Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-22 / 12. szám

Thursday, March 22. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. j ÖREGKORI HALLÁSI PROBLÉMÁK MIT TEGYEN A NAGYOTHALLÓ?- Menjen orvoshoz, ha kell, specialistá­hoz, aki megállapítja a hallásvesztés okát. Ne szégyellje kérni, hogy ismételjék meg mások, amit mondanak.- Lehetőleg kerülje el a háttéri zajokat (sztereo, televízió, stb.). Mondja meg annak, akivel beszél, hogy rosszul hall és mit tehet, hogy jobban meghallja, amit mond. MIT TEGYEN AZ, AKI NAGYOTHALLÓVAL BESZÉL?- Beszéljen hangosabban a normálisnál, de ne kiabáljon, mert az nem segít. Ne beszéljen túl gyorsan, de ne szótagoljon, mert ezzel megnehezíti a szavak felisme­rését.- Közel a hallgatóhoz beszéljen, jó vilá­gosságban, hogy az ajka mozgását és arc- kifejezését jól lehessen látni. Ne beszéljen tele szájjal és beszéd közben ne takarja el a száját.- Soha se beszéljen közvetlenül az ille­tő fűiébe, mert ezzel ő nem láthatja a beszélő száját és kellemetlen is.- Ha a hallgató nem érti meg, amit mondunk, más szavakkal, röviden ismétel­jük. A szobát úgy kell elrendezni, hogy senki se legyen 6 lábnál távolabb egymás­tól. Nagyobb előadásokon kérjük, hogy az előadó mikrofont használjon.- Bánjunk tisztelettel a nagyothallóval és vegyük be a társalgásba, ha róla van szó. Ez enyhíti nála az elkülönültség érze- tét. Hallási problémákról további informá­ciókat a következő helyekről lehet besze­rezni: American Academy of Otolaryngologists, Inc. 1101. Vermont Ave, N.W. Washington, D.C. 20005. American Speech-Language-Hearing Association, 10801 Rockville Pike, Dept. AP, Rockville, MD. 20853, vagy a National Association for Hearing and Speech Action, telefon: 1-800-638-8255. E két szervezet bármelyike tanácsot ad hallókészülékekről és hallási problémákról. Minden államból audiológusok listáját is megadják. New York League of the Hard of Hearing, 71 West 23 St., New York, N.Y. 10010. Telefon: 741-7650. MOST KAPHATÓ iii , ORSZÁGH LÁSZLÓ legújabb kiadasu ANGOL-MAGYAR ÉS Magyar-Angol kéziszótára Kötetenként csak $ 15.- és két dollár postaköltség Küldje be rendelését az alábbi szelvényen: AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Küldjék meg részemre....................i.............. Mellékelek érte $................. Név:......................................................................... Cím: .......................................................................... liléé Sándor xxra. TALÁLT TÉNZ Mit mondott? - kérdezte a sofőr. - Nem értettem. i- Azt mondta, hogy Szervusz Mari. En vagyok a Mari. így hiv engem Lóri. Ha azt mondja, hogy szervusz, akkor búcsúzik. Álmos szegény. Szegeden voltam a húgom­nál, évekig nem tudtam meglátogatni, a két kis állat miatt. Kire hagyhattam volna őket, amikor olyan gonoszak az em­berek? De most nincsenek szegények, el­mentem, megnéztem Júliát. Beteges.( Vit­tem Lórit is. ( Lóri szeret utazni. Élvezi a nyüzsgést. Es folyton beszél. Tud vagy negyven szót. Okos a Lóri! - lépett ismét a kalickához és megsimogatta a vászon­takaróját. _ Aztán halkabbra fogta a hang­ját. - Végtelen az emberi gonoszság...- Szívesen meghallgatom, ha el akarja mondani - ült le Kelemen.- Én meg nem szívesen beszélek erről. Felszakad bennem a keserűség. Két tacs­kóm volt, az egyik szálkás, a másik sima szőrű. Senkinek sem ártottak azok a kis­kutyák. Barátságosak voltak, még csak nem is ugattak. A Fifi volt a kedvesebb, szuka volt. fSzerette nagyon a hasát, meg is hízott. En hurkatöltőnek becéztem. A másik vigyázott a vonalaira, szeretett sétálni, folyton az utcán csavargóit volna. Én vittem is őket, naponta négyszer. Már korán reggel elmentünk a Duna-partra, csavarogtunk a Boráros téren, közben be­vásároltam. Főleg nekik. Én nemigen eszem már, egy kis teát iszom, csipegetek hozzá párizsit, vagy más olcsó felvágottat. Néha kolbászt főztem. De nekik mindig jutott, inkább én koplaltam. Mert kicsi a nyugdi­jam. De hat semmiben sem szenvedtek hiányt az én kis állataim. Délután nagy hancúrt rendeztünk, aztán megint séta, s utoljára tiz órakor vittem ki őket. Olyan sok örömem telt bennük. De hát ezt is megirigyelték a gonoszok. Lakik itt a ház­ban egy durva képű ember, már börtönben is ült, azt mondják róla. Részeges. Az kimondottan utálta szegény kutyáimat. Egyszer Fifibe belerúgott és csúnya szava­kat kiáltozott, hogy mit csináljak a kutyáim­mal. Meg folyton feljelentgetett, hogy zavarják a nyugalmát a kutyák. Pedig hát, Isten a tanúm, azok még csak nem is vak- kantottak. Nagyon tisztességtudo kutyusok voltak, elhiheti. Nem zavarták azok senki nyugalmát. Kelemen voltaképpen állatbarát volt, de nem tudatosan. Szerette a kutyákat, macskákat, de minden lelkiismeretfurda- lás nélkül lelőtte volna a nyulat, a fácánt, ha éppenséggel vadászik. De eddig soha eszébe nem jutott a vadászat. Most azon­ban csodálkozott, hogy ez az idős, szikkadt, szomorúsággal teli asszony mennyire meg­rendült két kedvence elvesztésén. Egész este erről beszél, az ura és a fia halálát éppen csak megemlítette^, egy kis sóhajtás­sal, a kutyáinak elvesztése meg kinyitotta bánatának zsilipéit. “ A városi emberek jobban szeretik az altatókat, mint a vidéken élők - nyilvání­totta véleményét a gépkocsivezető. - Biz­tosan maga is vidékről származott fel Buda­pestre.- Már az apám is itt élt. Angyalföldön. Melós volt, igazi munkás. A férjem is. A fiam szintén gyárban dolgozott. A fele­sége is, a menyem.- ö nem él magával?- Amikor meghalt a fiam, megszakított velem minden kapcsolatot. Nincs szivük ezeknek a mai fiataloknak, higgye el. Az én drága magzatom szerencsétlenül járt. Vitorlázó repülő volt és lezuhant a Hármas- határ-hegyen, egy vasárnap délután. Ami­kor eltemettük, Mariska összecsomagolt és elment. Azóta se jelentkezett. Csak a pletyka ér ide, hogy talált már mást a fiam helyett. Hogy újra férjhez ment, azt mesélik. Nézze, ő fiatal, előtte még az élet, én nem szólhatok ebbe bele. De a férjem, az agyongyötörte magát miatta, abba is halt bele. A szive vitte el. Nem bírta. Én itt maradtam, bár én mentem volna el helyette. Utána elcseréltem a lakást. Ide költöztem, ebbe a szoba-kony­hába. Ez olcsó bérű. És elég nekem. Négy éve ennek. Akkor kerültek hozzám a ku­tyák. Mert amig a férjem élt, nem tart­hattam állatokat, ö minden állatot gyű­lölt. De nem volt gonosz ember. Arany szive volt neki, senkit az meg nem károsí­tott volna, senkihez rossz szót nem szólt és mindenkin segített, akin tudott. Csen­des ember volt. Csak hát nem szerette az állatokat. Mindig azt mondta szegény­kém: "Mária, elviszlek egyszer a tengerre... Pálmafák alatt sétálunk..." Nem vitt el szegény, ő se látta a tengert soha, csak vágyakozott utána. Mindent elolvasott, ami a tengerről szólt. Rengeteg képes levelezőlapot gyűjtött Össze különböző kikötőkről, tengeri fürdőhelyekről. Voltak részletes térképei, megvett minden útle­írást. De hát nem sikerült nyélbe ütni az utazást, mindig közbejött valami. Amikor már összerakosgattuk a rávalót is, akkor jött a fiam tragédiája. Utána Ö már csak félember volt. Otthon ült a kis hokedlin a konyha sarkában és bámult maga elé, nem szólt, hiába beszéltem hozzá. Az asszony felállt, lassú léptekkel a konyhaszekrényhez ment, kinyitotta a felső ajtaját és a polcáról kivett egy tá­lat. Pogácsa volt a tálon, villaheggyel meg- szurkált piros pogácsák sokasága. Nagyok voltak, szinte buktaszerüek. Tegnapi, de azért megkóstolhatja, ha éhes. Én sütöttem. Néha sütök valami egyszerű tésztát, ami olcsó is, de napokig eláll, s arra járok. Ez a reggelim és a vacso­rám. Meg egy-egy tea. Ilyenkor a gyümölcs is olcsó, meg a főzelékféle. A húst nem is kívánom.- Köszönöm, nem vagyok éhes. Külön­ben is vár a feleségem vacsorára. Nem is zavarom tovább. Nem zavart, hiszen úgysem tudok aludni. Elüldögélek itt egyedül, hallgatom a rádiót, néha kötögetek, de rossz már a szemem. Még nem meséltem el magá­nak a két kis állat szomorú végét... Szipogni kezdett, két nagy könnycsepp gördült végig az arcán. Kelemen tétováz­va állt meg tenyerében a kilinccsel. (folytatjuk) Adomány a Magyar Szónak Mint másutt jelezzük, az Amerikai Magyar Társaskör new yorki márciusi ünnepélyén az adakozók között ott volt Deák Zoltán szerkesztő két fia, Robert és Péter. 1500 dollárt adtak a lap támogatására az alanti sorok kíséretében: "Adományozzuk ezt az összeget a magyar szabadságharc évfordulója, Szalay Lajos 75. születésnapja, apánk Deák Zoltán tisztele­tére, aki ötven évet! töltött el az amerikai magyar sajtó békéért és haladásért vívott hősi küzdelmeiben, mint a lap munkatársa és szerkesztője". ...................m I /......................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom