Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-12-13 / 47. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 13. 1984. Máriássy Judit (Budapest] Szakadékok Denes Géza: Riport Hajdudorogról (Koszta Rozália Munkácsy-dijas festőművész, Zengó-Sztankovits Mihály, valamint Kesztyűs Ferenc festő- és grafikusművészek olaj- es tűzzománckerámia képeiből rendeztek kiállítást 1984. október 1-tól 15-ig Hajdu- dorogon, a Görög Demeter Művelődési Házban.) Ott, ahol az Ös-bihari fekete főleg, a Hortobágy szikje és a Nyírség homokja találkozik, Debrecentől, a Hajdúság fővá­rosától alig 30 km-re terűi el Hajdiidorog, ez a szép 11 ezer lakosú alföldi nagyközség. Lakói híresek a munkáról, és éppen ezért talán nem is tudják, mi az anyagi és lelki szegénység. Mindjárt is indíttatva érezzük magunkat, hogy kijelentsük: Hajdiidorog nagyközség görög-katolikus püspöki szék­hely, s itt, s éppen ma érvényesül az a megállapítás, hogy "az állam, az egyház és a nép békésen él egymással - összefogva". Közhellyé vált közmondás: “Munka után édes a pihenés". Hajdúdorogon a munka utáni pihenést is hasznosítják. Művelődnek, olvasnak, tanulnak, szórakoznak. Legjobb példáját mutatja ennek a hajdúdorogi "Görög Demeter" művelődési ház, mely - csak az októberi programja szerint - koruk valósága vetélkedőnek, ismeretterjesztő előadásoknak, kiállításoknak ad helyet, ugyanakkor színházlátogatásra, előadásokra invitálja a lakosságot. A közelmúltban a Magyar Televízió "Ref­lektormagazin" cimú műsorában bemutatott három festő- és grafikusművész (Kesztyűs, Zengő és Wurtz) közül kettőt és egy Békés­csabán élő Munkácsy-dijas festömúvésznot meghívott a müyelódési ház közösen a helyi Egyetértés Afész-szel, hogy bemutas­sak az olajfestmenyeken kívül azokat a túzzománckerámia kepeket, amelyeket az Épületkerámiaipari vállalat segítségével alkottak meg. A megnyitó napján nagy érdeklődéssel léptek a művészek a "Görög Demeter" művelődési házba, e sorok írója pedig a hajdudorogiakkal való szemtöl-szembe találkozás-viszontlátás izgalmával. A bejáratnál a büfétől balra előbb a könyvtarat és 16 ezres kötetet látogattuk meg. Erről csak ennyit: a könyvtár felvenné a versenyt (folytatás all. oldalon) Hazudnék, ha azt mondanám; jölisme­rem. Tudom róla, hogy kortársam, aki már nem volt csecsemő 1945-ben, ma pedig körülbelül annyi idős, mint Szabados György, Gyurkó László regényének, a Doktor^ Faustus boldogságos pokoljárásának hőse. Ó azon­ban nem hőse semminek. Meg azt is felté­telezem róla, hogy nem olvasta a regényt, s bar hűséges tévénéző, a több részes tele­víziós változatot sem látta. Most viszont a véletlen (vagy egy buzgó közönségszer­vező) jóvoltából beül a Kecskeméti Katona József Színházba, s megismerkedik Gyurkó darabjával, melyet Jancsó Miklós, Szigeti Károly és Marton István rendezésében játszanak. Helyet foglal a zsöllye tizenkettedik sorában, én meg véletlenül éppen mögötte ülök. Amikor elkezdődik a játék, talán még azonos hullámhosszon vagyunk. Mezte­len nő már a Thália Színházban sem jelent rendkívüli eseményt, a Jancsó-szertartas- nak pedig megszokott eleme. A temetés, a gyászolok esernyői, az előbb ironikus majd drámai beszéd és vallomás Szabados György sírjánál, nem több, de nem is keve­sebb, mint egy szini játék szellemes, tobb- terú, ígéretes indítása. Nézötársam feszeng. Valószínűleg nem jár gyakran se moziba, se színházba, számá­ra tehát még nem közhely, hogy a Bunkócs- ka és a többi tömegdal a magyar művészet uj jelrendszerében komikus, jo esetben tragikomikus mellékzöngével hangzik el. Ö ugyanis akkor sem énekelte őket, amikor divatban voltak. Számára éppoly kevéssé átélt a nyilasok brutalitása, mint az Állam- védelmi Hatóságé. Kortársam ugyanis nem volt sem fasiszta, sem ellenálló. JÓ eredménnyel végezte el iskoláit. Utána dolgozni ment, vagy meg bejutott a gimnáziumba is. Ez esetben kívülről fújta a Toldi első énekét, reggelenként elmormolta a magyar hiszekegyet, diáktársaival együtt kellett kiabálni a "közös lengyel-magyar határt" és a junius 18—i évzárón hallgatni, amint megemlékeznek a Kormányzó születésnapjáról. Bizonyára látta a deportálást 1944-ben, a végrehajtás módjától viszolygott, de akárcsak sok millió európainak az idő tájt, fogalma sem volt róla, hova "telepitik" azokat, akiket a tehervagonokban elszállítanak. A felszabadulást magánbeszélgetésekben úgy emlegeti, hogy a "front után" vagy úgy, hogy "amikor bejöttek az oroszok". Részt vett-e az 1945-ös választásokon? Valószínűleg igen. De akár a Kisgazda, akár a Kommunista Pártra szavazott, ez az esemény nem hagyott nyomot emléke­zetében. Ó ezután is tette a dolgát. Átevic- kélt az infláción, örült a forintnak, s amikor újra bevezették a jegyrendszert, hallgatta a felesége sopánkodását, de nem volt a rendszernek sem ellensége, sem hive. Hallotta persze a mi nótáinkat, hiszen azok szóltak a rádióból is, akárcsak a "Van egy kislány Anikó, rózsás tünemény", meg a Vi^ özvegy Vilja-dala. Ma jobb módú és elégedettebb, mint akkor volt. 1956-nak éppúgy passzív szemlélője maradt, mint 1944-nek. Miért érdekel ez a néző? Mert hitem szerint ő - sokan vannak. Jóval többen, mint az egykori éneklők, mint én, aki felkavart lélekkel azon tűnődöm előadás után, hogy kiért is szól a harang. Értünk, akik még ma is izgatottan keressük és féltjük a mi társadalmunk igazságosságát, haladását, tisztaságát vagy azokért, akik már mindenből kiábrándultán saját magukat is kinevetik? A kérdést súlyosbítja, hogy a közönyös, sőt értetlen néző és a magamfajta töpren­gő előtt, mögött, mellett jelen van az a fiatalság is, a huszonévesek csapata, mely csak egy jól koreografált hepeninget látott. Ök ugyanis az utóbbi néhány esztendőben megszokták már, hogy a közelmúlt magyar történelme három fejezetre tagozódik. Volt egy hivatalos nemzeti ünneppé avatott Felszabadulás, melyhez szónoklatok és néhány nem remekmivú vers harsány szavala­ta társul emlékezetűkben. Aztán jöttek az Ötvenes évek, a törvénysértők és az áldozatok. Ok pedig - szerencséjükre ­mar a józan szocializmus szorgalommal szolgálható világába, a harmadik fejezetbe születtek. Megszokták azt is, hogy a második­ról mind gyakrabban láthatnak szatírákat, mig az elsőről az általános iskolában megtanulták, hogy vízbe lógtak a Duna-hidak. Azt már nem, hogyan fáztak azok, akik a már régen lebontott Kossuth-hid építésében ingyen segédkeztek. Azt sem, miként fes­tettek a szétlőtt városok, amikor az u^y-ahogy helyreállított lakások ablakából kalyhacsövek, kandikáltak, füstöltek az utcara. Ismerik a kopasz vezér arcképét, a népi kollégisták indulóját, de azokról a sokakról, a többiekről nemigen tudnak, akik csak a dolgukat tették. Ami annál különösebb, mert bármely rokonszenves is a taps, mellyel a Doktor Faustus boldogságos pokoljárásának színpadi változatát köszöntik^ legtöbbjük ( éppúgy nyugalmat, lakást, jól jövedelmező állást keres, akarcsak kedvetlenül távozó nézótár- sam a tizenkettedik sorban. i PÜSKI- CORVIN | ♦ HUNGARIAN BOOKS, RECORDS ♦ ♦ 251 East 82 St. ? ♦ New York,NY 10028 * X Tel: (212) 879-8893 « ♦ Sokezer magyar könyv, újság, hanglefnez * ♦ hangszalag ♦ ♦ IKKA, COMTURIST, TUZEX ♦ X befizet&hely « Látogassa meg boltunkat, New Yorkban ♦ X a magyar négyed közepén. ^ ♦ Postán is szállítunk a világ minden tájára. ♦ ♦ —---- ♦ A BUDAPEST TOURIST A MAGYAR FÓvÁROS UTAZÁSI IRODÁJA KÉSZSÉGGEL VÁLLALJA EGYÉNI ES TÁRSASUTAZÁS MEGSZERVEZÉSÉT KEDVEZŐ ÁRAKKAL, EHHEZ KERES KAP­CSOLATOT UTAZÁSI IRODÁKKAL ÉS PARTNEREKKEL. SZOLGÁLTATÁSAINK: Incentive-turák Kulturális programok Idegenvezetés és tolmácsszolgálat Városnézések« utazásszervezés« kirándulások SZÁLLÁSFOGLALÁS az ország valamennyi szállodájában és fizetővendégszobákban. MINDEN INFORMÁCIÓVAL KÉSZSÉGGEL ÁLLUNK' RENDELKEZÉSRE Kérje konkrét ajánlatunkat és mi a legrövidebb időn belül válaszolunk. Cim: BUDAPEST 1051 Roosevelt tér 5. Telex: 22-6448 22-5687 TEGYEN ÖN IS EGY KÍSÉRLETET KÜLDJE EL HOZZÁNK VENDÉGEIT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom