Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-26 / 4. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 26. 1984. Illyés Gyula: Ä Pui/frtáh Táncsics lapja még 1848-ban is keserűen emlékszik az "urasági majorságokéról. "Ellopott, elrablóit jószág pedig a legtöbb... melyet ezelőtt az uraságok az uriszékek és szolgabirák segítségével részint csellel vettek el s igy elloptak, részint erőhatalommal foglaltak el, s igy elraboltak." Ám ne kövessük e türelmetlen hangot, mely még egyebet is állít. Mindebből újra csak az a lényeges, hogy nagybirtok hazánkban mindig bőven volt, s igy volt rajta bőven nép is, kocsisok, juhászok, makkoltatók és a majorok sárvityillóiban béresek, urasági szolgák. Parancsolóikról, a kasznárok- ról, ispánokról legrégibb regényeink is említést tesznek. Azok közül, akiknek parancsoltak, csak nagynéha jelenik meg egy villanásra egy-egy őszbecsavarodott agg magyar, a "hűség és becsület élő mintaképe", aki rendesen botjára támaszkodik és életét akarja áldozni uráért keresetlenül és természetesen, minden ellenszolgáltatás nélkül. Meglepő azonban, hogy ugyané típus ifjabb egyedei, mint elvetemült uton- allok szerepelnek, a nádasokat bújják és szemüket forgatva adják ki nyomorult lelkűket egy-egy daliás hős mesteri pisztolylövése után. Szerepelnek még helyre pornók, akik kezdetben szoptatnak, de a tizenkilencedik század közepén egyszerre énekdühbe esnek s az egész századon át szüntelenül minden ürügyre érzelmes dalokat fújnak, hellyel-közzel bokáznak is, mint valami őrült operettben. Az ország helyeslőén mosolyog, még most sem kérdezi, honnan jöttek. Legfeljebb, mint kedves háziállatokkal foglalkozik, gondolatban, velük. Az bizonyos, hogy még jobbágyszámba sem veszik őket. Ámde, mégis a jobbágyság 48-ban felszabadult. Az ürbért eltörölte az országgyűlés. Nagyon szép tőle, de még szebb lett volna, ha előbb teszi. Akkor viselhette volna a nemesség a nagylelkű nevet, de most, midőn ezt a végső szükségből tette es ijedtségből, nem tarthat rá számot. A tekintetes karok és rendek s a méltósá- gos s nem t'om miféle főrendek azt a hirt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egyetemben s ezen kellemetes meglepetés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az úrbért azonnal eltörölték... Nevetséges tőlük nagylelkűséggel dicsekedni... Ezt nem én mondom. Az egész bekezdés szóről-szőra Petőfi tollából való, az idézőjelet a szöveg frissítése végett hagytam el. Nem kérkedik. A nemes főrendek jelen volt tagjai evek múltán fejüket fogva maguk is beismerték, hogy a párizsi, bécsi forradalmakról s a véres galíciai paraszt felkelésekről kapott értesülések mellett elsősorban a rákosmezei rémhír hatása alatt ragadtattak el magukat. Kesébb mindent megtettek, hogy helyreüssék, amit még lehet. (folytatjuk) rt i | . TOKIO- 83 bányász vesztette eletet, amikor az ország legnagyobb ( tengeralatti szénbányájában, a Miike bányában tűz ütött ki. 707 bányász dolgozott a 700 láb mélységben. A vizsgálat megindult a szerencsétlenség okainak kivizsgálására. Mares Valéria - Dr. Falus Ferenc: A halálos lövés Puskin pisztoly párbaj a 1837. január 27-én Puskin, a nagy orosz költő pisztolypárbajt vívott Dantes-Heecke- rennel, a németalföldi követ fogadott fiával. A párbaj okát, előzményeit sokan kutatták azóta. Az irodalomtörténészeket elsősorban az érdekelte, része volt-e a költő halálában a hatalomnak, amellyel élete során olyan gyakran szegült szembe, vagy csak egy féltékeny férj szerelmi drámája zárult le ezzel. Kevesebb szó esett Puskin sérüléséről, az alkalmazott gyógyszerekről, a segítséget nyújtó orvosok szerepéről, valamint a halál okáról, a boncolás eredményéről. Bár e kérdések egy részére már a múlt században is megkíséreltek válaszolni, de többnyire laikus módon. Jobbára azt vizsgálták, hogyan kezelte a költőt N.F. Arendt, I. Miklós cár sebészorvosa. S erről elmarasztaló Ítéletet mondtak. A legtöbb kutató - az orvosi tudományokban járatlanul - bűnös mulasztást, sőt gyilkosságot emlegetett. Nemrég egy szovjet kutatocsoport vállalkozott Puskin halála körülményeinek tisztázására. Tagjai részben a Puskin Múzeumban őrzött korabeli dokumentumok alapján, részben a párbaj színhelyén, Leningrád- ban rekonstruálták az eseményeket. Segítségükre volt ebben a Puskin-kutatókon kivül Arendt dédunokája, A.A. Arendt idegsebész is. Az eredményeket a Szovjetunió Orvosi Tudományos Akadémiájának Sebészeti Tudományos Központjában összegezték, háborús tapasztalatokkal rendelkező sebészek és orvostórténészek részvételevei. Megállapításaik tehát nemcsak szakszerűek, hanem egyúttal megfelelnek a legmodernebb orvosi szemléletnek is. Tragikus események Mindenekelőtt a költő élete utolsó időszakára jellemző körülményeket vizsgálták, azt az állapotot, amelyet a felesége hűtlenségéről szóló, többeknek megküldött névtelen levél váltott ki benne, és az a hir, hogy ismét kegyvesztett lett az udvarnál. A kutatók szerint ez a pszichés megterhelés később kedvezőtlenül hatott a költő gyógyulására (katona-orvosi tapasztalat., hogy visszavonulás és vereség időszakában a sebesülések mindig súlyosabb lefolyasuak, s a gyógyulás lassúbb, mint győzelem esetén.). Figyelembe vették Puskin egészségi állapotát is. A 37 éves, közepes termetű, sportos testalkatú költő csupán fiatal korában esett át egy súlyosabb fertőzésen, valószínűleg tüdőgyulladáson. Vagyis a párbajt egy testileg egészséges, jó felépítésű férfi vívta - végzetes párbajfeltételekkel. (Lövés után tilos volt poziciót változtatni, az eredménytelen lövéseket meg kellett ismételni.) Azon a januári hajnalon a párbajozó felek a pétervári Fekete pataknál találkoztak. Felálltak kijelölt helyükre, majd közelítettek egymás felé. Dantes a költőtől 11 lépésnyi távolságból lőtt, s a golyó Puskin jobb oldalát találta el. "Úgy látszik, szétroncsolódott a combom" - mondta, és elesett. Saját lövését azonban még leadta, megsebesítve Dantes jobb kezét. A golyó átütötte Puskin öltözékét, szétroncsolta a jobb felső csipőtÖvist (spina iliaca), és behatolt a medencébe, miközben szétzúzta a vénák és artériák többségét, s a hashártya felületet, valamint a vékonybélkacsok falát is érintette. Majd elakadt valahol a medence közelében. (A golyót- nem találták meg a testében, sem még PUSKIN A RAVATALON (BOREL RAJZA) A sebesülés utón 46 óra 15 perccel életében, sem az otthon végzett boncoláskor.) Gyorsan követték egymást a tragikus események. Miután orvost a párbajhoz nem hívtak, elsősegélyt sem nyújtottak. Előbb szánkón, majd kocsin szállították a költőt a Fekete pataktól 7,5 kilométerre levő lakásáig; az ut körülbelül egy óra hosszat tartott. Az első 20-30 métert Puskin ülöhelyzetben tette meg, s időnként elvesztette eszméletét. A' külső vérzés mennyisége 750, a belső vérzésé 12Ó0 milliliter lehetett. E 2 liternyi vérveszteség még nem okozta volna halálát. Otthon Puskin maga is részt vett ruhaneműjének átváltásában. Az első orvos, V.B. Scholz körülbelül egy óra múlva érkezett meg. Puskin kérdésére, hogy halálosnak tartja-e sebesülését, azt válaszolta: "Kötelességemnek tartom, hogy ezt ne titkoljqm, de meghallgatjuk Arendt és Szalomon véleményét, akikért elküldték." Este 7 óra felé a költő állapota rosszabbodott. Másnap reggel 7 órakor ismét rosz- szabbodott a sebesült állapota. Hasa erősen felpuffadt, a beöntés nem hatott. Újabb gyógyszerekkel, babér meggy-cseppekkel és kalomellel (hydrargyrum chloratum) próbálkoztak, majd délután Dal ricinusolajat rendelt. Estére a pulzus 120-at vert, a láz emelkedett. Ekkor 25 piócát helyeztek a sebesült hasra, s mind a láz, mind a puffadás csökkenni kezdett, a pulzus egyenletesebb lett. "Ez volt a remény perce" - irta későbbi feljegyzéseiben Dal. Az éjszaka folyamán Puskin állapota válságosra fordult. Pulzusa kihagyott, tudata zavart lett, hallucinációk léptek fel, a légzés gyorsabbá és szaggatottá vált, terminális jelleget öltött. (Cheyne-Stokes- tünet). S január 29-én hajnalban beállt a halál. Puskin halálát több Összetevő együttes hatása okozta: a sokk, a vérveszteség, a pszichikai állapot, ami gyöngítette ellenállóképességét, és kedvezőtlenül hatott a szövődményekre. Arra a kérdésre, hogy megmenthető lett volna-e Puskin a gyógyászat jelenlegi fejlettségi fokán, a mai eszközökkel, a szovjet orvoscsoport válasza bizakodó. Bar a költő sérülése nagyon súlyos volt, egy jól felszerelt sebészeti intézményben 60-70 százalékos életben maradási eséllyel lehetett volna számolni. Újítsa meg előfizetését!
