Amerikai Magyar Szó, 1983. július-december (37. évfolyam, 27-49. szám)

1983-09-22 / 35. szám

Thursday, Sep. 22. 1983.

9.

/

AMERIKAI MAGYAR SZO

Illyés Gyula:

/J Pulfyták Alépe

ve a környezet ellen kellett küzdeniük s egymás termeszeiének megismerése helyett a konok sógorok, ángyok es szülök szándékát s gondolatait kellett fürkészniük, hogy valahogy mégis kijátsszák a tilalmat. A tilalom forrasztotta őket össze. Derekig mindketten kiemelkedtek már az öregek világából, uj lényeknek érezték magukat, a saját fejűk után akartak cséle- kedni. Bizonyára kicsit örömüket is leltek a harcban: ^ az állandó, eleven bizonyítékban, hogy ok mar mások. "Nagy szerelemben voltak", bár alig látták egymást. Anyámról később a családban azt a rebesgetést hallottam, hogy akkoriban (tizenhat éves korában) öngyilkosságot kísérelt; apámról meg, hogy kezet emelt egyik nénjere. Bár ifjúságukról mindketten szívesen beszéltek, erről az időszakról egyikük sem tett soha említést; mint minden szülő, ok is szégyel- ték s a gyermekek előtt mindvégig titkolEXPORT / IMPORT

I C CHEMOLIMPEX y

MAGYAR VEGYIARU KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT/^

1 805 Budapest. PF. 1 Magyarorszag

></Szerves és szervetlen vegyianyagok ^X.

>1*^ Műanyag alapanyagok, félkész- és késztermékeK'x^^ M Műtrágyák

É® l Nóvényvedöszerek J

A vegyipar különböző ágazatainak félkész- és késztermékei

ták a szenvedélyt, mely azokat életre hívta. végre összekerültek. Hogy milyen körülmények közt, arra abból következtethetek, hogy apám elképzelhetetlen messzeségbe^ a világ vécére, egy szolnokmegyei pusztára, Özehalmara vitte anyámat. Akkor tértek vissza, mikor a két család ugy- ahogy megbékült; bátyám születése után. Rácegresre jöttek lakni, majdnem szembe azzal a házzal, melyben anyám szülei eltek gyermekeik és egyre szaporodó unokáik körében; mert a többi lány ott helyben ment férjhez.

Azért mondom mindezt, mert a pusztaiak közt ritka az ilyen természetű húződzko- dás. Egyforma az valamennyi s ha néha-néha összehorzsolódnak is, egykettőre békésen egymásmelle illeszkednek, mint a homokszemek a patak fenekén. Mi okozta mégis, hogy ez a két család, noha kíváncsian tapogattak egymás felé, idegesen kapták vissza csigaszarvaikat, mihelyt érintkeztek? Anyám szülei előtt ugyanez a cél lebegett, mint az apáméi előtt: a felemelkedes. Nagyapáim annyira hasonlítottak egymásra, annyira egy fából (voltak faragva, hogy a( sors bátran elcserélhette volna őket. Később ők ugy-ahogy össze is barátkoztak. Mi volt mégis a válaszfal, mely a két család közt még most, a harmadik generációban is szinte csorba nélkül mered? Ha a kölcsönös idegenkedés nagynéha vitáig érlelődött, a vallással hozakodtak elő.

Vallás a pusztán, ahol ha kápolna végre épült is (egy zsidó bérlő* építette), isten- tisztelet jó, ha évszakonkint egyszer esett? A pusztaiak között, akik legjobb esetben is csak a babonának áldoztak? Igaz, apam szülei vakhitű katolikusok voltak, anyamei pedig azok közül a kálvinisták közül, akiknek hite - valami felsőbb lénynek, vagy elvnek mégis kell lennie, mely a világot rendbentartja - alig különbözött az ateistá- kétól. Dehát apám többi testvére is hozott olyan asszonyt a házhoz, akik csak tessék- lássékból vetették a keresztet s ha arra fordult a szó, nem rejtegették véleményüket a papokról s a szent ceremóniákról. Ha ezeket hallotta, apám anyja mosolyogva csak fejét ingatta, behunyt szemmel, mivel fülét nem tudta automatikusan bezárni.

Nálunk bezzeg. Ha néha ellátogatott hozzánk, annyi rózsafüzérrel jött, ahányan voltunk. A küszöb előtt egy méterre megállt, kezét összekulcsolta, imaba kezdett felszemmel az ajtóra pislogva, mintha azt leste volna, mikor surran ki azon az ördög. Ott álltunk némán előtte, mint a kihallgatásra rendelt katonák; mímeltük az ajtatosságot s kelletlenül vártuk a jelenet végét, melyről sejtettük, hogy csak nekünk készült. Végre fölsöhajtott, egyenes derékkal kezcsókra nyújtotta kezét, ahogy a kastélyban láthatta s emelt fővel, mindnyájunk előtt, bevonult a házba. Megkezdődött a tortúra; némán, egymásra tekintgetve lépdeltünk utána. Miért éreztünk bűntudatot? A konyhában s szobában sokkal nagyobb rend és Ízlés uralkodott, mint náluk, Nebándon, - de anyám már emiatt is restellte magát. Nagyanya ránézett a földes padozat homokdiszeire s mi elpirultunk. Széttekintett a szobában s anélkül, hogy szót ejtett volna, rádöbbentünk a_ szörnyű hiányra: egyetlen szentkép sem függött a falakon. (Anyám bekeretezett mirtusz-koszorúján kívül csak Mátyás király s Rákóczi< Ferenc képmásaival dicsekedhettünk s "Árpád vezérre emeltetésé"- vel.) Egy pillantása után az ablakok csipke- függönyeit < a romlás kiáltó bizonyítékainak ereztük. Általában, amire rátekintett, az, mintha ' csak varázslat erte volna, azon- nyomban bűnjellé alakult. Házkutatás alatt érez ilyesmit az ember. (folytatjuk)

(Akik hajlamosak is tálán a "megértésre", rövidesen azok sem tehetnek semmit. A termelés mindjobban leveti feudális és a feudalizmus ráncai közt ilyen alakban itt-ott fennmaradó patriarkális formáját es a kapitalizmusba Öltözködik. A hűbéri földeken (megjelennek a szántógépek és a racionális gazdálkodás újkori, művelt alkalmazottai, akik a cselédeket magáz- zák, de ügy kezelik őket, oly ridegen, könyörtelenül, akár a gépeket, akár a gyári munkásokat. A puszta ( üzemmé y'altozik. A mocsarakat lecsapolják, az erdőket kitépik. A léleknek azonban mélyebbek a gyökerei, az még ellenáll.

Ha nem ütközik annyi akadályba, azt hiszem, szüleim házassága sohasem jön letre. De attól kezdve, hogy először megláttak egymást, minden összefogott m'ar az ellen is, hogy mégegyszer találkozhassanak, igy hallottam. Az első perctől kezd