Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-14 / 11. szám

Thursday, March 14. 1985. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Ernest W. Michel: láttam öt akcióban Tasnády T. Álmos: (Belgium) KÜLÖNÖS FORDULAT 1939-ben, 16 éves koromban deportál­tak szülővárosomból, Németországba. 1942-43 telén érkeztem meg Auschwitz­ba, miután egy hetet egy marhavagonban töltöttünk. Kinyílt az ajtó, SS tisztek ü- vóltését hallottuk kutyaugatással kisérve. "Ki a zsidókkal" - ordították. Különválasz­tottak bennünket, a nőket teherautókra tették. Mi libasorban meneteltünk előre. Ott láttam öt először SS jelvenyes bőr­kabátban. Kesztyűs kezével intett, néme­lyiket külön sorba irányította. Azok köz­vetlenül a "kemencébe" meneteltek. Ké­sőbb tudtam meg, hogy ez az ember volt Dr. Mengele. Beértünk egy terembe, le kellett vetkőznünk, hajunkat lenyirták, balkaromba számot tetováltak. Az enyém 104995 volt. Azután csikós fegyencruhát kaptunk. '43 nyarán, miközben épitömunkán dol­goztam az IG Farben telepén, megsérül­tem és a klinikára kellett mennem. A kórháztól mindenki rettegett. Köztudomá- su volt, hogy akinek valamilyen komolyabb sérülése, vagy betegsége támadt, azt a kemencébe utalják. Szerencsémre szép kézírásom volt és betettek Írnoknak az irodába, ahol én vezettem a létszámjegy­zéket. Amikor valakit kivégeztek, be kel­let írnom a neve mellé , hogy "szivbaj", "szívbaj", "szivbaj". Nap-nap után ezzel töltöttem az időm nagyobb részét. '44 tavaszán én meg egy másik kórházi irodai alkalmazott utasítást kaptunk, men­jünk a kórház elé és amikor egy teherautó szállítmány fogoly érkezik, vezessük őket be a kórházba és később vezessük őket vissza a teherautóra. Amikor az első teherautó megérkezett, 6-8 kétségbeesett fiatal nőt találtunk raj­ta. Az egyik egy rendkívül szép magyar- országi zsidó lány volt. Miután én nem tudtam magyarul beszélni, jiddisül vál­tottam vele néhány szót. Elmondta, hogy • az előző napon több ezren érkeztek Ma­gyarországról. Mindnyájan páni félelemben voltak. Bevezettük őket a barakkba. Miu­tán többször kellett odamennem, felismer­tem a teremben lév'ó tisztek között Dr. Mengelet. Egy óra múlva utasítást kaptunk, hogy vezessük ki a nőket a teremből, ahol "or­vosi vizsgálatot" végeztek rajtuk. A terem­ben az egyik nő még mindig be volt kap­csolva egy gépbe. Utasításunk volt, hogy hordagyat vigyünk magunkkal, mert egyes esetekben szükség lesz rá. A nők közül kettő már halott volt, egyikük a szép fi­atal magyar lány. Két másik önkívületi állapotban volt. A többi fulladozva léleg­zett, egyikük sem volt eszméletnél. Az életben lévők szájába papircsomó volt tömve. Auschwitzot 1945. jan. 18 -án ürítették ki. Én először Buchenwaldba, majd Berga- ba jutottam, ahonnan két barátommal meg­szöktem. 1946 júliusában érkeztem Ame­rikába. A túlélőknek nyilatkozni kell, mivel egyes körökben olyan hangok hallatszanak, hogy nem is volt holokauszt. Miután népünk egyharmada elpusztult, még mindig bi­zonyítanunk kell az emberirtást. /A kongresszus külön bizottsága előtt tett nyilatkozat alapján./ BEDFORD. O.Egy fiatal, 29 éves magyar, Kovátch Dezső vizbefúlt a Tydeman pa­takba, amikor "tutajozni" ment egy barat- javal. A “AUSCHWITZ-HAZUGSÁG” TÖRVÉNYBEN BONN. Az "Auschwitz- -hazugság" még mindig problémát okoz az NSZK-ban. Az az állítás, hogy a Harmadik Birodalomban nem pusztították el a zsidókat, automa­tikusan nem büntetendő, csupán akkor, ha valaki panaszt emel a hazugsággal szemben. A német felszabadulás vagy kapituláció negyvenedik évfordulóján a Bonsdag is­mét foglalkozik a törvényjavaslattal, hogy az "Auschwitz-hazugság" minden további nélkül büntetendő legyen. Indokolás: a zsidóság ellen elkövetett büntettek olyan súlyosak voltak, hogy az Auschwitz-ha­zugság által mindenki sértett fél és ezért szükséges törvényes következmény akkor is, ha személyesen senki nem emel panaszt sértésért. Csakhogy ennek a törvényjavaslatnak már külön története van. Kezdete a het­venes évek végére tehető, az akkori igaz­ságügyi miniszter vezetése alatt. Az utá­na következő lépés meglehetősen szeren­csétlen volt: két nappal a Schmidt-kor- mány bukása előtt fogalmazták újra a törvényjavaslatot, aminek a megszava­zására már nem került^sor. "A közép ko- alició|a" ( ahogyan Helmut Kohl nevezi a kormányát, némi habozás után saját fel­fogású törvényjavaslatot nyújtott be eb­ben a kérdésben. Hans Engelhard javasla­ta eredetileg csupán a náci büntettek szóbeli és írásbeli tagadását tette volna büntetendővé. De a Bundesrat kifogásol­ta ezt a megfogalmazást és a kormány magáévá tette a kifogást, sőt tovább ment: a törvényjavaslatból eltűnt az Auschwitz- hazugság szóbeli terjesztése. Más szóval a neofasiszta propaganda a jövőben sem büntetendő. Ugyanakkor sokak bámulatára kiderült, hogy a törvényjavaslat váratlanul egy e- geszen uj résszel bővült, miszerint akkor is eljárás indulhat (pénzbeli birság, vagy max. 3 éves szabadságvesztéshez vezet­ve), ha valaki egy másik "erőszakos és ő’nkényuralmi" rendszerben németek el­len elkövetett cselekményeket helyesel vagy tagad, olyan cselekményeket, ame­lyek "a nemzeti szocialista szörnyűségek­kel hasonlíthatók össze". Az a mondat­rész, hogy a "németek ellen" mutat pon­tosan azokra a cselekményekre, amelye­ket egy vonalba kell tenni a zsidók töme­ges elpusztításával, nevezetesen a büntet­tek, amiket a második világháború végén Lengyelországban és a Szovjetunióban a nácik kiűzése közben lettek elkövetve. Nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatnak ez a kibővítése politikai alapon történt. Végeredményben szoros kapcsolatban áll ez a május 8-ikai problémával, hogy tulaj­donképpen milyen nap az a nyugatnéme­tek számára: ünnep, a náci iga alól való felszabadulás ünnepe, avagy gyásznap, hogy a Német Birodalom összeomlott? A nyugatnémet liberálisok minden eset­re felháborodással fogadták az uj törvény- javaslatot, mert úgy vélik, hogy holocaust nem lehet viszonylagos másfajta büntet­tek felhknyásával. Végeredményben a meg­szállt országokból menekülő németekkel szemben elkövetett büntettek egyenes következményei voltak azoknak a szégyen­letes tömegpusztításoknak, amelyeket a németek követtek el a zsidósággal szem­ben. Felmerülhet az a kérdés is, vajon velet- len-e, hogy az NSZK egyik leghosszabb és legdrágább bűnügyi pere, amely a na­pokban fejeződött be, olyan eredménnyel, hogy a valamikori SS-Scharfuhrer^ Helmut Georg Krizons a bochumi bíróság áltál hozott három éves szabadságvesztest je­lentő ítélet után szabad emberként hagy­hatta el a tárgyalótermet. A per 1979- ben kezdődött és becslések szerint három millió márkába került. Az eredeti vád szerint Krizons a lengyelországi Lodz városban 24 zsidót gyilkolt meg és tizenötezer esetben volt gyilkosságban cinkostárs. A bíróság azonban csupán a bűnrészesseget fogadta el és azt a tézist, hogy Krizons ( a cselekményeit "csupán" az allam iránti hőségből és parancsra követte el. Itt minden kommentár felesleges. GolclmarLíKároty Kulturális Alap jött létre BUDAPEST - "Egy olyan kultúra megmen­tése, melynek hordozói, mint a fasizmus áldozatai, nagy részben elpusztultak": ez a célja annak a közérdekű alapítvány­nak, amely Goldmark Károly zeneszerző nevét vette fel. A kezdeményezők meg- fogalmazasa szerint "az alap célja es ren­deltetése: az állami szervek (idevágó) te­vékenysége mellett a zsidó kultúra meg­őrzése, ápolása és kutatása céljára anyagi szolgáltatást nyújtani", abból a célból, hogy "azon értékek egy töredéke, amelyek pénz hiányában elvesznének, feledésbe merülnének vagy tönkreménnének", meg­menthető legyen. Ez az alapítvány, amely nem ö‘t perccel tizenkettő előtt, hanem Öt perccel tizen­kettő után próbál valamit tenni egy ve­szendő örökség összegyűjtésére, vagy leg­alábbis a tény tudatosítására, hogy nemzeti örökség az is, ami gondozatlan falusi te- | metök még be nem szántott, el nem hor- ! dott sírköveiben máig megmaradt, ami gazdátlan zsidó templomok sajátságos építészeti formakincséül tanulmányozható, ami kallódó könyvekben, hangszerekben, használati és kultikus tárgyakban öltött egykoron testet. így az Alap elnökségének huszonkét tagja között természetszerűleg ott van dr. Dávid Katalin, az Egyházi Gyűj­temények vezető szakfelügyelője, dr. Nyíri Tamás, a Hittudományi Akadémia profesz- szora. író, költő, filmrendező, színházi rende­ző, történész és közgazdász, néprajzos és könyvtáros, orvos és zeneszerző egya­ránt van a mintegy negyven alapitó között, akik "erejükhöz mért visszavonhatatlan anyagi hozzájárulást teljesitenek" a fenti célok elérésének elősegítésére. Az alapítók az Alap vagyonát nyitott csekkszámla betétben helyezték el az OTP VII., Tanács krt. l.sz alatti fiókjában a 218-98079 csekkszámlaszámon: a Goldmark Alap 1430 csekkszámla javára bárki hoz­zájárulhat névvel vagy névtelenül az alap­tőke növeléséhez. TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom