Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-09-01 / 32. szám

Thursday, Sep. 1. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO .5. Érdekességek a világsajtóból Guillermo Vilas argentin teniszbajnok beperelte a nagy francia hetilapnak, a Paris Matchnak a kiadóját. Azt nehezmé­nyezte, hogy a magazin cikket és fényképe­ket közölt róla és Caroline monacói herceg­nőről, valamint kettőjük kapcsolatáról és ez erkölcsileg sértő volt. A bíróság a keresetnek helyt adott és Vilasnak hatvan­ezer frank kártérítést Ítélt meg. (Le Quo- tidien de Paris) *** A rákmegelőzés nyugateurópai szerveze­tének a közlése szerint a Közös Piac or­szágaiban évente százezren halnak meg a dohányzás okozta daganatos megbete­gedésben. Az egy főre jutó dohányfogyasz­tás Nyugat-Európában egy evben meghalad­ja a két kilót. (Le Figaro) *** A világ nyelvészei azon fáradoznak, hogy kidolgozzák az Afrikában csak beszélt nyelvek ábécéjét. A legkülönbözőbb tudo­mányágak szakértői kisérik élénk figyelem­mel a munkát. Mintegy 1500 ilyen nyelv létezik. Egy- némelyiküket csaknem tizmilliőan beszé­lik, másokat csak százan. Túlnyomó több­ségüket még nem tárták fel a kutatók, és félő, hogy sok, kevesek által beszelt nyelv, a többi szóbeli kulturális tradíció­hoz hasonlóan, használóival együtt elhal. Ampate Ba mali iró nagyon találóan fogal­mazta meg a helyzetet: "Afrikában egy idős ember halála annyit jelent, mintha egy könyvtár égett volna le." *** A Barbie-úgy kapcsán fény derült arra, hogy a nyugatnémet Gehlen-szervezetben évekig foglalkoztatták Josef Adolf Urban SS-Sturmbann-führert, a budapesti SS biz­tonsági szolgálati (SD) vezetőjét. *** A franciák szívesen nyaralnak együtt ismert közéleti személyiségekkel. A meg­kérdezetteknek a tizennégy százaléka Mitterrand-t választaná, tizenhárom száza­lék Jacques Chirac-kal szeretne lesülni. Valery Giscard d'Estaing, volt elnök a ne­gyedik helyen áll. A hölgyek közül Simone Veil és Edit Cresson vezet. (Le Point). *** A londoni The Times tudományos rovaté­nak jelentése szerint két amerikai kutató, Gordon Orians és David Rhoades a nemzeti tudományos alapítvány által támogatott Ökológiai vizsgálatai alapján arra a követ­keztetésre jutott, hogy a fák jelezni tudják egymásnak, ha rovarok támadják meg őket. A kutatók feltevése szerint a fák figyelmez­tető jelzéseiket feromonok formájában bocsátják ki. A feromonok az állatok szer­vezetében termelődő nemi csalogatóanya- gck. Mind ez ideig a feromont növényi szervezetekben nem sikerült kimutatni. A kutatók véleménye szerint a kővet­kező folyamat játszódik le: a rovar megká­rosítja a fa levelét, a megtámadott fa ekkor illóanyagot bocsát ki, amely a közel­ben lévő, még ép fákban kémiai változást hoz létre. Ennek eredményeképpen az ép fa mintegy immunis lesz a levélrágó rova­rokkal szemben. Laboratóriumi és termé­szetes környezetben is megfigyelték, hogy a hernyók - és más rovarok - sokszor olyan leveleket károsítottak , meg, amelyek környezetében a fák épek maradtak. A magyarázat ezek szerint: az ep fák levelei idejekorán meg tudták változtatni biológiai tevékenységüket. A Kanadát sújtó gazdasági válságról megfelelő képet adnak a munkanélküliség­ről közölt hivatalos adatok. Már a múlt év végén az ország munkaképes lakossá­gának 12,7%-a volt munka nélkül, s ez megfelel az 1936. évi szintnek. A statisz­tikai hivatal adatai szerint 1982. novembe­rében 1,388.000 kanadainak nem volt mun­kája. A szakszervezetek számításai szerint azonban a munkanélküliek száma elérte a kétmilliót: sok "fölösleges ember" felha­gyott az elhelyezkedési kísérletekkel és nem regisztráltatta magát munkanélküli­ként. Ezenkívül nagyon sok fiatal fiú és lány nem tudott állandó munkahelyet talál­ni az iskola elvégzése után. A munkanélküliség mértéke a sasketchewa- ni 6,7%-tól az uj-fundlandi 20%-ig terjed, s tartományonként változik. Legjobban az ifjúságot sújtja: a 15-24 év közötti kor­osztályhoz tartozó munkanélküliek teszik ki a munkaképes lakosság 2196—át. S miközben a dolgozók száz- és százez­rei nem kapnak lehetőséget képességeik kifejtésére, áll a termelöberendezések jelentős része is: a múlt év novemberében az ipari kapacitásnak csak a 6 896—át használ­ták ki. ( A válság a gazdaságnak csaknem vala­mennyi szférájára kiterjed. Következmé­nyei különösen fájdalmasak azokban a váro­sokban és körzetekben, ahol az embereket teljesen vagy nagyrészt egyetlen iparág foglalkoztatja. Sudbury környékén például (Kanada iparilag legfejlettebb tartományá­ban, Ontarioban) két nikkelfeldolgozó tár­saság az év végéig "nyári szabadságra" küldte a vállalatok dolgozóit. Ennek hatásá­ra a munkanélküliség szintje azonnal 40%-ra szökött fel. Milyen politikát folytat ebben a helyzet­ben a kanadai szövetségi kormány? Marc Lalonde pénzügyminiszter a kor­mányzó Liberális Párt konferenciáján ki­jelentette: "A gazdasági visszaesés megta­nítja a társaságokat arra, hogy kevesebb munkaerővel is lehet dolgozni." "A piaci erők szigorú fegyelme - mondotta Lalonde - a következő két évben a munka termelé­kenységének gyorsabb növekedését fogja eredményezni." Ez a növekedés pedig, Lalonde szerint, a kormány elsőrendű fel­adatai egyikének megoldását jelenti, de "ezt - tette hozzá - csakis a munkanél­küliség magas szintjével lehet elérni. Az iparnak ösztönzőkre van szüksége ahhoz, hogy a berendezéseket modernizálja és bevezesse a tudományos kutató és konst­ruktőri munka eredményeit." Ezekben a fejtegetésekben különös fi­gyelmet érdemel a csakis szócska. Nyilván­való, hogy a kormányzó Liberális Párt minden területen támogatni kívánja a nagy­tőkét, hogy versenyképes lehessen a világ­piacon. A kormány minden cáfolata ellenére nyilvánvaló, hogy a munkabérek befagyasz­tásának politikáját végső soron a magán- szektorban dolgozókra is ki akarjak ter­jeszteni. Ma már számos vállalkozó köve­teli a munkásaitól, hogy engedjenek a mun­kakörülményekre és a bérfeltételekre vo­natkozó, a kollektiv szerződésekben rögzí­tett előirásokből. Ha a munkásosztály bele­egyezne ebbe, bekövetkezne a reálbérek csökkenése, mivel a béremelések üteme elmaradna az egyre emelkedő megélhetési költségek mögött. A monopoltöke képvise­lői nem véletlenül követelik olyan maka­csul, hogy hagyják el a kollektiv szerző­désekből a bérszint és a megélhetési költ­ségek összehangolására vonatkozó pontokat. Az ország legnagyobb szakszervezeti szövetsége, a Kanadai Munkáskongresszus, 1982. évi kongresszusán arra az álláspont­ra helyezkedett, hogy nem szabad enged­ményeket tenni, védelmezni kell a kivívott és a kollektiv szerződésekben rögzített jogokat. Ezt követően a monopóliumok nagyarányú támadást indítottak a szakszer­vezetek ellen. Céljuk, hogy elszigeteljék és szétzúzzák az uj megállapodásról tárgya­ló szakszervezeti szövetségeket, s hogy szakadást idézzenek elő a munkásmozga­lomban. A munkaadók a következő felhívás­sal fordulnak a dolgozókhoz: "Közös a prob­lémánk, közösen kell rá megoldást talál­nunk!" A nagytőke szolgálatában álló tömeg­tájékoztatási eszközök mindent elkövetnek, hogy az embereket a "nehéz helyzetben" lévő monopóliumok iránti együttérzésre, megértésre indítsák. A konszernek és az érdekeiket kiszolgá­ló hatóságok tagadhatatlanul értek el némi sikert ‘ abban, hogy a munkásokat az aján­lott társadalmi-gazdasági irányvonal támo­gatására bírják. Nem kis szerepe van ebben a pszichológiai ráhatásnak. A "fölösleges emberek" táborának léte arra inti a szak- szervezeti tagokat, hogy ne védelmezzek olyan határozottan vívmányaikat, s csín­ján bánjanak a béremelési és munkafelté- tel-javitási követelésekkel. Hajlanak az engedményekre, csak hogy el ne veszítsék munkájukat, s eközben egyre inkább elha­talmasodik rajtuk az általános bizonytalan­ság érzése. A dolgozók gondolkodásmódjára számos tényező hat. Közülük a következőket érde­mes kiemelni: a viszonylagos fellendülést és gazdasági növekedést, melyet egész munkáséletükben vagy annak nagyobb idő­szakában tapasztalták; azt a tendenciát, hogy a jelenlegi válságot a rendszer átme­neti jelenségének és ne szervi hibájának tekintsék; a reformista eszméket és az osztály-együttmüködésre szólító felhíváso­kat, amelyek ebben az időszakban széles körben elterjedtek; a szakszervezeti egye­sülések és az Uj Demokrata Párt - a kana­dai szociáldemokrata párt - kapcsolatát, ez utóbbit a szakszervezetek "politikai kezének" nevezik; végül azt a nagyon ki­finomult propagandakampányt, amely a szakszervezeti mozgalom és általában a szociális eszmék diszkreditálására irá­nyul. William Winpisinger, a gépészek szak- szervezetének országos elnöke Moszkvá­ban járt, ahol tárgyalt Andropov elnökkel. Mindketten helyesnek látják, hogy a két ország szakszervezetei tervezzenek köl­csönös látogatásokat• PETŐ Fi összes költeményei 1219 oldalon A remekmű ára $ 5.- és postaköltség $ 2.­RENDELJE MEG SAJÁT KÖNYVTÁRÁBA, VAGY AJÁNDÉKNAK családtagjai vagy barátai részére Az öt dollárban benne van a csomagolási és szállítási dij is. Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. KANADAI RIPORT

Next

/
Oldalképek
Tartalom