Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-07-14 / 28. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 14. 1984 Tasnady T. Almos: DÉL-AFRIKA ÉS A NYUGAT mm PROBLÉMÁI A dél-afrikai fajüldöző rezsim a három ANC-tag kivégzésével ismételten leleplezte önmagát. A pretóriai kormánynál süket fülekre talált a nemzetközi tiltakozás és továbbra is olyan irányzatot követ, amelynek célja a fehér kisebbség előjogainak biztosítása. Pretoria nem hajlandó dialógust kezdeni a szinesbörű többséggel és aktivan felkészül arra, hogy totális háborút kezdjen ellenük belföldön és a szomszédos , . országokban. Tasnady T. Almos Botha a Dél-afrikai Köztársaság elnöke lázasan törekszik egy önellátó (fehér) társadalom kiépítésére. Ez a taktika csak akkor eredményezhet sikereket, ha számíthat a nyugati fejlett országok támogatására. S noha a nyugati kormányok papírforma szerint egyetértenek a Dél-Afrika.-ellenes ENSZ-szankciókkal, a gyakorlatban zavartalanul fejlesztik tovább a kereskedelmet a fajüldöző rezsim képviselőivel. A nyugati országok és az USA nem kívánnak gazdasági következményeket vállalni egy esetleges hathatós szankciópolitika nyomán. Franciaország és az NSZK segítik Dél-Afrikát ez utóbbi ország nukleáris felszerelésének felépítésében. Nagybritánnia egy kis kerülővel nigériai olajat ad el Pretoriának, Hollandia és Belgium katonai-stratégiai fontosságú kémiai gyártmányokat szállít. A washingtoni kormányzat nyíltan elismeri, hogy nem engedheti meg magának a dél-afrikai stratégiai nyersanyagok elvesztését. Ez a politika nem csak erkölcsileg elfogadhatatlan, de rövidlátó is, hiszen különböző vizsgálatok eredményeiből úgy tűnik, hogy a dél-afrikai stratégiai nyersanyagok lelőhelyei ötven éven belül kimerülnek, s akkor vége lesz az ország fontosságának, mig ugyanakkor más afrikai országokban nagy nyersanyag készletek várnak kiaknázásra. A multinacionális vállalatok profitálnak a szégyenletesen alacsony munkabérekből és a szinesbörű munkások embertelen munka- körülményeiből. A namibiai urániumbányákban nem csak hogy rosszul fizetik a munkásokat, a bányatulajdonosok egyszerűen megtagadják azt, hogy a munkásaikat megvédjék a sugárzáshatások ellen. Arra nem telik a költségvetésből. Az elmúlt hetek során fokozódott a délafrikai kormányzat arroganciája: a nyugateurópai országokban egyre növekvő munka- nélküliségre spekulál annak érdekeben, hogy a viszonylagos elszigeteltségből kitörhessen, s azt állítja, hogy a részleges délafrikai bojkott több ezer állas megszűnésébe kerül a Nyugatnak. Pretoria a gazdasági válságot és Nyugat-Európa jobbratolódásat igyekszik meglovagolni ahhoz, hogy nemzetközi téren nagyobb befolyáshoz juthasson. LÉPÉ8RŐL-LÉ l'ISRi: "Elkötelezzük magunkat, hogy tartózkodunk a szabad kereskedelmet gátló vámsorompók felállításától." Ilyen szép szavakkal fejezték ki magukat hét ipari ország vezetői abban a záró közleményben, amelyet nemrégen a Williamsburg, Va.-ban megtartott csúcsértekezleten egyhangúan elfogadtak. Csupán pár héttel e magasztos döntés hozatala óta a washingtoni kormány számos döntést hozott, melyek homlokegyenest ellenkeznek e határozattal. Betetőzte ezt most Reagan elnök azzal, hogy a külföldről behozott finom, rozsda- mentes acél vámját 10 százalékról 20 százalékra emelte. Ezen felül korlátozta a vas- rudak, bontóvas és szerszámkészitéshez szükséges acél behozatalát. Villámcsapásként hatott e határozat Japán, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, Spanyolország, Anglia, Brazília, Kanada, Dél-Korea és Olaszország részére, melyek ezen acéltermékeket exportálják az USA-ba. Az Európai Közös Piac Szervezetének vezetői "mélységes elégedetlenségüket" fejezték ki a hir felett. Reagan elnök az ország acélvallalatai és az acélmunkások szakszervezetének vezetői nyomására hozta meg döntését, bár ezek is csalódással és elegedetlenséggel fogadták azt. Lloyd McBride, az acelmunkasok szak- szervezetének elnöke ezt mondta: "Nagy elégedetlenséggel fogadtuk Reagan elnök határozatát. A vám felemelése nem oldja meg a kérdést. Az acélexportáló országok egyszerűen felemelik az acéltermékek részére nyújtott dotációt. Csupán kvóták felállítása oldja meg a problémát." Szinte elkerülhetetlen, hogy az érintett országok ellenintezkedeseket hozzanak és korlátozzák az USA-ból vásárolt gyártmányokat. ( 1930-ban az Egyesült Államok törvényre emelte a Smoot-Hawley vámjavaslatot, amely kizárta a külföldről behozott árucikkeket, ami megbénította a világ kereskedelmet és létrehozta a nemzetközi gazdasági válságot. Az acéltermékekre kivetett vám emele- se és kvóta megszabása hatalmas lépés a világ kereskedelmének megbénítására, mely beláthatatlan következményekkel járhat. L.I. MARCH ON WASHINGTON’ JOBS ■ PEACE - FREEDOM . V. : !*■ ■ -• August 27, 1983 ☆ Lincoln Memorial Washington, D.C. A “BOLGÁR KAPCSOLAT” A múltban már ismételten írtam az u.n. "Bolcjár Kapcsolat"-ról, erősen kétkedve a vad megalapozottságában. Több hónappal ezelőtt az olasz bűnügyi hatóságok letartóztattak és vád alá helyeztek egy bolgár kereskedelmi tisztviselőt, akit azzal vádolnak, hogy a felbujtó és fizető közeg volt a János Pál pápa ellen, két évvel ezelőtt elkövetett, merénylettel kapcsolatban és rajta keresztül a szovjet titkos rendőrség volt a dolog mögött. Természetesen, a nyugati sajtó nagy port vert fel az ügyben, politikai tökét kovácsolva belőle. A Los Angeles Times május 29-i számában hosz- szabb cikk jelent meg az ügyről Róbert C. Tóth tollából. (Néhány évvel ezelőtt kiutasították Tothot a Szovjetunióból, mint CIA-ügynóköt.) A bonyolult, helyenként értelemzavaró és ellentmondásos cikk lényege az, hogy amerikai tisztviselők, mint William P. Clark, nemzetbiztonsági tanácsadó és William J. Casey, a CIA igazgatója, úgy vélik, a nyomok a merénylet és a "bolgár kapcsolat" között elpárologtak. A cikk elejétől végéig találgatások, spekulációk halmaza. Egyik ilyen találgatás az volt, hogy a Szovjetunió el akarta tetetni láb alól a pápát, amiért támogatta a lengyelországi Szolidaritás mozgalmat. Másik: egy 12 tagú bolgár delegáció meglátogatta a pápát Rómában Szt. Cyrill ünneplésére, valójában azonban azért, hogy a merénylet ügyét elsimítsák. Agca, a merénylő tórák egyik cinkostársa Bekir Celenk, most bolgár börtönben van, és a bolgár hatóságok nem hajlandók kiadni Olaszországnak. Bekir Celenk állítólag 1.3 millió dollárt kínált Aqca-nak a pápa meggyilkolásáért. Egy másik találgatás, hogy a Fehér Ház elrendelte az ügy felülvizsgálatát, miután az a hir járta, hogy a CIA el akarja csititani az ügyet, nehogy megzavarja a tervezett Andropov - Reagan csúcstalálkozót. Egy benfentes tisztviselő azt mondja, hogy "Casey véleménye szerint, amit a CIA is igazol, Agcá-t nem bérelték fel a bolgárok." "Clark álláspontja az, hogy egyrészt nem volt kapcsolat, másrészt, ha volt kapcsolat, azt soha nem fogjuk tudni bizonyitani." Más amerikai tisztviselők tagadják, hogy Casey és Clark véleményének bármi köze is lenne egy szovjetamerikai csúcstalálkozóhoz. További találgatások "kremlinológusok" és más "beavatottak" részéről: Viktor Csebrikov, a szovjet titkos rendőrség főnöke Szófiába utazott egy küldöttséggel a bolgár államfő, Zsivkowal való megbeszélésre, valójában, hogy körmére kop- pintson az ügy vezetése miatt. Todor Zsiv- kov, a bolgár kormányfő, nemrégen Moszkvában volt, ahol Andropov személyesen megfeddte őt. Jelek vannak arra, hogy a Kreml-ben nagyon haragszanak Bulgáriára. (Miért, ha a vádak alaptalanok? V.O.) Nincs tudomás bármilyen okról a szovjet haragra, de a feltevés itt (Washingtonban) az, hogy a beszélgetés tárgya a pápa elleni sikertelen merénylet volt. Egy itteni (Washington-i) elmélet szerint, a szovjet haragszik, mert a bolgár titkos szolgálat korrupt, és hasznot hajtanak a kábítószer és fegyverek csempészéséből. Hát ezeket hordja össze-vissza az1 újságban megjelent cikk. A zúr-zavarosság nem az én írásomban van, hanem az említett cikkben. Vágó Oszkár
