Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-10-27 / 40. szám
Thursday, Oct. 27. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. PATIENT1A HAJRKENERfilÓ SZER EXPORTÁLJA A KONSUMEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT BUDAPEST, HUNGÁRIA KRT. 162, Újítsa meg előfizetését! liléé Sándor mÁLTTÉNZ- De gondolja meg, én nem veszem el magától. Nekem nem kell a maga pénze. Megtarthatja, ne tagadja most le, semmi értelme. Igaz, Erzsi? Nem kell nekünk a mama pénze, megvagyunk nélküle. De ez az ember - mutatott Kelemenre, aki még mindig az asztal mellett állt - azt állítja, hogy a kocsijában találta. Igaz?- De nem én vesztettem el, fiam. Nekem mindössze négyszáz forintom volt, annyival indultam hozzátok. Éppen csak az útiköltséget hoztam magammal. Meg, hogy legyen itt villamosra.- Akkor bocsánatot kérek - indult az ajtó felé Kelemen, de Kiss Imre hirtelen mellé lépett és karon ragadta.- Várjon. Ne siessen, kérem. Üljön le. Megkínálhatom valamivel? Kelemen kissé csodálkozva bár, de engedelmeskedett. Egy kávé mindenesetre jót fog tenni neki. Leült.- Jöjjön mama, akarok maganak valamit mondani! - lépett az öregasszony mellé a veje, s gyengéden betuszkolta a szomszéd szobába. - Erzsiké főznél már egy jó erős kávét - szolt oda a feleségének, aki eddig dermedten állt és figyelte a körülötte zajló jelenetet, amiből keveset értett. A mama mégsem adta volna el a házat? Kiment a konyhába, hogy feltegye a kávét. Kelemen figyelme a kisfiú felé fordult. Az ágyhoz ment és ránevetett. Andriska visszanevetett rá. Ök ketten máris barátságot kötöttek.- Szereted a nagymamit? - kérdezte tőle. A gyerek intett, hogy szereti, aztán szégyenlősen a sarokba bujt. Kissé felzaklatta ez a kési látogatás, már aludnia kellene, de most senki se törődik vele. A nagymamit azért vonszolta apja a szomszéd szobába, hogy tisztázza ezt a pénzkérdést. Nem kétséges mi a szándéka, megszerezni valahogy ezt a negyvenezer forintot. Hátha mégis az anyásáé ez a pénz. Vagy ha mégsem adta el a házát, akkor itt a legjobb alkalom, hogy rábeszélje, adjon tül azon a falusi házon. Bizonyara autót szeretne vásárolni, ahhoz kell neki a pénz. Az anyósa azonban nem akar megválni a vidéki háztól. Ott akar élni, ahol eddig, megszokott környezetében, abban a házban, amelyet a férje épített két keze munkájával, amelyben ifjúsága telt el, s amelynek minden sarkaban emlék gubbaszt. Hallja a szomszéd szobából átszürodó hangokat, az öregasszony hangja méltatlankodó, valamit nem akar vállalni, a veje hangja kissé darabos és goromba. De nem érti tisztán, miről beszélnek, mert közben behozza Erzsiké a gőzölgő kávét.- Maga nem iszik? - kérdi tőle Kelemen, miközben alaposan körülnéz. Szerény butorzatu szoba, a falon néhány giccses festmény, falusi táj, patakkal, réttel, híddal, libákkal és a háttérben erdővel. A nap most bukik le. Valószinütlenül rózsaszínű az ég alja.- Ilyen későn már nem merek, mert akkor nem tudok aludni. így is olyan nyugtalan vagyok mostanában.- Csak nincs valami probléma? - tudakolja a vendeg, s közben szemügyre veszi a szőnyegeket is. Gépi szőnyegek. A kisfiú ágya mögött kinagyított fotó. A két rekamié között egy szekrény, tele apró mütyürkékkel, porcelán figurákkal. Ezt Erzsiké hozta a házhoz.- Nincs semmi, dehogy van. Csak hát a mama csókónyóskÖdik. Elmehetnék én is dolgozni, ha volna, aki a gyerekre vigyáz. Nem lehet még egyedül hagyni. Mindig könyörögtünk neki, hogy jöjjön fel hozzánk, elleszünk valahogy. A lakást is el tudnánk cserélni nagyobbra, ha volna hozzá legalább százezer forintunk. Imrének jól jönne egy kocsi. Ami marad, azt befektetnénk, a Duna-kanyarban vennénk egy telket. így számitgattuk. De a mama nem akar feljönni. Hát la*tott ilyet? A maga szülei hol élnek?- Vidéken. Mi csak most jöttünk fel a feleségemmel néhány hónappal ezelőtt. MÓ{r állandó lakásunk sincs, bizony nekünk* is jól jönne valamilyen megoldás. Az asszony tágra meresztette a szemét.- Akkor hat.... Elhallgatott. Kelemen tudta, mi döbbentette meg. Az, hogy a pénzt visszahozta. O nem tette volna. Már Kelemen is megbánta, ez a pénz csak bonyodalmakat okoz, lám, itt is feldúlta a családi békességet. A néni veje egyre hangosabban beszél a mamával a szomszéd szobában. Erzsiké is odafigyel, majd a torkát köszörüli és bekopog az ajtón.- Imre, nem kérsz kávét? A szomszéd szobában csend lesz. A férfi érti a jelzést. Arcára erőltetett mosollyal lép ki, és leül az asztal mellé, tölt magának kávét, hosszan kavargatja a kanállal, pedig cukrot is elfelejtett belerakni. Az asszony bemegy a mamáért. Az öregasszony arca sírástól vörös. Szipogva jön ki, s az unokájához megy.- Nagymami! - kapaszkodik a nyakába Andriska. A nagymama megsimogatja a fejét, aztán visszamegy a szomszéd szobába, s előhozza a kopott papirböröndjét, amivel érkezett. A lánya mellé ugrik és kitépi a kezéből.- Ugyan mama! Csak nem csinál ilyet? Ki bántja itt magát? Ha nem akarja eladni a házat, hát nem adja el. A magáé. Mi nem kényszerítjük. Nyugodjon már meg! Kérlek Imre, ne bántsd a mamát.- Én? Hiszen egy szót se szólok hozza, Csináljon,amit akar. Énfelőlem maradhat*.- Nem akarok maradni. Jobb ha meg ma összecsomagolok es visszautazom. Nincs nekem már sehol se nyugtom.- Nagymami, ne menj el! - fakad sirasra a gyerek. A nagymami hozzá megy,( lehajol, kiemeli az ágyból, a karján hintáztatja, közben megnyugszik, mire a gyerek a nyakaba kapaszkodva simogatja.- Akkor én megyek - állt fel Kelemen. Ha a néni mégis utazna, akkor ő jnegvarja szívesen és kiviszi a pályaudvarra. O csinálta a bajt, neki kell most segítenie. Szívesen itthagyná ,a pénzt, de ezek nem érdemlik meg, mert látni a férfim, mi a szándéka, szeretné kisemmizni a jóságos öregasszonyt. Addig mézes-mázos, amig meg nem kapja tőle a ház árát, utána már állandóan a lába alatt volna a mama. Gyereknevelés re, főzésre, mosásra persze jó lenne a segít sége.- Nem parancsol még egy csőszével?- nézett rá szomorúan az asszony.- Köszönöm elég volt.- Akkor kitart amellett, hogy nem maga vesztette el a pénzt? - mosolygott eroltetten a vő. - Nehogy aztán megbánja! Az asszony nem szólt. Kelemen mellé lépett és a kezét nyújtotta.- Ne haragudjon, én jót akartam.- Köszönöm fiam.- Szervusz Andriska. - intett az unokának- Légy jó kisfiú. (folytatjuk) HAT BÉT BIT ÉS HAT
