Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-12-06 / 46. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 6. 1984. Az asszonyok nyalták-falták a gyermekeiket, aztán váratlanul akkorát vágtak rájuk azzal, ami épp a kezük ügyébe esett, hogy az ember azt várta: na, ez se mozdul egyhamar. Gyakran nem is mozdult. Az anya ilyenkor hangos üvöltéssel kapta karjába gyermekét, kétségbeesetten szaladgált föl-alá vele, néha egyenesen a faluba, hogy helyreigazittassa a csontját. A gyermekek ismerték szüleik hirtelenkezüségét és az első karmozdulatra nyakukba szedték a lábukat. A felkeltett harag azonban éppúgy szomjazza a kielégülést, akár a szerelem. A pusztának elég sűrűn szolgáltatott látványosságot és derültséget egy-egy eltorzult arcú anya, amint trójai fogadkozással üldözi fürgén karikázó magzatját, aki rohantában Hector- ként vissza-visszafordulva választ adott az átkozódásra. A pusztaiak, akik pedig saját gyermekeikkel semmivel sem voltak könyörületesebbek, ilyenkor mindig az üldözött pártjára álltak. "Csó'ndesedj, Rozi"- fogták le a vadul fújtató asszonyt, - "hisz gyerek az." Az anya a csititó korból tehetetlenül razta öklét a szökevény után. "Megállj, a kenyér majd visszahoz!" Vissza is hozta, de addig az indulattal rendszerint a veszély s a bűn emléke is elpárolgott. Higgadt ésszel, "javító szándékkal" egy anya se verte a gyereket. Sót védte, vakon, minden körülmény közt. Az asszonycsetepaték jórésze a gyerekek egymásközti veszekedéséből keletkezett. A játék közben eldöngölt csemetének anyja kifent körömmel indult elégtételt venni, akkor is, ha a hibát nyilvánvalóan az ö gyermeke követte el. Ez meglepett. Ha mi valakivel ó'sszeakaszkodtunk, biztosak lehettünk, hogy ráadásul még otthon is szorulunk. A férfiak hitvesüket - akiknek az illem tiltotta a védekezést - rendszerint szijjal verték; később - egy Somogyból származott kocsis példájára szinte divatból- csizmaszárral, mely fáj is, kellő hangot is ad, de csontot nem tör. A férfiak, a cselédek csak akkor emeltek kezet egymásra, ha maguk közt voltak. Urak jelenlétében soha. Min kaptak össze? Semmiségen, mint általában a túlfeszített idegzetű emberek. A felülről kapott sértések, melyekre egy hanggal, egy szempillantással sem vághattak vissza, puskaporossá tette ókét, váratlanul robbantak. Arcpiritó gorombaságokat mosolyogva vágtak zsebre egymástól, aztán egy ártatlan célzásra hirtelen egy pofon messzire röpítette valamelyik fejéről a kalapot, kések villantak, rezgő térdű aggastyánok futottak járomszegért a szekérszin- be. A verekedés egy pillanat alatt elterjedt, mint az olajtüz. Talán épp azért ért oly hamar véget, egy pillanat alatt hevét is kiadta. A disznóólaknál valamelyik kanász nagy üvöltéssel "kibukta a vörös levet" s a következő másodpercben már az ököristállókban is állt a harc, vad asszonyricsaj hangzott a béresházakböl, talán kint a határban a párosával ballagó kocsisok is váltottak gyorsan egypár ütleget. De mire a gazdatisztek kiszaladtak, már rend volt, akkor az eseményről legfeljebb már csak egy-egy földön fetrengö test s azon egy vérköpö seb tanúskodott, melynek természetesen sohasem akadt vállalója. Akkor már állt újra az összetartás, keményebben, mint azelőtt. folytatjuk Film Karcsai Kulcsár István: AMADEUS Zenés életrajz 158 percben Az "Amadeus", ahogyan Peter Hall rendezésében először az angol nemzeti színházban, majd New Yorkban, a Broadwayn sokáig műsoron volt, és ahogyan ezt az értelmezést világszerte átvették a színházak; Mozart és nagy riválisa, Salieri tragikus küzdelme. Forman azonban* a film lengyel rendezője, anélkül, hogy a játék intellektuális izgalmát, kendőzetlen őszinteségét feladta volna, lényegeben uj koncepciót teremtett. Rávette Shaffert, aki egyébként elégedetlen volt darabjai addigi megfilmesítéseivel, hogy alapvetően dolgozza át színdarabját. így a forgatókönyvben egyre kevesebb tere lett Salieri őrültségbe váltó emlékeinek, és egyre több mozzanat került bele Mozart életéből. így lett végül az "Amadeus"-ból zenés életrajz. "Olyan ez, mintha ugyanazt a gyereket kétszer szültem volna meg" - jelentette k-i az iró. Az "Amadeus" című film Mozart utolsó évtizedének majdnem minden fontosabb eseményét felöleli. És természetesen nagyon sok helyet kap benne a zene. Mozart négy operájából, számos concertójából és a Requiemböl hangzanak el hosszabb részletek. Az eredmeny, "egy hatalmas, hosszan kibontakozó szórakoztató film, amely két óra harmincnyolc percnyi időtartamának legnagyobb részében elbűvöl bennünket." A film készítésének érdekessége, hogy Milos Forman, miután felmerült egy magyarországi forgatás lehetősége is, végül a film jelentős részét Prágában forgatta. 1968 óta először tért vissza ezzel a munkájával szülőhazájába, Csehszlovákiába. A rendező a főszerepekre Tom Hulce-t (Mozart) és F. Murray Abrahamet (Salieri) választotta ki, akik sem a filmvilágnak, sem a Broadway-szinpadoknak nem éppen ismert egyéniségei. "El akartam hinni, és el akartam hitetni - mondta Forman -, hogy ez itt Mozart és ez itt Salieri, és nem csupán színészek, akik szerepet alakítanak.'1' A kritika szerint Hulce játékán világosan felismerhető Forman sajátos szinesz- vezetési módszere. Mintha a rendező azt mondaná színészének: nyújts többet, merj többet, érezd a közönséget, kerítsd hatalmadba szenvedélyeddel, technikáddal. F. Murray Abraham pedig, számos szerep megformálásával a háta mögött, erről az alakításáról kijelentette: "Salieri a görög tragédiák alakjainak arányával mérhető, aki egy istennel kel versenyre." Hulce napi négyórányi zongoraleckével, gyakorlással készült a szerepre. "Ezek után úgy éreztem magam - nyilatkozta -, mintha egész este ittam és táncoltam volna, csakúgy mint Mozart." PESTI LEVÉL (folytatás az 1. oldalról) te meg a lehetőséget, hogy a produkcióban részvevő színészek ezen idő alatt semmi mással nem foglalkoztak. Jón Jory, az ATL igazgatója, a tavalyi siker után ismét meghívta Marton Lászlót Louisville-be. A rendező, állandó munkatársa, Fehér Miklós díszlettervező társaságában november 23-án utazott el Budapestről, hogy a színészek közreműködésével hozzálássanak Moliére A nők iskolája cimü darabjának próbáihoz. A komédia bemutatója 1985. január 3-án lesz.- Ezt a remekművet jó néhány évvel ezelőtt már a Vigszinházban is megrendezMozart két arca Egy páratlan művészpálya kibontakozásának vagyunk tanúi a film nézése közben. Egy pályának, mely egyre jobban erősödik, gazdagodik, majd idő előtt megszakad. Mozart alacsony sorból származó nőt vesz feleségül, de felemeli, es szinte megrészegíti öt a munkában és a játékban megnyilvánuló szertelenségével. Mozartnak egyaránt harcolnia kell nagyravágyó apjával és II. József udvarának szűk látókörű ítészeivel. Szertelen életénél is jobban sorvasztja az alkotás láza. A "Varázsfuvola" első előadásán ájultan esik össze. Mig felesége és apja a szomszéd szobában anyagi ügyeken civakodik, ö bort hörpölgetve, családi viszályok közepette, zenét alkot. Salieri is hű marad önmagához, a gyengülő, lázas Mozart előtt színpadias pózban apja jelmezében jelenik meg, és megparancsolja neki, hogy írja meg a Requiemet, Peter Shaffer forgatókönyve ebbén a zenés életrajzzá bővült koncepcióban is sokat megőrzött az eredeti darab szelleméből. A középszerűség (Salieri) és a lángelme (Mozart) konfliktusa változatlanul központi mondanivalója a filmnek. tem, Darvas Iván és Halász Judit szereplésével. Később Helsinkiben, az ottani nemzeti színházban is színre vittem a darabot, amelyet évekig műsoron tartottak. Most újra elolvastam Moliére müvét. Számomra ez a darab nemcsak fantasztikus komédia, hanem megrendítő lírai szerelmi történet is. Ezt a kettősséget szeretném erzekeltetni, s természetesen bemutatni azt a fojtott légkörű világot, amelyet Arnolphe teremt, s amelyet a benne lakók - minthogy nem ismerik a külvilágot - a lehető legjobbnak tartanak. Am ebbe a világba berobban Horace, és feldúlja a zseniálisan felépített koncepciót nyilatkozta Marton László. Illyés Gyula: ‘ * /l ßuAqt&kr
