Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-29 / 49. szám
Thursday, Dec. 29. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. KÖRÖMMÉREG A körmök körüli gyulladásnak régies, népi- es neve körömméreg, ma már inkább körömágygyulladásnak, tudományosan parony- chiának nevezik. Ha netán körömgyulladásnak mondják, helytelenül teszik, mert a köröm száraz, szaruállománya nem jöhet gyulladásba — a köröm puha ágya annál inkább. A körömágy gyulladásának kézen és lábon más-más oka szokott lenni. A kézen apró sérülések nyomán, elsősorban manikűrözés, bőr- tépés, bőrrágás, szálka után keletkezik, a lábon mindenekelőtt körömbenövés következménye. Mindkét helyen előfordulhat másodlagosan, a köröm gombásodásának átterjedése folytán is. Megjelenési formája elég jellegzetes: a köröm valamelyik sarkában kialakuló, pirosar fénylő, majd sárgásán elszíneződő, fájdalmas, lüktető duzzanatból már a laikus is sejtheti, hogy miről van szó. Általában azt is sejti, hogy mit kell tenni, de nem tudja jól, ezért legjobb, ha orvoshoz fordul. A kezdeti szakban hideg borogatással, antibiotikum szedésével a folyamat általában visz- szafordítható, kifejlettebb állapotban azonban már inkább a lobos folyamat mielőbbi geny- nyes beolvadására kell törekedni, hogy sebészi beavatkozást lehessen végezni. A gyorsítást meleg borogatással, párakötéssel lehet elérni, a sebészi beavatkozás pedig műszeres felnyitásból, a genny kiürítéséből áll. Ha a sárga elszíneződés már a köröm alá is terjedt, részleges vagy teljes körömeltávolítás is szükséges. Részleges eltávolítás esetén ék alakú szeletet metszenek ki a köröm érintett széléből, teljes eltávolításkor a körmöt először alátolt ollóval felezik, aztán fogóval kétoldalra kihajlítva lefejtik alapjáról. Mindkét esetben fontos, hogy az ágyba nyúló körömrész teljes egészében kijöjjön, mert leszakadás, bennmaradás esetén a gyulladás továbbra is fennmarad, a gyógyulás nagyon elhúzódik. A köröm levételéről mindenki borzadva idegenkedik, és nem is alaptalanul, mert ez valóban nem szép látvány és nagyon fájdalmas is volna, ha érzéstelenítés nélkül végeznék. Az érzéstelenítés egyszerű bemetszés esetén történhet fagyasztással, körömlevétel esetén azonban már tartósabb és biztosabb hatású novokaininfiltráció szükséges. Az érzéstelenítő oldat két tűszúrás árán ugyan, de teljes érzés- telenséget biztosít, ami nemcsak a betegnek, hanem az orvosnak is érdeke, hiszen nyugtalan, jajgató beteget csak kapkodva, hibázva lehet operálni. Az érzéstelenítő injekciókat nem a gyulladt körömágyba, még nem is a környékére adják (itt nagyon fájdalmas volna és a fertőzést is tovább terjesztené), hanem attól jóval távolabb, kétodlalt az ujj tövébe. Igv leblokkolják a tudatosulás felé baladó fájdalomérzést. Az ilyenfajta érzéstelenítési módszert vezetéses érzéstelenítésnek nevezik. A duzzadt körömágy jól időzített bemetszése után a gennygyülem kiürülésével gyors gyógyulás következik. Körömlevétel esetén viszont hetekig is eltarthat a keletkezett sebzés rendeződése és hónapokig az új köröm teljes kinövése. Ez alatt az idő alatt előbb steril kötések, majd puhító kenőcsök és bőrből készült ujjvédő viselése ajánlatos. Gombás eredet esetén megfelelő antimikotikus folyadékok helyi alkalmazása és gyógyszerek szedése is szükséges az ismétlődés, ldújulás elkerülése és ép köröm kinövése céljából. Mint mindenütt, a körömággyal kapcsolatban is legjobb a baj megelőzése. Ennek érdekében rendszeres körömtisztítás, körömvágás, óvatos manikűrözés ajánlható. Körömrágás, bőrtépés és ujjszopás viszont nem ajánlatos. Benövés ellen igen fontos a lábkörmök sarok- részének mindenkori alapos, de sérülésmentes kivágása és a helyes lábápolás, megfelelő cipő viselése, gombásodás ellen a lábak (kezek) szárazon tartása és mindenkori alapos (ujjak között is) megtörlése, hintőporozása. Dr. TAKÁCS Tibor sebész főorvos liléé Sándor XIII. mÁLTTÉN^- Az újságot ne vidd el, még nem olvastam. És azt akarom még mondani, hogy 'Az éjszakai titokban* a gyilkos Mr Smith. Ha nem tudnád. A városi prókátor. És most eredj,ne lássalak. A férfi arca osszerándult, de türtőztette magát. Klára annyira gonosz, hogy megmondja azt is, ki a gyilkos. Néha beírja a könyvébe, feltűnőén oda, arra a lapszélre, ahol éppen olvassa. Ez már kegyetlenség.- Ne feledd el, drágám, bevenni az orvos-' ságot.- Hagyja maga az orvosságot - csapott át ismét magázásba - s menjen innen, mert rendőrt hívok. Azonnal! - tárta ki az ajtót sarkig.- Akkor indulhatunk - sóhajtott a férfi és kényelmes léptekkel kisétált a nyitott ajtón. Kelemen követte. Klára asszony bevágta mögöttük az ajtót, olyan erővel, hogy megremegett belé az egész ház. A kutya is felugatott, s odaszaladt a gazdájához, a lábához dörgólőzött.- Szevasz, kisöreg - mondta a gazdi és lehajolt, hogy egy kissé megmorzsolgassa az eb fülét. Állítólag ezt nagyon szeretik a kutyák. - Vigyázz a házra, meg asszonykára, nehogy elvigye valaki. En majd nemsokára visszajövök. Amikor kiléptek, gondosan becsukta a kaput, majd a zsebében lévő kulccsal be is zárta.- Hová parancsolja? - kérdezte Kelemen, amikor kinyitotta előtte a kocsiajtót.- Hová? - tűnődött borongön a férfi hangja, majd azt mondta erősen rekedten: - Menjen csak a városba. Majd útközben kitalálom, . hol hajtsam le a fejem ma éjszakára... Kelemen szótlanul nyomta a gázt, néha felvillantotta a fényszóróit, majd egy száraz ronggyal, ami mindig a keze ügyében volt, megtörölgette belülről is a párásodó szélvédőt. A motor egyenletesen zümmögött. A Nagyvárad tér után valaki rávillant. Tudta, el is felejtette, hogy Vicus szeretné, ha felhívná, valami közlendője van. Biztosan az anyja érkezett meg Szakmárról, s hozta a jó házi sokát. Talán azóta már fo is a bableves. Elhatározta, hogy abbahagyja ezt a hiábavaló nyomozást, leteszi az utasat és hazamegy. Jelentkezzen majd, aki elvesztette a pénzét.- Ott jobbra, aztán megint jobbra, van egy kis presszó, meghívom egy kávéra. Ha van kedve va^y ideje. Kelemen szó nélkül odakanyarodott, majd ö is kiszállt, s bezárta az ajtót. Egy kávé jót fogtenni, mert már elálmosodott.- Előbb rendezzük a fuvart. Mennyit fizetek?- Nem jön tovább?- Nem tudom még. Nem érdekes. Mit kér?- Semmit - mondta nagyvonalúan a sofőr.- Hagyja csak. Úgyis elég baja van most magának.- Köszönöm. A fuvart is, meg azt is, hogy mellém állt - folytatta a férfi, amikor már a presszó kis márványasztalánál ültek és a kávéjukat kavargatták.- Ugyan már, szóra sem érdemes. Maga is ezt tette volna a helyemben. Csak nem árulom el, hogy...- De maga nem is látta a nőt. Vagy igen?- Homályosan. Inkább mondjuk azt, hogy nem figyeltem oda. Mert nem érdekelt. De a felesége, pontosan tudta, hol vettem fel. Ez nem lehet véletlen. Vagy megérzés.- Nem hát. De különben semmi jelentősége nincs a dolognak. Maga sosem csalta még meg a feleségét?- Erre már azt hiszem, válaszoltam az előbb. Nem.- Mióta nős?- Fél éve múlt.- Az más. Akkor majd három év múlva kérdezem meg. Most még fel sem foghatja. És hány éves?- Huszonhét leszek. Ez mért erdekes? Nem a kortól függ az, hogy valaki hu marad-e? Magának nem lehet könnyű az élete.- Bocsánat még be sem mutatkoztam. Pedig illett volna. Párkányi Gusztáv vagyok. Nem ismerős magának ez a név?- Nem. Miért kellene ismernem?- Atletizáltam fiatalabb koromban.- Engem a sport sohasem érdekelt. Különben is vidéki vagyok. Kelemen a nevem. Kezet szorítottak. A volt atléta Kelemnnek egy narancsitalt rendelt, magának meg egy konyakot.- Igaza van, nem könnyű az életem. Pokolnak is mondhatnám. Nem a pokol, amit a katekizmusban tanítanak, az nem lehet ilyen rossz. Tudja, ez betegség, szinte gyógyíthatatlan. Klárikám rettentően féltékeny. Ha rájön, akkor még az udvarra se enged ki egyedül, mert azt hiszi, hogy átugrom a kerítésen és belopakodok a szomszédasszonyhoz.- Szép?- Nyavalyát. Dupla bányarém lehetne. Kövér, szemölcsos. De aki féltékeny, az nem ad ilyesmire. Az nem lát, nem hall, csak gyanúsít. Már lánykorában is ilyen volt, de akkor nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Sót még büszke is voltam néha, lám az én Klárikám mennyire szeret engem! Félt mindenkitől. Felhörpintette a konyakot, aztán folytatta.- Klárika édesanyját elvitte a Gestapo, az apja azonban megmenekült. Es a kislány is, aki akkor volt egyéves. A kiskunszállási tanyákon bujkáltak, a parasztok rejtegették őket, mert az apját mindenki szerette és tisztelte. Az apja malmos volt. Államosították. Utána rövidesen szivszélhüdésben meghalt. El volt adósodva, nem maradt utána egy fillér sem. De Klárika azt hiszi, hogy minden pénzt én vágtam zsebre valamilyen fondorlattal. Nem bízik bennem, s ez a legnagyobb baja.- Ha rendesen viselkedne, ha nem csalná meg, hanem rendezett családi életet élnének, talán visszatérne a bizalma. Nem gondolja? A férfi vállat vont. Rágyújtott es kifújta a füstöt, ami körüllengte őket.- Bizalom? Ez betegség nála. En ennek ellenére szeretem.- És most mi lesz?- Néhány nap múlva visszamegyek hozzá. Egy este, mintha semmi se történt volna. Megveszem a sarki boltban a másnapi tejet, kenyeret, veszek újságot, Nők Lapját, mert azt szereti olvasni, aztán hazamegyek. Benyitok, homlokon csókolom, s bemegyek a fürdőszobába lezuhanyozni. Ö bekopog hozzám: "Gusztikám, mit főzzek vacsorára? Fáradt vagy nagyon?" kérdezi, S utána együtt nézzük a tévét. Mintha semmi se történt volna. Tudja, hányszor űzött el otthonról? Legalább tízszer. Ha nem többször.- De hiszen ez rettenetes. Hogy lehet igy élni?- Magam se tudom. Nehezen.kf)e már megszoktam. Ha maga most nenreallit be ezzel a hülyeséggel, akkor nin^ semmi baj egy ideig. Mondja, tényleg talált a kocsiban negyvenezer forintot? (folytatjuk)
