Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-23 / 8. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 23. 1984. Koncz István: Fejtetőre állított valóság KAPITALISTA TENDENCIÁK MAGYARORSZÁGON? BUDAPEST. Ma is találó a régi marxi ha­sonlat: az ember tudatában a valóság képe gyakran fordítva, fejtetőre állítva jelenik meg, mint valami camera obscurában. (Sötétkamra: optikai eszköz a fényképé­szetben.) A magyar közvélemény nem el­hanyagolható rétegei látnak manapság is fejtetőre állítva sok mindent, ami ha­zánkban, társadalmunkban történik. A magunk tisztánlátása végett is igen tanulságos megvizsgálni: hogyan áll néha fejtetőre a mai magyar valóság képe a nyugat-európai polgári sajtó egy részében is. Fejtetőre állítva A másik előzetes megjegyzés: általában dicsérnek bennünket. Mondhatnánk: jó sajtónk van. De ez gyakorta igen kétes értékű; nem ok a csábitó önhittségre, in­kább kárunkra van. Közismert ugyanis az antikommunista propagandának az a taktikája, amellyel a szocialista közösség országait, népeit egymás ellen próbálja hangolni. E taktika egyik mai módszeré­nek lényegét talán igy fejezhetnénk ki: egymás ellen dicsérgetés. A magyar arubő- ség magasztalása hadd bőszitse, mondjuk, a lengyeleket, akik - ismert okból - ellátá­si nehézségekkel küszködnek. A magyarok viszont hadd pukkadjanak, ha másutt stabi­labbak az árak, nagyobb a nemzetijövede- lem-növekedés, magasabb színvonalú a műszaki kultúra, a termelékenység, a szer­vezettség Egy család gyermekei között e rafi­nált, egymás ellen dicsérgetéssel is el le­het hinteni a viszály magvát - vélik. Ezek előrebocsátása után, nézzünk bele ebbe a camera obscurába. Kezdjük habköny- nyü csacskaságokkal. Budapesten sok cuk­rászda van, tele finomságokkal, amelyek­ből egyáltalán nemcsak a nyugati turisták, hanem a magyarok is jócskán fogyaszthat­nak - lelkendezik egy belga riporter. Mások ama tényben, hogy London es New York után a világon harmadikként a mi Madách Színházunk mutatta be s játssza nagy si­kerrel a Macskákat, annak biztos jelét látják, hogy Magyarország a szocializmus útjáról a kapitalizmus útjára lépett. Több lap hasábjain fölbukkan és makacsul tartja magát egy nem kevésbé mulatságos félre­értés. E szerint nálunk a munkások "bérbe vehetik a gyárat, ahol dolgoznak." Hogy e megállapítás melyik noteszban vagy hir- börzén gabalyodhatott össze a bérbe adott kisboltok-kisvendeglök ügyével a vállalati gazdasági munkaközösségek dolgával, ki­bogozhatatlan. Akár beképzeltek is lehetnénk a túlzá­soktól, például "a párizsival vetékedö stí­lusár zékünkröl" olvasva. No és persze az unos-untig ismételt, legk'őzhelyszerübb közhelyről: a viszonylagos árubőségról, amelyet évtizedes késéssel fedeznek fel újra meg újra a késlekedők. És ami szá­munkra már rég nem téma, mert termé­szetes. Mert a gyakorlatban látjuk igazol­va azt, ami inségesebb időkben is meggyő­ződésünk volt, hogy a bőség nem a gazdag tőkés országok privilégiuma. Mi magunk manapság inkább a hiánycikkekről irunk- beszélünk, me^ a még hiányzó szolgálta­tásokról, a hiány előidézte, olykor irreális szabad árakról és visszaélésekről. Vádak és varázsigék hitelesen tudósítanak Nyugaton is. Példá­ul egy angol publicista arról, hogy a tőkés világgazdasági válság következményeit, "a Nyugatra jellemző nehézségeket Magyar- országon eddig sikerült kordában tartani." Vagy arról, hogy "a Nyugaton is klasszi­kusnak számitó kényszerintézkedéseket"- mint a beruházások visszafogása, az im­portcsökkentés vagy az áremelések - ná­lunk sikerült ésszerű és elviselhető kere­tek közt tartani. A két varázsige, amellyel szerény sikere­inket - gazdasági talpon maradásunkat vagy a most nem emelkedő, de nyugati szemmel is tisztes életszínvonalunkat- magyarázzák: a "piacgazdaság" és a "ma­gánkezdeményezés." Egyesek leírásaiban és elemzéseiben e körül forog minden. Nem rejtik véka alá, mi célból. Gazdasági változásainkat "a kapitaliz­mus egyfajta visszatérésének", vagy egy másik megfogalmazásban "az elemi kapita­lizmus újrafelfedezésének" szeretnék lát­ni Nyugaton. "Piacrendszer, nyílt nép­gazdaság, konkurrencia, magánkezdemé­nyezés... Valóban szocialista ország még Magyarország?" - kérdi az egyik orgá­num. "Egy szó, mint száz, szívesen látott vendégként megérkezett a kapitalizmus"- vetíti ide nyilván inkább a saját vágyál­mait egy reménytelenül rövidlátó kommen­tátor. Ez az a pont, ahol tisztán megfigyelhet­jük: hogyan áll fejtetőre a rólunk alkotott kép a burzsoa ideológia sötétkamrájában. Prekoncepciójuk, makacs előítéletük értel­mében a szocializmus - az valami rossz dolog. Reagani stílusban: az Ördög megtes- tesülese. E tétel szamukra: axióma, bizonyí­tásra nem szorul. Ha pedig a tények ellent­mondanak te tételnek, ha a legszemellenző- sebb burzsoa apologeták is kénytelenek elismerni, hogy jó dolgok is tapasztalha­tók nálunk,, nos, akkor egy csavarral fejte­tőre állítják Ítéletüket. Ha jó, akkor az már nem lehet szocializmus! - mondják. A tények tükrében A valóság fejtetőre állítása közben nem nagyon hagyják magukat zavartatni a té­nyéktől. Nem zavarja Őket, hogy az álta­luk ünnepelt "magánkezdeményezés" -, értsd: a magánkisipar, illetve - -kereske­delem és vendéglátás kereteinek kiszélesí­tése, ami várhatólag javítja az ellátást, és jótékonyan serkentő konkurrenciát is jelenthet az állami-szövetkezeti tevékeny­ségnek - egyáltalán nem veszélyezteti társadalmi rendűnk alapjat, a szocialista tulajdonviszonyok meghatározó voltát. Éppúgy, nem, ahogy egy tőkés ország tőkés- ország-mivoltát sem érinti az, hogy egyes cégeket épp államosítanak vagy reprivati­zálnak. A tények ellenére nagyvonalúan minősí­tik kapitalista tendenciának azt is, ami valójában a szocialista gazdaság integráns része: a háztájit vagy a vállalati gazdasá­gi munkaközösségeket. "Lehet hogy mégis valóban működőké­pes a szocialista piacgazdaság?" - kérdezik többen. Nos, minden marxista tudja, hogy a mai társadalmunk is árutermelő gazda­ság; a piac törvényei itt is hatnak. Tisztánlátás és bizalom gi érdekeltségi rendszert teremtenünk. Mi még nem állíthatjuk, hogy megtalál­tuk volna a szocializmusnak adekvát, leg­inkább megfelelő, korszerű anyagi érde­keltségi rendszert. De nem a szocializmus rovására irható, hogy még mindig keres­nünk kell; sokkal inkább ellenségeink ro­vására a múltban és jelenben; az ok a tör­ténelmi feltételekben rejlik. Elsősorban saját tisztánlátásunk végett irtuk le e reflexiókat. Mert hát persze azért itthon is sokak feje működik came­ra obscuraként, látják fejtetőre állítva a valóságot. Vannak, akik egy idealizált kapitalizmusképpel kacérkodnak - tudat­lanságból, hisz tiz magyar állampolgárból hatnak már elmosódott gyerekkori élmé­nyei sincsenek a tőke valódi természeté­ről. Es aztán vannak, akik féltik a szocia­lizmust vagy inkább egy vélt szocializmus­képet. Mindenesetre a tisztánlátás nélkü­lözhetetlen a politikai bizalomhoz, ez pe­dig a közös munkához és boldoguláshoz. Am az sem mindegy, hogy Nyugaton milyen a kép rólunk. Szeretnénk, ha annak látnak hazánkat, ami: kicsiny, szerény, történelmi elmaradottságából már sokat ledolgozott, fejlett gazdaság megteremté­sére törekvő, de fejlődni csak békében, az enyhülés légkörében képes, elvitatha- tatlanul szocialista utón járó országnak. Csak a tisztánlátás, egymás pontos értése lehet az alapja a kölcsönös bizalomnak, a kölcsönösen előnyös gazdasági együtt­működésnek, az enyhülés fenntartásáért minden kis erőfeszítésnek is. Ezért a tisz­tánlátás, hisszük, érdeke az amerikai raké­tákkal teletűzdelt, nyugtalan Nyugat-Euró- pának is. BOTRÁNY NY. NÉMETORSZÁGBAN (folytatás a 2. oldalról) merül a kérdés, vajon Wornernek nem azért rendült-e meg a bizalma korábbi tanács­adójában, mert Kiessling nem jött ki Rogers- szel? A nyugatnémet sajtó fel is teszi a kér­dést: vajon miért nem értett szót a nyugat­német tábornok az amerikai NATO-föpa- rancsnokkal? Talán túl sokat kérdezett, és többet akart tudni a kelleténél, vagy éppenséggel nem értett egyet Rogers nagy­vonalú terveivel, köztük a katonai kiadások emelésével, a NATO-csapatoknak az NDK- NSZK határ közelébe való telepítésével? Nem tudjuk. A kettőjük között szakmai kérdésekben keletkezett ellentmondások és az emiatt feszültté vált viszony azon­ban tény. Minthogy Wörner mindezekről mélyen hallgat, a közvélemény bizalma egyelőre nem annyira a tábornok, mint inkább a miniszter iránt rendült meg. Gerd Schműckle, Strauss volt hadügy­miniszter szóvivője és Kiessling elődje a NATO-föparancsnok-helyettesi poszt­ján az ügyről folyó tv-vitában a miniszter szemébe vágta: "En jobban hiszek a tábor­noknak, mint az ön aktáinak. Miniszter űr, ön lemeztelenített egy magas rangú tábornokot, és kivégezte anélkül, hogy bizonyítékai lennének ellene." (Budapest) NEW YORKI MAGYAR HENTES TUTOR'S MEAT SPECIALTIES (Formerly Mertl Pork Store) ' N> • 1508 SECOND AVE. NEW YORK, NX 10021 a 78. és 79. utcák között. Telefon: RH 4-8292 Friss hús, hurka és felvágottak A túlzó, kétes értékű dicsérgetéseknél szívesebben olvassuk, ha- gondjainkról, erőfeszítéseinkről és ezek eredményeiről A szocializmus alapelvének - annak, hogy ki-ki munkája értékének arányában részesülhessen a javakból - felelünk meg következetesebben, ha sikerül jobb anya­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom