Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-11-10 / 42. szám
Thursday, Nov. 10. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Illyés Gyula: /I Pu&fytaJz Népe Nebándon enyhe ördögűzés alá vetettek bennünket. Aztán beavattak a hitbe. Nem a katolikusba, ahogy akkor még magam is gondoltam, hanem a pusztaiba, mely itt-ott eltért az előbbitől. Nagy fogékonyságot mutattam iránta. Gyönyörű mesevilág tárult ki előttem. Otthon, a szülői háznál nem igen hallottunk mesét, anyai nagyanyám felfogása az volt, hogy az csak a gyerekek ijesztésére jő. Ha a másik fő elve szerint való hasznos foglalkoztatás néha olyan volt, babszemezés például, vagy rongyszónveg-gyártás, hogy közben szót válthattunk, okulásunkra cselédide- jéröl beszélt; később, öregebb korában pedig egyre többször arról, hogy ismerkedett össze nagyapánkkal. Nebándon már a konyhában a félmeztelen Krisztus fogadott, vastag arany keretben, saját sírja felett minden látható támasz nélkül lebegve a levegőben, mellén hatalmas sebbel. Az égbe repült, Atyjához, aki egy óriási szem volt színes háromszög közepén. Szomjasan szálltam utána a csodák részegítő világába; a hittevök és hittevő asszonyok után nemsokára ördögökkel, sárkányokkal és boszorkányokkal lett ismerkedésem. Este az ajtó előtt kisértetek ültek. A rácegresi csordakutban csak békák tanyáztak, de a nebándiból (kiváltkép mikor már otthon idéztem emlékezetembe) viziember dug- dosta ki fejét. Hogy isten mindent lát és mindenütt jelen van, ezt még azután is sokáig úgy értelmeztem, hogy Nebándon. Varázslatos föld volt. Nebándon éjszaka garabonciások jártak, a tehenek véres tejükkel háborúkat jeleztek, a parádés kocsis rettenetes lendületeket végezve az ég felé dobta a kisbaltát a birkaudvar közepén s ezzel elkergette a jégverést. Két káromkodás közt az asszonyok az édes Jézust emlegették s arcuk egyszeriben úgy megváltozott, mintha valaki sötét pincéből erős napsütésbe lép. Templom nem volt a pusztán s Ozorára a misére csak egy-két hajadon lány járt be, azok is nagy ritkán, csak szép idővel. De az ájtatosságot ez semmiben sem csökkentette. Szürkülettájt majd minden nap kuksolt három-négy öregasszony nagyanyám mellett a konyhában. Valóban a hit szomjúho- zása vonzotta oda őket, vagy csak a szám- adóné kegyeit keresték, akihez annyiszor kellett egy kis liszt vagy só kölcsönzésért fordulniok? Vagy a pohárka pálinka mellett, amellyel nagyanyám megvendégelte őket, á mindenütt s mindenkor egyaránt édes pletykát akarták szürcsölni? Ott gubbasztottak apró zsámolyokon a tűzhely körül, melynek fénye az alkonyat sűrűsödésével erősödött, sustorogtak vagy fújták a vége- hossztalan litániákat s közben kukoricát morzsoltak, melyre nagyanyám nemcsak azért fogta be Őket, hogy közben azért valami hasznot is hajtsanak, hanem, hogy kezüknek is nyújtson valami szórakozást; ezek az állandó tevékenységhez szokott öreg kezek már elzsibbadtak, ha tétlenül hevertek. Ebben az iskolában kellett az Igét magamba fogadnom. Ezt ők is tudták, hisz valószínül, hogy szüleim összekerülésének minden részletét ismerték, értesülhettek arról is, miért vagyok én köztük. A veszendő lélek voltam s nagyanyám felszólítására ők boldogan vállalkoztak rá, hogy megmentenek. Ki nem szeret tanítani? Versengve Öntötték lelkembe azt, ami az övékében hitből, csodából, túlvilágról és tulvilági erőkről ötven-hatvan év alatt összegyűlt. Napközben is magukkal vittek; különösen egy Mari néni nevezetű fogadott kegyeibe. A nevelés, persze, hamarosan veszélyes területekre siklott. Szűz Mária bibliabeli szavai képzeletemben elvegyültek azokkal a szavakkal, melyeket a kulai csordásnéhoz intézett, mikor annak a tamási erdőben megjelent, egy fa tetején. A gyónási imádság összefolyt azzal, amit a kelésre kell ráolvasni. Mert vájjon nem Szent Józsefet emlegette-e Mari néni akkor is, mikor a bögre vízbe három darab parazsat dobott? Ha a parázs elült, akkor valóban megverték szemmel unokáját, a tehenet, de még a szederfát is a házuk előtt; ha fölszállt, akkor nem. (Sose szállt föl.) Vagy mikor a vízbe ólmot Öntött, s annak alakjából csalhatatlan éleslátással fölismerte azt, aki a nyavalyatörés csecsemőre ráijesztett? Tyúkot nagyanyám is csak délben a távoli harangszó közben ültetett, vagy akkor, mikor a kanász hajtott, de akkor is lehetőleg valami rossz férfikalapból szedve ki a tojásokat. Pénteken ("guzsa-pénteken", melynek jelentését ma sem értem jobban, mint akkor) a világért sem ültetett volna, mert akkor minden csirke görbe lábbal jón a világra. (folytatjuk) A NAGY PER (folytatás az 5. oldalról) takat és több tanút kínzásokkal, másokat fenyegetésekkel és ígérgetésekkel vettek rá a valósággal ellentétes vallomások megtételére. Mi több: még egy másik vármegye - Máramaros - is a szabolcsi "igazságszolgáltatás" ellen mutatott fel bizonyítékokat. Látleletet és jegyzőkönyvet vettek fel ugyanis Máramaros-szigeten három tiszai tutajos tiszalöki megkinzásáról. Scharf Móricban nem kellett csalódnia a Bary József-Recsky András-Herter Antal nevével "fémjelzett" végrehajtó apparátusnak és a mögöttük álló Istóczy Gyözó-Verho- vay Gyüla-Ónödy Géza-féle antiszemita bajkeverőknek, valamint a mindkét társaság presztízséért hadakozó tekintetes vármegyének sem. A "koronatanú" nem csupán a szájába adott vallomást erősítette meg a tárgyaláson, hanem sértegette is a vádlottakat, köztük saját apját. Róla irta a londoni The Times 1883 júniusában: "Bár maga is zsidó, elhitették vele, hogy a zsidóknak emberevés kell rituális célokra, és igy eltöltik öt is ama kiolthatat- lan gyűlölettel, mely mindenüvé elkíséri a zsidókat, ahol fanatizmus újra felébreszteni képes a babonát." A Neue Wiener Tagblattból: "Midőn a tiszaeszlári ügyet kezébe vette Verhovay, az ügy oly pompásan állott, hogy Bary ur és társai mindennap pezsgőztek. Midőn Eötvös legelőször meglátogatta a törvényszék elnökét a pezsgözések véget értek." A párizsi Les Temp: "E törvényszéki eset a középkor törvényszéki irataiból van véve, melyet a vallási és faji fanatizmus ébresztett fel." (Idézet Bary József említett könyvében.) (folytatjuk) Legelőnyösebben a Konsumex Ajándékautó Szolgálaton keresztül ajándékozhatja meg rokonait, ismerőseit gépkocsival. Részletes tájékoztatónkat és árjegyzékünket kívánságára megküldjük, valamennyi általunk árusított gépkocsitípusról. Konsumex Ajándékautó Szolgálat Budapest VI., Népköztársaság útja 17* 1371 Telex: 221151* 225152 Tel.: 424-100
