Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)
1983-10-06 / 37. szám
AMERIKAI Ért. as 2nd Class Matter D#c. 31. 1952. under the'Act of March 2, 1879. atlhe P.O. of N.Y..N.Y Vol. XXXVII. No. 37. Thursday, Oct. 6. 1983. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 1«*’ It. New York, N.Y. Tel: (212) 254-0397 OKTOBER 6. A szabadságharc katonai veresége már tény volt 1849 október hatodikén. ErkÓlcsisége azonban töretlenül élt a vesztőhelyre vezetett tizenhármak emberi helytálláséban, forradalmi példamutatásban. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Karoly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leinigen-Westerburg Karoly, Nagy-Sandor József, Póltenberg Emö, Schweidel József, Török Ignác és Vecsey Károly - valamennyien a magyar forradalom és - Petőfi szavaival: a világszabadság katonái és hősei voltak. Nem erejüket meghaladó feladatra vállalkoztak. Nem a romantikus idealisták törvényszerű, bukása várt rájuk. Megdönthetetlennek hitt falakat döntött le, az elnyomó óriási túlerőben lévő, jobban felfegyverzett hadseregét verte meg a szabadságharc. Nem ők tehettek róla, hogy a népek tavasza után hamarosan "Europa újra csendes", s a tenyérnyi Magyarországnak az összehangolódó nemzetközi reakcióval egyedül kellett küzdenie. A szabadságharc katonái az uj világ építésének realista akaratával szabadították fel Magyarországot. Egész Kelet-Európa sorsa másképp alakul,' ha Kossuth kormányzó valóra válthatja az országgyűlés nemzetiségi és osztály- szempontokból is demokratikus döntéseit. Az aradi tizenhármak ennek a jövőnek a nevében léphettek bátran és öntudatosan gyilkosaik elé. Vértanusácjuk óriási erkölcsi erőt adott az önkényuralom évtizedeiben. Máig szóló érvénnyel példázza az emberi helytállást és hűséget. UJRAIPAROSÍTÁS? A Wall Street Journal 1983. szeptember 30-i számának első oldalán megjelent vezető cikkben olvastuk a következőket: "...sokat hallunk az ország ujraipa- rositásárbl. A tény azonban az, hogy az ország leépítése állandóan fokozódik, nemcsak az acéliparban, hanem a szerszámgép, vasÖntó, gumi, bánya és gyári felszerelések iparában is." Erről a témáról lapunk egyik következő számában részletesen írunk. WASHINGTON, D.C. Reagan elnök elhatározta, hogy nem látogat el a Fülőp-szigetekre. Döntését azzal magyarázza, hogy a kongresszus ülése és az ott tárgyalt törvényjavaslatok megkívánják jelenlétét. Marcos elnök nagy csalódással hallott a hírről. BEIRUT. A fennálló tűzszünet ellenére, a libanoni csapatok sortüzet adtak a város közelében állomásozó druz harcosokra. Az amerikai gyalogos tengerészeket szükséghelyzetbe rendelték. A KÜLPOti'j iKA CSŐDJE George F. Kennan, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete jóformán egész felnőtt életét a Szovjetunió történelme, közgazdasága, politikája tanulmányozására szentelte. Most, élete alkonyán, egy emberélet gazdag tapasztalata birtokában, mintegy vészkiáltással fordul hazája népéhez, levonva a végsó következtetést Reagan külpolitikájának lényegéről, várható következményeiről. Bármily titkolózó is a szovjet kormányzat (mintha más kormányok mindent a kirakatba tennének - Szerk.), annyit be kell ismernünk - véleményezi cikkében Kennan -, hogy mélységesen érdekelve vannak a béke fenntartásában. De a Reagan kormány úgy tesz, mintha ez nem lenne kézzelfogható tény, mintha a Szovjetuniót csak fegyveres erővel lehetne "világhóditó" céljaitól visszatartani. "Ez - kiált fel cikke végén - bocsánat a kifejezésért, gyerekes, megbocsáthatatlanul naiv álláspont, méltatlan olyan emberekhez, akik felelősek egy világhatalom ügyeinek vezetéséért, egy veszélyeztetett világban." Nyilvánvaló, hogy Kennan itt már nemcsak Reaganre, hanem tanácsadóira, Shultz külügyminiszterre, Clark nemzetbiztonsági tanácsadóra, Weinbergerre és Kirkpat- rickra is célzott. "Ez a világ - jegyzi meg Anthony Lewis, a N.Y.T. okt.3-i számában a Kennannal foglakozó cikkében - sokkal veszélyesebb világ, mint amilyen 1981. január 20-a (Reagan elnökké avatásának napja) volt. A normális kapcsolatok az USA és a Szovjetunió között jóformán megszűntek. Két és fél év óta Reagan a legdurvább kifejezésekkel illette a szovjet vezetőséget, csaknem kétségbevonva jogcímüket a kormányzáshoz. Csak olyan emberek tehették ezt, akiknek fogalmuk sem volt a Szovjetunió várható reagálásáról. Ez a reagálás a napokban megtörAddig oldjuk meg a leszerelés kérdését, amíg van, aki megoldja! tént Andropov, szovjet elnök rendkívüli nyilatkozata formájában. "A Reagan kormány militarista álláspontja - hangzik Andropov nyilatkozata - veszélyezteti a világ békéjét, a feszültség növekedett az amerikai kormány fegyverkezésének fokozásával, amely kiterjed az űrre is." "Az amerikai adminisztráció olyan szélsőséges álláspontra helyezkedik, melynek következtében felmerül a kérdés: hajlandó-e átlépni azt a határt, ami előtt minden gondolkodó ember megállna." "A Pershing 2. rakéták Európában való elhelyezése a Szovjetunió gyengítését és az USA megerősítését célozza." "HS Washington ragaszkodik a rakéták elhelyezéséhez, az európai országok népei többségének ellenzésével szemben, az nem más, mint a nép béketörekvése elleni lépés." "Senki se magyarázza félre a Szovjetunió azon törekvését, hogy egyezmény jöjjön létre. Ez nem jelent gyengeséget. A Szovjetunió képes kellő lépéseket tenni, hogy megakadályozza a jelenlegi katonai egyensúly felbomlását, megváltoztatását. 65 éves fennállása alatt számos próbát állt ki és bebizonyította, hogy azok, akik me{=r akarták csonkítani államunk integritását, függetlenségét és rendszerét, a történelem szemétdombjára kerültek." Losonczi Pál beszéde az INSz-ben Losonczi Pal, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke felszólalt az ENSZ nagygyűlésének szept. 29-i ülésén. Alant közöljük a nagyjelentőségű beszéd néhány kiemelkedő szakaszát: Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hivta életre, hogy - Alapokmányunk szavaival - "megmentsük a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól." E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: "Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború." De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet sajnos a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világfáké fenntartását biztositő erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Nép- köztársaság népét és kormányát. *** A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad igy mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia: a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Örömmel latjuk, hogy a közgyűlés mun- (folytatás az 5. oldalon) Ára 25 cent
