Amerikai Magyar Szó, 1985. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-28 / 9. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 28. 1985. ínyé* Gyvia: A Pu&qiák néfie 73. I A puszták népének díjazása részletesen ellenőrizhető. A szolgálati szerződés vagy bérlevél tüzetesen felsorolja illetményei­ket. melyek "készpénzre, természetbeni javakra és mivelésre kapott földre" oszt­hatók. Ezek összessége az úgynevezett konvenció. A cselédek ajkán annyi kese­rű fintorral, alázatos nyögéssel s asszony- sirással hangzó "komenció" feltételei szinte evról-évre kedvezőtlenebbek. Szigorúak s a müveit ember számára elképesztők voltak már a háború előtt is. Ott, hol a jo élelmezés és ellátás szükségét és köz­vetlen hasznát a gazdák már tudományos alapokra hivatkozva hangoztatják, ezek a szerződések a cselédeknél csak annyi élelmet biztosítottak, amennyi őket őpp, hogy életben tartotta. A pusztákon tükör­fényesre kefélt, délceg járású gyönyörű méneket látni, tág orrlikkal fújtató bikákat, vasfeketéket s hatalmasokat, mint a moz­donyok. Kövér, vagy csak úgynevezett testes béresre egyetlen egyre sem emlék­szem, se dolgozó sorban szolgáló kocsisra, vagy kanászra, vagy csordásra; a kövérsé­get köztük még képzeletben is oda nem illőnek, egyenesen humorosnak érzem. A puszták népe nem hajlik a hízásra. Szikár, csontos faj ez. Napbarnított, s ezért akkor is inasnak, "keménykötésünek" látszik, mikor már a lélek igazán csak hálni jár bele. Egyik tudós antropológusunk a dinári fajtabeliekhez hasonlította Őket, a csont- bőr dalmátokhoz. Sajnos, meg kell cáfol­nom Őt. A soraikból kikerülő felügyelők s parancsolok ugyanis csaknem kivétel nélkül hajlanak a testesedésre. Faji jegyeik magyarázata, véleményem szerint, a konvencióban keresendő. Bizo­nyosra veszem, hogy a ma szokásos kon­venciók alapjait akkor szabták meg, mi­kor azok még valóban csak alapok voltak, melyekhez a cseledek még szerezhettek egvet-mást. A konvenció hajdan csak affé­le téli takarmány lehetett, amely mellett ott volt még a szabad mező, sót szinte a földesurak hallgatólagos beleegyezésé­vel szabad szérfl is. A század végén még a legszegényebb cseledek, ahogy saját családom történetéből tudom, majdnem kivétel nélkül egy kis ónálló gazdálkodást is folytathattak, a feles földből szerzett terményeiket eladhatták, saját állataikat pedig az uradalom terményeiből táplál­hatták. Ez azonban a gazdálkodás éssze­rűsítésével fokonkint megszűnt. Csak a konvenció maradt meg, sőt még az sem. A 90-es évek nemzetgazdászai még évi 100 és 60 forint fizetést, évi két pár csizmát, ingyen bocskorokat, gubákat és szűröket emlegetnek. Ma? Azt kell még megjegyeznünk, hogy kon­venció háromféle van, úgymint az ökrök­kel vagy lovakkal dolgozó rendes béreseké, a gyalogosan s rendszerint napszámos teendőket végző gyalogbéreseké és végül a gyermeksorban lévő kisbéreseké. folytatjuk Egy spanyol család kétéves kislányát összekarmolta a kandúr. Hogy a sértést "megbosszulják", a macskát egyik kirándulá­suk alkalmával áttették a portugál határon. Az állat azonban nem volt rés*. Négy hóna­pig < bandukolt, mig visszaérkezett szülővá­rosába, ahol megtalálta a hűtlen családot. ”E(jij kis kiváncsi kacsa* Részletek Máriássy Judit ostromnaplójából Az a bizonyos első nap az utolsó esté­jén kezdődött. A ház utolsó traktusában székelő SS hiradóegység katonája, neve­zett Kurt, izgatottan felajánlotta, hogy szedjem össze a cókmokomat, ők holnap elhagyják Budapestet, ahol eddig is csak a Führert félrevezető tábornokok hibájá­ból kellett végigszenvedniük a katlanálla­potot. "Kurt azt mondja, ők már mindent be­csomagoltak, felszállhatok egy teherautó­ra és szépen átmegyünk a frontvonalon. Ennél hülyébb helyzetbe még nem keve­redtem. Mondjam neki azt, hogy jönnek a mieink? Hogy az oroszokat várom? Meg­ígérem, hogy csomagolok, aztán elbújok a kalaposüzletben, nehogy 'megmentsen'. De nem is egyedül bujkálok. Hans, akiről még eddig nem is tudtuk, hogy bécsi fiú, szintén lelépett az alakulattól. Elege van a németekből. Jancsi úrtól kapott civil ruhát." "A kalaposüzletb'ól egész éjjel figyel­jük a nácik vonulását. De se teherautó, se tank nem látható. Gyalog mennek. Hans azt állítja, a sebesültjeiket már délelőtt felvitték a Várba és rájuk gyújtották az épületet." A béke csenddel érkezett Budára. Azóta is február 13-a jelenti számomra április 4-et. Bár a "felmentő sereg" még nem erkezett meg a térre. "Mindenki feljön a pincéből. Ahogy szétnézek, látom, a házakból fehér lepedő­ket lógattak ki. A szemközti kórház kapu­ján cirill betűkkel irt tábla és egy frissen mázolt vöröskereszt. L-né megkér, menjek vele a cukrászdába. Talált egy jó nacional- kasszát, egyedül nem tudja elcipelni onnan. EíŐször nem értem öt. Minek neki egy nacionalkassza és különben is, eddig ö volt a legrendesebb nÖ az óvóhelyen. Egy óra múlva mégis segítek neki a cipelésben. Közben alkalmam volt felfedezni, hogy mások is megbolondultak. A SZABADSÁG első napján az emberek megrohanják a felpakolt német teherautókat, egy néni villanyzongorát szeretne hazavinni, mások ágyneműket találnak ládaszámra, egy orvos könyörög, legalább a gyógyszert ne vigyék el, segítsenek bejuttatni a kórházba. L-né boldog a kasszájával." Az első szovjet katonával délben talál­koztam. Sokszor meséltem róla barátaim­nak, egy ízben meg is Írtam, titkos vágyam, hogy valamikor felhasználjam egy forgató- könyvben. Még javában "gyűjtögettek" az emberek, amikor hir jött, a Csalogány utcában friss lótetem fekszik. En voltam a soros, rohantam a pince közös nagykése- vel és kosarával. Sikerült is kikanyaritanom egy jókora darabot a megboldogult négy­lábúból. Enyhe idő volt aznap. Sütött a nap. Kosaramból vér csöpögött. S akkor, a Batthyány téren, közvetlenül a mi házunk közelében megláttam egy fekete bajszos, idős katonát. Sapkáján az ötágú csillaggal. Egyetlen szót tudtam oroszul: zdrasztvuj- tye. Ezt a szót kiabalva rohantam felé, hogy megöleljem. Utólag nem kell hozzá különös empati­kus hajlam, hogy felfogjam, ő mit látott, érzett. A városban, melyben két hónapja harcolt házról házra, a városban, melyben bajtársai sokasága esett el, ahol a magyar egyenruha is az ellenség egyenruhája volt, egy koszos, fejkendős nöszemély véres nagykéssel rohan felé. Mi sem természete­sebb, hogy menten rámfogta a dobtáras géppisztolyt. El is süthette volna, de nem tette. Összehúzott szemmel, éberen bete­relte a gyanús személyt a kapu mélyedésé­be, majd sűrűn hátrapislogva tovább ment. Álltam a kapu mögött, a sirás környéke­zett, mig fel nem fogtam a jelenet abszurd voltát. Akkor viszont kitört belőlem a nevetés. És nevettem délután is. Amikor a Duna túlsó partjáról egy hangszórón át előbb felszólították a bujkáló katonákat a mega­dásra, majd egy láthatatlan gramofon ser­cegése hallatszott. Most! - gondoltam én, a ZÁSZLÓ hive, most megszólal majd az Internacionale vagy a Szovjetunió him­nusza, meg a miénk. S ekkor a vizberobban- tott hidak, szétlőtt házak felett, a nekem mindig a pirosbetús napon felszárnyalt az ismert sláger dallama: "Egy kis kiván­csi kacsa/ egy este nem ment haza/ El­vitte öt a Hangliba egy kis liba/ és ebből lett a nagy tragédia." Naplóm nem történelemkönyv. Nem is irodalom. Az első nap - varosom es húszéves önma­gam ujjászületésnapja. Hetedhét országra szóló esküvő az Úri utcában! A násznép MALÉV gépekkel érke­zett egyenesen Párizsból és Milánóból. Férjhez adta ugyanis egyetlen lányát Morris Habuba párizsi milliomos. Ö döntött még tavaly: a lagzi Budapesten legyen! Miért? Mert harminc éve rendszeres üzleti kapcsolatban áll Magyarországgal, gyakori vendég - megszerette a magyarokat. Lánya - aki hathónapos korában már volt az országban - és az olasz vőlegény kapva kapott az ötleten: messze reptetni a vendégsereget! A honi viszonylatban minden eddigit felülmúlóan drága esküvőt a MALÉV Air Tours és a Fórum Szálloda stábja bonyolította le. Megérte: mindent egybevetve százezer dollárt kasszíroztak be! S milyen volt az esküvő? Huszonöt Merce­des gördült a budai házasságkötő terem elé. A menyasszony és a vőlegény franciául mondta ki a boldogító igent az anyakönyve­zető előtt. Kétszáz személyes partival, majd díszvacsorával folytatódott a lagzi a Fc-rum Szálloda Összes termében. Az ifjú pár boldog. ! ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ i ♦ ♦ : ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ PÜSKI- CORVIN l HUNGÁRIÁM BOOKS, RECORDS X 251 East 82 St. X New York,NY 10028 i Tel: (212) 879-8893 X Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez X hangszalag ♦ IKRA, COMTURIST, TUZEX X befizetöhely J Látogassa meg boltunkat, New Yorkban ♦ a magyar négyed közepén. £ Postán is szállítunk a világ minden tájára. X Százezer dolláros szuperlagzi

Next

/
Oldalképek
Tartalom