Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-11-17 / 43. szám

9. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 17. 1983. November 27. Vasárnap Filmelőadás; Nem élhetek muzsikaszó nélkül * ŐSZI SAJTÓBANKETTÜNK Visszatükrözve az aggodalmat, amely minden jóérzésü, békeszerető embert el­tolt ugv itt, az Egyesült Államokban, mint szerte a világon, a háborús veszély Grenada inváziójával jelzett felfokozásával, lapunk new yorki sajtbbankettjén a jelenlevők egyhangúlag tiltakozó levél elküldését határozták el Reagan elnökhöz. Mint azelőtt is mindenkor, baráti szel­lem, lapunk iránti jóakarat, áldozatkész­ség jellemezte idei társasebédunket is. A szokatlan nap (szombat) és uj hely (Workmen's Circle, 45 E 33 St.) miatt némileg csökkent a jelenlévők száma, de a hangulat éppen olyan meleg volt, mint a múltban. Az alkalmi beszédet a new yorki haladó- szellemű magyarság egyik legújabb és máris egyik legnépszerűbb tagja, Dr. Borbély Antal, a kiváló pszichiáter tartotta. Rá­mutatva lapunk amerikai-magyar társadalmi gyökereire és jelentőségére ugv a magyar kultúra, mint a munkásmozgalom terén, figyelemre méltó megállapításokat tett a jelenlegi létbizonytalanság következmé­nyeiről és azok megoldásáról. Beszédét olyan fontosnak tartjuk, hogy abból egyik közeli számunkban bö szemelvényeket fogunk közölni. Nagy megelégedéssel, szeretettel és örömmel fogadták a megjelentek Iván Lajost a műsorvezető szerepében. Meggyőződéstől áthatott felszólítására a jelenlévők percek alatt $2050.-t adtak össze lapunk további megjelenésének biztosítására. A bankett egyik nagy meglepetése az a bejelentés volt, hogy a vendégek között jelen van egyik californiai olvasónk és hű támogatónk, aki a napokban fejezte be feleségével óhazai látogatását. Ennek folyamán 100.000 dollárt adományozott a magyar orvostudománynak rákkutatás céljára. Szerény ember lévén, megkért bennünket, ne említsük nevüket. E kérés­nek természetesen eleget kellett tennünk. Nehéz szavakat találni a lelkes munkás- tarsnök és munkástársak faradhatatlan tevékenységének elismerésére. Heldákék készítették a finom pörköltet es a süteményeket, Markovitsék a nokked- lit, az Amerikai Magyar Társaskör tagjai szolgálták fel az ételeket, melyeket a vendégek megelégedéssel és jó étvággyal fogyasztottak el. Zitay szalonzenekara szórakoztatta a megjelenteket szép magyar dalokkal. MEGEMLEKÉZES Szeretettel gondolok drága jó édesapámra és emlékét örökké megőrzőm. Louis Pratt ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT Illyés Gyula: W PuA/jiák 20. A pünkösdöt nemcsak a nagy ünnepnek kijáró keresztény áhítattal vár­tuk, de egy üveg, Szentháromság-napján fogott esővízzel is, melyben ha megmos­dik az ember, megszépül, főleg ha még vörösbort is iszik utána. Az uj macskát mi is megugrattuk otthon a tükör előtt, hogy megszokjék, azt higyje, nincs egyedül a házban, s keresse azt a másik macskát, akit a tükörben látott, de mi volt ez a nebándiak tudásához képest? Mari néni­hez egy lány vadgalambot hozott, Mari néni kivette a galamb szivét, megszári- totta, porrá törte s azzal legényt lehetett szoktatni. Gatyamadzagot és különféle hajdarabokat ásott el a part alá, olyan nehéz föld alá, amilyent csak talált, hogy a legényt is olyan nehéz szerelem nyomja az iránt, akit ó pártfogásába vett. Mit mondjak még? Mari néni asszonytestvére fölvette egy haragosának lábanyomát a sárból, rongyba tette, aztán a füstre akasz­totta, mert azt a haragosát aadig fogja gyötörni a hascsikarás, ameddig a lábnyom ott van a kéményben; azt hiszem ma is ott van. Egy gyerekágyas asszony ágyát velem hintették körül szenteltvízzel, mert ahhoz olyan állapotú férfi ember kellett, amilyen akkor még én is voltam. Mindent tudtak Nebándon. Megunt szerelmedtől akarsz szabadulni? Helyezz három, gombos­tűt arra a helyre, ahová az rövidebb dolgá­ra jár. Szemölcs ellen legjobb a koporsó- eresztő kötél. Egyre több és több tudással hagytam el a pusztát. Nyolc éves korom­ban arról értesültem, hogy katonaruhás ember lányát fogom elvenni és három gyer­mekem lesz. Sokat imádkoztam, s mint küzdelemre kész Szent György tértem vissza Racegres- re. Önfeláldozásra határoztam el magam, olyasmi forgott a fejemben, hogy megtérí­tem anyám családját, amely, a nebándiak szerint, azon az utón menthetetlenül a pokolba tartott. Fölényesen fogadtak? Sehogvse fogadtak. Nagyapám lenyujtotta hozzám kézfogásra a kezét (a csókolózást asszonyosnak, a kézcsókot úrhatnámnak tartotta), szelíden rámnézett."Hát ez meg mi a nyakadba, fiam?" - kérdezte hamu alatti mosolygással. Nem volt gúny ebben a "hát"-ban, még meglepetés, érdeklődés sem, de engem szivén talált. Elsomfordál- tam s szótlanul kibújtam a Szűz Mária-ér- mes szalagból, melyet pedig Nebándon, mint egy talizmánt a gyehenna lángjai ellen, magam kértem túlzott buzgóságom- ban, mert hisz ilyen alkalmatosságot ott is csak lányoknak illett viselni. Meglepett s zavarba hozott a közöny, ahogy a biztos kárhozat elé néztek. Náluk vacsoráztam s hirtelen izgalom fogott el, szerettem volna felkiáltani, hangosan és kétségbeesetten, ahogy a meredek szé­lén haladóra rákiált az ember: "Nagyapa a polkolba kerül!" De hallgattam, nyelvem megbénult, mint némely álomban. Álom­szerű volt ez is, ez a kísérteties bátorság. Anyám abban az időben, nyilván a nebán­diak terrorja alatt s hogy ne az ö lelkét terhelje férjének meg a tulvilági sorsa is, bŐjtszerüen főzött, már amennyire ki­ismerte magát az egyházi előírások szöve­vényében. Mindenesetre kedden és pénte­ken nem ettünk húst, ami nem volt nagy lemondás, mert húst más napokon sem ettünk, legfeljebb vasárnap. Csak a disznó­ölések maradványaitól kellett magunkat megtartóztatnunk. Két házzal arébb azon­ban nagyapám nyugodtan metélgette a két ujja közé fogott szalonnát. Bajszát szétigazitva nyelte a csillogó, fehér dara­bokat, a megtestesült halálos bűnt. Retteg­ve néztem az istenkisértést, vártam, mikor borul kénköves lángba, vagy mikor akad meg legalább a falat a torkán, elriasztó csoda gyanánt, melyhez hasonlót eleget hallottam, papok ajkáról is. Aggódtam érte és féltettem, mert szerettem öt, job­ban mint az Összes nebándiakat együtt­véve. "Majd kinövöd" - mondta, midőn egy hitvita végén vallomásra szorulva kije­lentettem, kicsit kihívóan, hogy én katoli­kus vagyok. Elmondtam neki mindazt a rosszat, amit amott a hozzá • hasonló eret­nekekre kentek. Érdeklődéssel hallgatta, de ahogy emlékszem, egyenesen nem igen vágott vissza. "Parasztok" - mondta, amit bensőmben én is rögtön igaznak érez­tem, noha azok tízszer vagyonosabbak voltak nála s akadt akkor már köztük mes­terember, sőt megyei hivatalnok is. De a család többi hitujitója hadakozott. A hajdani finom vallásos érvek idáig jutva elvaskosodtak, mint a prédikátorok idejé­ben. A szeplőtlen fogantatásról folyó vita trágárságba fajult, a nézeteltérés Máriá­tól is eltérítette őket, gúnnyal és tisztelet- lenül beszéltek róla: a katolikusoké volt! Egy ideig hallgattam, aztán észrevétlenül pártjukra álltam. A legközelebbi látogatás­kor Nebándra megint egy pogány érkezett. Még pogánynál is rosszabb: egy hitehagyott. Mennyi suttogásra, rábeszélésre, ijesztés- re, haragos kifakadásra volt szükség, mig tisztára mostak, mig lelki egyensúlyomat nem helyre, hanem ismét maguk fele billen­tették! Mint a mérleg nyelve, ugv hajlong­tam a két puszta közt, midőn a látogatá­sok egyre gyakoribbak lettek. Kétlaki let­tem, - akkor ébredtem rá, amikor már nem változtathattam rajta; mindkét félnél el voltam szegődve. A vagy-vagy huzalko­dásban nemcsak rokonszenvemet, de maga­tartásomat, állásfoglalásomat is kettészakí­tották. Ma is gyakorta érzem a sebet. Arra tanítottak, hogy a szembenálló felek közül mindkettőnek igaza lehet; arra, hogy min­den igazságot felfedezzek és tekintetbe vegyek, ami a legtökéletesebb labirint. Akaratlanul igazi kereszténységre nevel­tek, arra, hogy az ellenségeket is szeret­hetjük. Harc előtt mindig magammal kell megütköznöm. (folytatjuk) ÜNNEPÉLY az USA-USSR diplomáciai kapcsolatok 50. és az Októberi Forradalom 66. évfordulójára VASÁRNAP, DECEMBER 4-én d.u. 2.30 kezdettel a William O'Shea Intermediate School No. 44. nagytermében. 100 W 77St. (a Columbus Ave.-nél) ZENESZÁMOK ÉNEKSZÁMOK SZÓRAKOZTATÓ MŰSOR Amerikai és szovjet vendégszonokok, amerikai és szovjet művészek. Jegyek elővételben (212) 686-4832 számon vagy a következő címen rendelhetők: N.Y. Association for American-Sovjet Friendship, 1140 Broadway, N.Y.C. 10001 Adomány: $ 5.­O S S NY.NY O* > % ? » £ ^54-°^ Q* ; Sumítyelt nApfivta, ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom