Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-13 / 24. szám

Thursday, June 13. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Illyés Gyula: A PuAqtá 88. Nép& Egész más természetű esemény elbeszé­lése közben egyik béres véletlenül megem­líti, hogy az o szeretője sem maradt hu hozza, mig ő másfél évig távol volt, álla­tokkal a Felvidéken. Kérdő pillantásomra: "JÓ pajtásom volt nekem az a Deli, vele mulattam ki magam, mikor megjö'ttem". A lányra sem volt panasza, mert "az azért kitartott mellette". Ritka valóban a házas- ságtorés, vagy csak ritkán beszélnek róla? Nagy elvétve fordul elő, hogy a cseledek ilyesmi miatt egymást pallóra állíttatnák. De az ilyen följelentésre is csak akkor kerül sor, ha a dolog már komolyra fordul, vagyis ha a férj elhord hazulról egyet-mast a szeretójének, egy kis zsírt, szalonnát, egy szakajtó búzát, vagy munka közben annak "szerez"; vagy éppen azzal foglalko­zik, hogy miatta otthagyja a csaladját. Különben ezt is úgy-ahogy elrendezik ma­guk kozott, mint annyi mást. A pusztákon megbecsülik a nőt s ennek nem mond ellent az, hogy néha megverik. Asszony, tudjuk, a világ minden táján több terem, mint férfi, kivéve néhány különösen zord vidé­két, ahol hasonlóan valami jobb talajt és éghajlatot igénylő virágfajhoz, mégis ke­vesebb terem és nő fel. A pusztán is abból az okból van kevesebb nŐ, mint Tibetben? Csaknem minden pusztán kevesebb van. Meg az 1930-as népszámlálás szerint is a 140 főnyi férfilakosságra csak 125 nő jutott. Azért, mert a pusztákon elsősor­ban férfimunka kell? vagy mert a társada­lom a lányoknak, a városi cselédszobákon át hamarabb nyitott utat a menekülésre? Öregasszony volt elég, sót túlságosan sok volt, a fiatalok hiányoztak. Vigyázni kel­lett rájuk s a férfiak vigyáztak is, vagyis igyekeztek a maguk módján jól meglenni velük. Nem kívántak tőlük többet, mint ami épp kellett. Nemigen huzalkodtak egy-egy asszony miatt, de hogyan is vehet­ték volna komolyan a szerelmi birtoklást, mikor évszázadok óta a mai napig arról is elsősorban az az egyoldalú megállapo­dás dönt, amelyik a többi javakról, mely­be nekik nem tanácsos a beleszólás? Az urak a földbirtokosoktól le a gazdasági gyakornokig szabadon rendelkeztek a cse­lédnek nemcsak a két kezével, hanem e^ész testével s ez ellen nem lehetett apellata, nincs is. A gazdasági tisztek, de még a cselédházakban fölcseperedett parancso­lok is majdnem minden lányt berendelhetnek magukhoz, ha akarják. Régi, köztudomású, háborítatlan rendben folyó, hagyományos, szinte mar idilli jelenség ez; nekem is csak véletlenül Ötlött eszembe, hogy erről is elmondjam, amit tudok. /folytatjuk/ MOLDOVA GYÖRGY: REGÉNY Újból megszorította az ismeretlen fér­fi kezet, akivel példája nyomán az egész részeg társaság kezet fogott. Kifele menet egy Zsófia számára ismeret­len verset dünnyögött maga elé:- "A .világ magassági versenyének ő a bajnoka." Zsófia a fúggö'ny résein nézett utánuk, mikor Englisch eltűnt a fák között, intett a férfinak: ( t- Szabad az ut. Azért jó lesz, ha siet, mert visszajöhetnek. A férfi sietve húzta fel a cipőjét. Zsó­fia kinyitotta a szekrénye fiókját, és a zsebkendők alól elővette a háromezer fo­rintot, melyet karácsonyi ajándékokra tett félre:- Nem kell pénz? A férfi meglepődött:- Pénz? Minek?- Hátha akar venni valamit.- Maga nem tudja, mit beszél.- Úgyis elveszti az értékét. Infláció lesz.- Akkor se kell. Felvette a viharkabátját, Zsófiára né­zett:- Mit mond nekik, ha visszajönnek, miért mentem el?- Azt mondom, hogy szégyenlős.- Ne vicceljen.- Nem viccelek.- És ha rájönnek, hogy ki voltam? Túl sokan láttak a múltkor.- Nem fognak rájönni.- Akkor magát viszik el a felkelők. Kibontotta a viharkabátja övét:- Itt maradok.- Az én kedvemért ne maradjon.- Nem a maga kedvéért. Lehet, hogy maga szeret áldozatokat hozni, de értem nem fog. A férfi megpróbálta eltüntetni a pecsé­teket a kabátjáról, de aztán reménytele­nül legyintett.- Ebben nem mehet át. Van egy sima zöld kardigánom, azt talán felvehetné. A férfi felpróbálta, megnézte magát a benyíló tükre előtt, majd félszegen meg­kérdezte Zsófiától:- Hogy áll?- Nagyon csinos benne. Magának adnám, kár, hogy ellenkező irányban gombolódik. Mehetünk?- Meg akarok kérdezni valamit.- Tessek. . . I • f- Hogy hívjak magat? Legalább ezt tud­nom kell odaát.- Zsófia. Nagy Zsófia.- Maga tudja az én nevemet?- Nem. A keresztnevemet megmondhatom: Flórián. Magyarázólag hozzátette:- Erre magának is szüksége lehet. Zsófia bement a benyíló függönye möge, sokáig nézett szemközt magéval, majd előkereste a rúzsát (évek óta nem használ­ta, alig tudta kicsavarni a menetet), és e^y vékony vonással kihúzta a száját. Elő­jött, fejét oldalt döntve, kis, szomorú mo­sollyal nézett a férfira, hogy mit szól hoz­zá. Flórián bólintott:- Jól áll. Sokkal színesebb az arca. Elindultak a főépület felé. Az égbolt még alig szürkült, Zsófia Összehúzott szem­mel nézte maga előtt az utat, de igy is megbotlott néha a gödrökben. Flórián se­gíteni akart, merev, szabálytalan mozdu­lattal belekarolt, Zsófia azonban kihúzta a karját:- A nő szokott a férfiba karolni - mond­ta és tenyerét rátette a zöld kardigán uj­júra. A könyvtárterem egymásba nyíló két nagy terme közül csak az elsőben égett egy fölfelé fordított gyűrűs nyakú állólám­pa, ennek a fénye alig hatolt át a másik terembe, ahol a magnetofon hangjára tán­coltak, néhány pár pedig a homályba vesző sarkokban feküdt a behurcolt rekamiékon. Vedlik Zsófiáék elé jött, átfogta Flórián vállát, és az asztalhoz vezette, melynek üveglapján egymásba érő lucskos karikákat hagytak a poharak.- Mit iszol? Flórian Zsófiára nézett:- Mit iszol? Zsófia elmosolyodott:- Azt, amit te. Vedlik Allasch likőrt töltött neki, Zsófia ivott egy kis kortyot, aztán megszagolta az italt:- Kömény - mondta, a poharat két tenye­rébe fogta, és Flóriánra nézett, aki merev arccal figyelte a másik szobában táncoló párokat.- Ne légy olyan szomorú. Vedlik rébölintott: Sohasem fogom elfelejteni, Zsófia, hogy elvitték magát az orrom elöl.- Talál másik nÖt.- Tudom, hogy találok, talán még jobb nőt is, mint maga. Maga nem is azért volt fontos nekem. Mikor bekerültem Angyal­földről az égyetemre, es kezdtem úgyne­vezett társaságba járni ide és oda, nekem csak a magas termetű urinők tetszettek. Miért? Azért, mert én nem tetszettem nekik.- Pedij* maga eleg jóképű fiú.- Jóképű? Tálán loképü. Mindegy! Mon­dom, nem tetszettem nekik két okból sem: alacsony voltam és proli. Én igyekeztem annyit megdönteni ezekből a szép dogok­ból, amennyit csak tudtam, ezt úgy nevez­tem magamban, hogy bosszú a proletári- átusért.- Bosszú a proletáriátusert?! Grosszar- tig! - mondta Englisch, aki ennél a mon­datnál jött eló az egyik sötét sarokból, és letelepedett asztal melle. Vedlik folytatta:- Tudja az Isten, lehet, hogy nem is hü­lyeség ez az elnevezes, csakugyan volt benne valami bosszuféle, hiszen ilyen szép, hosszú lábú nők nem teremnek a fűben, táptalaj kell hozzájuk: kultúra, ellátottság, fényűzés, és ezt honnan vették? Csakis onnan, hogy a munkás harminceves korára meggörbült a nyomortól. Vedlik ivott egy kortyot, mielőtt lenyel­te volna, sokáig forgatta az italt a szájá­ban. Bér végig nem emelte fel a hangját, Zsófia méfr sohasem látta öt ilyen szenve­délyesnek és elmerültnek. /folytatjuk/ A "king-ho" /quing-hao/ nevű gyógyfüvet, amelyet a kínai nép évezredeken át hasz­nált különféle betegségek ellen, most ma­lária ellen alkalmazzák^ A washingtoni Wal­ter Reed kórházban kísérleteket végeznek, hogy milyen más célra lehet ezt a füvet használni. 13.rész | NEW YORKI MAGYAR HENTES ^ A TIMM’S MEAT SPECIALTIES | (Formerly Mertl Pork Store) » 1508 SECOND AVE. I NEW TOOK NT 10021 i a 78. és 79. utcák közStt. I Telefon: RH 4-8292 ? ^ Frisshús, hurka és felvágottak j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom