Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-09 / 19. szám

AMERIKAI Áral3otcent Vol. XXXIX. No. 19. Thursday, May 9. 1985. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tél: (212) 254-0397 MIT TANULTUNK VIETNÁMTÓL ? Tíz év telt el a vietnámi háború befeje­zése óta, mely alkalommal a napilapok tele voltak neves emberek, politikusok, tudósok, történészek, államférfiak vélemé­nyével. A televízión láthattuk a vietnámi hábo­rú szörnyűségeit, ártatlanok bombázását, férfiak, nők, és gyermekek lemészárlását. Itt csupán egy egyén véleményét kívánjuk olvasóink elé tárni. J. William Fulbright, a vietnámi háború alatt a Szenátus Kül­ügyi Bizottságának elnöke újságíróknak adott interjújában ezt mondta: "Nem szeretek visszaemlékezni a viet­námi eseményekre. Ez volt nemzetünk egyik legrosszabb időszaka." Fulbright szenátor először támogatta a kormány vietnámi politikáját, de amint a háború folytatódott, egyre élesebben szembekerült azzal. "A legfontosabb tanulság részemre az, hogy nem lehet bizni a kormány jelenté­seiben, nyilatkozataiban. A vietnámi hábo­rú nyitotta ki a szememet" - mondta Ful­bright szenátor, aki már 1965-ben kétked­ve tekintett Johnson elnök határozatára, hogy a haditengerészek vonuljanak be a Dominikai Köztársaságba - hamis alapon. Felhívta az amerikai nép figyelmét a jelenlegi közép-amerikai helyzetre, amikor ezt mondta: "Az amerikai népnek fogalma sincs ar­ról, mi megy végbe jelenleg Közép-Am eri­kában." Majd rátért az 1983 szeptemberében lelőtt koreai repülőre és azon véleményét nyilvánította, hogy ez a gép kétségtele­nül kémszolgálatot teljesített. Interjúját a következő szavakkal fejez­te be: "Mi hatalmas hibát követtünk el Viet­námban és most hasonló hibát követünk el Közép-Amerikában. J.L. Sikertelen konferencia BONN. A Német Szövetségi Köztársaság fővárosában tartott csúcsértekezlet, me­lyen az USA, öt nyugat-európai ország, valamint Japán vezet&i vettek részt, ered­ménytelenül végződött. Mind a hét ország alapvető problémákkal küzd. Az USA-ban az elmúlt két évben fellendült ugyan a nemzetgazdaság, de a munkanélküliség meghaladja a 10 milliót, a szövetségi kormány évi deficitje több, mint 200 billió dollár, a kereskedelmi de­ficit (a behozatal és a kivitel közti különb­ség) 120 billió dollár és a kölcsönkamat túl magas. Japánt kivéve a többi országokban a munkanélküliség meghaladja az összmun- kásság 11 százalékát (Angliában 13.2%), az ipari pangás tovább tart és az európai farmerek egyre több kormánytámogatást ANYÁK NAPJÁN övék a második májusi vasárnap. Az élet hordozóit és továbbvivöit, a születés örök misztériumának papnőit: az anyákat kö­szönti e napon az emberiség, ősi titok az életadás. Embertisztelte szentség, bár a természet e nagy szertartásában mi sem ismeretlen immár. Az anyai érzelmek fel­mérhetetlen erejét tapasztalni lehet; tit­kát tökéletesen megfejteni sohasem. Kétmilliárd felé közelit az arányuk; majd' fele az emberiségnek. Amíg gyerek vagy, jó anyád keze és intése kisér; beteg­ségedben fájdalmad osztja, Örömödből szikrányit sem vesz el, hozzáadna inkább. Amije van, a tiéd. A magadéból részt so­sem kíván. Felnőtt éveidből alig adsz órá­kat neki, távolodsz egyre érzelemben s látnia kell, miként vészit színéből és ere­jéből a gyermeki ragaszkodás! Szemrehá­nyást mégis alig tesz. Viszi magányosan az áldozatvállalás batyuját, s ritkán vár­ja Tőled, hogy segíts. Csak a szavadat kéri néha. Egy intésedet, egy bolintásod. Egy köszönésed: "Mama jól vagy? Itt vagyok, mama, figyelsz?" Utad végén egyedül ha­ladsz, s az arca kodlik csak eléd az idők felmérhetetlen távolából Adj virágot az édesanyádnak. Adj szép és köszönő szót, érzést és törődést, amíg fogadja és válaszol. Piciny töredékét sem tudod törleszteni tőle kapott élettőkédnek, szeretet-adósságodnak.... követelnek. Reagan elnök egy konferencia összehí­vását javasolta 1986-ra, ahol rendezték volna a "szabad kereskedelem" kérdését. Mitterand, francia elnök viszont ellenezte a javaslatot és hangsúlyozta, hogy először rendezni kell a nemzetközi valuta kérdését, amit az amerikai dollár magas árfolyama hozott létre. A csúcsértekezlet résztvevői, Kohl kan­cellár kivételével, ellenezték Reagan el­nök "csillagháborus" kísérletezési tervét és elitélték az amerikai bojkottot Nicara­gua ellen. Nem, Reagan elnök ügy ünnepelte meg a nácik által kirobbantott II. világháború végét, hogy Kohl ny.német kancellárral karöltve megkoszorúzta Hitler katonái­nak sírját abban a temetőben, ahol, többek között, az SS Waffen katonái is el vannak témetve, ama SS Waffené, amelynek tag­jai 40 évvel ezelőtt Malmédynél 100 meg­kötözött kezű amerikai hadifoglyot lemé­szároltak. A számos kommentár között, amely á fejleménnyel kapcsolatban megjelent az amerikai sajtóban, közlésre érdemes­nek tartjuk a new yorki New School for Social Research egyik tudós professzorá­nak kiértékelését. "Reagan elnök látogatását egy német katonai temetőben nem lehet "tévedés"- nek, vagy valamilyen "politikai ballépés"- nek betudni. (folytatás a 3. oldalon) A II. világháború 40 évvel ezelőtt tör­tént befejezését egy európai katonai te­mető meglátogatásával, katonasirok meg­koszorúzásával ünnepelte meg elnökünk. Európában sok száz, talán sok ezer kato­nai temető van. A II. világháborúban el­pusztult 50 millió ember, a nácik elleni küzdelemben elesett sok millió hős ma­radványai sok ezer temetőben nyugszanak. Elnökünk megkoszorúzhatta volna a ná­ci támadás áldozatainak a Coventry-i vagy londoni temetőben lévő sirjait. Megkoszo­rúzhatta volna a hős francia vagy olasz ellenállók valamelyik emlékművét. Koszo­rút helyezhetett volna az Európában örök álmukat alvó sok tízezer amerikai hősi halott valamely síremlékére. Egy amerikai elnökhöz méltó elismerést fejezhetett volna ki Leningrád 600.000 polgári áldozatának, vagy a sorsdöntő sztá­lingrádi ostrom szovjet hőseinek emlékmű­ve előtt. Sót, még Európába sem kellett volna mennie. Az alkalomhoz illő méltóság­gal egyszerűen tiszteleghetett volna a Névtelen Katona sírja előtt az Arlington-i katonai temetőben. "Csak méltóságteljesen, Helmut, csak méltóságteljesen!" Miért ment Reagan Ért. as 2nd Clas» Matter Dec. 31.-1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y.jN.Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom