Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-11-17 / 43. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 17. 1983. SZEBERÉNYI LEHEL* Sokasodó lialottaim Gyertyát gyújtok sokasodó halottaimnak. Apámnak, anyámnak, hozzátartozóimnak, barátaimnak, és életem gyűrűjét csak tegnap is bevilágító lehullott csillagzatoknak, hogy a szaporodó, sötétbe, mélyülő árnyékokba - fekete üregbe legalább az önáltatás erejéig odalopjak egy kis fénypótlékot, az egykori természetes fény helyére, ha csak gyönge kis derengést - az emlékezés gyertyácskáival. Gyertyát gyújtok halottaimnak - a csendben. Sok-sok sercegö gyertyácskát a fekete űr helyén, melyeket maguk után hagytak, és amelyekkel immár tele vagyok belül. Hogy Öreg bizantinus kolostorok kormosfüstös templommélyeihez hasonlítok, a fekete homályt hiába ostromló gyertyaso- kadalommal. Gondolok-e rá: ahány fekete űr, annyi ment a halálnak már belőlem, és nemcsak az eltávozottak üres helye az. Mindegyikkel megváltozott valami; nem olyan lett többé, mint azelőtt; sokszor csak egy kicsivel lett más, és tudatig ható sajdulást nem is mindjárt hozott, mint apró darabokat elnyal a partból a viz, s egyszer csak nézünk: hová lett? Máskor hatalmas darabok szakadnak le rólunk, földindulásszerűén, nagyon-nagyon fájdalmasan, akár az elviselhetetlenségig, s ott állunk az óriási, betemethetetlen, apokaliptikus repedéssel életünkön. Mely bő és gazdag, szivárványozo sugárban indult, s mind szegényesebben, sz’űkülőn, vékonyatokban csörgedez, ahogyan vizet a szaporodó fekete üregek elisszak... Oly nehéz elfogadni, hogy az iménti mosoly, eleven hang, meleg lélegzet a Múlt feneketlen kútjába vész: fekete lyukaim e kutat gyarapító negativ téglák. A Semmi visszhangzik fel róluk borzaszt- va. S az ember tartja reszkető kezében a gyertyácskát, ezt a szalmaszálat. Csak egy icipici emléket belőlük ébrentartani! Fogszoritva őrizni. Hátha akkor nem vesznek bele a kútba. Vagy nem egészen vesznek bele. Hiú remény a magunk vigasztalására. Es mégis... A közeli lyukak még mintha éreznének, lélegeznének. Még nem halt el bennük egészen a hang, a szemek fényét még nem oltotta ki egészen a homály. Kikre tűnődő toliam tévedt, tegnap még itt voltak. Tegnap? Az imént. Közvetlen közelemben, rengeteg cselekvéssel teli életükkel. Hasznosakkal, mint mondani szoktuk. Aztán volt - nincs... Negativ tégláim mind mélyebbre kerülnek a Múlt feneketlen kűtjában. Olyikat alig éri el már a gyertyafény. A frissek is utánuk süllyednek hamarosan. S ha elö- feketéllik még valamicske a peremükből emlékeztetőnek: mindeneket magába nyel a Nagy Szürke Köd, a mélyülő árnyék, emlékestől, mindenestől, az Idő egy kicsit nagyobb távolságában. Nemcsak Szegecs Gézát és Dózsa Lacit, az álommá párállott gyermekkor halottait, az egykori játszópajtásokat, akiknek még a nevét is alig- alig tudtam eme Írásom fölé hajolva felidézni, de magunkat is, akik nevetséges módon írásaink, vagy más időállónak hitt hagyatékunk gumiövében bízunk, hátha ellebeghetünk még a világ terein, valamely csendes tengerszemen netán a nemzet emlékezetének. Ó, a nemzet emlékezete is meddig tart? Tán addig se, mint a nemzet. Mégis, van vigasz. Az, hogy éltünk. Es hogy életünk beépült, ha csak porként is (és ez pozitív tégla!) valamely csodálatos folyamatba. Gazdagította azt; ha csak egy porszem, ha csak egy csillámlás erejéig a Folyamat részecskéi lehettünk. Úgy tetszik, Marcus Aurelius szavai érvényesek: "Formáló erőből és anyagból állok; egyik sem pusztul el a semmibe, mint ahogyan egyik sem lett semmiből. Tehát lényem minden része eltávozik, és ezáltal a világ ' valamilyen részévé átformálódik, ez ismét a világ egy másik részéve változik, s igy tovább a végtelenségig. Magam is ilyen változás eredménye vagyok, nemzőim is, s igy vissza, egészen a végtelenségig. Mert nincs semmi akadálya, hogy igy beszéljünk, még ha a világ folyása megszabott időszakokra tagozódik is." Gyertyácskáim ellobbanó fénye is igy lesz örök világossággá. Konferencia az idősebb nők problémáiról A nők mozgalma és az idősebbek csoportjai New York államból konferenciára gyűltek Össze a new yorki Fordham Egyetemen október végén. A középkorú és idősebb nők problémáit megtárgyaló konferencián 400 delegátus vett részt és ezek 50 pontból álló akció-javaslatot szavaztak meg, hogy befolyásolják a jövőbeli törvényhozásokat. A konferencia különös tisztelettel adózott kilenc 55 éven felüli közismert nőnek, mint kezdeményezőknek a női haladás terén. A fő szónoklatot Geraldine A. Ferraro, Queens-i demokrata képviselőnő tartotta, aki a nók gazdasági érdekeit védő Economic Equity Act egyik társ-javaslója. Hangsúlyozta a három legnagyobb problémát, amivel az idősebb nők szembenéznek: anyagi biztonság, egészség és az egyedüllét. Ferraro képviselőnő elmondotta, hogy Amerika időskorú lakosainak 60 százaléka nő és legtöbbjük egyedül él. Hatszor annyi az özvegy nö, mint az Özvegy férfi. Az idősebb nők egyharmada jövedelmének 90, vagy több százalékát a társadalmibiz- tositás teszi ki. A meglettkoru nók átlag havi juttatása 1982-ben $308 volt a férfiak $430 jövedelmével szemben. "Az öszhaju és ráncos arcú férfiakat tekintély, tisztelet és megbecsülés veszi körül, de ugyanezek miatt a nők sokszor kénytelenek hajukat festetni, a ráncokat eltüntetni. Sok nö letagadja korát és ezzel segít megerősíteni azt a közhitet, ho^y az idős nők semmivel sem járulhatnak mar hozzá Amerika életéhez", - mondotta Ferraro képviselőnő1. "Ideje, hogy az Öregasszony szindrómát végleg eltüntessük." A 70 éves Elizabeth Janeway írónő kiemelte, hogy a legjobb módja e helyzet megváltoztatásának, ha az idősebb nók minden szinten politikai akcióba lépnek. "Minket úgy neveltek fel, hogy csak a családnak éljünk és minden mást hagyjunk a férfiakra. Ehelyett kell, hogy az idősebb nők vitatkozzanak, politizáljanak, Washingtonba menjenek küldetésekben, demonstráljanak, politikai csoportokat szervezzenek és uj szavazókat regisztráljanak." A konferencia áltál helybenhagyott "akciónapirend" magában foglalja a nŐk egyenjogúsági javaslatának (Equal Rights Amendment) megszavazását és támogatja az országos egészségi biztosítást, válásnál a közös birtok egyenlő elosztását és nőket megkülönböztető káros törvények megszüntetését. NAPLÓ A földalattiról A minap munkába menet az Amsterdam Ave.-i lakásomból a Broadwayra értem, ahol a szokásosnál nagyobb tömeg hullámzott. Mindjárt arra gondoltam, hogy valami nincs rendben. így is volt, A 96. utca és Broadway-nál lévő IRT földalatti állomásánál ember ember hátán szorongott. Egy rendőr állt a bejáratnál arról tudatva az utasokat, hogy erről az állomásról nincs közlekedés. Elhatároztam, hogy elsétálok az Independent vonal 96. utcai állomásához, a Central Park Westre. Igen ám, de erre nemcsak én gondoltam, hanem sok más tízezer is. Mindenki, aki a Riverside Drive, West End Avenue, Broadway, Amsterdam Avenue, Columbus Avenue és Central Park West vidékén lakik, az Independent ‘ vonallal akart munkába menni. Reggel 9 órakor az irodai alkalmazottak tízezrei sietnek munkába, minden földalatti vasút zsúfolt, még akkor is, ha nincs üzemzavar. .Amikor a Central Park West-i állomáshoz értem, csak csigalassúsággal tudtunk lemenni a földalatti vonathoz. Hosszú sorban álltak az emberek a pénztárnál, hogy megvegyék a "token"-t és amikor végre a vasúti pályához érkeztünk, legalább húsz percet kellett várni a vonat megérkezésére. Ekkor már alig lehetett mozogni a platformon. Amikor a vonat befutott, a várakozók fele sem tudott betolakodni a kocsikba. Minden állomásnál újabb tömegek próbáltak bejutni, az ajtókat csak késéssel tudták bezárni, ami újabb késést jelentett. Tízezrek egy-két órai késéssel érkeztek munkába, izgatottan, fáradtan és idegesen. *** E sorok írója nemrégen résztvett Koch polgármester sajtókonferenciáján. Amikor a kérdésekre került sor, ezt a kérdést tettem fel: "Sokat hallunk és olvasunk arról, hogy az amerikai munkások munkateljesítménye nem kielégítő, alacsony. A munkások, irodai alkalmazottak munkateljesítménye megköveteli, hogy időben a munkapadnál, vagy az íróasztalnál legyenek. Ez azonban lehetetlen, mert a város közlekedése válságban ( van és a földalatti vasutak kisiklása, a fekek elromlása és száz különböző üzemzavar miatt késéssel érkeznek munkába. Milyen intézkedéseket tesz a városi vezetőség a helyzet megváltoztatására?" Koch polgármester válaszában tagadta a válságot, tehát semmit sem javasolt a helyzet megváltoztatására. Azóta a helyzet tényleg nem változott. L. I. TERJESSZE LATUNKAT!
