Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)
1984-10-11 / 38. szám
Thursday, Okt. 11. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. MEMENTÓ KAUNAS FELET7 utAffii md-i etéaia , & Hanko Ildikó interjúja Hoppal Mihállyal, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársával, aki az USA-ba érkezett az Indiana állami magyarság tanulmányozására. Négyszáz év múlt el azóta, hogy az első magyar, Budai Parménius István, a költő, Amerika földjére lépett. Sohasem tért vissza, hajótörést szenvedett, az óceánon lelete halálát. Az első magyar földön született amerikai állampolgárként az 1841-ben kivándorolt Haraszthy Ágostont tartják számon, aki Wisconsin államban, megalapította Haraszthyfalvát (ma Sauk City), majd Kaliforniába költözött, ahol tokaji szölővesszőket telepítve megalapozta Kalifornia azóta is hires bortermelését. A század végén megindult kivándorlók tömegét már nem tarthatták név szerint számon a krónikások. Az első nagy hullám 1880-1920 közé tehető, 1900 és 1910 között több mint egymillió ember hagyta el az országot. (Számukat ezután is újabb e migrációs hullámok gyarapították.) Ma a szülőföld minden harmadik magyarja határon kívül él. Sokan közülük az Egyesült Államokban telepedtek le.- Kerem mondjon valamit amerikai útja céljáról. Ez év elején Niedermüller Péterrel és Fejős Zoltánnal együtt az Egyesült Államokba utaztam, hogy megkezdjem a hagyományok és magyarságtudat megőrzésének vizsgálatát az Indiana államban élő magyarok körében. Kutatási területem a South Bend volt, aminek 110.000 lakosából 5.000 tekinthető magyarnak a szó etnikai értelmében. A húszas-harmincas években számuk még 10.000 körül volt, tehát a legnagyobbak közül való Amerikában.- Hogyan alakult a South Bend-i magyarság sorsa napjainkig?- Ez a magyar közösség, amely éppen két éve múlt 100 éves, két nagy katolikus templomot, egy református templomot, egy Magyar Házat, magyarlakta utcasorokat és egy magyar bankot épittetett fel a harmincas évekig. Mára - szivet szorító elmondani- ezek az intézmények sorra elveszítik magyar jellegüket. A református templomot bezárták, az egyik katolikus templom beolvadt a mexikóiak plébániájába, igaz a másikban még van magyar mise. A magyar mozit bezárták, a bank tönkrement, egyedül a magyar temető növekszik súlyos sírkövekkel. A legrégebben kivándoroltaknak, az egyszerű parasztból lett munkásembereknek még az unokái is tartják magyarságukat, ha nem is a nyelv, de az öntudat szintjén. Az 1945 után kikerült úgynevezett hontalanok meg úgy, ahogy, sőt olykor a gyermekeik is, beszélnek magyarul. Az 1956-ban ideérkezők nagy része és a gyermekeik már alig éreznek közösséget az óhazával. Tudjuk, hogy a jelenségnek sok összetevője van, s leegyszerűsítés mindig igazságtalan, de a South Bend-i tények mégis jelen vannak az általános tendenciában.-Hogyan fogadták Önt, az óhazából érkező magyar kutatót, hiszen nagyon sokáig nem érdeklődtünk az itteniek élete, sorsa iránt, és az is tény, hogy ezt a mégiscsak létező kapcsolatot súlyos örökség terheli?- Valóban a legfontosabb tennivaló a bizalom megteremtése, egymás jószándékának megismerése. Ehhez pedig le kell ülni, Össze kell jönni az emberekkel. Ezt a célt szolgálta a közelmúltban lezajlott, s t a szórványmagyarság helyzetét kutatok Láttam m«r sokfelé s. fi-mmus áldozatainak, a fasizmus ellen küzdők hősiességének szentelt emlékművet, hatalmasakat, amelyek földbe gyökereztetik az ember lábát, és megrenditöket, mint Párizsban a Cité alsó csúcsán azt a börtönudvarra emlékeztető kegyhelyet, amelynek zárt terében összeszorul az ember szive. De olyan lenyűgözőt es felkavarót, mint azt , amelyről itt szólni szeretnék, még nem láttám. Meglehet, hogy a hatást a kontraszt is fokozta, meg a meglepetés is. Litvániában jártam néhány hete a Pravda vendégeként; a Balti tengerparton töltöttem egy hetet, majd egy kis országjárásra indultunk a köztársaságba a lap vilniusi tudósítójával. Vilniusból jövet előbb egy skanzent néztünk meg, amely útba esett aznapi célpontunk, Kaunas felé. Nemcsak a nádfedeles szegény- parasztkunyhók és a módosabb falusi házak festett-faragott bútoraikkal emlékeztettek hazai múltúnkra, de maga a táj is valahogy otthonos, ismerős volt - az autópályáról még itt-ott látható tanyákkal, a sok uj településsel, a városok körül szaporodó hétvégi házakkal. Napfényes kellemes volt az idő, a lankákat enyhe szél borzolta, semmi sem készített elő váratlan, izgalmakat kiváltó élményre e békés vidéken. Kaunas előtt egy mellékútra tértünk, egy domb alján parkolt le a kocsink, onnan kaptattunk felfelé, amikor elénk tárult az emlékmű. Lélegzetelállító volt. Hogy is érzékeltessem - túl azon, amit a fotó is közvetít - hogyan jellemezzem különös hatását? Kétségtelen; ez a szoborkompozíció valóságos kihívás, túltesz a "klasszikus" avantgarde legkihivóbb provokációin is. A három alaknyaláb va^y alak- köteg - nehéz elnevezni ezeket a hasabgeren- dára formált emberi figurákból kialakított tömböket - valósággal a nézőre támad. Semmiféle egyensúlyt teremtő statikája nincs; mind a három elem mintha a földből robbanna ki, szaggatott körvonalaik úgy fúródnak bele a térbe, úgy rohannak feléd, illetve törnek a magasba, hogy első látásra szinte beleremegsz: csak ki ne lövelljen, össze ne zúzzon ez a 30 méteres magasságig emelkedő betontömeg! tudományos találkozója, amlyet a Magyarok Világszövetségének keretein belül a Magyar Fórum, az MTA Történelemtudományi Intézete és az Országos Széchenyi Könyvtár rendezett.- Sűrűsödnek a kölcsönös látogatások: a második, de méginkább a harmadik generáció görcsök nélkül, őszinte érdeklődéssel fordul felénk. Mindent meg kell tennünk magyarságtudatuk ébrentartása érdekében. "Emlékeztessék ezek a szobrok az embereket a feldúlt, az ismert és az ismeretlen harcosok vérével átitatott földre" mondotta a szobrász Alfonsas Ambrasjunas is. Éppen attól olyan szuggesztiven drámai ez az együttes, hogy egyszerre gyászol és ünnepel, hogy mártirium és heroizmus egymással korrespondál, hogy veszteségre és győzelemre egyaránt emlékeztet, torokszorító és felszabadító egyben. S mindezt olyan koncentrált erővel, a népi fafaragásból absztrahált formák rusztikus keménységével, olyan dinamikával és olyan dimenziókban teszi, hogy senki sem maradhat közömbös. Szovjet-Litvánia felszabadulásának 40. évfordulója előtt készült el a mű. Fel akarták idézni, és fel is idézték a maga teljes brutalitásával a hősök pokoljárását, az embertelen szenvedést, a végső erőfeszítések görcseit. Nem csatadal, nem is győzelmi kantáta szól ebből a műből, inkább Vörösmarty hangját hallja az ember: "Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög ordít, jajgat sir és bömböl... Háború van most a nagyvilágban... Mi üvölt, sir e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog, mint malom a pokolban?" Hiszen akárcsak a vers a maga korában, nemcsak emlékeztet, nemcsak felidéz, hanem felráz, kiált,"dörömböl". A helyszínhez annyit, hogy ez a műalkotás annak a hitlerista koncentrációs tábornak és halálgyárnak a helyén emelkedik - Kaunas mellett és felett -jamelyben 1941 és 1944 között nyolcvanezer embert öltek meg. Mint az egyik feliratból kitűnik: Litvánia a háború folyamán hétszázezer állampolgárt vesztett, lakosságának tehát mintegy 20 százalékát! Iszonyatosan aratott a halál ebben a kis országban; a számarányt tekintve talán sehol sem kegyetlenebbül. Pényi Péter HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 18.- Fél évre: $ 10.Kanadába és Európába 1 évre $ 20.Megujitásra: $................................................................. Naptárra: $.............................. Név: ......................................................................................... Cim: ......................................................... Varos: .................................................Állam:................ Zip code:................................ AMERIKAI MAGYAR SZO 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003
