Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-08-30 / 32. szám
Thursday, Aug. 30. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. John Anderson, aki 1980-ban harmadik párti jelöltkent 7 millió szavazatot kapott (biztosítva ezáltal Reagan győzelmet) az idén nem jelöltette magát, s Mondale és Ferraro támogatására mozgósítja híveit. fiai Iltíllg imiUll a new —y ui r\i rvwi í ici^aK 52000 dolgozójának sztrájkja, mely a munkások győzelmével végződött. A kórháztulajdonosok és a szakszervezet képviselői közti tárgyalásokon, a sztrájkot megelőzően, a tulajdonosok 3 és fél százalékos béremelést javasoltak és ellenezték az alkalmazottak azon kérését, hogy minden második héten, szombat és vasárnap, szabad napjuk legyen. Az uj szerződés évi 5 százalék béremelést biztosit a dolgozók részére és elnyerték követelésüket: minden második héten a hét végén élvezhetik a szabadnapjaikat. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a sztrájk nem hozott semmi lényeges eredményt, sőt mivel az öt hét alatt a sztrájkolok nem kapnak fizetést, az Öt százalékos béremelés nem fedezi e "veszteséget." De ha a szakszervezeti vezetők elfogadták volna a kórháztulajdonosok eredeti javaslatát, a három és fél százalékos béremelést, az lényegében bérlevágással lett volna egyenlő, mert nem fedezte volna az infláció által okozott áremelkedést. DE ENNÉL SOKKAL FONTOSABB, hogy e javaslat elfogadása elkerülhetetlenül azt a benyomást keltette volna a kórház- tulajdonosok részéről, hegy a SZAKSZERVEZET KÉNYTELEN ELFOGADNI, alávetni magát az ő akaratuknak. Ez aláasta volna a szakszervezeti tagok bizalmát saját szervezetükben, elégedetlenséget keltett volna soraikban és - ami a legfontosabb - káros es veszélyes precedens lett volna. , A KORHAZTULAJDONOSOK VALÓJÁBAN KIPROVOKÁLTÁK A SZTRÁJKOT. Önkényes javaslatuk elfogadása egyenlő lett volna a kapitulációval, a dolgozók vereségével. Az uj szerződés két fő pontja, az öt százalékos béremelés és a két hetenkénti szabadnapok, bebizonyította, hegy a kórháztulajdonosok kénytelenek voltak figyelembe venni a dolgozók méltányos követelését. Az amerikai munkásmozgalom történetében számos sztrájkot levertek már a munkáltatók, a bíróság közreműködésével, tiltóparancsok kiírásával, felfegyverzett sztrájktörők alkalmazásával, a sztrájkolok kiéheztetésével. De ezek a sztrájkok sem voltak "fölöslegesek." Ezek nélkül lehetetlen lett volna eltörölni a napi egy dolláros munkadijat, a 12-14 órás munkanapot, a hét napos munkahetet. E sorok Írásakor közeledünk szeptember 3-hoz, amikor Labor Day ünnepén visszatekintünk az amerikai dolgozók hősies harcára a magasabb munkabérért, a nyolc órás munkanapért, az öt napos munkahétért, fizetett ünnepnapokért, fizetett szabadságért, nyugdíjért és számos más munkásvédelmi intézkedésért. A new yorki kórházi alkalmazottak harca most győzelemmel ért véget, az amerikai munkásmozgalom hősies múltjához, tradíciójához híven. Azok a régi István-napok... Hajdanában - miként a megsárgult, régi újságokból is kitűnik - messze földön híresek voltak a budai István-napok. 1818-tól kezdve, amikor Ferenc király nagy kegyesen megengedte, hogy a régmúlt felé fordult, de a rebellióra (lázadásra) is könnyen hajló magyarok Szent István király jobbját ünnepélyesen körülhordozzák, augusztus 20-án mindig ellepte Pestet és Budát a vidékiek sokasága. A nagy körmenetben aztán az ország prímása mögött József nádor, később pedig a fia, József főherceg lépkedett. Olyan volt az egész, mint egy országos nagy búcsú. Délután népünnepély meg lófuttatás várta a "zónás atyafiakat" - mert igy titulálták a szekereken, később pedig a vonatokon érkező, nagy elemözsiás kosarakkal felvértezett falusiakat -, akik bizony meg is szállták a vendéglő és serházak környéket. Garay János, a költő és a jeles újdondász egyebek között igy számolt be 1834-ben a Honmúvész cimü újságban - a korra jellemző István-napi eseményekről: "Mint közönségesen, minden budai mulatságnak a pestiek adnak kizárólag életet, úgy ma is szállongó karavánonként tódulának gyalog, lovag és kocsilag, a porfellegtól éppen olyan nevezetes, mint korcsmákkal megrakott Attila utcán keresztül, melyet a csintalan tréfás budaiak csak azért nem Öntöznek, hogy a pestieket az oldal-házakba betérni, s ott a port úgy nevezett háromember borukkal leöblíteni kénytelenitsék. Szépek voltak este a lámpacsillagok, s a piramisok, melyeken ma altaljában több magyar felírás volt, de különös és feddést érdemlő, hogy a magyar felírások többnyi-" re csak fizetésre és eszem-iszomra emlékeztető versek valának, mig a kivilágítás tendenciáját német felírás hirdeté. Legvigabb volt a "Freyschíítz"-igen eredeti rajta az, hogy a vendégnek a kapuban váltott billetért kellett 12 krajcárt fizetnie, hogy aztán belőle nyolcat költhetett, vagyis ihatott, ehetett, mi a korcsmáros- nak azon hasznát hajta, hogy mindegyik vendége evett vagy legalább ivott valamit, s ez nem kis dolog a korcsmáros számadásában. így és ily formán ülte szent István innepét Buda, vagy jobban szólván Budában a pesti nép." Bár az 12^2-ben kiadott Aranybulla előírta, hogy "Évente szent István király napján Székesfehérvárott tartozik az udvar ünnepelni", a Habsburgház hallani sem akart első királyunk koronázó városáról. Csak Horthy Miklós, a lovastengerész kapott kapva az alkalmon, hogy 1938-ban, István király halálának 900. évfordulóját a maga javára kamatoztassa. A székesfehérvári fényes István-únnepséget országszerte nagy előkészületek előzték meg. Jellemző e második világháború előtti úgynevezett "utolsó békeév" állapotaira, hogy a kormányzóné a nyomorenyhitó akciója keretében meghirdette az "egy tál ételes" gyűjtést. Hány adag Összekoldult "egy tál *ételt" osztottak ki a nyomorgóknak a fényes ünnep alkalmával? - arról nem szól a krónika. Magyarország felszabadult népe azonban tisztelettel emlékezett augusztus 20-án első királyunkra, Istvánra, az államalapítóra. S. P. MANILA. A Fűló'p-szigetek fővárosában több, mint fél millióan tüntettek Benigno Aquino ellenzéki vezér meggyilkolásának évfordulóján. Követelték Marcos elnök lemondását, uj parlamenti választások tartását. I AZ ÓHAZÁBÓL UJ RUHÁT HUNGAROTEX Textilkereskedelmi Vállalat Budapest 5. P.OJMOO
