Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-19 / 16. szám

Thursday, April 19. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. pusztít az árvíz Vadonban élő veteránok Amerikai honfitársaink közül kevesen tudnak a vadonban élő veteránjainkról. Remeteként élnek a vadonban, a társadal­mat elkerülve, több mint egy évtizeddel a háború után, ami életüket átformálta és elnyomoritotta,. Mivel képtelenek meg­birkózni háborús emlékeikkel és a polgári élettel, a vietnami dzsungelban tanult módszerek szerint élnek. Drótakadály (tripwire) - veteránoknak nevezik őket, a Viet Cong csapdák után, amiket ők a U.S. őrjáratok ellen emeltek. Annakidején drótakadály - bajtársaknak nevezték a katonák azokat, akik a csapdá­kat kikutatták és leszerelték. Ma az ál­lami hivatalnokok azokat a veteránokat hivják igy, akik a vadonba mentek, mert csak ott érzik jól magukat. "Ott az erdőké­ben meleg, barátságos embereké élnék, akik csak azt akarják, hogy békében hagy­ják őket", - mondotta a veteránokkal fog­lalkozó Port Angeles-i pszichológus, Bruce Webster. Az ő álláspontjuk az: ’’Nem aka­runk olyan világban élni, ahol köpnek ránk",- mondja. Mióta tavaly nyáron a Veterans Affairs Department kutatni kezdett utánuk, majd­nem százan visszatértek az emberi társada­lomba, de nem tudják, hogy még hányán lehetnek a vadonban. Mike McWatters vietnami hadviselt, aki maga is évekig a vadonban rejtőzködött, egy washingtoni hivatalnokkal együtt, állami finanszírozás­sal tanácsadói szolgálatot kezdett meg részükre. A veteránok között kb. ezer olyan egyént találtak, akik 19. századbeli hegylakók módján éltek. Egyikük közülük, a 33 éves volt tengerészgyalogos, Marvin, aki vezeték nevét nem volt hajlandó meg­adni, elmondotta, hogy tiz éven át időkö­zönként az erdőségben élt, csapdákban fogott állatok húsát ette, állatbőr ruhát hordott és barlangokban, vagy faodukban húzódott meg. "Nagyon sok az, amiről a közönség nem tud és talán soha sem fogja megtudni - arról, ami Vietnamban történt"- mondotta. "Csak olyan munkára tanítot­tak ott, aminek csak mint a maffia hóhér­ja venném hasznát", - tette hozzá. Végre egy évvel ezelőtt kért segítséget, akkor megállapították róla, hogy olyan pszichológiai betegségben szenved, ami­ben a tünetek, az okozó esemény után csak évek múlva jelentkeznek. Ezek nem őrültek, mondják a szakértők, hanem meg­kínzott, összezavart emberek. A bonyolult, nagy követelményeket támasztó társada­lomban nem képesek úrrá lenni érzelmei­ken, de a vadonban, ahol saját erejükből megélhetnek, biztonságban érzik magukat. • WASHINGTON, D.C. Reagan elnök aláírásá­val törvényre emelte a kongresszus azon javaslatát, mely magasabb árat biztosit a kukorica, gyapot és rizstermelőknek, ha kevesebb termőföldet vetnek be. • DETROIT, Mich. Az ország három legnagyobb autóvállalata ez év első negyedében 3 billió dollár profitot könyvelt el. • HOUSTON, Tex. A Challenger űrhajó legény­ségének sikerült megjavítani a "Solar Max" műholdat és újra megfelelő pályára helyez­ni. Hatalmas haladást jelent ez az űrben élés lehetősége térén. • A J.P. Morgan Bank 24%, a Westinghouse vállalat 16%-os profitemelkedésről jelentett év első negyedére. "Ez egy katasztrófa" - mondja Kean, New Jersey kormányzója. "Városaink - szigetté változtak." Kedves olvasó, gondold magad Wilma Johnson helyébe, aki 87 éves rokkant édes­apjával, aki csak tolókocsi segítségével tud közlekedni és 83 éves beteg édesanyjá­val kétségbeesetten nézte, amint a kör­nyék kiáradt folyóinak vize először házuk pincéjét, majd a földszinti konyhát és ebéd­lőt öntötte el, egeszen az első emeletig. Minden perc egy évtizednek tűnt, amig a mentőkre vártak és az a gondolat, hogy mindhárman a viz martalékává lesznek, rémületbe ejtette őket. Már-már feladták a reményt, amikor Wayne, N.J.-i városka rendőrei mentőcsó- nakkal megérkeztek és biztonságba helyez­ték őket. A menedékhelyre érkezve, Wilma Johnson igy kiáltott fel: "SOHA TÖBBÉ NEM MEGYEK VISSZA ABBA A HÁZBA!" A 36 éves Jean Babcock három gyermeké­vel (a 9 éves Wayne, a 14 éves Lisa és a 13 éves Bryan) tehetetlenül nézte, amint az árvíz elpusztította a házat. Kimosta a ház alapját és érezni lehetett, hogy a ház rövidesen rájuk szakad és ők elpusz­tulnak. Szerencsére őket is megmentet­ték, de mindenüket (bútorok, ruházat, a házban éveken át felhalmozott holmi) el­vesztették. A New Jersey északi részén fekvő Bergen, Passaic, Essex es Morris megyék városait és falvait a két napi roppant esőzéstől megduzzadt öt folyó: Ramapo, Pompton, Passaic, Wanaque és Mahwah vize elárasz­totta. Több mint négy incs eső zúdult a térségre, ami az utolsó félévszázadban a legnagyobb áradást idézte elő. Több ezer családot kellett menedékhely­re szállítani. Az árvíz több száz millió dollár kárt okozott. A károsultak 90 száza­léka fizikai vagy szellemi munkás, a jobb- móduak magasabb fekvésű vidékeken lak­nak. Az árvízkárosultaknak nem volt bizto­sításuk, ami visszatérítené az okozott kár egy részét. Mindent nekik kell fedez­Az ötvenes évek végén, amikor mi L.A.-be költöztünk, lépten-nyomon találhattunk egy bizonyos fajta üzletet. Nekünk úgy mutatták be azokat, hogy "PAPA, MAMA STORE." A család tagjai felváltva állták a harcot és kiszolgálták a közeli vidék naponta visszatérő lakóit. Azután szinte észrevétlenül, apránként-egyenként e tí­pus eltűnt. Jöttek helyettük egyre-másra a szupermarketok. Mind nagyobbak, mind fényesebbek, egyre növekvő nagyságú par­kolóval, mivel az egyes vevők mind igénye­sebbekké váltak, mind nagyobb vásárláso­kat tettek és azokat gyalog nehéz volt hazavinni. Meg nem is a környéken laktak. Egy-egy ilyen ujtipusu üzlet fenntartásá­hoz óriási területről kellett odaszivni a vevőket. És az üzletek állandóan moderni­zálódtak. Ki nem vette még észre, hogy a kiszolgáló már az árakat nem billegteti bele a pénztárgépbe, egyenként. Mar csak elhúzza a cikket egy kis ablak felett s az ár és a cikk neve, már bele is gépelő- dött a vevőnek kiadandó számlába. Azután jöttek az úgynevezett "convenience" üzletek: - kész ebédek, kész vacsorák, fogyasztva, vagy frissen. Számuk egyre szaporodik, forgalmuk meg nő, különösen az éjszakai órákban. Mindezzel párhuzamosan változtak a niök, mint a ház újjáépítése, az uj bútorok beszerzése, ruha, fehérnemű megvásárlá­sa, stb. Nem csoda, hogy amikor Kean, New Jersey kormányzója helikopterével az ár- vizsujtotta terület felett repült, igy kiál­tott fel: "EZ EGY KATASZTRÓFA." Nem újdonság az árvíz e térség lakói részére. Minden évben, minden két évben árvízzel kell szembenézniük. Felmerül a kérdés tehát, hogy mi az akadalya annak, hogy a fent említett öt folyó medrét ki- mélyitsék és kellő gátakat építsenek, ami megakadályozná az árvizet? A vidék lakói joggal követelik, hogy a helyi, megyei, állami, de főleg a szövet­ségi közegek haladéktalanul tegyenek lépé­seket ilyen irányban, hogy a következő években ne érhesse őket ilyen szerencsét­lenség. benzinkutak és kezelőik is. Régebben egy vagy két benzin-pumpa volt egy állomáson. Azután két vagy három szigeten egyenként három pumpa működött. Beköltözött az autójavító mechanikus és a sok különféle mellékszolgáltatás. Néha élelmiszerüzlet is. Az olajkrízis óta megint más a nóta. Egy útkereszteződésben lévő négy sarok négy benzinállomásából eltűnt egy, vagy kettő. Helyükön a nagy SHOPPING CENTE­REK mintájára "Mini Shopping Centerek" jelentek meg. Ma már hemzseg ez az üzlet­típus. Ahol még nincsen, ott a megépítendő üzletekre keresnek bérlőket a nagy, kiabá­lás hirdetőtáblák. Egyszóval változik az élet, változik az utcakép. Már a régmúlttá az a Los Ange­les, melyben a földszintes vagy egyemele­tes épületek tengeréből itt-ott kiemelke­dett egy toronyépület. Akkoriban tiz vagy tizenkét emeleteset jelentett, ma már sokkal magasabb felhőkarcolók szigetcso­portjai ülnek e tenyérnyi nagy város hatal­mas kiterjedésében. Koös Zoltán Újítsa meg előfizetését! Ml ÚJSÁG DÉL-KALIFORNIÁBAN?

Next

/
Oldalképek
Tartalom