Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-26 / 17. szám
2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 26. 1984. ORSZÁG A CSŐD SZÉLÉN A HÉT WASHINGTON, D.C. Uj házak építésé ez év márciusában 26.6 százalékkal csökkent a februárihoz viszonyítva. Ez volt a legnagyobb csökkenés, amióta statisztikát vezetnek a házépitésról. • ANKARA. Törökország diplomáciai kapcsolatot vett fel Ciprusnak a törökök által elfoglalt részén lévő "állammal." Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára tiltakozott a törökök e lépése miatt. NEW YORK, N.Y. Az American Telephone vállalat tervbe vette 7.000 alkalmazottjának elbocsátását. Ezen felül 60.000 alkalmazottnak javasolja a korai nyugdíjazást. • MANCHESTER, N.H. Az itt épülő két Seabrook atomerőmű építését beszüntettek. 5.200 munkás vált munkanélkülivé. A Public Service Vállalat pénzhiánnyal magyarázza az építkezés beszüntetését. ANKARA. Török katonai bíróság halálra ítélt 10 kurd patriótát és 176-ra hosszú börtönbüntetést mért. • DETROIT, Mich. A Chrysler vállalat ez év első negyedében 705.8 millió dollár profitot könyvelt el, ami négyszerese a múlt év első negyedében elért profitnak. • LONDON. Az angol kormány megszakította a diplomáciai kapcsolatot Líbiával. Április 17-én halálos kimenetelű tüntetés volt a londoni líbiai követség előtt. A halálos lövés állítólag a követség épületéből jött. Az angol kormánynak érdeke, hogy a nép figyelmét elterelje az Angliában felállított Pershing 2. rakétákról, amelyek veszélyeztetik a világbékét. Két évvel ezelőtt a Falkland-sziget: válság adott alkalmat a Thatcher kormánynak egy kis soviniszta uszításra. GROMIKO BUDAPESTEN BUDAPEST. A Varsói Paktum tagállamainak külügyminiszterei itt tartották első konferenciájukat Andropov, szovjet államfő halála óta. Gromiko, mint a szovjet delegáció vezetője, beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya "terrorizmus"-sal, fegyverekkel és felforgató tevékenységekkel igyekszik célkitűzéseinek érvényt szerezni szerte a világon. Ugyanakkor nem mutatnak komoly hajlandóságot az atomfegyverkezés korlátozására. v AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August by Hungarian Word, Inc. . 130 East 16 St. New York,NY 1003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $18.-6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmaster: Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St.1, ; New York,N.Y. 10003. Közvetlen elnökválasztást akarunk - hirdettek a tüntetők. Rio de Janeiro utcáin, stadionokban. A katonai diktatúra két évtizede után, némiképp ösztönözve a szomszédos Argentínában végbemenő demokratizálástól, Latin-Amerika legnagyobb országának népe maga akar dönteni jövőjéről: egy friss közvélemény-kutatás szerint a brazilok 60 százaléka amellett van, hogy jövőre maguk válasszák meg, közvetlen módon, államelnöküket, ahelyett, hogy a szokásos módon valakit odatennének eléjük.- Brazília még soha nem volt ilyen közel az összeomláshoz - figyelmeztetett nemrég egy Sao Paulo-i történész. S valóban, Figueiredo tábornok-elnök kormánya úgy működik, mint egy csődbe jutott társulat fölé rendelt kényszerigazgatóság. Száz- milliárd dolláros külföldi adósságállományával Brazília a világ - összmennyiségét tekintve - legeladósodottabb nemzete. A közelmúltban megszerzett 6,5 milliard dolláros nemzetközi kölcsön épp az idei kamatokra elegendő. Netto tervezési miniszter tavaly 211 százalékos, az ország történetében is példátlan inflációval lepte meg az óriási országot. 1964-ben az akkori 92 százalékos infláció arra indította a katonatiszteket, hogy megdöntsék az ország polgári kormányát. Jelenleg a gyarak félgőzzel működnek. 13 millióra rug a munkanélküliek és az alulfoglalkoztatottak száma, azaz a munkaképes lakosság több, mint negyede nem tudja többé, miből tartsa el családját. Ebben a gazdag trópusi országban, ahol az 1960-as években még gazdasági csodáról "A demokrácia nevében" a cime annak a most kibocsátott filmnek Salvadorról, amely a szokásos jeleneteket mutatja: egy lányt, akinek a fele arcát ellőtték, egy katonát, aki egy gyanúsítottat fejbe- rűg, újságírók rothadó tetemeit a halottas házban, Oscar Romero püspököt a koporsóban. Ezek mind jól ismert jelenetek, de egyik sem annyira, mint azok, melyeket az 1982. márciusi választások alkalmával vettek fel és nap, nap után a hírekben mutattak: emberek hosszú sorai állnak sorban a forro napon, hogy szavazhassanak, a sorok később lökdösődő', tolakodó tömegekké válnak, annyira akarnak szavazni.” így kezdődik egy kommentár a "The New Yorker" magazin április 2-i számában a salvadori választásokról, amit kivonatosan alább közlünk. Ez a választás sokakat megdöbbentett, akik figyelemmel kisérték Salvadort az utóbbi evekben. Itt van egy ország, ahol a kormány biztonsági közegei valami har- mincezert már idáig megöltek, ahol a katolikus egyház élesen ellenzi a katonai hatalmat, ahol az érsek a katonákat feljebbvalóikkal szemben ellenállásra szólította fel. Itt van egy ország, ahol a föld legnagyobb része csupán egynéhány család tulajdona, ahol a legtöbben éheznek és ahol még nyomorukban sem maradhattak békében, mert mindig ott volt a hadsereg, a nemzetőrség, a kincstári rendőrség és a halálcsapatok. Mégis, sorbaálltak, hogy szavazhassanak, amikor csak olyanok között választhattak, akik mindezt elkövették ellenük. Amikor a tények megsemmisítik a fel- tételezéseket, nem mindig a feltételezések a hibásak, hanem a tények, amelyekről kiderül, hogy nem tények, hanem hazugsáFelvétel a rioi monstre tüntetésről. Egy millió ember követeli a közvetlen elnök- választást. beszéltek, Dél-Amerika vállakozói paradicsomaként dicsérték, manapság a lakosság kétharmada alultáplált. Rio de Janeiroban 20 percenként történik egy rablás vagy személy elleni támadás. Gyanútlan járókelőket lőnek agyon az utcákon fillérekért. Tavaly Sao Paulo- ban kétezer gyilkosság történt. Ebben a kétségbeejtő helyzetben a brazilok ma már csak egyetlen dologban reménykednek: hogy közvetlen elnökválasztás utján, egy, az argentin Alfonsinhoz hasonló kaliberű politikussal valami uj kezdődhet végre. Ezzel a céllal kezdődtek meg januárban a kormány számára is fenyegető tömeg- megmozdulások, amelyek hovatovább veszélyeztetik a katonai uralmat is. gok, féligazságok, vagy képtelenségek. A salvadori választások utáni két év alatt a szavazásokról a valóságos tények lassan kiszivárogtak, nem annyira a fontos hírközlésekben, mint inkább olyan helyeken, melyeket keresni kellett, mint az "In the Name of Democracy'1 cimü filmben és a remekül dokumentált, Frank Brodhead és Edward S. Herman által irt könyvben, cime: "Demonstration Elections"; ezenkívül Jack Spence egyik cikkéből is megtudtunk egyet mást az 1982. évi választásokról. Salvadorban törvénybe ütközik a nem-szavazas, vagyis a szavazás kötelező. Minden salvadori polgár magánál hord egy "c'edulá"-nak nevezett igazoló könyvecskét, amire a legtöbb helyzetben szükség van, különösen akkor, amikor a rendőrök, vagy katonák valakit megállítanak, ami naponta többször előfordulhat. A könyvecske 10. és 11. oldala üres részeket tartalmaz, amit a szavazásnál lepecsételnek. Egyes helyeken a lepecsételés helyett nyugtát adnak. A választások után tiz napig hatósági személyek - vagy ami azt illeti, bármely felfegyverzett orgyilkos egy teherkocsival - követelheti, hogy mutassák meg a 10. vagy 11. oldalt, vagy a nyugtát. Minden szavazó egyén egyik ujját ultraviolet fény alatt látható tintával jelölik meg. El Salvadorban 1982-ben márciusig harmincezer polgári egyén halt meg. (A film szerint, a kormányközegek okozta halálozások toldották meg az éhínség okozta haláleseteket.) Két héttel a választások előtt a honvédelmi miniszter riportereknek kijelentette, hogy akik nem szavaznak, "árulók." Ahol homlokon vagy háton lövik az (folytatás a 4. oldalon) “VÁLASZTÁS” SALVADORBAN