Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-30 / 22. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 30. 1985. KANADA "OLVASZTÓTÉGELYE" TORONTO Toronto az észak-amerikai kontinens e^yik legkellemesebb és legérdekesebb varosa. Olyan város, amelyben nincsenek "slum"-ok, nincsenek gettók és viszonylag ritkák a faji jellegű ellenségeskedések, összetűzések a lakosság körében. A város lakosságának többsége "új jó've- vények"-ból áll. 2.4 millió torontói közül csak 500.000 született a városban, a többi Kanada más városaiból, az USA-ból, a tengereken túlról jött oda lakni. Olaszországon kívül nincs még egy város a világon, ahol több olasz lakna, mint Torontóban, szám szerint 300.000. Rajtuk kívül van még 78.000 kínai, 70.000 portugál, 59.000 görög, 51.000 francia, 53.U00 német, 39.000 ukrán, 37.000 lengyel, 44.000 a karib-tengeri országokból, 52.000 hindu, 25.000 vietnami, nos és kb. 20.000 magyar! A bűnözés sokkal ritkább, mint a nagy amerikai városokban. A közlekedési eszközök, autóbuszok, a földalatti vasút tiszták, gyorsak, annak ellenére, hogy aránylag nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint bármely más hasonló nagyságú városban a kontinensen. Az indiánok nyelvén Toronto "találkozo- hely"-et jelent. Eredetileg York> volt a neve a városnak, de a lakosok untak az ö'sszehasonlitást a "kis York" és az USA hatalmas világvárosa, az "Uj York"? azaz New York kozott és igy 1834-ben véglegesítették a Toronto nevet. Mindezek ellenére a városnak megvannak a maga problémái. A lakbérek kezdenek elérhetetlenné válni, a munkások és a közép- osztálybeliek kezdenek a városon kívül lakhelyet találni és onnan menni dolgozni. Torontót az kezdi hasonlóvá tenni Manhattanhoz, hogy ott is csak nagyon gazdagok vagy nagyon szegények lakhatnak. KORUNK KÉRDÉS ÉS FELELET Az American Friends Service Committee (Quakers) Kérdés és Felelet cimú könyvecskéjéből veszem a következőket: Kérdés: Gondoskodnunk kell nemzetünk biztonságáról. Erős katonai felkészültség biztonságot nyújt. Nem? Felelet: Rövid időre a fegyverkezés biztonságérzetet kelt,. A probléma az, hogy a biztonságot növelőnek látszó nukleáris fegyverkezésbe vetett bizalmunk valóságban egyre kevesebb biztonságot nyújt. Nap mint nap hozzá adunk raktárkészletünkhöz nukleáris robbanófejeket, már eddig 9.200 robbanófejet számlálunk, eleget ahhoz, hogy elpusztítsunk minden 100.000- nel nagyobb lakosú szovjet várost 35-szor. Csak egyetlen 31-es Poseidon tengeralattjárónk több robbanó erőt hord, mint amit robbantottak Európában és Japánban a II. világháború során. Abban az igyekezetben, hogy utolérje az USA-t, amely kezdettől fogva ( vezetett a nukleáris fegyverkezési hajszában, a Szovjetunió folyamatosan növeli katonai erejet, és most első ízben egyenlőnek becsülik azt az USA-éval, általános nukleáris harci képességben. A jelen 6.000 nukleáris robbanófej-készletből a Szovjetunió képes elpusztítani minden 100.000-nél nagyobb lakosú amerikai várost 28-szor. A nukleáris fegyverhajsza minden fokozásával biztonságunk a valóságban csökken. Kétségbe vonhat- ja-e bárki, hogy mi és a Szovjetunió kevésbé biztonságosak vagyunk, mint voltunk 1945-ben? Majd minden nap érezzük félelmünk növekedését és aggodalmunkat, hogy többé nem uralják nemzetünk sorsát és képességünket, hogy elhatározzuk, legyen-e béke vagy háború. (A számadatok 1981— re vonatkoznak.) Kérdés: Erős védelem nélkül nem lennenk-e kitéve támadásnak és inváziónak, mint voltunk a II. világháború első idejében? Felelet: A helyzet ma teljesen más, mint a II. világháború idején. Nukleáris fegyverekkel történő támadás ellen nincs védelem. Csak 30 perc vagy kevesebb kell egy nukleáris fegyvernek, hogy megtegye az utat az USA és a Szovjetunió között. A legkisebb atombomba mindkét arzenálban háromszorosa annak, amit ledobtunk Hirosimára. A nukleáris háború egy egészen újfajta háború. Abban nem lennének győztesek.. Egy nagyobb szabású nukleáris túz- váltásban az USA több, mint 165.000 emberéletet veszítene, a Szovjetunió majd ugyanannyit. Az u.n. korlátolt háborúban mindkét fél 20 milliót veszítene. Kérdés: Ha nem lenne erős nukleáris elrettentőnk, nem kerülhetnénk abba a helyzetbe, hogy a Szovjetunió elpusztítana minket,ha nem kapitulálnánk? Felelet: A kapitulációs elképzelésnek hibája van. Téves az, hogy az USA-nak még nincs meg az elrettentő képessége. Csupán két tengeralattjáró. 1000 Hirosi- ma-méretü bomba pusztító erejével felszerelve, el tudna pusztítani 200 nagyobb szovjet várost. Robert McNamara, akkori védelmi miniszter 1960-ban kimutatta, hogy 400 nukleáris rakéta elegendő elrettentés lenne, mert azok képesek lennének a Szovjetunió lakosságának 30%-at és ipari erejének 75%-át elpusztítani. Tehát jóformán lehetetlen lenne a Szovjetuniónak megsemmisíteni erőinket anélkül, hogy ők is megsemmisüljenek. Sokkal fontosabb és nehezebb kérdés amerikaiak és oroszok részére, vajon az legven-e a célunk, hogy egymást tömeg-pusztitással fenyegessük. Vágó Oszkár MIKOR ERŐS AZ USA? Irta: Andre Perez, Venezuela volt elnöke. kommunizmus és az "eleső dominók" ("failing dominoes") propagandájába. Úgy látszik, azt hiszik, katasztrofálisan, hogy erőszak bevetésével ki lehet kényszeríteni a politikai nyugalmat. így ismét népének ellenzésével szemben, az USA harcias álláspontot foglal el idegen problémák iránt. Ez az álláspont Latin - Amerikában előidézte az abszurd Brit-Argentin háborút a Malvinas, avagy Falkland-szigetek fölött (az USA nem keveredett bele közvetlenül, de diplomáciájával és vezérletével a háborút el lehetett volna kerülni), Grenada invázióját, a kommunizmus visszahelyezését, mint Latin Amerika zavargásainak feltételezett fő okozóját^ es Közép-Ameri- ka háborújának felfokozásat. Ez azt jelenti, hogy a Contadora országok (Colombia, Mexico, Panama és Venezuela), melyek megkísérlik Közep-Ameri- ka viszályait békés tárgyalásokkal megoldani, most magukat egy ellenséges amerikai kormánnyal találják szemben. A Reagan kormányzat szépszavu támogatást kínál a Contadora eljárásnak, de valóságban katonai győzelemre és a sandinista kormány megdöntésére törekszik. Ezzel a háború kiszélesítését kockáztatja, és meg jobban nyomja a sandinista vezetőséget a szovjet-kubai táborba, elmérgesiti viszonyát demokratikus szövetségeseivel Latin - Amerikában. Nyilván Washington nem érti meg, hogy Közép-Amerikaban nem lesz békesség mindaddig, amig az USA egyértelműen nem támogatja a Contadora eljárást. Ahelyett, tnint Vietnamban, az USA kormány olyan külpolitikát kövét, amely ellentmond saját véleményének a nemzeti szuverenitásról es a be-nem- avatkozásról, és ezt a külpolitikát nem támogatja Amerika közvéleménye. Latin Amerika részére Vietnam tanulsága világos - az USA legerősebb akkor, amikor társadalmi igazság és demokratikus változás jegyében cselekszik, leghatásosabb, amikor sokoldalúan cselekszik, es legsikeresebb, amikor szomszédait egyenlőnek tekinti a béke, szabadság és demokrácia kereséseben. Mi csak azt óhajtjuk, hogy az USA oly világosan látná mindezt, mint mi. Fordította: V. O. Saigon elestének tizedik évfordulóján amerikaiak fontolgatják az USA tragikus indokinai beavatkozásának tanulságait. Ez életfontosságú, különösen tekintettel a baljós párhuzamra, amely jelentkezik a Dél-Kelet Ázsia-i háború és aközött, ami ma történik Közép-Amerikában. Saj-; nálatosan, Vietnám kevés világosan látható leckét nyújt az USA politikájának alkotói részére: a vita még mindig kavarog afölött, hogy az mit jelent az USA szavahihetőségére vonatkozóan, az erőszak alkalmazásáról a harmadik világ viszályaiban, és a kongresszus, a végrehajtó es a közvélemény megfelelő szerepéről a külpolitika formálásában. Jelentősége sokkal világosabb nekünk, Latin Amerikában. Rövid ideig úgy látszott, hogy az USA vezetői erőt nyertek a közönség ellenzéséből, amely segített véget vetni a Viet- nam-i háborúnak. Uj erkölcsi megfontolásokat vezettek be a nemzetbiztonsági politikába es ellenállták a katonai erő csábításainak. Úgy látszott, felismerték az USA hatalmának határait, valamint annak veszélyét, hogy a harmadik világ viszályait a Kelet-Nyugat szemüvegén keresztül tekintsék, végül úgy látszott, megértették a szükségét annak, hogy a fejlődő országok politikai bizonytalanságának problémáit demokratikus utón oldják meg. Az új USA politika nagy sikert aratott Latin Amerikában. Ez vezetett a Panamacsatorna szerződésekhez, az emberi jogok előmozdításához, a demokráciához, mint a kommunizmus ellenszere, és a tűrhetetlen paternalizmus csökkenéséhez, ami hagyományosan jellemezte az USA kapcsolatait latin szomszédaival. Túl rövid ideig, Latin Amerika és Eszak-Amerika egyként látták, hogy közös ellenségük a szegénység, éhínség, elnyomás és a katonai erőszak. Ekkor jött az Iránéi túszkrizis, Afganisztán inváziója, és a polgárháború Nicaraguában, - és még mielőtt észrevettük volna, az USA visszatért a vietnami évek szerencsétlen politikájához. Az azóta lefolyt évek során előtérbe került a politika mili- tarizálása. Washington megint belemerült a Kelet-Nyugat-i küzdelem gondolatába, a "gonosz birodalom" ("evil empire"), a
