Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-02 / 18. szám
Thursday, May 2. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11. MOLDOVA GYÖRGY: W>MWWßMW 7. rész REGÉNY Illyés Gyula: A Puá/frt&h Nép# 82. ■ f A közös konyha is ezer babonás pfóba és jóslási kísérlet Scylla-Charybdiséve a- lakül. Végül az uj pár eléri a szobát. Hogy mi történt azután, azt másnap röhögő és ragyogó arccal mesélik el öt-hatéves barátaim, akiket a lakodalom miatt még a rendes időnél is előbb kergették fészkükbe, a kuckó közös rongyhalmazára vagy ha a szoba lakói ellenséges viszonyban voltak, le a felnőttek fekvőalkalmatosságaival elkerített sarkokba. Amit híven elmesélnek, magyarán nevén nevezik a cselekmény minden mozzanatát és eszközét, az már ebben a korban sem újság nekik, nekem sem. A puszta gyermeke, mihelyt eszét tudja, "föl van világosítva", legelőször épp a szerelem dolgairól világosodik fel, - emlékeimben kutatva, azon gondolkozom, vajon testi és erkölcsi fejlődésére ártalmas-e ez a korainak azért nem nevezhető, mert az érdeklődéssel pontosan egyideji hiánytalan ismeretszer- zes? Ez a lépesról-lépésre való bevezetés a titkokba, melynek révén apránként, tehat a manapság annyira rettegett ifjúkori megrázkódtatások nélkül kapja az ember mindazt az edeset és keserűt, amit az élettől különféle arányú keverésben, akarva, nem akarva, úgyis el kell fogadnia? Szerepem nem a döntés, csupán a tájékoztatás. A puszta gyermekének érzelmi élete mar polyás korában a puszta törvényeihez igazodik. Nemcsak a közös lakások, de a közös hazak, s végeredményben az egész puszta egykorú csecsemőit mihelyt topogni kezdenek, egymás mellé rakják, s ott is, ahol az uradalom nem tart kommenci- ós "gyerekpásztort", valamelyik, már csak erre jó vénasszony felügyeletére bízzak, mert hisz a pusztán az anyáknak nemcsak az anyaság a hivatásuk. A gyermekek egymást nevelik. S mikor elhagyják ezt a paradicsomi meleg aklot, oly fürkésző szemmel néznek mar a világba, akár Ádám a kiűzetés után. Ki mondta meg nekik, hogy a harcot is, vereséget is könnyebben viselik, ha párt választanak, minél előbb maguknak? /folytatjuk/ BÖNGÉSZÉS A VILÁGSAJTÓBAN ORMANDY MÉLTATÁSA "Ormándy azok közé a kivételes képzettségű zenészek közé tartózott, akik mérhetetlen érdemeket szereztek a zene népszerűsítésében Amerikában." Corriere della Sera, Milano "Ormándy úgy fog élni a zenekedvelők szivében, mint aki örökölvén a legtekin- telyesebb amerikai zenekart, a saját képmására formálta azt és utánozhatatlan szépségű harmóniát létesített." Le Matin, Párizs "Ormándy érdeme főleg abban áll, hogy fenntartotta a Stokowski által ráhagyott zenekar minőségét, amelynek tökéletesítéséért Stokowski 23 évet áldozott. A philadelphiai hangot világhírre emelte." Frankfurter Allgemeine Zeitung Hosszú, nyugodt pillantást vetett Zsófiára, úgyhogy a lány zavaraban kocogni kezdett az asztal üveglapján.- Ezt a férfit gondolnám magának, Zsófia.- Nekem? Miért?- Kellően izgága ahhoz, hogy megakadályozza magán a lelki zsírpárnák terjedései. Talán még a testiekét is. Különben azt hittem, hogy az éjszakát magánál töltötte.- Honnan veszi?- Maga nem volt rosszul, amikor elkeredz- kedett tólem, akkor viszont hova ment?- Ideges voltam, szerettem volna pihenni.- Reggel jelentette a másik vezető nővér, hogy hiányzik három ampulla és egy fecskendő a szekrényből.- Egy ampullát beadtam az ávósnak.- De hova lett a másik kettő? Azt fölösleges mondanom, hogy magamra vállaltam. Mondom, azt hittem, hogy magánál volt az éjszaka, de később beláttam, hogy tévedtem. Ugyanis Pimpernel meghalt. Nem nézett Zsófiára, egymás után húzta végig a gyufaszálakat a doboz oldalán, lassan és füstölögve égtek.- Ezek az én fáklyáim érte.- Hogy halt meg?- A portás látta reggel itt lent a Petőfi- órom aljában. Szénné égett. Oltott mészszel öntötték le. Ha meggondolom, nem is csúnya halál. Zsófia kezét az arcára szoritotta, Englisch sajnálkozó mozdulatot tett:- Tudom, Zsófia, hogy fáj, de gondoljon arra: valójában alig ismerte. Az emberben folyton összegyűlnek kóbor, névtelen fájdalmak, melyek mindig keresik az arcukat, és felnagyítják a fájdalom valódi alakját. Ezeknek ne ugorjon be Zsófia.- Értem - mondta Zsófia -, csak olyan rossz arra gondolni, hogy az arcat is leön- tötték mésszel. Hosszú ideig ültek egymás mellett, Englisch sorra dobálta be a hamutartóba a leégett gyufaszálakat. Zsófia mereven nézte, mikor a gyufaszálak elfogytak felkelt:- Elmehetek?- Kérem. Mast nem akartam mondani. Tálán ezt sem kellett volna. Zsófia, mintha megfeledkezett volna arról, hogy ennivalót akart vásárolni a büfében, egyenesen hazament. A szoba már teljesen kihűlt, mégsem zárta be az ablakot, összefonta karjait a mellén és fel-alá járkált a középen álló asztal mellett. Úgy rémlett neki, még napokkal ezelőtt meg akart keresni valamit a holmijai között, már nem emlékezett rá, mit, de bizakodott, hogy keresés közben majd eszébe jut. Kipakolta a szekrényt és az asztal fiókjait, minden egyes darabot a kezébe vett és sokáig nézett. A szekrényben már elveszettnek hitt apró zsebkendőre akadt rá, a könyvek között nagyanyja régi, német* nyelvű karácsonyi üdvözlőlapjaira, de egyik sem oldotta fel szorongását, hogy elfelejt valamit. Csak egyszer szakította félbe a monoton keresést, mikor a könyvespolcot boritó csipkézett papír alatt megtalálta Vájná István egyik elveszettnek hitt, régi fényképét; máskor sokáig nézegette volna, de most csak egy türelmetlen pillantást vetett rá, és becsusztatta egy üres fényképtartóba. Átnézte levetett ruháit. Mikor a köpenyéig jutott, meglepődött, hogy mennyire ki vannak tömve a zsebei, már elfelejtette, mit rakott bele, sorra kitette az asztalra az ampullákat, a fecskendőt, a vattat, a gézt, a zsebe alján megtalálta az elszáradt szegfűt, melyet tegnap este az ismeretlen férfival beszélgetve forgatott az ujjai között. Lefeküdt a bontatlan ágyra, könnyei átmelegitették arca alatt a vékony ágy- teritot. Próbálta kitalálni, milyen körülmények között éghetett el a férfi teste. Arról nem hallott, hogy a harcok során valahol is lángszórót használtak volna, a puskalövések és a géppisztolysorozatok viszont általában még a ruha anyagát sem gyújtották meg; csak ügy történhetett, hogy valami zárt helyre szorították be Őt, ahol a gyújtogatás vagy robbanás folytán tűz keletkezett. Felült, nedves és hideg arcát két tenyerébe fogta. Hová vehette volna be magát az ismeretlen férfi üldözői elöl a Petöfi- orom alján, ahol a portás látta a holttestét? Magánlakásba aligha fogadták be, ha mégis befogadták volna, valószínűleg meg sem találták az összeégett lakásban, s ha meg is találják, nem vette volna senki azt a fáradtságot, hogy kivigye az utcára. A kis erdei autóbuszmegálló-épületek vasból és üveglapból állnak, nem foghatnak tűzet, a Petőfi-órom alján más zárt kertekről, ahol tűz törhetett ki, Zsófia nem tudott. Hátha egy autóban érték utói? Ez látszott a legvalószínűbbnek, hiszen a motor felrobbanása valóban elégetheti az autó - lehet, hogy különben is sebesült, menekülésre képtelen - utasát. De miért hitte a portás, hogy éppen a klinika éjszakai látogatójának holtteste fekszik ott, hiszen, amikor Ö látta, már vastag mészreteg borította nemcsak a ruháját, de az arcát is, egyetlen jellemző vonást sem lehetett felismerni rajta. Csak azért gondolhatta - jutott eszébe Zsófiának -, mert nem az utast, hanem az autót ismerte fel bizonyos jelekből, vagy típusáról, vagy formájáról, esetleg epen maradt számtáblájáról. Viszont a kocsiban nem a férfi ült, hanem az ávós katona, akit kezelésre hozott be a klinikára; miért hitte mégis a portás azt, hogy a férfi égett bent a kocsiban? Zsófia az agyterito rojtjait az ujja köré csavarta, és úgy meghúzta, hogy mély, fájdalmas árkokat vágtak a bőrébe, de nem is érezte a fájdalmat. Nemcsak az eszével, hanem szinte egész testével kereste a feleletet. Hirtelen átvillant rajta: a portás nem tudhatta, hogy a férfi a kezelés után nem ült vissza a kocsiba, mert a portás az ügyeleti szobába maradt, a továbbiakról csak az ö vallomásából értesülhetett, Ö pedig azt mondta a felkelőknek, hogy az ávós katona a következő sarkon bevárta a férfit az autóval. /folytatjuk/ PSALMUS HUMÁNUS - SZENTGY ORGYI ALBERT címmel az MTA szegedi biológiai központjában a Mafilm Népszerű Tudományosfilm Stúdiója bemutatta Dénes Gábor rendező új filmjét. i,
