Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-26 / 4. szám
2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 26. 1984. BŰNÖS ÖSSZEESKÜVÉS ÁLDOZATAI MŰVÉSZEK MINT ÁLLAMFÉRFIAK BUDAPEST. A minap néhány ismerősömmel beszélgetve, szóba került a Magyar Szó is, amelyet valamennyien olvasnak. Sok megjegyzés hangzott el, ezek közül néhányat érdemesnek tartok elmondani. Az Isten óvja meg az emberiséget a hatalomhoz jutott,f juttatott művészektől. Néró ugyebár költő volt, meg énekes, hegedülni is tudott és színész is volt. Bizonyára nem véletlenül adta Kosztolányi Dezső egyik költeményének címéül a "Véres Költő "-t. ' Később egy festő jelentkezett a történetem színpadán. Megnevezni nem szükséges, időben és térben elég közel van. Talán ismert és tudnak róla valamit a tengeren túl is. Most pedig egy volt színész játszik főszerepet a világ színpadán. Kik, milyen szerepet adtak, szántak neki? Improvizálhat is? Az eddigiek szerint a világ értő közönsége előtt nem nagy sikere van. írják, mondják, hogy milliomosok, milliárdosok, főleg odaát, atombiztos bunkert, földalatti rezidenciát építtetnek maguknak. Mit csinálnak a szakszervezetek? Azok is építenek bunkert tagjaik számára? Egyikük arra volt kiváncsi, mit csinálnak majd a milliomosok, amikor kibújnak az atombiztos lakosztályukból? Szóba került a Nobel-békedij is. Mi volt amögŐtt, hogy Walesának ítélték? Cinizmus, az emberek kigünyolása, ostobaság, gonoszság? Bár logikai sorrend szerint erthetó: Sadat, Begin, és végül Walesa. Ezekután ki? A Cl A főnöke? Vagy Pinochet? Vagy posthumus Hitler? Sok szó esett N.N. úr leveléről is, bántó célzat nélkül. A levél szerint idős, tanult ember. Mondják, tévedni emberi dolog, éneklik: "Drágám, néha téved az ember." De ekkorát? Már minthogy a Szabad Európa Rádió a tárgyilagosság teteje? (Most derült ki róla, hogy a főnöke minden hozzá intézett tele fon felhívást magnóra vesz.) A beszélgetők között voltak, akik megjárták a börtönt, büntető századot, koncentrációs tábort, ismerik az u.n. "szabad sajtót" és nem utolsósorban a Sz.E.R.-t. Sokunk még emlékszik a Szabad Európa Rádió szerepére. A tárgyilagosság kedvéért meg kell mondani, hogy ideát nálunk is vannak hibás nézetüek, de a többség tudja, kik küldték a magyarokat a háborúba, a haláltáborba, a gettóba. Zenkó Béla HOBOKEN, N.J. Mar harmadik hete tart a hentesek sztrájkja New Jersey-ben és New York állam egyes részeiben a Pathmark, Foodtown, Grand Union és Shop Rite szupermarketok ellen. A munkáltatók meg akarjak vonni a túlórázásért fizetett 50%-os béremelést, csökkenteni akarják a fizetett szabadságot, 5 0 96-kal csökkenteni a fizetett ünnepnapokat. Szabad kezet akarnak biztosítani maguknak teljes időben dolgozók elbocsátására és részletidöt dolgozók megtartására. A pénztárosok és más szupermarket-alkalmazottak, akik a szakszervezet más csoportjához tartoznak, rokon- szenvüket nyilvánítják a sztrájkolékkal szemben. • WASHINGTON, D.C. A Szovjetuniót, Szíriát és Iránt okolva a libanoni válságért, Reagan elnök kijelentette, nem fogja kivonni az amerikai csapatokat Libanonból. Több, mint egy éve már, hogy a bejrúti Szabra és Satila táborokban rendezett vérfürdő, az egész világot megrendítette, és felrázta a közvéleményt magában Izraelben is. Ezt a véres eseményt idézi újból emlékezetünkbe Amnon Kapeliouk könyve, amely Párizsban jelent meg "Szabra és Satila. Egy mészárlás vizsgálata" címmel. A szerzó az izraeli iró. és újságíró:, a francia Le Monde cimü lap szemleirója. A gazdag tényanyag - több tucat izraeli katonai és polgári személy tanúskodása, csodával határos módon életben maradt libanoni és palesztin szemtanuk elbeszélése, az izraeli és a libanoni sajtó, a nemzetközi t"-'"ügynökségek és rádióadások híreiből vett adatok, valamint izraeli, libanoni és palesztin dokumentumok - lehetővé tette Kapeliouknak, hogy fényképszerű pontossággal rekonstruálja a Szabrában és Satilaban lejátszódott tragédiát. A könyv hét fejezetből áll. Mindegyik egy-egy nap eseményeit öleli fel szeptember 14-től 20-ig. Az első fejezet arról szól, hogyan gyilkolták meg orvul Besir Dzsemajelt, a falangista párt (Kataib) egyik vezetőjét, akit alig valamivel korábban választottak meg Libanon elnökévé. Dzsemajel az izraeli vezetőkkel tartott titkos tanácskozáson a rá gyakorolt nyomás ellenére kijelentette: "A de facto béke rendben van, de ami a kellően megfogalmazott békeszerződést illeti - erről csak később." Még arra sem volt hajlandó, hogy az aláírás hozzávetőleges időpontját megjelölje. Ez az állásfoglalás a libanoni elnök részéről, akiről Tel Avivban azt tartották, hogy "a mi emberünk", nagy nyugtalanságot keltett Izraelben. Kapeliouk szerint néhány nappal a merénylet előtt Begin és Sáron megjegyezte, hogy Dzsemajel nem váltja be ígéreteit, kicsúszik Izrael kezéből. A szerző óvakodik attól, hogy bármilyen feltevéssel elŐálljon a Kataib párt székházában végrehajtott robbantás szervezőinek kilétét illetően, de a felsorakoztatott tények sokatmondóak. Dzsemajel halála megteremtette a rég várt ürügyet a Nyugat-Bejrutba való jó ideje tervezett benyomuláshoz. A Bejrutban erre az időre kialakult helyzet az ag- resszorok kezére játszott. A Palesztinái Felszabaditási Szervezet katonai alakulatainak és az arabközi békefenntartó erők sziriai kontingensének i kivonása, amiért cserébe az Egyesült Államok garantálta a békés lakosság biztonságát, megnyitotta az utat a "Vasfej" fedőnevű hadművelet végrehajtásához. 1982. szeptember 15-én kora reggel -, olvashatjuk a második fejezetben - az izraeli harckocsik és a gépesített gyalogsági egységek ( öt oszlopban vonultak Bejrut nyugati része felé. Hogyan reagált az Egyesült Államok vezetése erre Begin közlésére, hogy a Nyu- gat-Bejrut felé való előnyomulás célja "a rend fenntartása a városban", mivel a Dzsemajel-gyilkosság következtében "véres harcok bontakozhatnak ki", az amerikai elnök libanoni külonmegbizottja, Morris Draper igy válaszolt: "Örömmel hallom, hogy az akció korlátozott jellegű." S végül Ronald Reagan annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Izrael "kénytelen volt előnyomulni a még a helyen maradt baloldali milicia szűnni nem akaró támadásai miatt." Rafael Eytan, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke két nappal a hadművelet megkezdése után: "Megtisztítjuk Nyugat-Bejrut- ot... - jelentette ki. - Mindent megsemmisítünk, amit meg kell semmisíteni. Letartóztatjuk azokat, akiket le kell tartóztatni." De hiszen alig néhány órával Dzsemajel meggyilkolása előtt éppen Ő biztosította a Kneszetet, az izraeli parlamentet arról, hogy "Nyugat-Bejrutban nem maradt senki, néhány terroristán és a PFSZ csekély létszámú képviseletén kívül!" Kapeliouk felhívja a figyelmet arra, hogy közvetlenül a benyomulás után körülzártak Szabrát és Satilát, és lakosaiknak megtiltották, hogy elhagyják a táborok területét. Olyan fogadkozásokkal nyugtatgatták őket, hogy garantálják teljes biztonságukat. Szeptember 15-én, szerdán, a sötétség beálltával egész Nyugat-Bejrutban megszüntették az áramszolgáltatást. Ejfél felé a táborok fölött izraeli világító- rakéták gyulladtak ki. Vakító fényüknél szabadon hagyott bejáratokon behatoltak a falangisták. Megkezdődött a mészárlás... Azokat az oldalakat, amelyek a falangisták rémtetteiröl szólnak, nem lehet borzadály nélkül olvasni. A szerző arra kényszeríti az olvasót, hogy átélje a szab- rai és a satilai nyomortanyán lezajlott vérengzés negyven hosszú, szörnyű óráját, a védtelen lakosság rettenetét és kétség- beesését, gyilkosaik szadista kegyetlenkedését. «, i ff Az öldöklés kezdettől fogva tömeges jellegű volt. "A falangisták már az első órában több száz embert gyilkoltak meg - olvashatjuk a könyvben. - Minden mozgó lenyre tüzet nyitottak a sikátorokban. Betörték az ajtókat, megöltek egész családokat, akik a vacsoránál ültek. Sokakat álmukban ért a halál... Később több házban 3-4 éves, hálóinges gyerekeket találtak véráztatta takarók alatt. A hóhérok gyakran nem érték be a puszta gyilkossággal. Igen sok esetben meg is csonkították az áldozatokat, mielőtt végeztek volna velük. A gyermekek és a csecsemők fejét a falon verték szét. Megerőszakolták a nőket és a kiskorú lányokat, majd vadállati módon végeztek velük. A férfiakat kilökdösték a házakból, és csoportokban lőtték le őket az utcakon... Nem tettek különbséget muzulmánok és keresztények, libanoniak és palesztinok között. Mindenkire, aki a táborokban élt, ugyanaz a sors várt." Hiába próbáltak meg néhányan kijutni ebből a (folytatás az 5. oldalon) AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ‘ ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August by Hungarian Word, Inc. 130 East 16 St. Néw York,NY 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the .Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $ 18.- 6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmaster: Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York,N.Y. 10003.
