Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-29 / 49. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 29, 1983. Illyés Gyula: A1 Putátáh 25. f Kálmán már decretumban (1. könyv, 19 fejezet) tesz kísérletet a földjükről elűzött parasztok visszahelyezésére. Nem sok sikerrel, ahogy a mai helyzetből is látható. Azok is, akik megtudják tartani kisebb-nagyobb családi szállásukat, a főurak és főpapok hatalma alá kerülnek. Két század múlva az országban, a hatalmas egyházi területekről nem beszélve, 520 helységgel 120 főnemes rendelkezik. Mivel pedig Vereckénél még sem csak 120-an jöttek be, a hajdani kacagányos hősök leszármazottjainak nagy része már ekkor lesüllyedt a jobbágyság lefelé oly feneketlenül változatos szolgaállapotaiba. Az urak körül a hetes cselédséget már a 13. században majorsági es udvari cselédek váltják föl. ök a pusztaiak első, látható ősei. A többiek a végtelen birtokok távolibb részein jobbágykodtak, a különféle ellenszolgáltatások fejében kapott, illetve meghagyott földeken. Jórészükre, mint a jelenésre váró színpadi tömegre, már akkor ki volt osztva a szolgaság szerepe. Bár föld volt bőven, a jobbágyok mellett már a 14-ik században feltűnnek a telekkel nem biró más hazában élő zsellérek (inquilinii), akiket magyarul más hátán lakó zselléreknek neveznek, ma is. A jobbágyfalvak határainak nagyrésze is úgynevezett majorsági föld lett, találó szóval praedium. De megtaláljuk a zsellér-cseledek fajtáját a falvakban is, ahol a szabadtelkes jobbágyok mellett rabszolgasorban éltek. "A legterhesebb volt az úrbér a rabszolga községekben" - mondja Acsády -, a dömö- si apátság 1138-iki terjedelmes oklevele ezt az egesz ridegségében visszatükrözi.' Knaus közlése szerint ennek a kolostornak, melyet ( Kálmán király szerencsétlen öccse, Almos herceg alapított, akkor nem kevesebb, mint 57 falva volt, némelyik elég számos lakéval. így Cuppan 70, Scer 66, Geu 62, Lingu 53, Tamach 35 házhellyel szerepel. Egy-egy házhelyen nem is egy, hanem már akkor több család lakik. Simurban például az oklevél 7 házhelyet említ, de 21 családfőt. A rabszolgák, nevük után ítélve, mind magyarok. Az oklevél szerint ilyen névre hallgattak: Almos, Hazug, Szemét, Maradék, Bika, Korpás, Bandi, Farkas, Fekete, Péntek, Szombat, Okos, Zsidó, Czimer, Szamár, Kakas, Pünkösd. Ha más nem, ezek a nevek mutatják, melyeket kétségtelenül nem viselőik választottak maguknak, hogy a zsellér- és cse- led-ösök már a kolostorok kultúrafejlesz- tö idejében állandó felügyelet, nógatás, szidalom és fenyíték alatt állottak. Hízott disznóval^ ökörrel, birkával, libával, tyúkkal, kősóval kellett ellátniok az atyákat. Es nem utolsó sorban mehsorrel, mert például a Geu és a körötte fekvő községeknek egyenként átlag 25 köblöt kellett beszol- gáltatniok, ami együttvéve nem lehetett megvetendő mennyiség. Nagyböjtben 30 testes halat adtak, ha pedig a fogas nem sikerült, hát helyette készpénzt. Az okirat kimondta, hogy a szolgák közül a szabadok közé, vagy megfordítva, senkit sem lehet áthelyezni. FOLYTATJUK TEJt JE3SZE LAPUNKAT! Dr. Márton Imre: “A lélek felfedezői” A 18-19. szazad fordulóján Németországban egyszerre jutott csúcsra az irodalom és a filozófia. Oroszországban a 19. században folyamatosan gazdagítja egymást s jelentős csúcsokat ér el az irodalom,az esztétika, a filozófia. Magyarországon a 19. századtól úgyszólván napjainkig az irodalom mélyen tükrözi a nemzeti identitás keresését, a politikai és társadalomtudományok problémáit. A rendkívül gazdag névsorból idézzünk fel most csak egyetlen nevet: Ady Endréét, aki megtagadja az olyan identitást, amely egy biológiai, faji kötöttségekre épülő misztikus múlton alapul, amely rideg provincializmusba menekül; ezzel szemben azt akarja, hogy Magyarország nyíljék meg a világ számára, hogy a magyar kultúra egyetemessé váljék, felölelve mindazt, ami progresszív, dinamikus ebben az egyetemességben. így méltatja a megújulás apostolait: "Csodálatos lények, szentek és bár nyomorultak, milyen gazdagok ezek az emberek, kiknek Magyarországon uj lelkűk és uj törekvéseik vannak. Mindegyik egy Krisztus megszomoritott lelkében. Hozzá kell látniuk a semmiből egy európai Magyarország építéséhez... Énekük hirdeti, mint a sirályok, a szent és csodálatos vihar jövetelét. De az irodalomban, a képzőművészetben, a tudományban már megvillantak a megújulás villamai." Adynak a századelőn irt sorai valósággal összecsengnek Aimé Cesaire-nek a Szines- bőrü írók és Művészek nemzetközi kongresz- szusán (Róma, 1959) elhangzott felszólalásával, melynek cime: A kultúra embere és felelőssége volt, aki kijelentette: "Igen, végső soron a költőknek, íróknak, a kultúra embereinek kell megteremteniük a szenvedések és jogtiprások, emlékek és remények mindennapjaiban azokat a nagy hit- és erőtartalékokat, melyekből kritikus pillanataiban bátorságot meríthet a nép, hogy felvállalja és kivívja jövőjét. Valaki azt mondta, hogy az iró a lélek mérnöke. Mai helyzetünkben az iró a lélek felfedezője, megsokszorozója és ujjáalakitója." Dr. Márton Imre Khalil Gibran A próféta cimü remekművében az irodalomnak ezt az irodalmon kívüli szerepet ábrázolja, melyet az elmaradottság kényszerétől hajtott világban játszik - a földközi-tengeri medence keleti félholdja sajátosságainak megfelelően. Ez a terület évezredeken át megannyi virágzó civilizáció bölcsője, mitológiák és vallások születésének tanúja, melyek a Nílus egymást követő áradásaihoz megtermékenyítették az itt lakók szellemiségét - gondolati folyamatok keresztútján fekszik Libanon. Úgy tűnik, ez a térség az isteni küldöttek, próféták, az embereknek .az isteni bölcsességet hozók különleges szeretetét élvezi. Gibran Prófétája e népek kollektiv tudatában élő próféták sarja. Tanítása megfosztja szent jellegétől a szenzibilitást, és a képzeletet és az erkölcsi értékeket avégett, hogy a szenzibilitás, a képzelet, • a jó és a szép a mindennapi élet emberi hatalmai legyenek. Az isteni törvény az emberivé vált emberi sors. Költői értekezés ez az élet művészetéről. "A ti templomotok és vallásotok az életetek," - Írja. A Próféta az ottlakók kérdéseire adott válaszaiban önmegvalósításra, megtisztulásra-, a szépség és a jóság csúcsaihoz való felemelkedésre, a fizikai és szellemi egymásbafonódas teljességére ösztönzi őket. A DÉLAFRIKAI HELYZETRŐL fokozottabb részvételükkel lehetséges Del-Afrika gazdaságában a rasszista kormányt megdonteni. Eltekintve attól, hogy a tanulmány teljesen elutasítja, hogy Mandela African National Congress-ja' a változás iránti legfontosabb mozgalom, a tanulmány elködösiti azt, hogy a dél-afrikai többség helyzete rosszabbodott a növekvő nyugati befektetésekkel párhuzamosan. A fehér kormány 1958 óta kitelepített erőszakkal 3 millió feketét koncentrációs telepekre, és további másfél millió van erre kijelölve. Egyetlen vállalat sem emelte fel szavát a dél-afrikai "fekete kérdés végső megoldása" ellen. Amikor a US befektetés Dél-Afrikában még csak egy kis patakocska volt 1943- ban, az afrikai családoknak 25%-a élt a szegénység szintje alatt. Ma 600 US vállalat folytat $10 milliárd értékű üzletet es az afrikai családoknak 80%-a él a szegénység szintje alatt. Ez nem is csodálható. A nyugati vállalatok technológia-inten- ziv üzemet vezetnek. Ez, legjobb esetben, a 23 millió fekete közül csak 100.000-nek a megélhetését érinti. És miután az apartheid kormány még mindig 12-szer többet költ egy fehér gyermek oktatására, mint egy fekete gyermekére, hazugság azt állítani, hogy az IBM és a Xerox Dél-Afrikában a fekete gyermek érdekét szolgálja éppúgy, mint a fehérét. Ezek az okok, többek között, amiért a világ többi része követeli a fehér kisebbségi kormány teljes elítélését és elszigetelését. A legtöbb szocialista ország csatlakozott ehhez a követeléshez, és ezért lehetetlenség azt hinni, hogy a lengyel munkások nem tudják, mi a jelentősége Dél-Afrikának. 600 USA-vállalat áll üzleti kapcsolatban Dél-Afrikával, a vállalati osztály Dél- Afrikát "az ásványok Perzsa-öböl"-jének nevezi. Angol és US autóvállalatok befektetései jelentősek lettek az 1920-as években. A 30-as években történt, hogy, J.P. Morgan bőkezű hozzájárulásával, a délafrikai iparbáro, Ernest Oppenheimer megalakította Anglo-American Corporation- ját. Ma az Anglo-American az afrikai kontinens legnagyobb konglomerátuma. 1930-31-ben történt, hogy a Carnegie Foundation megalapozta a South African Poor White Study-t, hogy kutassa a módjait á fehér telepesek közti szegénység megszüntetésének, a fekete többség kárára. US befektetések Dél-Afrikában $800 millióról 1969-ben, $1 milliárdra emelkedtek 1975-ben, és $3 milliárdról 1976. végén $10 milliárdra 1980-ban. A nagyobb nyugati kapitalista országok befektetései együtt meghaladjak a $32 milliárdot. Egy másik hires amerikai intézmény, a Rockefeller Foundation nyújtott alapot egy tanulmányi bizottságnak: "South Africa: Time Running Out" cim alatt. A címből kétségtelenül kiviláglik, hogy a bizottság miért aggódik: az idÖ a fekete többséget kedvezi, és ellene van a hajthatatlan fehér uralomnak és vállalati támogatóinak a . nyugaton. Rockefeller támogatást és segítséget nyert a Cummings Engine Co.-tól, a Xerox, Ford es Carnegie-tól ennek az előítélettel telitett tanulmánynak a létrehozásához. A tanulmány célja volt azt a látszatot kelteni, hogy a US vállalatok Del-Afrikában a legelszántabb és leghathatosabb ellenzői az apartheidnak, és hogy ügy tűnjön, mintha csakis az ö.