hogy torkig van a Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter közti villongással, belefáradt alapvető problémákról állandóan és folytatólagosan tárgyalnak anélkül, hogy közös nevezőre jutnának. Úgy véli, hogy "boldogabb" lesz a pénzügyminiszteri tisztségben. Donald T. Regan viszont, aki eddig pénzügyminiszterként tevekenykedett, szívesen vallalja a Fehér Ház vezérkari főnökségét. E tisztséget úgy értel­mezik, mint európai országokban a miniszter­elnökséget.. Donald Regan Erre nagyon alkalmasnak találja önmagát, hiszen Ő volt a Wall Street legnagyobb tözsdevállalata, a Merril Lynch & Co. igazgatója. Csupán Donovan munkaügyi miniszter ragaszkodik tisztségéhez. De öt jelenleg a maffiával való kapcsolatokkal vádolják. E személyi változások zavarják a Fehér Ház ügyvitelét. Az adózás kérdésében megoldatlan az ellentét a Reagan által eredetileg kidolgozott "adóreform" kérdé­sében, valamint az óriási államadósság csökkentése módozataiban. Mindeddig képtelenek voltak meghatározni, milyen álláspontra helyezkedjenek a Hitler feletti győzelem 40. évi évfordulója ünneplésének készülődésében, melyet ez év május hónapjára terveznek. "Mi nemcsak attól tartunk, hogy elidegenit- jük magunktól a nyugat-németeket - mondja a Fehér Ház egyik szószólója -,de aggódunk az oroszok, franciák és a többiek magatartá­sától is." "A Fehér Házban uralkodó zűrzavar, írja Bemard Weinraub, a N.Y.Times politi­kai kommentátora, a lap január 23—i számában - sokszorosan emeli Reagan elnök európai útjának határozatlan jellegét.. A közös erővel és kooperációval elért győzelem ünneplése elsőrangú alkalom lenne arra, hogy egyengessek az utat a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió (í&MbóénX; ttyáJc A SZEGÉNYEKRŐL A Magyar Szó 47. számában (Dec. 13, 1984) az első oldalon "Ez volt a hét, amelyen" cimü rovatban ez olvasható: "A szegények sajnos mindig velünk lesznek (ami mellesleg az én véleményem is), miként azt már a Szentirás is megállapította" Kívánságom az lenne, hogy aki ezeket a sorokat irta, írja meg a Szentirásnak melyik részében olvasható ez a megállapitas, és főleg az Ó vagy az Új-Testamentumban. Nekem két Bibliám is van, egy magyar egy angol, de még eddig egyikben sem találtam idevonatkozó dolgot. Nehéz is azokban megtalálni valamit, ha az ember nem tudja, hol keresse. Nagyon kérem a fenti, idézet Íróját, Írja meg, amit ő tud és én nem , Terranova A szerkesztő válasza: Az említett idézet két helyen is fellelhető a Bibliában, Az egyik az Ó-testamentumban, Mózes V. könyvében a 15- fejezet 11. versében. Érdemes a teljes szakaszt idézni: "Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiáid közül valamelyikben a te kapuid közül, a te földeden.... ne keményítsd meg szivedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia elött^ ...MERT A SZEGÉNY NEM FOGY KI A FÖLDRŐL, azért én parancsolom neked.... örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földedet.—" , A másik idézet az Uj-testamentumban található Máté evangéliuma 26. fejezete 11. versében. Betániában, Simon házában egy asszony drága kenetet tett Jézus fejere. A tanítványok ezt helytelenítették. Miért nem adta el az asszony a drága kenetet - mondták. Az igy bejött pénzt szétoszthatták volna a szegények között. Ekkor mondá ezeket Jézus: "A szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek." WATERLOO, Ont. Ezt a levelet édesanyám érdekében irom, mert ö magas koránál fogva képtelen arra, hogy szeretett Magyar Szó újságját, illetve annak hátralékát levélen keresztül intézni tudná. Gyermeki szivünk őszinte szeretetével szerényen, csendes büszkeséggel tudatom, hogy édesanyánk 94 éves, illetve 19-én volt 95 éves. Küldöm tartozását és kérem, hogy az újságot ezentúl az én nevemre és címemre szíveskedjenek küldeni. Ez az édesanyámmal a közös megegyezésünk, mivel neki az olvasás már nehéz. Fogadják hálás köszönetemet és kívánunk kedves mindnyájuknak nagyon boldog áj évet, egészséget, boldogságot, Tóth János és Boriska A Magyar Szó szerkesztősége jó egészséget és még sok-sok boldog évet kivan Mrs. Kathy Tóthnak 95. születésnapja alkal­mával. SPRINGDALE, Ark. Kívánok mindenkinek boldog új évet, jó egészséget, hogy meg sokáig tudják hirdetni a békét és minden néppel a békés egymás mellett élést, emberi szeretetet. Köszönöm az újévi kártyát es mellékelek száz dollárt a'lap javára. Ethel Balia közti viszony enyhitésére és főleg arra, hogy .a közeli tárgyalások sikerrel végződjenek a hadászati, illetve a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek és az űrfegyverkezés : betiltása kérdésében. KORUNK Ml VAN ELŐTTÜNK? < Ámbár az acélválság kialakulóban volt az elmúlt évtizedek során, kiéleződött 1975-ben. Abban az évben az acéltermelés csökkent és nem jutott többé vissza az 1973-74-es szintre. Akárcsak az autóipar­ban, a monopóliumok válasza a krízisre üzembezárások sorozata volt. Az acél­ipari üzemek bezárása folytán 70.000-en vesztettek el f munkájukat, de az acélipari munkanélküliség ennél sokkal nagyobb. Az acéliparral kapcsolatos munkahelyek száma 1974 és 1983 januárja között 487 ezerről 246 ezerre, felére zsugorodott. Az elbocsátottak háromnegyed része soha nem nyeri vissza állását. Az acélipar ugyan­azon ipari övezetben központosul, mint az autóipar, igy az acélipari üzemlezárá­sok és munkahelycsökkenések, hozzáadva az autóiparéhoz, egy egész országrészt ítéltek pusztulásra. Az acéliparban , szinten, a munkahelyveszteség különösen sújtja az afro-amerikai, a spanyolajku és más kisebbségi dolgozókat. Ezek aránytalan mértékben részesülnek az elbocsátások­ban, alacsonyabb szenioritásuk miatt és mert olyan munkakörökben kózpontosulnak, amelyekben a legnagyobb a munkacsökken­tés, amint a monopóliumok végrehajtják modernizálásukat. Az acélkrizisnek több oka van: a monopó­liumok és a finánctőke működésének módo­zata; az USA elvesztette technológiai vezető szerepét és az amerikai gazdaság folyamatából eredő elsőbbséget. Kevés az olyan óriásvállalat, mely hagyományosan uralja az acélipart. A II. világháborúból ez az ipar, mint a világ leghaladottabbja került ki, több acélt termelt, mint a többi ország együttvéve. Teljesen uralta az óri­ási amerikai piacot. Az 1950-55-ös évek­ben az acélimport a fogyasztásnak kevesebb, mint két százaléka volt. Ezt a helyzetet felhasználva , a monopóliumok nem fejlesz­tették az ipart, de magas árakat szabtak és magas profitot élveztek. Nemcsak hogy ezt a politikát követték a háború utáni korai években, amikor nem volt verseny, de folytatták akkor is, amikor az acélimport növekedni kezdett. A vállalatok leszállít­hatták volna áraikat és megakadályozhatták volna a japán és más idegen acélimport behatolását az USA piacra. De a vállala­tok, kivizsgálva az import veszélyét, csak­úgy, mint az autóipar a kis kocsik veszélyét, úgy határoztak, ho^y vállalják az import bizonyos mennyiséget, de nem szállítják le áraikat. Úgy számítottak, hogy magas árak ^magasabb profitot hoznak, még ha az csökkentett termelést és eladást jelent is. Hozzájárult az acélválsághoz a finánctőke működésének módja is. Az iparok birtoko­sai elégedetlenek voltak a profitrátával amit az ipar nyújt és kezdték pénzüket kivonni az acéliparból, s másutt befektetni, ahol a profitráta magasabb. Ez a tőkekivo­nás azt eredményezte, ho^y az amerikai acélipar visszamadt Japán es más országok mögött, továbbá ez az átszervezés az ipar zsugorodásához és üzembezárásokhoz vezetett. A monopóliumok nem állítják, hogy az acélprofit alacsony, csak éppen más iparokéhoz viszonyítva az. Az átlag profit 1970-'74-ben 8.4 % volt. De hogy lehet az acélipar gazdája megelégedve, amikor más iparokban a profit 12.6 % voH? Vágó Oszkár James Baker abba, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom