Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-11 / 15. szám

Thursday, April 11. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A “DRÁGA DOLLAR” Lusztig Imre riportja Napról-napra jón a hir: a dollár értéke ismét emelkedett a nemzetközi pénzpia­con. Egyre többen teszik fel a kérdést: jó-e, vagy káros-e ez a jelenség? A válasz: előnyös egyesek részere, ká­ros másoknak. Például: Ted és Laura Lushch, Davenport, Iowa-i városka lakói azon családok közé tartoznak, ahol mindketten dolgoznak jól fizető állásban. Ez tette lehetővé részük­re, hogy az utóbbi időkben a következőket vásárolhatták: mikrohullám-sütő, TV, fény­képezőgép, kerékpár, vasaló, kalkulátor, edények, halászfelszerelés, játékok a gyer­mekeknek, rövid kabátka, kalap, kocogó­ruha, cipő, csizma, szvetter, ing és sál. Mindezek a vásárlások azonban semmi­vel sem segítik a nemzetgazdaságot, mert Japánban gyártották a mikrohullám-sütőt, a kalkulátort, a fényképezőgépet, edényt. A vasalót Brazíliában, a cipót Olaszország­ban, a kalapot Angliában, a kocogóruhát és szvettert Tajvánban, a csizmát Dél- Koreában, az inget Franciaországban, a játékokat és sálokat Nyugat-Németország- ban. Mindezt megtetőzte a család elhatáro­zása, hogy téli vakációra Mexicóba mennek. Bizonyítja ez, hogy a "drága dollár" le­szállította a külföldről behozott gyártmányok árát, ami jelentős tényező volt az inflá­ció megfékezésében, lehetővé tette a fent említett cikkek vásárlását és • lehetővé tette milliók részére a külföldi vakációt. A dollár világpiaci értéke hozta létre, hogy 1984-ben 123 billió dollárral többet vásároltunk külföldön, mint amennyit el­adtunk. A "drága dollár" mélyen sújtott számos ipart, melyeknek egyike a mező­gazdasági gépgyártás. Tömeges elbocsá­tások szinte napirenden vannak a Cater­pillar Tractor, a Deere Co., az Internati­onal Harvester Co. üzemeiben. Növeli ezeknek az üzemeknek a problémáját az is, hogy az amerikai farmerek képtelenek felvenni a versenyt a nemzetközi piacon az általuk termelt búzával, kukoricával, stb. Hasonló helyzetben van a bánya, transz­formátor, valamint az alumíniumipar is. A "drága dollár" lehetővé teszi a japánok, a ny.németek és a fejlődő országok részé­re az amerikai termékek kiszorítását a nemzetközi piacról, amit nehéz lesz visz- szaszerezni még akkor is, ha a dqllár érté­ke csökken. Mindez bizonyítja, hogy a világpiacért folyó harc szinte hónapról-hónapra kiéle­ződik. Egyesek azt javasolják, hogy emeljék fel a külföldről behozott árúkra kivetett vámot 20 százalékkal. Ennek a javaslat­nak az életbeléptetése nemcsak nem olda­ná meg a problémát, de elmérgesitené azt. A vám 20 százalékos felemelése maga után vonná az érintett államok ellenintéz­kedéseit, ami a világkereskedelem meg­bénításához, világdepresszióhoz vezetne. MUNKAHELYI EGYETEMEK Amerikában egyre népszerűbb a felnőtt­oktatás uj típusa, a munkahelyi tanítás. Az oktatásban közel nyolcmillioan vesz­nek részt. A charlottesville-i intézet központi é- pülete domboldalon álló fehér kastély. A dolgozók két eves főiskoláját semmivel sem könnyebb elvégezni, mint bármely más amerikai főiskolát. A hallgatok között olyan csapatszellem alakul ki, amely pon­tosan megfelel a főiskola, illetve általá­ban a magas szintű képzés elvárásainak a textilipar leendő vezetőivel szemben. A charlottesville-i Textilipari Műszaki Főiskola évről évre magas színvonalú fel- készültséggel rendelkező hallgatókat bo­csát ki, akikbe beleoltja a legkorszerűbb technológiai és vezetői ismereteket. A tantervről Don Alexandre másodéves hallgató a következőket mondta: "Merő­ben különbözik a hagyományos iskolák hasonló tanterveitöl, sokkal inkább ipar­orientált. Nem tartozik semmiféle oktatá­si fennhatóság alá, a 35 patronáló céget olyan élcsapattal látja el, melyet a hagyo­mányos felsőoktatási intézmények nem tudnának kiképezni". A Carnegie-alapitvány egyik jelentésé­ben figyelemre méltónak tartja, hogy ma, amikor a mérnöki szakképzettség a- kár öt éven belül is elavulttá válhat: "az amerikai ipar önállóvá vált az oktatásban". A "gyári iskolapadok: a továbbtanuló szakma" cimú 224 oldalas tanulmány meg­jelenését több, mint két éves kutatómun­ka előzte meg. A Carnegie-alapitvány megbízásából Nell Eurich arról ir, hogy a vállalati iskolákban mintegy 8 millió ember részesül szakmai és általános kép­zésben, ez a szám csaknem eléri a 4 éves főiskolák és egyetemek nappali tagozatán tanulók létszámát. Ernst Boyer, az alapít­vány elnöke szerint az oktatási rendszer e harmadik típusa rövid időn belül a fel­nőttoktatás legéletképesebb formájává vált. Az előadások tematikája az ABC- tól az atomfizikáig terjed. Egyes tárgyak, mint a nyelvek vagy a könyvelés tobbé- kevésbé fedik a hagyományos iskolák anya­gát, mások bővítik azt. A Texas Instru­ments szerint "az egyetemek nem képesek lépést tartani a tudomány fejlődésével, legtöbbször 1-3 evvel járnak a munkahelyek mögött". Az oktatási láz évente több, mint 40 millió dollárt emészt fel, s csaknem eléri a többi oktatási intézmény ráfordításait. E pénzből nehány egészen kitűnő intézményt létesítettek, melyek közül a Leesburg- környéki 906 hektáros Xerox komplexum igazi csoda. Itt évente 1200 hallgató vég­zi el az 1-7 hetes tanfolyamokat. Szabad idejükben uszoda, tenisz- és kosárlabda­pálya, szépségszalon, bár és táncterem áll rendelkezésükre. Az ATT princetoni központjában 23 tanterem, 7 laboratórium, 4 tanácsterem, könyvtár, előadóterem és 300 ágyas kollégium varja a dolgozókat. Évi 700 millió dolláros kiadással az IBM a listavezető, s most azt tervezi, hogy Ősszel 4 műszaki főiskolájának Összevonásé­val "szuperegyetemi várost" hoz létre Thorn- woodban. Az ilyen és ehhez hasonló létesítmények­ben olyan szintű oktatás folyik, amely mögött "sok egyetem elbújhat" - legalább­is az alapítvány szerint. A Digital Equip­ment hallgatója: "Igyekszem elsajátítani, amit hétfőn és kedden tanulok, hogy azt szerdán vagy csütörtökön a munkahelye­men mér felhasználhassam". A munkás-diákok általában részben vagy teljesen ingyen vesznek részt az oktatás­ban, néhányan teljes fizetésüket is meg­kapják, amig tanulnak. Hogy állunk az arannyal? Két éve tartó szakadatlan hanyatlás után mintha stabilizálódott volna az arany világpiaci árszintje az unciánkénti 295 és 315 dollár közötti sávban. Néhány hete ezek között a határok között ingadozik az ár, a piac hangulatát pedig a jelentések, ha lehet, még nyugodtabbnak, apatikusabb- nak írják le, mint valaha. Hol van már az idŐ, amikor az arany nemzetközi piacát a spekuláció leglátványosabb arénájaként tartottak számon? Ez a piac a tőzsdékre jellemző hisztérikus túlzással reagált a nemzetközi politika és világgazadsag fej­leményeire, s időről időre "aranylázakkal" jelezte a békés fejlődésbe vetett bizalom elpárolgását, a gazdasági összeomlástól való félelem elhatalmasodását. Most a megingathatatlanul erős dollár árnyékában tengődik az aranypiac, kiábrán­dultán fordulnak el tőle mind a vagyonukat menteni kívánó befektetők, mind az üzlete­lés hasznai kergető spekulánsok. Az aranyár alakulásának általános el­fogadott mércéje a londoni nemzetközi ár. A brit főváros aranyüzlettel is foglal­kozó pénzintézetei közül a legtekintélye­sebb, a Rotschild bankház; tölgyfaboritá- su tanácstermében naponta kétszer ül osz- sze az öttagú bizottság (tagja a házigaz­dán kívül a Johnson Matthew, a Samuel Montague, a Mocatta and Goldsmid, vala­mint a Sharps, Pixley cég képviselői), amely a délelőtti és délutáni "fixing" szertartást végzi. Mostanában ez az árrögzités néhány perc alatt megtörténik, de voltak már piaci izgalmak, amelyeknek idején a vi­lág < minden tájával folytatott lázas tele­fonálgatás közepette egy fél óráig is el­tartott, amig meg tudtak állapodni: pilla­natnyilag ennyi meg ennyi a szinarany unciájának érvényes ára - USA dollárban. Ez az az ár, amelynek szeszélyes inga­dozása, szédületes felszökése és lezuha­nása kiábrándítottá a kincsképző sarga fém annyi hívét (lásd az ábrát). De igaz­ságtalanság lenne pusztán a dollárjegyzes alapján Ítélni meg az arany értékőrző sze­repét. Ha visszatekintünk 1980-ig, a leg­utóbbi nagy aranyláz évéig, meglepő ered­ményre juthatunk. A londoni ár (az irre­ális, rövid életű 850 dolláros rekordot elhanyagolhatjuk) 500 dollár körül volt az év elején és végén is. V lc«jv!eniö«ii*bb ara:iy!t»rnu*lb ors/ájjok " „ 1985-ben lySj-cs várható ter- U-rmelés mólé* (tonnában) (tonnobon) Del-Atríka 735 700 Szovjetunió 295,5 292.4 Kanada 77,9 85.3 Brazília 51 80.3 Egyesült Állomok 5*.3 76.9 Kína . 56 62.2 PóduO'Ú i-Cuineo 16.8 36 Ausztrál.a 35.3 31.5 Fülöp-szigetek 25.1 26,8 Chile__________________________]9±_________ Forrás: Nemzetközi Arcnyintézot MOSZKVA. A Szovjetunió 400 millió dollá­ros rendelést adott francia vállalatoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom