Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-12-15 / 47. szám

2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 15. 1983. ÜZENET AMERIKA SZIVÉBŐL (folytatás az 1* oldalról) itt valamilyen tárgyalást a béke érdeké­ben. Mindkettő válaszolt. Egyetértettek ve­lem abban, hogy párbeszéd a két állam vezetői között jó gondolat. De miután egy ilyen találkozó túl nagy reményekkel töltené el a közvéleményt, nem volna sza­bad addig megkezdeni, amig nincs biztosí­ték arra, hogy eredményes lesz - vélemé­nyezték. Tisztelettel kijelentem, nem egyezem meg ezzel az állásponttal. A remények igenis nagyok kell, hogy legyenek. Ez a remény a népek parancsa vezetőinek, hogy álljanak elő pozitív megoldásokkal a nukleá­ris háború elkerülésére. Miért van az, hogy pontosan akkor szakadtak meg a tárgyalá­sok, amikor a legnagyobb a feszültség? Ha valamelyik vezető azt mondaná, hogy "hajlandó vagyok tárgyalni bárhol" ...akkor igenis létrejönne ilyen találkozó és tárgya­lás! Ezek azok az emberek, akiknek módjuk­ban van a veszélyt elhárítani. En csak any- nyit tehetek, hogy megkérdezem őket: "Mit fogtok csinálni? Mit akartok, mit mondjunk gyermekeinknek?" Kérem ameri­kai polgártársaimat, működjenek együtt a biztos jövő építésére gyermekeinknek. Nem akarom, hogy a film, amit az én váro­somban készítettek "jövő attrakciók" elő­zetes bejelentésévé váljon! Kívánom, hogy az a bizonyos "másnap" sohase váljon valósággá. És ma még min­dig az "előző napon" élünk. Még mindig van esélyünk, reményünk. Itt Lawrence, Kansas beszél! Hallgat minket valaki, va­lahol? A MAGYAR SZÓRÓL (folytatás az 1. oldalról) Ez volt az a lap, amely a harmincas évek­ben segített több százezer alapipari munkás­nak a CIO-ba való megszervezésében. Ez volt az a lap, amelynek olvasói 1938- ban 100.000 aláírást gyűjtöttek Roosevelt elnök társadalmibiztositási törvényének támogatására. A mi lapunk járt az élen a II. világháború­ban csaknem teljesen tönkrement magyar nép segélyezésére indított akcióban. Lapunk hasábjain otthon érzik magukat Tom Paine, Jefferson, Lincoln, Walt Whitman, Debs, M.L.King eszméi, épp úgy, mint Vörösmarty, Petőfi, Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond és Illyés Gyula Írásai. Aki lapunkat kezebe veszi és olvassa, az tisztán erezheti nemcsak az emberiség békesóvárgását, hanem a magyar nép szív­dobogását és értékelheti annak világraszóló teljesítményeit. E lap rádioprogramját tisztelte meg 1945-ben kózrémükodésével Bartók Béla. Ezt a lapot büszkén vallja magáénak foga­dott hazánk nagy rajzolómüvésze, Gellért Hugó. Lapunkat jubileumunk alkalmával védnökségével tisztelte meg századunk Nobel-dijas magyar tudósa, Dr. Szent- gyorgyi Albert. Ez az a lap, amelyet az Egyesült Nem­zetek fÓ eszméi: a béke, a népek közötti barátság legjelesebb amerikai szószóló­jának minősített az ENSZ nagygyűlésének volt elnöke, Hollai Imre. Az emberiség létezését fenyegető leg- valságosabb időszakban ezt a lapot, a béke magyar nyelvű amerikai szószólóját tartja most Ön, kedves honfitársunk, a kezében. Fogadja olyan szeretettel, amilyennel ezt továbbítjuk Önnek. A Magyar Szó Szerkesztősége Libanon agóniája hátterében Amikor az első világháború után a győztes hatal­mak mai területéi­re szorították vissza a török birodalmát, annak korábbi befolyási övezeteit maguk között osztották fel. Névleg függet­len országokat hasítottak ki az Ottoman Örökségből, sőt Szíria esetében még ezt a tartományt is tovább aprózták: 1920-ban megalakították Libanon államot, amely 1941-ig a Népszövetség megbízásá­ból francia védnökség alatt állt, Szíria szintén párizsi mandátum alá tartozott. A háború után kreált Palesztina és a török birodalom romjain megalakult uj arab or­szágok angol fennhatóság alá kerültek. Libanon kezdettől fogva különleges piziciót foglalt el a közel-keleti mozaiktáblán. Amig a franciák igazgatták a gyakorlati szempontból gyarmati helyzetben volt országot, a mesterséges alakulat határain belül éló törzsek és vallási csoportok kö­zött sikerült egyensúlyi állapotot teremte­niük. Elsősorban azzal, hogy fegyvert csak a franciák, illetve az ő szigorú ellenőrzé­sük alatt álló helyi rendfenntartó egységek viselhettek. Az ország 1943 novemberében, most negyven éve elszakadt Franciaországtól. Teljesen független lett, és kidolgozták az alkotmányt, amely a maronita-keresz- tény kisebbség és a mohamedán vallasu többség békés együttélését szerette volna megvalósítani. Amikor azonban a korábbi gyarmatosítók visszavonultak, pillanatok alatt kiderült, hogy az 1920-1943 között fennállt béke csak látszat volt. Az elnyert függetlenséget mindegyik vallási és nép­csoport a maga hegemóniájának a biztosí­tására igyekezett kiaknázni. Az alkotmány éppen ezért úgy rendelke­zett, hogy a köztársasági elnöknek mindig maronita-kereszténynek, a miniszterelnök­nek a mohamedán szunnita szektához tar­tozó politikusnak, a parlament elnpkének siita mohamedánnak kell lennie. És igy tovább, arányosan a falusi kisbiróig. Meglepetést keltett, hogy ez a furcsa szövetség 1943-tol 1958-ig mégis működőképes volt, mert a minden hatalmi posztot vallási megoszlás alapján birtokló csoportok, ame­lyek szinte örökölték az álláspkat, elsősor­ban pozícióik biztosításával voltak elfoglal­va. Egyik sem tudott a többi fölé kereked­ni. Az "oszd meg és uralkodj!" elvét nem egy idegen, külföldi hatalom, hanem ma^a a libanoni politikai rendszer ültette at a gyakorlatba. Ez az egyensúlyozás mindaddig sikerrel is járt, amig 1958-ban Camille Chamoun elnök, az egyiptomi Nasszer közel-keleti, mohamedán országok felé közeledő politi­kájának az ellenében washingtoni segítsé­get kért. Júliusban amerikai tengerészgyalo­gosok szálltak partra Libanonban, de októ­berben már kivonták őket, mert az egyip­tomi "fenyegetés" réme eloszlott, és uj elnök lépett hivatalba. A rövid ideig tartó amerikai katonai beavatkozással azonban Libanon, mint füg­getlen állam elvesztette az "ártatlansá­gát." A nem keresztény törzseket képvise­lő pártok ugyanis ' szintén külső támogató­kat kezdtek keresni, és találtak is, első­sorban a szomszédos Szíriában. Közben a felületes szemlélők számára Libanon a béke, a korlátlan lehetőségeket nyújtó gazdasági - elsősorban kereskedel­mi - fejlődés, az adómentes jövedelem és vagyonszerzés eldorádőjának látszott. A valóban levantei kereskedőszellem rop­pant gazdagságot halmozott fel. Az élet­színvonal vetekedett a világ vezető orszá­gaiéval, miközben a lakosság egy része hihetetlenül nyomorúságos viszonyok között élt. A válság azonban nem a nélkülözés miatt tört ki, hanem a mesterséges államon be­lül, a vallási-törzsi érdekekre tagozódott "zajmok", a kiskirályok között. Ez vezetett szinte permanens polgár­háborúra, és az ország három részre szaka­dására. Papíron és a térképen Libanon még egy államnak látszik, de a valóságban Amin Gemajel elnök hatalma alig terjed ki Bejrutra és környékén túlra. A drúz mohamedánok, jelenlegi vezetőjükkel, Valid Dzsumblattal egy másik egységet alkot­nak sziriai támogatással. Az ország déli részén pedig a keresztény libanoniak által lakott területek gyakorlatilag Izrael fenn­hatósága alá kerültek. 5000 dolláros jutalmat kapott további tu­dományos kutatások segélyezésére lapunk new yorki olvasója és barátja, Sweet Pál és kedves feleségének fia, SWEET FREDERICK a St. Louisi Egyetem professzora. Képünkön: középen Sweet professzor, balol­dalt John Kreitler, jobboldalt Beverly Johnson a helyi rákkutatási szervezet vezető tagjai. AMERIKAI , MAGYAR SZÓ USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and first two weeks in August by Hungarian Word, Inc. 130 East 16 St. Néw York,NY 1003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec.31. 1952 under the Act of March 31. 1879, at the P.O. of New York, NY. Edited by the Editorial Board Subscription in the USA: One year $ 18.- 6 months $ 10.- In Canada and other countries: One year $ 20.- 6 months $ 12.- Postmasters Send address changes to: Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York,N.Y. 10003.

Next

/
Oldalképek
Tartalom