Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-12-01 / 45. szám
Thursday, Dec. 1. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9. Görgeynek majdnem segédkezet nyújtott Ő is; sajnos, késén érkezett, visszafordult. Két telet húzott ki az erdőben, hogy melyikeket, arra • nem emlékszik, mert fogalma sem volt arról, hogy mikor ütött ki a szabadság, azt sem tudta, hogy egyáltalában kiütött. A horvátokról csak azt tudta, hogy kergetni lehet őket. Font Dombóvárnál ment be az erdőbe s mivel a pusztán még két év múlva sem volt biztonságos a maga fajtájú, sor alá való legénynek mutatkozni, a másik végén jött ki, Ozoránál, ahonnan az anyja származott. "Mert akkoriban a juhászoknak minden föld egy volt", azok meg a hatodik megyébe is elmentek asszonyért, nem úgy, mint a cselédek, vagy a "sárülő parasztok". Akkor állt be Nebándra. "Voltam én ott is olyan bojtár, mint Gvulajon". Ahová még látogatóba sem tért vissza soha. A szülei jöttek el hozzá, mikor a szolgálatból kiöregedtek. "Pedig ott kilenc testvérem maradt". (Később arra járva, kerestem Őket. Egy sem maradt ott.) Mindezt igen egykedvűen mesélte el, eszébe sem jutott, hogy bujdosása egyik felében - mikor Kossuthék verbuváltak - gvava volt, a másik felében pedig - mikor a császáriak soroztak - hős. Az ellenséges seregek katonaszedöi szinte egymásnak adtak a falvakban a kilincset, a hős, vagy gvava állapot majdnem hetenként változott. Nagyapa az erdőben ült, nem mérlegelt, az urak dolgának tartotta az egészet. Már akkor lemondott arról, hogy ilyesmiben tisztán láthat. Józan volt, mintaképe az úgynevezett higgadt magyar embernek. Gondolatait olyan dermesztő tárgyilagossággal fejezte ki, hogy azok szinte tapinthatók, valóságos tárgyakká váltak, akár egy tányér, vagy furulya; nem lehetett kétségbevonni őket, csak szemlélni. Szívesen elbeszélgetett akár óraszámra is, de a másiknak a szava, akivel ép összeakadt, hatástalanul pergett le róla; eszméket nem fogadott be, csak tapasztalatokat. Ötletei vagy találgatásai nem voltak, csak élményéi. Anyám apjanak egyetlen mondatával sem értett egyet, de hosszasan eltársalgott azzal is azután, hogy a nagy "árulást" elkövette, az igazit, amelyre a család is felzúdult. Tudniillik egyszerre csak megszerette anyámat, mar én is bírtam az eszemet, mikor Nebándon egy rokoni együttesben nagyszámú lányai és menyei előtt nyugodt hangon váratlanul kijelentette, hogy azok összevéve sem érnek annyit, mint anyám. Dermedten bámultak ra. Nagyapának tiz év kellett, tiz évi megfigyelés és szemlélődés, hogy állástfoglaljon. Nem sajnálta a felnapos utat, még aznap este átkocogtatott hozzánk s attól fogva hetenként beállított. "Mi ütött ebbe a juhászba?* - dörmógte anyám apja, mikor násztársa az első látogatás után elporzott az utón, ügetésre ösztökélve a félszemü szürkét, legalább addig, mig utána látunk. A nebándiak minden lépésében fondorlatot keresett. De azért annak következő megjelenésekor újra átballagott hozzánk, mintha ellenőrizni akarná, nem vág-e az zsebre valamit. Igv barátkoztak össze. Nemsokára az is megesett, hogy a nebándi öreg meglátogatta menye szüleit, betette lábát a házukba. De legtöbbször a kis cselédkertbe húzódtak, hol terjedelmes helyet foglalt már a méhes, mely később nagyapám kenyerét biztosította, mikor a szolgálatból kivénült. A vendég lehúzta hatalmas csizmáit és papucsot kapott. Társalogtak. Néha egy méh zümmögve közibük szállt s kivétel nélkül az idegesen le- gvintgetö vendéget kerülgette, mintha megszagolta volna benne az idegent. A házigazda elnézően mosolygott, őt sohasem csípték meg a méhek. Minden téren fölényben érezte magát. Miről beszélgettek? A juhász körülményes, végehosszatlan előadást tartott például arról, mennyi veszödséggel jár a juhok bélférgeinek kiirtása. Anyám apja elmesélte, semmivel sem rövidebben, hogy eltek az ö fiatalkorában a gyulavári parasztok. Általában mindegyik olyan dolgot ismertetett, melynek a másik soha az életben nem láthatta hasznát. Figyelmesen hallgatták egymást, még kérdéseket is tettek fel, ha egv-két részlet nem volt elég világos. Néha akaratlanul is sértő szót ejtettek egymás rovásara; például a vendég valaki jellemzésére ilyet mondott: "becsületes ember volt, pedig kálomista volt." A kálvinista házigazda bólintott, a beszéd mehetett tovább, döccenés nélkül. Pedig a vallás volt az egyetlen .terület, melyen néha szemtől-szembe kerültek. De a tengelyt itt sem akasztottak össze. Gyakran elég kemény felfogást kellett közölniök, de ezt mindig nyugodtan, személytelenül tették, mint két ellenséges tábor parlamenterje, akik csak a seregek mondandóját mondják s a maguk véleménye elvész az összességben . Apám apja például az országot ó'sztönszerüen a katolikusok tulajdonának tartotta, amelybe a reformátusok valahogy csak úgy tolakodtak be, a későbbi idők folyamán. (folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT! MARK SPITZ BUDAPESTEN (folytatás a 8. oldalról) is. Amióta végleg kiléptem a versenymedencéből - 40 ezer kilométert úsztam-, reklámmal foglalkozom. Azt hiszem, meg tudom ítélni, hogy a Hungarian ringnék nagy jövője lesz. ÉS A BEFEJEZÉS? Mark Spitz, aki újra elmesélte, hogy dédszulei a múlt század vegén Magyarországról vándoroltak ki Amerikába, beleszeretett a mai Magyarország fővárosába. Decemberben visszajön, persze nemcsak turistaként. Újabb logikai játékokat, kon- zerveket, élelmiszer-ipari termékeket szeretne vásárolni. Változatlanul nem tudom letenni a Hungarian ringet - mondta szombat délután, elutazása előtt. - Ha van néhány perc szabad időm, előveszem, és próbálkozom a megoldással. Lehet, hogy ebből leszek újra világbajnok? \ Legelőnyösebben II 1^1 I a Konsumex Ajándékautó Szolgálaton keresztül ajándékozhatja meg rokonait, ismerőseit gépkocsival. Részletes tájékoztatónkat és árjegyzékünket kívánságára megküldjük, valamennyi általunk árusított gépkocsitípusról. Konsumex Ajándékautó Szolgálat Budapest VL, Népköztársaság útja 17* 1371 Telex: 221151, 225152 TeL: 424-100 Illyés Gyula: /! Pu&fytáh A/éfie
