Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-10-06 / 37. szám
Thursday, Oct. 6. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO T Tasnädy T. Almos: AZ EURÓPAI BÉKEMOZGALMAK BRÜSSZEL. A belga fővárosban találkoztak a különböző nyugat-európai békemozgalmak küldöttjei, hogy megbeszéljék az őszi kampány részleteit, miután több országban nagyarányú tömegtüntetéseket szerveznek az amerikai nukleáris rakéták telepítése és mindennemű keleti é& nyugati atomfegyver ellen. A küldöttek sajtókonferencián nyilatkoztak a megbeszélések eredményeiről. Tasnády T. Álmos A flandriai VAKÁ szóvivője kihangsúlyozta: - Reméljük, hogy nem kell a polgári engedetlenség eszközeihez fordulnunk, de ha a demokrácia nem működik úgy, ahogy kellene (azaz, ha a kormány a lakosság többségének akarata ellenére a rakéta- telepitések mellett dönt), akkor kénytelenek leszünk erőszakmentes közvetlen akciókat szervezni a telepítés ellen. A VAKA elnöke nyugtalanságát fejezte ki afölött, hogy egyre szélesebb a szakadék a csúcs, nevezetesen a kormány ,és a bázis, azaz a néptömegek között. Mint mondotta, ennek ellenére reméli, hogy a közvetlen akcióra való áttérés előtt van még lehetőség párbeszédre. A hollandiai küldött úgy vélte, hogy Hollandiában nem lesz szükség közvetlen akcióra, mivel a rakéta-ellenes hangulat és ellenállás annyira általános, hogy a • Lubbers- kormány kénytelen megakadályozni a rakéták telepítését. Ezzel szemben az angol CND keményebb álláspontot vall és azzal számol, hogy Angliában a Cruise-rakéták telepítésének elfogadása nyomán közvetlen akciókra kerül sor. "Nem mintha azt hinnénk, hogy a rakétákat a puszta kezűnkkel visszatarthatjuk, de azért, hogy megmutassuk a határozott békeakaratunkat" jelentette ki az angliai szóvivő. A Campaign for Nuclear Disarmament októberben egy nagyméretű tömegtüntetessel kívánja tudatni a Thatcher-kormánnyal, hogy a júniusi választási győzelem korántsem jelent szabad kezet az amerikai rakéták telepítéséhez. A nyugat-európai békemozgalmak őszi kampánya a tervek szerint a következőképpen néz ki: Londonban tömegtüntetés okt. 22-én, azzal egyidejűleg Hamburgban, Berlinben és Bonnban is. Stuttgart és Neu- Ulm (a Pershing-II. rakéták felállitási helye) között 100 km. hosszú élő lánc jelképezi majd a németek béke-akaratát. Rómában ugyancsak okt. 22-ere szerveznek tömegtüntetést az atomrakéták ellen. Belgiumban az okt. 23—í brüsszeli tüntetésre készülnek az ország mindkét részében, majd a sort a hágai (Hollandia) tüntetés zárja le okt. 29-én. SAO PAULO Brazília számos városában éhséglázongások törtek ki. Éhségtől gyötört ezrek behatolnak a raktárakba, áruházakba. Rio Pequena városban a rendőrség egy "fosztogatót" megölt és többet megsebesített. Hasonló lázongás színhelye volt Rio Grande do Notre is. Miguel Reale, a város rendőrfőnöke mondja: "A lázongást nem egy politikai párt okozza, hanem az ÉHSÉG." SZABÓ GYÖRGY» Egy farmernadrágos találkozása a géppisztollyal (KÖNYVSZEMLE) Hernan Valdes, foglalkozására nézve iró, a nevezetes keddi napon persze megint heverészett. Ebéd után volt, s egyedül; okosabbat nem csinálhatott volna. Közel lakott a Torre Diego Portaleshez, ahol a katonai bizottság székel; a toronyházat még a néhány hónapja szitává lőtt Allende elnök emeltette, kereskedelmi központnak, de kultúrpalota lett belőle, s most sorban állnak előtte a följelentők. Az épület teraszára ráadásul ilyen tajban szokott aláereszkedni egy helikopter, hogy valamelyik tábornokot fölvegye. Aludni nem lehetett hát. Maradt az édes semmittevés, nyitott szemmel; s mivel ez, ifju- ságnemesitö szakkönyvek szerint, a bűn melegágya, nem csodálkozhatunk azon, hogy Hernan Valdes világmegváltás helyett csupán szép szeretőjére gondolt. Évára, akit három napja nem látott. Ekkor csöngetnek. Hernan Valdes úgy véli: madridi repülőjegyét hozza a postás. (Mindenkinek a postás szokott eszébe jutni.) De nem egy ember áll a lépcsöházban, nem is kettő. "Valami homályos sejtés támad' bennem - olvashatjuk az emlékezésben -, de aztán megnyugtatom magam: rég elveszettnek hitt barátok, akik, ime egyszer csak megjelentek, vagy az örökös európai látogatók, akik Évát keresik. Ajtót nyitok, és géppisztolycső mered a torkomnak." Klasszikus pillanat, századunkból. Annyira az, hogy bárki a közep-európai idősebb évjáratokból folytatni tudná a történetet. Hernan Valdes természetesen úgy érzi, hogy ártatlan, hogy tévedésből kutatják át a lakását, szemrehányást tesz magának, hogy az ajtóban elfelejtette megnézni a reá rontok igazolványát, hogy nem jo helyre dugta el veszélyesnek minö- sithetö könyveit. Hernan Valdes még azt hiszi, jo érv, hogy soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem, és hogy iró. Természetesen, elviszik. A teherkocsiban már leragasztják a szemét ragtapasszal, később egy pincében köt ki, ahol zsákot húznak a fejére, kezét és lábát pedig a székhez kötik. Ha kérdez, valaki gumibottal a fejére ut. És megszólításra, emberi rangja, annyi csupán, hogy: pöcsös. Helyben vagyunk, minden a sablon szerint. A képben legfeljebb szegény Hernan Valdes naivitása, no meg öltözéké az uj. Mifelénk, nehéz időkben, mindenki tudta, hogy nem árt, ha van egy kis koffer (szappannal, fogkefével, váltás alsónemúvel) az ágy alatt. S hogy ilyen esetekben jó melegen kell öltözni. Ó azonban hagyja, hogy^ egy szál farmerben, indiai ingben vigyék el; a lábán - zokni nélkül - Krisztus-saru. Napokig ül aztán egy szennyvíztől tocsogó, hűvös pincében. Nem dug a zsebébe mást, csak gyufát, meg cigarettát; ezt persze az első motozáskor elveszik tőle. Most kuporog, kínozza az éhség, a nikotinszomj, a hideg, a vakság, a bűz, a bánásmód; b változatlanul te, pöcsös, a rabtartója meg (akit nem is lát): uram. Ezt legalább olyan nehéz elviselnie, mint a fizikai gyötrelmeket. Ruházatából okkal következtethetünk arra, hogy Hernan Valdes már a "farmernadrágos" nemzedék tagja, s e generációnak a "náci", meg a "fasizmus" valami multbavesző fogalom; olvasott róla, hallott róla, látott néhány filmet is róla, de elképzelni se tudjá; hogy ilyesmi a való modern életben is megeshet. Hogy sokfelé fasizmusok vannak, az idő és a tér koordinátáiban, s hogy mégis, voltaképpen mindegyik ugyanolyan, s fő érve a bunkó; és hogy amit nem bir, az a személyiség. Lényéből következik, hogy megalázzon. Mert ha megaláz, azért teszi, hogy mielőbb széthullj. Hogy add föl magad. Hogy olvadj bele a nagy szürkébe. Engedelmesen vegetálj. És veszítsd el, aki vagy. Hernan Valdes ritka éles szemű tanúja ennek a megtöretést célzó procedúrának. A lényeget tárja fel tehat annak, ami e század legnagyobb aljassága. Nem hősként lépdel végig a megpróbáltatásokon, saját félelmei, megalkuvásai, iszonyatának es önpusztító gyávaságának momentumai mind benne vannak a szabadulása után irt könyvben, mely igy legfrissebbnek tekinthető egy hosszú sorból. Hogy maga a szerző hol él most, és mit csinál, nem tudom. Naplója amúgy is felülemelkedett már az egyéni sorson, a belezárt emberi drama tanulsága romolhatatlan; nemcsak azért kell hát emlékeznünk rá, mert éppen tiz éve történt, ami Chilében megtörténhetett. LOSONCZI PÁL BESZÉDE AZ ENSZ-ben (folytatás az 1. oldalról) kájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban javaslataink az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. Kormányom ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonit a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények kozott nem vet be elsőként neukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. *** A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a meny- nyiségeket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeövezeteket alakítanának ki. *** A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partner kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások utján rendezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót.
