Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-10-18 / 39. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 18. 1984. Beregi Tivadar (Párizs) ^ ^ 1918 OKTÓBERE ES PÁRIZS REQUIEM EGY "HŰ ROKONIÉRT (folytatás az 1. oldalról) így vallotta Ö is: nagybecsű, könyvtárát a sárospataki kollégiumnak szánta. írásai további hazai kiadásában reménykedett. Élete alkonyán imádság- zengésű versében A chartres-i rózsában pedig ezt irta: emelem poharam az Istenre betelvén törékeny örömmel: köszönöm Uram, hogy könnyben es vérben forgo kicsi bolygódon kiszólitottál keserű siralomvölgyi mocsokba, sivár veszedelmek közt játszva szíjadon tartottál tüskés szírieken, tövises földeken hánytorgattál, vétkeim árán irgalomra tanítottál akard, ó akard még e kerek világot, .... akard, mig élek. s halálom után is örökön, hagyd meg Uram, a szerelmet a szívben, őrizd meg az örömet a földön.... A végleges ( búcsúvétel órájában CS. Szabó László költői fohásza szellemében gondoljunk arra, ami még él nem végeztetett, s feladatul reánk vár.. KÉT FELVÉTEL VESZPRÉMRŐL Szalagház—toronyház együttes a Kossuth Lajos utcában. Sétálóutca: a rekonstrukció szebbnél szebb épületeivel. I Veszprém, N y ugat- Magyarország egyik nagy kulturális központja féltve őrzi mü- kincsjellegíi régi épületeit, de ugyanakkor uj, modern épületekkel igyekszik gondoskodni a lakosság lakásigényeiről. TÁMOGASSA HIRDETŐINKET Magyarország politikai fejlődéstörténetében uj fejezetet nyitott meg az 1918-as őszirózsás forradalom, amely 69 évvel az 1848-49-es szabadságharc elbukása után újra megdöntötte a Habsburgok 400 éves uralmát és a köztársaság kikiáltásával - ha ugyan rövid időre is - megvalósította Kossuth Lajos álmát: visszaállította az ország függetlenségét és törvénybe iktatta a '48-ban követelt szabadságjogokat. Magyarország az első négyéves országpusz- titó háborús vérzivatar után felszabadult a Habsburgok eltipró politikai rendszere alól. A magyar nép kimerülve és kiéhezetten a háborús megpróbáltatások után, de mégis ujjongó lelkesedéssel és bizakodó optimizmussal köszöntötte a második magyar köztársaság megszületését, a szabadság eszményének diadalát, a demokrácia hajnalhasadását. A francia-magyar történelmi kapcsolatok fejlődése szempontjából ma is igen érdekes, hogy az 1918-ban megjelent francia lapok hogyan ítélték meg az októberi magyar forradalom eseményeit. Ha meggondoljuk, hogy az összeomlás és a monarchia felbomlása előtt még néhány nappal Franciaország ellenséges hadviselő félnek tekintette Magyarországot, csodálattal tapasztalhatjuk, hogy a párizsi lapokban újra megnyilatkozott a franciáknak a magyar nép demokratikus és köztársasági aspirációi iránti hagyományos rokonszenve, amely az 1848-as francia baloldali lapok magatartását olyan szépen jellemezte a magyar függetlenségi harc iránt. A háborús hangulat Franciaorszagban is kitermelte a maga sajátos nacionalizmusát. Magyarország, mint ellenséges hadfél nem is számíthatott a franciák különleges rokonszenvére. Erinek ellenére a francia közvéleményt alakitó lapok határozott nyílt és félre nem magyarázható állásfoglalása az 1918-as magyar politikai eseményekkel szemben rendkívül tanulságos és jellemzően mutatja, hogy a franciák voltaképpen tudták, hogy Magyarországnak a világháborúba való sodródásáért nem a nép volt felelős. A l'Oeuvre 1918. november 4-i szamában közli a Károlyi kormánynak a világ népeihez intézett francia nyelvű nyilatkozatát, amelyhez a lap hozzáfűzi: "A magyar nép beteljesítette a békés és győzelmes forradalmat. Szétzúzta az évszázadok óta elnyomó bilincseket. Ma már Magyarország teljesen Önálló, demokratikus államot alkot." A szocialista Le Populaire de Paris november 1-i számának a "Forradalom Ausztriában és Magyarországon" c. vezércikke megállapítja, hogy Magyarországon a forradalmi mozgalom nemzeti, demokratikus és szoci- alisztikus jellegű volt. A nagyipari városok dolgozoi a társadalmi szerkezet átalakítását és az általános titkos választójog bevezetését követelik. A magyar forradalom lelkesedéssel tölti el Marcel Cachin-t, aki a L'Humanité november 2-i számában igy ir: "Máris három köztársaság született a dunamenti államokban. A nép eltemette a kiöregedett Középeurópa elnyomó rendőrállamait. Az orosz forradalom után ime a régóta várt történelmi események beteljesedtek. Magyarország a forradalom / utján visszaszerezte jogát a szabadságra." * Paul Louis, a francia szakszervezeti mozgalom volt közismert történetírója, Phedon álnév alatt a Le Populaire de Paris nov. 17—i számában a "Köztársaság Magyarországon" címmel irt cikkében olvassuk: "Magyarország végleg köztársaság lesz. Háborús kataklizmának kellett jönnie ahhoz, hogy a királyhatalom megdőljön. A köztársaság, amely a szocialista pártra, a szakszervezetekre, a paraszti tömegekre támaszkodik, élni fog Magyaroszágon, de csakis azzal a feltétellel, ha már most megkezdi a társadalom átalakítását, amely Magyarországon éppen úgy szükséges, mint minden európai államban. Sehol azonban nem lehet a földreformot ma kedvezőbb körülmények között megvalósítani, mint éppen Magyarországon." Károlyi Mihály makulátlan politikai egyénisége, közismert németellenes magatartása a francia lapokban is kedvező elismerésre talált. A Le Matin okt. 28—i számának "Magyarországi zavargások" c. cikke kihangsúlyozza, hogy Károlyi németellenes érzelmeiről közimert ellenzéki politikus az egyedüli államférfi, aki a viszonyok súlyossága és komplikáltsá^a ellenére is képes lesz a közrendet helyreállítani. A Journal des Debats nov. 5-i számában Auguste Gauvain: "Ausztriai fegyverszünet es Középeurópa újjáépítése" c. vezércikkében foglalkozik a magyar forradalommal. "A magyarországi népi mozgalom elsöpörte az oligarchia egyeduralmát és a nemzeti tanács égisze alatt alakult meg az uj republikánus kormány. Károlyi Mihály, aki felé bizalommal tekint a magyar nép, őszinte demokratának tekinthető, aki Magyarország valódi érdekeit tartja szem előtt." A Le Temps nov. 5.-i száma "Ausztria- Magyarország összeomlása" cimü vezércikkében magyarázza a magyarországi forradalmi esemenyeket: "A monarchia mindenegyes nemzetisége siet függetlenségét újjászervezni, hogy minél előbb leszámoljon szomszédaival. De a nemzetiségek lázadása mögött már a közelgő társadalmi forradalom morajlik." A fiatal magyar köztársasággal feltűnően rokonszenvező hangot üt meg Gustave Hervé nacionalista lapja, a La Victoire, amelynek nov. 2-i számában Georges Bienaime "Forradalom Magyarországon" címmel ad objektiv helyzetképet a budapesti eseményekről: "A magyar demokratikus és szocialista elemek mindig visszautasították Tisza István népellenes kormánypolitikáját. Már régóta lappang a forradalom Magyarországon, mert a földmunkások is megelégelték, hogy éhbérért dolgozzanak a földesuraknak, mint ahogyan a szervezett ipari munkása sem volt többé hajlandó alacsony munkabérek árán hizlalni a kapitalistákat. A forradalmárok végre megszabadították Magyarországot Tisza István kártékony személyétől, kikiáltották a köztársaságot és Magyarország visszanyerte szabadságát és függetlenségét. Az idő eljött, hogy emberségesebb életet éljenek a tegnap még elnyomott, de ma felszabadult magyar dolgozók is." íme, igy vélekedett, igy irt a francia sajtó az októberi magyar forradalomról, abban az időben, amikor a szövetséges nemzetek Magyarországot a háborús törvények alapján még ellenséges államnak tekintették. Az a mérsékelt hang, vagy a szocialista lelkesedéstől aradó különös rokonszenv, amelyet a francia lapok a magyarság iránt tanúsítottak 1918-ban, inkább az uj köztársasági Magyarország demokratikus törekvéseinek és társadalomformáló céljainak szólt, amelyeket az ellenforradalmi reakciónak sikerült 1919 szeptemberétől 26 éven át lábbal tipornia Horthyék, Bethlenék, Gömbösék, Szállasiék uralmával.
