Amerikai Magyar Szó, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-15 / 11. szám
Thursday, March 15. 1984. AMERIKAI MAGYAR SZO 6. Illyés Gyula: A Puéatáh Méfie 34. / A pusztagazda Fekete bácsi volt, a béresgazda Mózes bácsi, az első kocsis a Ferenc... a család tagjai mellett először az ö alakjuk tűnik föl gyermeki eszmélé- sem reggeli látóhatárán, hatalmasan, fejjel az eget verve. Ök hajoltak bölcsöm fölé, mert nekem még volt bölcsöm, méghozzá ötletes pedálszerkezettel szinte Önműködően ringó, apám saját találmánya és készítménye. Ha fölfelé az egre tekintettem, az ö barna, nagybajuszu arcuk hajolt le rám, kerek üstökömre az ö lapát- nagyságú tenyerük szállt le, meleg simoga- tással vagy nyaklevesek veszélyével telítve. Ök voltak bejáratosak hozzánk, továbbá Nagy István bácsi, a szurupásztor, meg a kulcsár, meg az alsómajorról a nagy Tóth- familia minden tagja, akik félig-meddig atyafiságot tartottak velünk, mivelhogy ök is juhász-származékok voltak. Ez volt a puszta előkelősége. Az esztendők megpróbáltatásai közt ók vezették a birtokot, mint valami hajót, szünet nélkül kurjogatva, pincékbe s padlásokra kúszva s éjjel-nappal éberen őrködve a gépek körül, meg a magas csőszhelyeken. Az urak változtak, a gazdatisztek ép úgy, mint a tulajdonosok és a bérlők; ök sose változtak. Ott születtek a pusztán. Tisztük apáról fiúra szállott, a pusztán a legridegebb kasztszellem uralkodik. A kulcsár fiából előbb-utóbb kulcsár vagy azzal egyenrangú valaki lett; a pusztagazda fia, ha átment is a kisbéres, gyalogbéres, szekeresbéres, rangsoron, öregségére bizonyos, hogy gazda lett. De akit gyalogbéresnek szegodtettek, az és annak minden ivadéka, ha nem vetődött tova, vagyis ha a pusztán meg az is kapott helyet, magvaszakadtéig gyalogbéres maradt. Még arra sem tudok esetet, hogy a béresek közül valaki kocsissá lépett elő. Nagy csoda volt, ha egy-egy szekeresbéres az elsö- bérességig vitte. Az első béres az, aki a hosszú szekérkaravanban az első igát hajtja... az ó jaromfája van legszebben kidiszitve, ökrei szarvára gombot tehet... ö választja ki a célhoz vezető legrövidebb, vagy leghosszabb utat; amelyik pocsolyát, vakondtúrást ö elkerüli,, azt az egész menet elkerüli, akinek ö megemeli a kucsmáját, annak az utánajövök is köszönnek. Az ő stalluma a legnagyobb béres-ábránd. De ö meg béressorba tartozik, mert a magas polcról egyik évről a másikra visszahelyezhetik a többiek közé. A majorgazda lefokozása már elképzelhetetlen; az inkább elmegy. Tragédia nélkül még az sem eshet meg, hogy egy szekeresbérest gyalogossá tegyenek. Kocsist a béresek közé helyezni? Mintha egy fehér jenkit négerre akarnának operálni. Köztük a nagy ritkán előforduló házasság is enyhébb fajfertözésnek hat. Ebben a környezetben, ahol az ősöket kínosan számontartják, én királyfi voltam. Származásom mindkét oldalról a legkedvezőbb. Juhász, - rövidesen megtanultam mit jelent ez a szó. A cselédek közt ősidőktől fogva a pásztorok, a legősibb foglalkozás űzői a legelőkelőbbek. A gulyások kihúzott nyakkal úgy jártak a pusztán, mint az öslakók a gyülevész idegenek között. Folytatjuk SZEREZZEN EGY ÚJ ELŐFIZETŐT Száraz György: III. ERDÉLY MÚLTJÁRÓL - JELEN IDŐBEN Idézhetném a századelő magyar történészét, aki a románságról beszélve mondja: "ez az alapvetően pásztori hajlamú nép szántóvetövé igazán magyar elemek asszimi- lálásával lett." De idézhetem a román publicistát is ugyanebből az időből, aki elirigyli tőlünk az arisztokráciát, mondván: az "eredendően vad és brutális" magyarság "Szent István korában nemes elemeket vett fel a románok tömegéből; innen van, hogy a magyar mágnások annyira méltóságos tartásuak, nemes vonásokkal, kedves mozdulatokkal, szép szemekkel szinpompás ruhájukkal." Az ellentétes álláspontok mögött mindig ott a két "nagy" kérdés: ki volt előbb? ki a különb? S a kérdések mögött - amelynek igazából sohasem volt közük semmiféle tudományossághoz - folyvást meghúzódott valami primitiv irányzatosság. Tegyem hozzá: anakronisztikus módon. *** Igen korán kialakul Erdély különleges jogállása a középkori államon belül; s kirajzolódik a három politikai test is, amely évszázadokon át a politikai szervezet alapját alkotja: a megyei nemesség s a privilég- izált székely és szász "nemzet." II. András 1211-ben a német lovagrendnek adományozza a székely és szász föld közötti Barcaságot: telepítés és határvédelem a feladatuk. De mivel hamarosan megpróbálnak kiszakadni a magyar királyi fennhatóság alól, már 1225-ben kiűzik őket; területük a szász földet gyarapítja. Két évvel a kiűzés előtt II. András nekik adományozza Kunország - a későbbi Havasalföld— területét, térítés céljára. Az ő oklevele említi első ízben az Erdélyben, Foga- ras vidékén éló románokat. Hermann Pabst erdélyi szász születésű nyugatnémet szerző írja a szászság történetével foglalkozó munkájában Siebenbürgen, ein abendländisches Schicksal -, hogy a "mongol fajú" magyarság a 900-as évek táján hatolt be a Duna-medencébe, s itt "germánokkal, szlávokkal, kumánokkal keveredve" az idők folyamán "európai arculatot" nyert. A szerző egy kicsit ugyancsak az elsőbbségi komplexus rabja. A valóságnak megfelelően mondja, hogy a szászok betelepítése 1141 és 1161 között történt, de már a románokról azt állítja, hogy azok Nagy Lajos idejében telepedtek meg Erdélyben, amikor is vajdájuk, Vajk felvette "az uj fogarasi telep hercege" címet. Pabst népmozgalmi adatként tüntet föl egy kifejezetten politikai eseményt. Nagy Lajos ugyanis 1369-ben nem telepitette a románokat Fogaras vidékére, hanem azt minden lakójával - románokkal és szászokkal - adományozta hűbéresének, a havasalföldi vajdának, aki ez időtől igy is cimezteti magát: "Vlaicu, Istennek és a magyar királynak kegyelméből havasföldi vajda, Szörényi bán és fogarasi herceg." (Fogarast később is adományul kapják a román fejedelmek, hogy erdélyi birtokuk által is kötődjenek a magyar uralkodókhoz, s török veszedelem esetén legyen hová menekülniük.) A románság kisebb-nagyobb csapatokban jön Kunország felöl, s a királyi vármegyékben telepszik meg. A 14. századig saját kenézeik alatt élnék, királyi engede- lemmel és kiváltságokkal, bizonyos számú katona előállítására kötelezve. Az Árpádkor vége fele már több ilyen kenézségröl beszélnek az oklevelek: Fogaras, Déva, Hunyad környékén, Kővár táján, Zaránd és Fehér vármegyében. A román köznép sorsát is Nagy Lajos pecsételi meg, amikor 1365-ben földesuraihoz köti és nemesi bíráskodás alá helyezi a parasztokat, s ezzel a pusztuló királyi vármegye helyebe lép a nemesi vármegye. A "nemesi nemzet" fogalmába nem tartozik bele sem a magyar, sem a román jobbágy. A kenézségek megszűnnek a 15-16. század folyamán, a vezető réteg beolvad a nemesi nemzettestbe, a köznép jobbágyi sorba süllyed. Ettől az időtől kezdve Erdély a belső nyugtalanság földje; s a lázongásokban - együtt a magyar jobbágyokkal vagy nélkülük - mindig ott van a többszörösen (nemzetiségében és vallásában is) elnyomott románság. De ha ezeket a mozgalmakat, ki-kirobbanó felkeléseket vizsgáljuk, nem árt szem előtt tartanunk Nicolae Iorga figyelmeztetését, aki igy ir A népek közötti gyűlölködés ellen 1932-ben irt tanulmányában: "A nemzeti különbségek, amelyekről oly sokat beszélünk ma, semmit sem jelentettek a középkorban. Nem lehet a magyar győztesekről mint magyarokról, s a román legyözöttekról mint románokról beszélni. Ostoba, aki úgy képzeli, hogy azóta él a gyűlölet e két nép között, igy talalva igazolást a történelmi körülményekre." De Erdély sorsára igen nagy befolyása lesz a 14. században kialakuló két román fejedelemségnek is. Ám mielőtt erről beszélnék, érdemes elgondolkodni valamin. Hosszú időn át volt hangos a Duna-medence "szinmagyar" és "fajromán" apostolok szópárbajaitól. Pedig nem is kell túlságosan elmélyedni a tények tanulmányozásában, hogy "meglepő" dolgokat fedezzünk fel. Nevezetesen: hogy bizony, a két nép, "vérséget", "faji összetételét" tekintve, bizony nem is áll olyan messze egymástól. Nemcsak arról van itt szó, hogy mind a magyarság, mind a románság jócskán olvasztott magába szláv és germán elemeket, hogy a "szittya" magyarság vagy a "dák-római" románság kapta-e a nagyobb "turáni" vérátömlesztést. Hiszen a mai Moldva területén a 10. században megtelepült besenyőknek csak egy része menekül magyar földre; a többi feloldódik a román tömegben. De hasonló a sorsa üldözőiknek, a kunoknak is; elegendő a térképre nézni. Nálunk: Kunszentmiklos, Kunmadaras, Tazlár... Romániában: Comanesti, Comana, Teleorman... Iasi pedig a jászok emlékét Őrzi, csakúgy, mint a magyar Jászberény. De nagyon regi kapcsolatokra utal a sok-sok helységnév is a Kárpátok túloldalán: Ungureni, Magheresti, Seculeni, Farcasele... (folytatjuk) PÜSKI- CORVIN HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 251 East 82 St. New York,NY 10028 Tel: (212) 879-8893 Sokezer magyar könyv, újság, hangiéin ez hangszalag IKRA, COMTURIST, TUZEX befizetöhely Látogassa meg boltunkat, New Yorkban a magyar negyed közepén. Postán is szállítunk a világ minden tájára.
