Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-10-27 / 40. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZU inursaay, ua. n. xsoo. Varkonyi Endre: A NAGY PER A TISZAESZLÁRI KÖZSÉG HAZA, A XX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN Ehhez újabb vádlottak és tanuk kellettek. Tutajosok, akik megtalálták a holttestet a tiszadadai Csonkafüzesben, fuvarosok, akik hullát szállítottak valahonnan a Tisza- partig, más személyek, akik átöltöztettek egy halottat, s átadták azt a fuvarosoknak. Természetesen mindebben a legfontosabb az, hogy mindegyik zsidó legyen. Mert csak igy lehet bebizonyítani: a 14 éves leány holtteste, amelyen Solymosi Eszter ruhái voltak, nem azonos az eltűnttel. "Szerencsésen" eljutott a vizsgálóbíró két, eddig perben nem szerepelt tiszaeszlári zsidóig: Klein Ignácig és Grosz Mártonig. Azt akarták rájuk bizonyítani, hogy ök szállították a hullát, amelyet mások felöltöztettek Solymosi Eszter ruháiba. Igaz, hogy mindkettőjük alibije tökéletes volt (ezt még Bary is elismerte), de valahogyan mégis bele kellett őket illeszteni a koncepcióba. Annál is inkább, mert - mint a tárgyaláson kiderült - mindkettőjükre haragudott Ónódy Géza. Bary József "A tiszaeszlári bünper" cimü könyvéből: "A vizsgálati iratok igenis bebizonyították, hogy Groszt és Kleint nagyon is kérdőre vontuk, hogyan jutottak a holttesthez? Miután azonban ők kör'ómszakadtáig tagadtak, és a nyom, amely Groszig és Kleinig vezetett, náluk megszakadt, a holttest eredete soha kideríthető nem volt." Igaz ugyan, hogy az elsŐ orvosi vizsgálat részvevői megállapítottak: 14 éves leánynak hosszabb ideje a vízben volt holttestéről van szó. Am a második vizsgálatnál már - két csendbiztos és a vizsgálóbíró "áldásos" közreműködése nyomán - felnőtt nőről volt szó, s hogy a lemeztelenített holttestet csak néhányan ismertek fel. Hurine, Eszter gazdaasszonya - akinek embertelensége miatt " "ment a Tiszának" a cselédlány - nem volt hajlandó megnézni. Anyja pedig közölte, hogy ez nem az ő lánya, megsúgta neki az Isten... Újabb orvosi vizsgálatok következtek, előbb Budapesten, majd Európa számos a kor legmodernebb eszközeivel felszerelt intézetében. Szegény, életunt falusi kislánynak máig sincs sírja, testét darabokra szedték a tudós professzorok. S megállapították, hogy 14 éves leány hulláját vetette ki a viz a tiszadadai Csonkafüzesben. (A ruhák felől kétség sem volt, de Baryék szerint más viselte azokat holtában, a Tisza fenekén.) A perre figyel a világ Pontosan egy évvel a holttest megtalálása után, 1883. junius 19-én kezdődött a tárgyalás a nviregyházi törvényszéken. Mindaddig letartóztatásban volt a 15 vádlott - és a koronatanú. Gyilkossággal vádoltak négy, gyilkosságban bünrészességgel hat és bűnpártolással további öt személyt. "A vádlottal, ha vizsgálati fogságban volt, mig a vizsgálat folyt, nem érintkezhetett senki. Se rokona, se jó barátja, se jogainak képviselője, még vedője se. A vizsgálat irataiba se tekinthetett be senki, még a védő se". (Eö'tvös Károly: A nagy per...) (folytatjuk) Szentgyörgyi vitája Tellerrel A magyar sajtó joggal nevezte nemrég "a legnagyobb élő magyar alkotónak" Szentgyörgyi Albertet születésének 90. évfordulója alkalmából. Alkotó-teremtő azonban olyan értelemben is Nobel-dijas tudósunk, hogy soha nem szűnt meg felemelni szavát a béke ügye mellett, különösen, ha valahol a világon háború dűlt, vagy akárcsak veszélye fenyegetett. Még tudóstársaival is szembeszállt, ha azok háborús nézeteket vallottak. így került ellentétbe még a szintén magyar származású Edward Tellerrel, a H-bomba "atyjával" is, amikor Teller Allen Brown nevű társával együtt The Legacy of Hiroshima (Hiroshima hagyatéka) címen könyvet irt és az atomháború jogosságát igyekezett magyarázni 1962-ben. Nem érdektelen ismét leközölni Szentgyörgyi Albert vitairatát a tiszteletadáson kivül talán éppen azért, mert értékéből semmit sem veszített, sőt napjainkban még időszerűbb, mint 21 évvel ezelőtt volt, s hozzásegíthet a jövő nemzedékek sorsának alakításához. 1 Vámos Imre A legbiztosabb óvóhely a béke Edward Teller kitűnő tudós, aki jelentős mértékben járult hozzá a fizikai tudományok fejlesztéséhez. A tudománynak ebben a körében az ő véleményét a legnagyobb bizalommal fogadom. A második világháború idején a fegyverszerkesztéssel és a nukleáris technológiával kezdett foglalkozni és alapos szakértelmével nagy tekintélyre tett szert ezen a téren. Hasonló bizalommal fogadom véleményét a tudománynak ebben az alkalmazásában is. De ennek a könyvnek a fö tárgya a két terület egyikéhez sem tartozik. A könyv lényegében nem egyeb, mint Teller politikai eszméinek kifejező eszköze a fegyverkezés tekintetében. A tudomány és a technológia uj eszközöket teremt és uj erőket szabadit fel, de annak a kérdésnek, hogy mire használják fel ezeket az eszközöket és erőket - építésre vagy pusztításra -, kevés köze van az igazi tudományhoz vagy technológiához, tehát Teller eszméi és véleményei ezen a téren éppen annyira lehetnek helyesek (vagy tévesek), mint az önök véleménye vagy az enyém. Az emberi értelemnek egyik legrejtélyesebb jellegzetessége, hogy egyrészt képes összefüggő gondolatokat alkotni, másrészt pedig érzelmektől, becsvágytól vagy érdekektől hajtva irracionális tud lenni. Például Louis Pasteur, aki az emberiség egyik legvilágosabban gondolkodó tudósa volt, azt mondotta önnön magáról, hogy a vallás dolgában Ö ugyanazon a színvonalon van, mint egy breton parasztasszony. Teller politikai véleményét szemmel láthatóan az oroszok iránt érzett gyűlölete alakította ki es az a szeretet, amelyet az Ó gyermekei, a H-bombák iránt érez. Elvégre öt nevezik a H-bombák atyjának. Ö még több és jobb bombákat szeretne látni, még nagyobb és több óvóhelyet, ö azt szeretné, ha gyermekeinket a föld alatt nevelnok és ha föld alatti iskolába járnának. Az ö véleményének az ad illetéktelen súlyt, hogy ő a hadiiparnak a szócsöve lett, azoknak a militarista és nagyiparos köröknek, melyeknek mérhetetlen érdekében áll a politikai feszültségnek és bizalmatlanságnak a fenntartása és amelyek politikai befolyása és eszközei jóformán kimerithetetlenek. Eisenhower elnök az ő búcsúbeszédében óva intett ezektől a hadiipari köröktől, melyek földagasztjfik Teller hangját és magasztalják az ó alakjai, miközben a közvélemény bizalommal és tisztelettel fogadja Teller politikai véleményeit, holott ez csak Tellernek, a tudósnak és fegyverszerkesztőnek jár ki, nem pedig Tellernek, a politikusnak és stratégának. Teller könyve ezért kedves olvasmány azoknak, akik egy gyűlölködő és gyanakvó világot szeretnének látni, minél több bombát, minél nagyobb és jobb bombát, minél mélyebb óvóhelyeket és az emberiséget, amint a gombafelhőktöl fekete ég alatt menekül. De azok, akik azt szeretnék látni, hogy az Egyesült Államok megtalálja eszményi önmagát, és átvegye széteső világunk erkölcsi vezetését, azok, akik azt szeretnék látni, hogy az emberiség egy ragyogó jövendő felé menetel, fájó szívvel fogják félretenni ezt a könyvet. A könyv egyébként jól van megírva és könnyű olvasmány. A szerzők megkísérlik az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának valamennyi kérdését megtárgyalni és azokra feleletet adni. Csak egyetlen lehetőségről feledkeztek meg: a tisztességes békéről. A szerzők legalábbis egy esetben elkövetik a tudománytalan magatartás vétket. Valamennyi problémájukat a technológia mai állapotából kiindulva vetik fel. Ugv látszik, elfelejtették, hogy a jelen_ csak egy pont a gyorsan emelkedő görbén Ez a bomba kifejezi önmagát például a nukleáris bombák pusztító erejének állandó növekedésében, amely Hiroshima óta kétezer- ötszázszorosára emelkedett, és semmi jel sincs arra, hogy az emelkedésnek ez az üteme meglassűdjon. A szerzők valószínűtlen föltevése az, hogy egy esetleges világkonfliktusnak lesz győztese és legyö- zóttje. Ezt az érvelésüket' ugv támasztják alá, hogy elferdített képet adnak az ionizáló sugárzás biológiai hatásairól és úgy beszélnek a világkonfliktusról, mintha az egy gyorsan levonuló vihar lenne, amely változatlanul hagyná a társadalom szerkezetét és a légkör tisztaságát, azonkívül minden problémát megoldana. Amennyire én tudom, Teller politikai véleményei nem egyeznek meg a tudósok nagy többségének felfogásával. A tudomány egy emberi csoport munkájának a gyümölcse és ez az emberi csoport egy olyan egységes értelmi közösség, amely nem ismer határokat sem a térben, sem az időben és nem ismer korlátot a szin, hitvallás, faj vagy útlevél dolgában. Ennek a közösségnek az alapvető erkölcsi törvényé a meg nem alkuvó intellektuális tisztesség, a jóakarat és a kölcsönös megbecsülés. A legtöbb tudós azt szeretné, ha ez a szellem kiterjedne a politikai kapcsolatokra is, és egy átfogóbb emberi megértést kivannak, amely az emberi lét magasabb szintje felé vezetne. Néhányan közülünk azt hiszik, hogy a félelmetes erőket, melyeket a tudomány szabadított fel, katasztrófa felidézése nélkül csakis azt a mentalitást követve lehetne felhasználni, amely megteremtette ezeket az erőket. Teller a végső megoldást egy világkormány megalakításában látja, a teljes demokratikus vagy kommunista győzelem után. O nem tudja elképzelni az emberiség családját, amelynek időleges szakadéka át van hidalva és igy visszavet minket a vallásháborúk világába, melynek problémái annak idején éppen olyan megoldhatatlannak látszottak, mint most a miéink.
