Amerikai Magyar Szó, 1984. július-december (38. évfolyam, 27-48. szám)

1984-09-20 / 35. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 20. 1984. Dr. Bükkhegyi László: Ha Reagan győzne... Manapság, Mr. Reagan szerint, az óriá­si állami költségvetési deficit s annak folya­matos emelkedése nem lényeges, így váltot­ta be az Elnök úr választási kampánya során a nemzetnek tett ünnepélyes Ígére­tét! Természetesen a jelenlegi kormányzat is tudatában van annak, hogy a jelen költ­ségvetési evre várható mintegy 200 billió dolláros 1984-es költségvetési deficitet (nem számítva mintegy 80-100 billió "ki­viteli deficitet") "valahogyan" csökkente­ni kell, különösen akkor, amikor eddig soha nem látott mértékben nökevekedtek a fegyverkezési költségek. Miután a "szegény" réteg a legtehetetlenebb, legvédtelenebb, magától érthetődének látszik a szociális juttatások állandó, további csökkentése. Bár nem ismerjük a második 4 évre már nyilván előre készenálló titkos terveket, amint Regan pénzügyminiszter úr elszólá­sából sejthetjük^ "nehéz, igen nehéz idők várnak a szegényekre, az öregekre", hi­szen Regan úr olyan kijelentéseket is tett par hónappal ezelőtt, hogy esetleg a nyug­dijakat (Social Security) is el kell vonni azoktól, akik nem szorulnak rá feltétlenül; szerinte a Social Security nem jogigény, hanem tulajdonképpen "állami adomány." Bar e jóslat ne lenne igaz, azonban az is előfordulhat a legjobb esetben, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj után majd mindenkinek teljes jövedelmi adót kell fizetnie, ha a fenti javaslatot a Kongresz- szus mégis elvetné. gyelő számára is tel- jesen világosnak tűnik, hogy a haladó j irány- M=s=s-t—’ zat-ellenes, szélsőségesen konzervatív republikánus kormány a dolgozók érdeke­it, a New-Deal óta kemény harcok árán kivívott eredményeit védelmező szakszer­vezeteknek fokozatos felszámolását tűzte ki egyik belpolitikai céljaként. Sajnos, nagyon sok dolgozó, 1-2 évi munkanélküli­ség, nyomorgás után, meg van félemlitve, ellenállása meg van törve s hajlandó szak- szervezeti tagságának és kivívott jogainak feladása mellett fizetésének csökkentését, azelőtti kedvezményeinek jelentős részét is feladni, hogy dolgozhasson. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy nem lenne 40 órás munkahét, nyugdíj, álla­mi betegsegélyezés, fizetett szabadság stb., ha mindezekért a jogokért a szakszer­vezetek hosszú évtizedeken át nem vívtak volna kemény harcokat. Amint az Elnök úr u.n. "vicces elszólá­sából" is nyilvánvaló, és amit a féktelenül fokozódó fegyverkezés is alátámaszt, a jelenlegi konzervatív republikánus kormány egyáltalán nem zárta ki egy nukleáris há­ború lehetőségét; ez még a leghűségesebb NATO tagállamok vezetőségét is hátborzon­gással tölti el. Az Elnök úrnak tökéletesen igaza van, amikor azt állítja, hogy "egy nukleáris háborút megnyerni nem lehet." A közvéleménykutatás eredménye is azt mutatja, hogy az amerikai lakosság több, mint fele nem ért egyet az Elnök úr fegyver­kezési és külpolitikájával. És mégis! Az Elnök úr tovább fokozza az egész világot elpusztulással, megsemmi­süléssel fenyegető fegyverkezési versenyt. Nem elég szerinte, hogy az Egyesült Álla­mok katonai hatalma képes elpusztítani, tökéletesen megsemmisíteni kis Földünk (ftffmbóiná óvják ■ ......... " 1 ■ ■ Kedves Barátaim! Most szabadságotokról visszatérve, levél­ben köszöntelek benneteket. Pihenten, uj lendülettel és fiatalos lelkesedéssel üljetek írógépeitek elé. Uj helyzeteket fogtok látni és megsokszorozódott felada­tokat. Érez2Ótek magatok mögött sok olvasótok és hívetek támogatását. Legyetek tudatában annak, hogy mi mindnyájan, az Amerikai Magyar Szó nagy-ne gy családja nemcsak tizünk bennetek, de sokat várunk is tőletek. Legyetek annak is tudatában, hogy nehezen vártuk nyomtatott szavaitokat, mert az események zajlásában szükségünk van nekünk, olvasóknak rátok, munkátokra és legfőképpen a lapra. JÓ egészséget, sok erőt kívánunk nektek a most induló uj szakaszban szeretett lapunk nehéz feladatainak teljesítéséhez. ___ Lázár Gyula WINDSOR, Ont. Kedves harcos barátaim itt kúldö'k negyven dollárt, húszat az újság megújítására, a többit önökre bízom, tudom, hegy nem költik rossz célokra. Nem tudok sokat küldeni, mert sajnos a 83. évemet betöltöttem és magamban élek, feleségem a kórházban van, ahol minden hónapban 526 dollárt kell fizetnie s ezt három hóna­ponként emelik. Nem feledkezem meg lapomról, mely egyik vigasztalóm. De mivel feleségem már 6 éve a kórházban van, ne gyón siralmas az életem vénségemre. Fel a harcra a békéért, ezt kívánom minden felebarátomnak. Le a pénzvilággal, éljenek a dolgozók békében. JÓ egészséget és kitartást kívánok, hú barátjuk „ i , Kovács Marton LOS ANGELES, Cal. Egyre több panaszt hallunk lapunk előfizetői részéről a lap kézbesítésével kapcsolatban. Eleinte csak a lap amugyis túl hosszú szállítási ideje nyúlt ki még két vagy három nappal. Az elmült egy, vagy két hónapban súlyosabbak a panaszok. Egyszerűen elmarad a lap. Egy hétre, két hétre kimarad. A panaszko- dók száma jelzi, hogy ez nem véletlen. Itt már jelenségről kell beszélnünk! Ten­denciáról! Helyes lenne, ha a kiadóhiva­tal követelné a postától a sürgős és alapos kivizsgálást. E sorok Írója úgy fizetett elŐ, hogy FIRST CLASS MAIL-ként jöjjön a lapja. Szombaton szokott igy megérkez­ni a szerdán (feladott küldemény. Ez is elég hosszú idő. Most már gyakran előfor­dul, hogy kedden kapom a lapot. Meg kel­lene nézni, előfordul-e ugyanez mondjuk a Wall Street Journallal! , , Koos Zoltán NEW JERSEY. Kérem küldjenek részemre két példányt Petőfi Összes Költeményei­ből. Ügyesen szerkesztett lapjukban min­denki megtalálja azt,ami érdekli. S. Erdős lakosságát, élővilágát 20-szor az eddig rendelkezésre álló pusztító nukleáris fegyve­rekkel. Végezetül le kell szögezni, hogy a jelen­legi u.n. "hatalmas gazdasági fellendülés" valójában látszólagos kölcsönvett jóléten, fiainkat, unokáinkat már eló're eladósitó pénzügyi politikán alapszik. Mi a teendő? Fogjunk össze, világosítsuk fel szomszédainkat, ismerőseinket a tények­ről és novemberben SZAVAZZUNK arra az elnökjelöltre, aki nem a gazdagok, hanem minden amerikai elnöke lesz! ERKÖLCS 1984. Figyelemre méltó, hosszú cikk jelent meg a New York Times vasárnapi, augusz­tus 19-i számú "Business" részlegének első oldalán. Az alcím mutatja a cikk lényegét: "Sokan aggódnak, hogy Amerika vállalati vezérei megfeledkeznek az erkölcsi szab­ványokról, gyors meggazdagodás utáni mohó törekvéseikben." Ezeket olvashat­juk a cikkben: Nem kell forradalmárnak lenni annak megfigyeléséhez, hogy valami hiányzik az amerikai üzleti életben az ország leg­főbb igazgatóiból. Ez megnyilvánul az aránytalan fizetésekben és bónuszokban, amelyekben oly sok vállalati vezér része­sül, az illetlen tülekedésben a vállalati vagyont illetően és a multimillios végki­elégítésekben. Ma, a vállalati bekebelezé­sek idején, nem lehet meglepő, ha igazga­tók igyekeznek érdekeiket megvédeni, mondja Charles L. Brown, az AT&T vezér­igazgatója. A Louis Harris közvélemény­kutató felmérése a vállalati igazgatok iránti közbizalmat illetően ezt mutatja: múlt évben a megkérdezettek 18%-a erő­sen bízott az 1973-as 29%-kal és a '60-as évek 55%-ával szemben. Az Opinion Research Corp. azt találta, hogy a közönségnek( csu­pán ' 29%-a ítélte f "jónak vagy kiválónak" a vállalati igazgatókat erkölcsi gyakorlatuk­ban 1983-ban, szemben 33%-kal 1981-ben és 36%-kal 1975-ben. Ami ingerli az embe­reket, az egy-egy igazgatónak adott hatal­mas összeg, miután már eltávozott a válla­lattól. Ezek nem nyugdijak, hanem u.n "arany-ejtőernyők", melyeket az átvételi tárgyalások során elintéztek. Egy másik kifogásolt eljárási gyakorlat, amikor egy pénzember, miután felvásárolta az átvé­tel előtt álló vállalat részvényeinek egy részét, elhíreszteli a vállalat közeli át­vételét és eladja azokat a részvényeket jóval megemelt áron; ezt "greenmail"-nek nevezik a pénzvilágban. Kirívó eset a bu­kás előtt álló Continental Illinois Corp. volt vezérigazgatója, Roger E. Andersoné, aki már öt hónap óta élvezte kellemes nyugalmi állapotát egy hat számjegyű évi nyugdíjjal, jutalmul helytelenül vezetett kölcsön politikájáért, és aki 280,000 dol­lár "ejtőernyőt" kapott. Egy maroknyi autógyári igazgató több, mint 50 millió dollár összegű bónuszt kapott az igazgatóságtól. Ez némi felháborodást keltett, mert az igazgatók csökkenő autó eladásokra hivatkozva, milliárd dollár bér­engedményt csikartak ki a Ford és GM. autómunkásoktól. Ugyanakkor elbocsátot­tak több ezer alkalmazottat. Mindezek az eljárások teljesen törvénye­sek, de az esetek önmagukban azt mutat­ják, hoqy az üzletvilág, mindenkitől eltérő­en, más szabályok szerint játszik. "Ha politikusok igy cselekszenek, azt mond­juk, hogy csirkefogó banda, de üzletembe­rektől elvárjuk, hogy maguk felé hajlik a kezük", mondja Samuel Bowles, az Amherst Egyetem tanára. James C. Treadway, a SEC kormánybiztosa szerint az ilyen üzel­mek nem csak a részvényesek érdekeit sértik, de elterjedt vélemény, hogy az erkölcsi eljárás megromlását jelentik az üzletvilágban, Wall Streeten és a vállala­tok igazgatóságában. A vállalati igazgatók csillagászati mére­tű fizetéseiről már írtam korábban, junius 7-i számunkban. Ezekből a fizetésekből 50 négytagú család meg tudna élni. Micso­da rendkívüli tehetséggel végzik ezek mun­kájukat, amivel kiérdemlik busás fizetésü­ket? Vágó Oszkár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom