Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-11 / 15. szám
Thursday, April 11. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. GEORG FRIEDRICH HÄNDEL Minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje, Georg Friedrich Händel születése 300. évfordulójára emlékezik az egész zenei világ. Händel neve a közfelfogásban egyszersmind Johann Sebastian Bach alakját is felidézi. Szokás Bach és Händel koráról is beszélni, összehasonlítani, egymáshoz mérni a zenetörténet e két óriását. Ha csupán időpontokat veszünk figyelembe (Bach nem egészen egy hónappal később - 1685. március 21-én - született, mint Händel), életútjuk valóban párhuzamosan halad, és zenéjükben is fellelhetők némely közös stílusjegyek. S bizonyos, hogy a barokk zene különböző ágazatai végsőül legmagasabb szinten Bach és Handel alkotásaiban összegezödnek. Ám pályájuk merőben másfelé ágazik. (Különös játéka a sorsnak, hogy bár ismerték egymás müveit, a személyes találkozásuk valahogy egyszer sem sikerült.) Bach, a plebejus muzsikus hol fóuri rezidenciák udvari zenészeként, hol templomi orgonistaként, kántorként vidékies-kisvárosi feudális környezetben tölti egész életét. Händeiben a XVIII. század eleji polgárosodó Nyugat- Európát járó világpolgár művész ólt testet. Az ifjú hallei dómorgonista szülővárosát elhagyva, tizennyolc évesen már Hamburgban van: zenekari hegedűs es csembalón játszik a Ganse- markt Operában. (A virágzó Hansa- város falai között ez idő tájt már feltűnt a polgárság, mint a zene látható közönsége; 1678-ban nyílik meg a nyilvános operaház, s 1722-ben zajlik le az első "nyilvános" hangverseny, ami annyit tesz, hogy mindenki bemehet a koncertre, aki megfizeti a helyét.) S 1705-ben már be is mutatják - hatalmas sikerrel - első operáját, az Almi- rát. Vándorkedve azonban nem hagyja nyugodni: két esztendő múlva búcsút mond Hamburgnak, s 1706 telén már Firenzében találjuk, Fernando de Medici herceghez szóló ajánlólevéllel. A fiatal német muzsikusvendég bódultán adja át magát az olasz kultúra gazdagságának, zenéje nemes pátoszának. Hamarosan el is sajátítja az ott uralkodó zenei kifejezésmódot. Alig tér vissza Itáliából, mielőtt még igazán megkezdené karmesteri szolgalatét, szabadságot kér, hogy Londonba utazzék. Azt, hogy mi késztette erre az utazásra, máig is homály fedi.Bizonyos, hogy abban az időben, amikor Handel először csodálkozik rá a félmillió lakosú Temze-parti főváros nyüzsgő forgatagára, az Egyesült Királyság uj gazdasági föllendülés korszakát éli. Londonban 1656 óta nyilvános operaház működik, s 1672-ben már lezajlott az első nyilvános belép- tidijas hangverseny; nyilvános: tehát a polgárság operaháza, a polgárság koncertterme. Az opera, amelyet nemrég még csakis "fejedelmek szórakozásainak" tartottak, most egyszeriben a feltörekvő "harmadik rend" igényeit, ízlését is ki akarja elégíteni. A spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békekötést (1713) már az ó angol szövegre komponált Te Deu- mával ünnepük. (1685-1759) A Te Deum bemutatója után a királynő évi 200 font életjáradekot utalt ki a művésznek, s Händel úgy érzi:az angolok lassanként talán már magukénak vallják. üj színházi vállalkozás nyitja meg kapuit 1720-ban az udvar védnöksége alatt: a Royal Academy of Music. Handel áll a vállalkozás élén. A hatalmas termetű eleterós férfira kémény munka vár. Kitűnő olasz operatársulatot szervez, évenként két-három olasz operát komponál. Am cselszövések, intrikák keserítik meg a munkáját. Primadonnaháboruk izgatják; tehetséges és tehetségtelen ellenfelekkel csatázik; elszenvedi, hogy Pepusch és Gay a Koldusoperában ország-világ előtt gúnyt űz az ó vállalkozásából is. Csődökben úszik el minden vagyona, adósok börtöne fenyegeti. Színházi bukások közepette húsz évig küszködik makacs hittel, újabb es újabb neki- gyürközéssel. S amikor mar szinte teljesen felőrlődik a hiábavaló küzdelemben (1737 áprilisában agyvérzés is éri, de néhány hónap múlva újra talpra áll)? jut el végül is a művészete csúcspontjára, a nevét leginkább halhatatlanná tevÖ nagy oratóriumok megalkotásához. A Saul, az Izrael Egyiptomban nyitja meg e sort. A Messiással, s főképp a Makka- beus Judással végleg maga melle állítja az egész angol közvéleményt: a bibliai történeteket felidéző drámák történetében, az ótestamentum választott népében a puritán-polgári Anglia önmagát véli felismerni. S az utolsó oratóriumok, a Józsua, a Salamon, a Theodora, a Jefta bemutatóira már ozön- lik a közönség. Nem csoda, hogy ezek az angol nyelvű biblikus szövegű oratóriumok a nép tömegzenéjévé válnak. S hogy Händel milyen hatásokra törekedett, följegyezték: amidőn Lord Kin- noul a Messiás egyik előadása után, amikor az oratórium sikeréről áradozott a komponistának, 'ó igy válaszolt: nagyon fájlalnám, ha a hallgatóságomat csak szórakoztattam volna - én jobbá akartam tenni Őket a müvemmel. "ügy irt, ahogy más ember beszél, úgy komponált, ahogyan más embér féleg- zik" - Valóban kiapadhatatlan invencióval, s hihetetlen gyorsan és olyan lendülettel alkotott, mintha csak rögtönözne. Magába szívta a korabeli Európa minden zenéjét, hogy Összefoglaljon, szétsugározzon, s onnan merítsen, a- honnan van mit merítenie. Idegen gondolatokat emelt fel, ám mindegyikének Ő adott végleges kifejezést. Negyven, főképp történelmi környezetben játszódó olasz szövegű operája is a nápolyi, velencei iskola hatását tükrözi, de a kölcsönvett mintát a maga egyéniségéhez szabta: áradt belőlük a sajátos dallamok bősége, a formálás ereje. E barokk operák egy része - leginkább szövegük, cselekményük, dramaturgiájuk naivsága miatt - színpadjainkon, sajnos, már csak nehezen támasztható fel; oratóriumai, a hatalmas népi kórusdrámák - miként Gottfried Herder oly költőien megfogalmazta: "mindaddig élni fognak, amig egyetlen húr mozdul, egyetlen hangszerre rálehelnek." Ezekben az oratóriumokban - szám szerint 32-ben - a buja szövésű kórustechnikát, a hangzás egyensúlyát, a mesteri jellemábrázolást éppúgy megcsodáljuk, mint a festői kifejezést, s az életigenlő pátoszt. E müvek világa a "heroikus optimizmus, amely diadalmas harcot hirdet minden ellen, ami az embert lealjasitja, kicsinnyé teszi... Ez a nagy ámulás és a belőle fakadó felséges vízióknak ünnepi mámora ezer megpróbáltatáson sem tudja másnak látni a világot, mint szépnek, ragyogónak, diadalmasan szépnek!" - írja Tóth Aladár 1935-ben a Józsua bemutatójáról. Szabolcsi Bence pedig igy summázza a hándeli életművet: "A boldog bőségnek olyan forrását fakasztotta magából, amely példa nélkül való. Nincs boldogabb zene az övénél, nincs aradóbb, lelkesültebb ünnepi ragyogás Handel ragyogásánál." Lozsy János Hegedűs Géza: LORDOK, HŐSÖK, SZENTEK Van úgy, hogy évről évre találkozom vele: ott áll szoborba formált elegáns kőálakmása Londonban a gótikus Westminster-Abbey művészetnek és tudásnak szentelt „Poets Comer”-én. O rémlik újra, fölényes mosollyal ő áll elém, ha hangversenyteremben, vagy hanglemezről, vagy a rádióban belémzúdul a földet az egekkel egybevegyítő zeneáradat, ez az egyszerre oly előkelő és nagytömegék indulatait összhangba ötvöző, fegyelmezett kavargás. Királyi udvar: lordok és ladyk látványos tánchoz állnak, de szivükben az Ö-Szövetség elszánt katonáit vezérli szent szabadságkűzdelemre a népvezér: Judás Makkabeus, akinek győzedelmét gyermekkórus köszönti. És mindent túlüvölt, amikor ott a mélyben „Hallelujá”-t kiált a néptömeg. A zenéjében szentté lesz az ember, de földön élő ember mind a szent. Német zenész az angol úri körben, népet idéző a királyi udvar fényeiben. Tűzijátékok és visiünnepség könnyed mámorában szent révüíet és hősi indulat magasztositja méltó érzelemre a földi gondok gyarló emberét. Ismerlek: ott állsz elegánsan és fölényes mosolyoddal londoni sírod fölött, a templom félhomályán, és ott lebegsz a hangok zuhatagja fölött: a végtelenben s énbennem hirdeted, hogy gyönyörű a lét és magasztos az ember.
