Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-15 / 47. szám
2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 15. 1983. ÜZENET AMERIKA SZIVÉBŐL (folytatás az 1* oldalról) itt valamilyen tárgyalást a béke érdekében. Mindkettő válaszolt. Egyetértettek velem abban, hogy párbeszéd a két állam vezetői között jó gondolat. De miután egy ilyen találkozó túl nagy reményekkel töltené el a közvéleményt, nem volna szabad addig megkezdeni, amig nincs biztosíték arra, hogy eredményes lesz - véleményezték. Tisztelettel kijelentem, nem egyezem meg ezzel az állásponttal. A remények igenis nagyok kell, hogy legyenek. Ez a remény a népek parancsa vezetőinek, hogy álljanak elő pozitív megoldásokkal a nukleáris háború elkerülésére. Miért van az, hogy pontosan akkor szakadtak meg a tárgyalások, amikor a legnagyobb a feszültség? Ha valamelyik vezető azt mondaná, hogy "hajlandó vagyok tárgyalni bárhol" ...akkor igenis létrejönne ilyen találkozó és tárgyalás! Ezek azok az emberek, akiknek módjukban van a veszélyt elhárítani. En csak any- nyit tehetek, hogy megkérdezem őket: "Mit fogtok csinálni? Mit akartok, mit mondjunk gyermekeinknek?" Kérem amerikai polgártársaimat, működjenek együtt a biztos jövő építésére gyermekeinknek. Nem akarom, hogy a film, amit az én városomban készítettek "jövő attrakciók" előzetes bejelentésévé váljon! Kívánom, hogy az a bizonyos "másnap" sohase váljon valósággá. És ma még mindig az "előző napon" élünk. Még mindig van esélyünk, reményünk. Itt Lawrence, Kansas beszél! Hallgat minket valaki, valahol? A MAGYAR SZÓRÓL (folytatás az 1. oldalról) Ez volt az a lap, amely a harmincas években segített több százezer alapipari munkásnak a CIO-ba való megszervezésében. Ez volt az a lap, amelynek olvasói 1938- ban 100.000 aláírást gyűjtöttek Roosevelt elnök társadalmibiztositási törvényének támogatására. A mi lapunk járt az élen a II. világháborúban csaknem teljesen tönkrement magyar nép segélyezésére indított akcióban. Lapunk hasábjain otthon érzik magukat Tom Paine, Jefferson, Lincoln, Walt Whitman, Debs, M.L.King eszméi, épp úgy, mint Vörösmarty, Petőfi, Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula Írásai. Aki lapunkat kezebe veszi és olvassa, az tisztán erezheti nemcsak az emberiség békesóvárgását, hanem a magyar nép szívdobogását és értékelheti annak világraszóló teljesítményeit. E lap rádioprogramját tisztelte meg 1945-ben kózrémükodésével Bartók Béla. Ezt a lapot büszkén vallja magáénak fogadott hazánk nagy rajzolómüvésze, Gellért Hugó. Lapunkat jubileumunk alkalmával védnökségével tisztelte meg századunk Nobel-dijas magyar tudósa, Dr. Szent- gyorgyi Albert. Ez az a lap, amelyet az Egyesült Nemzetek fÓ eszméi: a béke, a népek közötti barátság legjelesebb amerikai szószólójának minősített az ENSZ nagygyűlésének volt elnöke, Hollai Imre. Az emberiség létezését fenyegető leg- valságosabb időszakban ezt a lapot, a béke magyar nyelvű amerikai szószólóját tartja most Ön, kedves honfitársunk, a kezében. Fogadja olyan szeretettel, amilyennel ezt továbbítjuk Önnek. A Magyar Szó Szerkesztősége Libanon agóniája hátterében Amikor az első világháború után a győztes hatalmak mai területéire szorították vissza a török birodalmát, annak korábbi befolyási övezeteit maguk között osztották fel. Névleg független országokat hasítottak ki az Ottoman Örökségből, sőt Szíria esetében még ezt a tartományt is tovább aprózták: 1920-ban megalakították Libanon államot, amely 1941-ig a Népszövetség megbízásából francia védnökség alatt állt, Szíria szintén párizsi mandátum alá tartozott. A háború után kreált Palesztina és a török birodalom romjain megalakult uj arab országok angol fennhatóság alá kerültek. Libanon kezdettől fogva különleges piziciót foglalt el a közel-keleti mozaiktáblán. Amig a franciák igazgatták a gyakorlati szempontból gyarmati helyzetben volt országot, a mesterséges alakulat határain belül éló törzsek és vallási csoportok között sikerült egyensúlyi állapotot teremteniük. Elsősorban azzal, hogy fegyvert csak a franciák, illetve az ő szigorú ellenőrzésük alatt álló helyi rendfenntartó egységek viselhettek. Az ország 1943 novemberében, most negyven éve elszakadt Franciaországtól. Teljesen független lett, és kidolgozták az alkotmányt, amely a maronita-keresz- tény kisebbség és a mohamedán vallasu többség békés együttélését szerette volna megvalósítani. Amikor azonban a korábbi gyarmatosítók visszavonultak, pillanatok alatt kiderült, hogy az 1920-1943 között fennállt béke csak látszat volt. Az elnyert függetlenséget mindegyik vallási és népcsoport a maga hegemóniájának a biztosítására igyekezett kiaknázni. Az alkotmány éppen ezért úgy rendelkezett, hogy a köztársasági elnöknek mindig maronita-kereszténynek, a miniszterelnöknek a mohamedán szunnita szektához tartozó politikusnak, a parlament elnpkének siita mohamedánnak kell lennie. És igy tovább, arányosan a falusi kisbiróig. Meglepetést keltett, hogy ez a furcsa szövetség 1943-tol 1958-ig mégis működőképes volt, mert a minden hatalmi posztot vallási megoszlás alapján birtokló csoportok, amelyek szinte örökölték az álláspkat, elsősorban pozícióik biztosításával voltak elfoglalva. Egyik sem tudott a többi fölé kerekedni. Az "oszd meg és uralkodj!" elvét nem egy idegen, külföldi hatalom, hanem ma^a a libanoni politikai rendszer ültette at a gyakorlatba. Ez az egyensúlyozás mindaddig sikerrel is járt, amig 1958-ban Camille Chamoun elnök, az egyiptomi Nasszer közel-keleti, mohamedán országok felé közeledő politikájának az ellenében washingtoni segítséget kért. Júliusban amerikai tengerészgyalogosok szálltak partra Libanonban, de októberben már kivonták őket, mert az egyiptomi "fenyegetés" réme eloszlott, és uj elnök lépett hivatalba. A rövid ideig tartó amerikai katonai beavatkozással azonban Libanon, mint független állam elvesztette az "ártatlanságát." A nem keresztény törzseket képviselő pártok ugyanis ' szintén külső támogatókat kezdtek keresni, és találtak is, elsősorban a szomszédos Szíriában. Közben a felületes szemlélők számára Libanon a béke, a korlátlan lehetőségeket nyújtó gazdasági - elsősorban kereskedelmi - fejlődés, az adómentes jövedelem és vagyonszerzés eldorádőjának látszott. A valóban levantei kereskedőszellem roppant gazdagságot halmozott fel. Az életszínvonal vetekedett a világ vezető országaiéval, miközben a lakosság egy része hihetetlenül nyomorúságos viszonyok között élt. A válság azonban nem a nélkülözés miatt tört ki, hanem a mesterséges államon belül, a vallási-törzsi érdekekre tagozódott "zajmok", a kiskirályok között. Ez vezetett szinte permanens polgárháborúra, és az ország három részre szakadására. Papíron és a térképen Libanon még egy államnak látszik, de a valóságban Amin Gemajel elnök hatalma alig terjed ki Bejrutra és környékén túlra. A drúz mohamedánok, jelenlegi vezetőjükkel, Valid Dzsumblattal egy másik egységet alkotnak sziriai támogatással. Az ország déli részén pedig a keresztény libanoniak által lakott területek gyakorlatilag Izrael fennhatósága alá kerültek. 5000 dolláros jutalmat kapott további tudományos kutatások segélyezésére lapunk new yorki olvasója és barátja, Sweet Pál és kedves feleségének fia, SWEET FREDERICK a St. Louisi Egyetem professzora. Képünkön: középen Sweet professzor, baloldalt John Kreitler, jobboldalt Beverly Johnson a helyi rákkutatási szervezet vezető tagjai. AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August by Hungarian Word, Inc. 130 East 16 St. Néw York,NY 1003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $ 18.- 6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmasters Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York,N.Y. 10003.
