Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
Thursday, Dec. 15. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. GULYÁS MIHÁLY: Pásztorok, pásztorok... A megszépítő messziség sem tudja bearanyozni gyerekkorom utolsó karácsonyát, pedig negyvenegy esztendő tűnt tova, s már két "esthajnalcsillagom" is van, két unokám. Valamikor régen a gyerekkor vé^et ért tizenkét éves korban - az elemi népiskola hat osztályának befejeztével. A tehetősebbek polgáriba íratták csemetéjüket (kevesen voltak, egy kezemen meg tudom számolni őket). Néhányan tanoncnak szegődtek (nem a mester fizetett, a szülők állták a tandijat), legtöbbje azonban apja nyomdokaiba lépett. Mivel az én apám pásztor volt, magam is az lettem, csordapásztor, tavasztól András-napig. Én legalábbis azt hittem, csak András- napig... Mennyire vártam gyermekkorom utolsó karácsonyát, mert csak tizenkét éves korig illett kántálni. Utána már nem gyereknek, suhancnak neveztek minket, ami afféle átmeneti állapot volt a legénység felé vezető utón. Ha a suhanc rossz fát tett a tűzre, füstje a szülők szemét csípte, de ő is megkönnyezte - kijárt neki az atyai .pofon. Tizennyolc évesen "védett korba" léptünk, legények lettünk. Kezet férfiember nem emelhetett ránk, még az apánk sem, legfeljebb az anyánk. Mindenki igyekezett kihasználni a suhanckor hat esztendejét, tehát amig István - Pityu volt, s nem Pista. Mert úgy szólt a bölcs intelem: "Amit Pityunak nem vertél a fejébe - Pistának már hiába mondod!" A "csökkenő nevelhetőség" alapvető pedagógiai elvéről mit sem tudtak, a gyakorlatban azonban szigorral alkalmazták, ("Addig hajlítsd a fát, amig vessző..."). A tizennyolc évesnek, "kész embernek", azaz felnőttnek kellett lennie, férfipróbáló kaszálásban, zsákolásban, a legnehezebb testi munkákban állnia kellett a sarat a meglett emberekkel. Se "Föld nélküli" János, se gazdálkodó nem kényeztethette kőlykét. Nehéz paraszti sors várományosa volt, megszokni nem lehetett előle, tehát meg kellett szokni, "betörni" sorsa igájába, mint ham- ba a rakoncátlan suhanccsikónak, jó szóval, simogatással, de ha nem fért a bőrébe, ostorral! Az ünnep, a karácsony közeledtével megszaporodtak ama jelek, amelyek egyetlen irányba mutattak -t ránk köszönt a megváltó szeretet. Észrevehetően enyhült a szülői 'szigor. Mama nem pörlekedett velünk minden semmiségért, apa meg véletlenül sem káromkodta el magát, s falszomszédunk, suszter nagybátyám felhagyott a magyar nótákkal, és nem vágta a sámfát valamelyik fiához, ha a faszog helyett az ujjára ütött a kalapáccsal. De mintha mi, gyerekek is kezdtünk volna - hogy is mondjam csak? - "kicserélődni". Amikor mama azt kérdezte: "Melyikötök hoz vizet?", nem vártam két évvel idősebb bátyámra, egyszerre két vödörrel is hoztam, pedig felpartnak kellett cipelni jó otven méterről. Milyen jólesŐen hangzott az a kérdés is: "Mit gondoltok? Lesz gallyfa sütéshez?" Kevés szóból ért a magyar ember. Alaposan bezsiroztuk csizmánkat, nehogy átázzon, és nekivágtunk a hó- borította erdőnek, s kötöttünk akkora háttal, ma hanyatt rántana. Amikor édesapánk előhozta a kecskelábat, s vastag tönköt helyezett rá, menten ott termettünk bátyámmal, kivettük kezéből a fűrészt. "Tessék csak bemenni a jó melegre, mi majd elbánunk vele!" Készségesen átadta helyét. Szófukar lévén, nem dicsérte buzgalmunkat, de a szeme sarkába verődött röpke mosolytól felfénylett bennünk az öröm. Egy este, farkasorditó hidegben édesapa eltűnt. Figyelmem nem kerülte el, hogy délután kedvenc kisbaltáját élezgette a kaszafenö kővel. Mama a szokásosnál is idegesebb lett, de most - úgymond - nem vetítette ki ránk. Tett-vett a szobában, két apró öcsémet csucsujgatta, majd vasaláshoz látott. Szája hangtalanul mozgott. Esküdni mertem volna rá, imádkozik. A karácsonyi fenyöerdö volt vagy három kilométerre, tilalmas állami terület. Nem emlékszem rá, hogy bárkinek baja esett volna, de tudtam, az erdész ilyenkor csőre töltött puskával jár. A fogam összekoccant a félelemtől, s bár kiköpött "hétalvó" voltam, nem jött álom a szememre. Leiekben apámmal osontam, lopakodtam e^yik fától a másikig. Füleltem, aztán hasmant csúsztam a tölgyesből a karácsonyfaerdöbe. Percekig, hosszú percekig hallgatóztam, majd kitapogatva a fácska tövét, egyetlen jól irányzott csapással kivágtam. Balommal fogtam, el ne dőljön, ne csapjon zajt, aztán megint figyelés... Amikor belépett és elégedetten bólintott, álommadaram boldogan telepedett fészkére. Már nem hallottam, hogy óvatosan kihúzzák a komódfiókot, előveszik a tavalyról eltett szalonpapirt, és gondosan kockacukrot csomagolnak bele, s hogy apa pici lyukat fur a dión, gyufaszálből szöget hegyez bele a cérnaszálnak. Micsoda reggelre ébredtünk! Csak meresztettük a szemünk. A sarokban, a gerenda szögére függesztve ott csillogott-ragyo- gott a karácsonyfa, telis-tele szaloncukorral, ezüstpapirba bugyolált dióval, pirosló almával. Nem tudtunk betelni látványával. "A jézuska hozta, mert jó gyerekek voltatok..." Bátyám már tizenötödik telét taposta, tudott egyet-mást a "világi huncutságokról", de még véletlenül sem ejtette ki a száján, "hiszi a piszi", nehogy szerte- foszoljon a varázslat, a titok éjszakájának varazsa. Égett a kezünk alatt a munka. Egyetlen tehenünket valósággal fényesre csiszoltuk. Kibogoztuk gubancos farkát, kimostuk. Hasig ért alatta az alomszalma. Meghord- tuk a szénatartót. Három napra való pelyvát készítettünk, répaszelettel gazdagon meghintve, meg némi korpával is "megcukroztuk" neki. Tudtuk a dolgunk, pontosan tudtuk. Édesapám előszedte a nagyszánkát, végigvizsgálta eresztékeit, igazgatott rajta. Én a csizmámat "suvickoltam", csillogjon- villogjon gyermekkorom utolsó kántálásán, mert már jövőre - suhanc a nevem. Iskolás tarisznyámat képzeletem dugig tömte földimogyoróval, szaloncukorral - jobb helyeken még azt is adtak -, s a zsebemben tiz- meg huszfilléresek regimentje, sót még néhány pengő is, a tanító ár, a gyógyszerész meg az orvos eddig még mindig megadta, legalábbis nekünk, hármonk- nak, mert - mióta az eszem tudtam -, mindig hárman jártunk, a dalárda három legjobb énekese. Mi tagadás, estenként Összejöttünk próbálni istállónkban. Egyetlen enekre specializálódtunk, nekem a legszebbre: Csordapásztorok, midőn Betlehemben Csordát őriztek ott künn a mezőben... Nem untunk rá, s hallgatóink sem, hiszen minden ablak mögött más fülek figyelték énekünket.- Nem kétséges, haszonvágy ösztönzött minket, de valami más is, a karácsony különös, áhitatos hangulata, a gyermekhangtól csilingelő éjszaka. Siettettem volna az alacsonyan járó napot, bújjon ágyba, alkonyodjék, indulhasson at jiárom dalárdista legislegutolsb kántá- lásara. Negyvenegy karácsony telt el azóta, s még mindig felfáj bennem utolsó kántálá- som elorzott lehetősége. Húztam bátyámmal a nagyszánkát, rajta teknővel. A teher egyre nehezebb lett, s bátyám folyton csúfolt, mit bőgök, micsoda anyámasszony katonája vagyok, és fokról fokra hagyott magamra a kapuk előtt. Egyedül vontattam a növekvő terhet. Bátyám már suhanc volt, s mivel bele-be- lenyalt a boros demizsonba, évödése gúnyolódásra fullánkosodott, mi több, meg is lökdösőtt, hátba vert, hagyjam már abba a nyafogást. A kezem már majd lefagyott, csizmám talpán átütött a hideg az ácsorgástól. Néhol percekig vártam apámékra, mert beinvitálták őket - karácsony éjszakáján jóban kell lenni a tehénpásztorral, a jószág vemhes, szép, egészséges borját hozzon világra. Amint meghallották a kürtszót, a teheneknek eszükbe jutott a legelő kövér füve. napfényes tágassága, a Kishernád üdito vize, amiben jó volt hüsölni tikkasztó forróságban, némelyik még az uszkálás- töl sem riadt vissza. Fel-felbögtek örvendezve. A kántálók is teli torokból énekelték: "Pásztorok, pásztorok, örvendezve- Sietnek, sietnek Betlehembe..." Mire hazaértünk, csend borult a falura. Álltam az udvar közepén. Búcsúztam gyermekkoromtól. Észre se vettem, hogy felém tart valaki, nem hallottam a hó ropogását. Mama meleg keze simított végig arcomon. Nem kérdeztem, mitől nedves a tenyere. Kézen fogott, és én szó nélkül követtem. Suhanc, egy koravén suhanc lépte át a küszöböt. PÜSKI- CORVIN HUNGARIAN BOOKS, RECORDS 1590 Second Ave. (82-83 St. kózdtt) NEW YORK, N.Y. 10028 Tel: (212) 879-8893 Sokezer magyar könyv, újság, hanglemez hangszalag IRKA, COMTURIST, TUZEX befizet&hely Látogassa meg boltunkat, New Yorkban a magyar negyed közepén. Postán is szállítunk a világ minden tájára.
