Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-10-06 / 37. szám

Thursday, Oct. 6. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 11. Gőcfertőzés H ippokratész, az orvostudomány atyja (460—377) már időszámításunk előtt az ötödik században észrevette, hogy egy be­teg kigyógyult az idült reumatikus ízületi gyul­ladásból, amikor kihúzták a rossz fogát. Sok időnek kellett eltelnie addig, amíg E. C. Rosenow amerikai bakteriológus (1875—?) be nem bizonyította az első világhá­ború után, hogy egyes szervek vagy szövetek fertőző gócok lehetnek még akkor is, ha mesz- sze vannak a megfertőzött helytől. Az ilyen fer­tőzést gócfertőzésnek, fokális infekciónak ne­vezték el. Kezdetben úgy vélték, hogy a bacilusoknak a beteg szervből be kell hatolniuk más szer­vekbe vagy szövetekbe, s így idézik elő a fer­tőzést. Később bebizonyosodott, hogy ez nem feltétlenül szükséges, mert mérgező anyagaik a vérkeringéssel eljutnak a legtávolabbi hely­re is és megbetegedést idézhetnek elő. Az állatokon végzett kísérletek és a bete­gek tanulmányozása bebizonyította, hogy az egyes szervek igen gyakran a gócfertőzés köz­pontjai. Kiderült, hogy ilyen központ például a beteg, gennyes, sok bacilust tartalmazó man­dula, a halott fog gyökere, az arcüreg- és a vakbélgyulladás stb. A kórokozók vagy azok mérgei megtámadhatják a legtávolabb levő szerveket is, például az ízületeket, a szívizmot, a veseszövetet, az epehólyagot, s kisebb-na- gyobb károsodást okozhatnak benne. Ez a felismerés arra készteti az orvosokat, hogy kellő gondot fordítsanak a gócfertőzésre, megkeressék a helyet, ahol kialakult. Ugyanis heveny vagy krónikus reumatikus ízületi gyul­ladás esetén (különösen ha fiatalabbaknál je­lentkezik), vagy ha szívizom-, szívburok-, eset­leg akut vesegyulladás gyötri a beteget, netán csak erősebb fájdalmat érez valamelyik ízületé­ben vagy izmában, feltétlenül meg kell állapí­tani, mi idézte elő a bajt. A legtöbb esetben gócfertőzés. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a beteg man­dula vagy a fog elhalt gyökere gyakran sem­milyen fájdalmat nem okoz, emiatt a betegek, illetve az orvosok nehezen találják meg a fer­tőzés forrását. Ezért ilyen panaszok esetén fel­tétlenül meg kell vizsgálni a páciens mandu­láját és a fogairól röntgenfelvételt kell készí­teni. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a mérgek, amelyeket a kórokozók termelnek, a fehérjék felbomlását és ezzel együtt a szer­vezet túlérzékenységét okozzák. A túlérzékeny­ség bizonyos esetekben önálló betegségként is jelentkezhet, vagyis különböző klinikai képet mutat. Ügy vélik, hogy a fertőző gócból indul ki az inger, amely az idegeken át eljut az agy­ba és az agyalapi mirigybe, amely az idegrend­szert és a belső elválasztású mirigyek műkö­dését szabályozza, s ott zavarokat idéz elő. Bár sok minden ismeretes, még mindig szá­mos probléma megoldatlan. így például nehéz megállapítani, van-e fertőző góc, s ha igen, me­lyik szervben. Igaz, rendelkezésünkre állnak bizonyos módszerek, amelyekkel meg tudjuk állapítani, de ezek egyike sem abszolút biztos. Emiatt végletekbe esünk és mindenáron meg akarjuk találni a fertőzés forrását, még olyan­kor is, amikor az nem létezik. Ilyen esetekben szokták eltávolítani a mandulát, a foggyöke­reket, a vakbelet vagy más szervet, amelyről azt gondolják, hogy a fertőzés forrása, pedig nem állapították meg, hogy valóban ettől ered a baj. Ha viszont kiderül róluk, hogy fertőző gócok, haladéktalanul hozzá kell látni kezelé­sükhöz, illetve eltávolításukhoz. Nem kétséges, hogy idővel biztosabb mód­szerek állnak majd a rendelkezésünkre a fer­tőző gócok kimutatására. Napjainkban viszont alá kell vetnünk magunkat a különféle klini­kai, laboratóriumi és röntgenvizsgálatoknak, ha olyan betegségről van szó, amelyet gócfertőzés idézett elő. Dr. Emil LIBMAN belgyógyász Illés Sándor TALÁLT TÉNZ EL (A történet eddig: A nemrég nősült Kelemen János budapesti "maszek" taxisofőrnek gyenge napja volt. Alig volt fuvarja . Már éppen azon gondolkozott, hogy hazamegy és az estét kivételesen együtt tölti feleségével Vicával. Ekkor az asszonyt meglátja az utcán és mellette megáll.)- Megint bútornézőben - mondta kissé lemondóan.- Es?- Semmi. Ami van, az nem tetszik. Volt már fuvar?- Semmi. Ma, úgy látszik, nem taxiznak az emberek. Vigyelek haza?- Ha van időd. Kelemen végigsuhant a Thököly utón, majd balra kanyarodott, persze ismét sza­bályellenesen, hogy ne kelljen megkerülnie a tömböt. A Garay tér zsúfolt volt. Cigány­asszonyok árulták a kvarcórát háromszáz- négyszáz forintokért, turisták kinalgatták portékájukat, a sarkon két rendőr forgoló­dott. ii t r I- Nem jössz fel egy kavera? - kerdezte Vica, amikor kiszállt a ház előtt. Tele volt a karja csomagokkal, a szatyra is de­geszre tömött. - Megvettem a vasárnapra valót is, ha már lent jártam.- Meghív egy kávéra, asszonyom? - pat­tant ki a volán mellöl János. - Szívesen elfogadom. Megindult az asszony mellett, mar a kapu előtt voltak, amikor hirtelen feltekin­tett.- Nézd! Nyomban esik. Már az arcomra is hullott egy csepp!- Akkor csak menj! - sürgette az asz- szony. - Mit főzzek vacsorára?- Rakott burgonyát. JÓ? Vica intett, hogy érti, szólni már nem is maradt ideje, mert János elrobogott. Amint kikanyarodott a Thököly útra, laj- hogni kezdett az eső. Ez a remek idő a taxisnak! Nincs jobb, mint a szemerkélő' eső. Ilyenkor az ernyó' nélkül b'oklászók egy részé hamar taxiba vágja magát, ne­hogy megázzon. Kiszámították, ó’tszór- tobben utaznak esőben taxin, mint szép időben, amikor öró’m a gyalogos seta, s utazasra megfelel az autóbusz vagy a tro­li. Kapott is utast bőven, különösen a Keléti Pályaudvar környékén. Több utas szállt be ott, köztük egy idősebb vidéki asszony Esztárról, egy színésznő kinézésű személy és mások. Közben gyakran "villogó" üze­neteket kap soförtársaitól, akiknek rövid­hullámú rádiójuk van (CB), figyelmeztetve öt, hogy merre cirkálnak a rendörkocsik, hol nem szabad "Ü" fordulót csinálni stb. Később ismét villantak rá, tudta, a cébé- sek igyekeznek átadni az üzenetet. Nincs ósszetartóbb társaság a taxisoknál, annyi bizonyos. Sosem gondolta volna, hogy ennyi a szolidaritás bennük. A maszek taxisok éppúgy segítik egymást, mint a Volánosok vagy a Főtaxisok. Neki is elkelne egy cébé rádió, de egyelőre nincs rá pénze. Csiviteló lányok rakodtak be a hátsó ülésre, egyikük szatyrában borosüvegek, a másik szendvicseket cipelt, érezte a felvágottak illatát. Az Engels térre men­tek, nagyon ki volt világítva az egyik ház első emeleti ablaka, kihallatszott a zene brummogása is. Ezek most óriási hangerő­re állítják a lemezjátszót és ropják a táncot reggelig. Egyetemistáknak nézte őket. Olyan idősek lehetnek, mint Vicus. Mi len­ne, ha egyszer egy ilyen üde lányokból álló társaság ö't is meghívná? Egy idős néni kalitkával szállt be, a le­takart papagáj néha nagyot rikkantott. Kelemen segített neki kirakni a csomagot és a ház bejáratáig vitte a kalitkát a ma­dárral. Zsebe már dagadozott a bankjegyek­től. Jó volna megszámolni. De nincs rá ideje, ehhez meg kellene állnia. Majd ott­hon. Nem is akart több fuvart vállalni. Hazafelé megtölti még a tartályt, hogy ne kelljen holnap, mert már teljesen ki­ürült, ég a piros jelzőlámpa a műszerfalon. Elhasználta a tiz liter benzint, de meg a tartalék felét is talán. Csendes volt a benzinkút környéke. Félre­állt, bement a Keleti peronjára és vásárolt egy esti lapot, majd utána megtörölgette a szélvédőt, s megnézte zárva vannak-e az ajtók? Akkor vette észre a kis csoma­got. A kocsi jobb sarkában, a hátsó ülésen, egészen a sarokba szorulva egy nylonzacs­kó sarka villan elő. Lehet, hogy valamelyik utas üresen odagyürte. Vagy ottfelejtette? Kinyitotta az ajtót és megtapogatta. Nem akart hinni a szemének, bankjegyek voltak a zacskóban. Sok-sok bankjegy. Mennyi lehet? Izgatottan ült be a kocsi hátsó ülésére, nehogy valaki észrevegye, mit művel. Óvatosan kibontotta a zacskót, s megszámolta a pénzt.' Negyvenezer forint volt, Ötszázas bankjegyekben. Gyorsan a belső zsebébe süllyesztette. I * H U ^ | * | Előbb elöntötte a forrosag, aztan a hideg rázta, de jölesöen, kiabálni szeretett volna Örömében. Úristen! Negyvenezer forint. Ha ezt hozzáteszik ahhoz, amit Vicus gyúj­tott, akkor már vásárolhatnak bútort, meg szőnyeget, széppé varázsolhatják a lakásu­kat. Mit szól ehhez Vicus? Leteszi majd észre­vétlenül az asztal sarkára, mig a felesége kenyeret szel. "Hát ez micsoda?" - kérde­zi majd meglepetéssel. "Ez? Kerestem. Ma este kerestem!" Vica persze nem hiszi el, hogyan lehet összetaxizni egy délután negyvenezret? Képtelenség. Csak talál­hatta! Valahol találta, micsoda szerencse! Vagy lottón nyerte? De hisz nem is lottó­zik János. .« ,« ,< i / Kihűl közben a rakott burgonya a tűzálló tálban, mert Ök annyira izgatottak lesz­nek, hogy megfeledkeznek a vacsoráról is. Vicus előszedi a saját pénzét, s aztán tervezgetni kezdenek. Lehet, hogy már holnap megvásárolják az uj bútort. Holnap nem megy taxizni, annyi bizonyos. Vicát hordozza majd üzletről üzletre. Megenged­hetik maguknak. (Folytatjuk) A New Yorki Magyar Ház Társasköre és a Passaic, New Jersey-i Magyar Népi Muzeum közös rendezésében DÓMJÁN JÓZSEFNE, EVELYN vetített képes előadása SZÍNEK A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETBEN címmel a New Yorki Magyar Hazban 213 East 82nd Street NEW YORK CITY 1983, NOVEMBER 10-én csütörtökön este 8 órai kezdettel Belépőjegy: $ 3.- előtte este 6 órakor vacsora $ 4.- áron Érdeklődés: (201) 836-2068

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom