Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-24 / 8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 24. 1983. BÁTOR ÉS BÖLCS? Ezzel a két jelzővel illette az acélmunkások országos szakszervezetének vezetősége azt a kollektiv munkaszerződést, amely a Wheeling- Pittsburgh Vállalat és a munkások között létrejött, holott ez a szerződés a következő "engedményeket" nyújtotta a vállalatnak: 1. ) $1.50-es órabérlevágás. 2. ) A vasárnapi külön fizetés feladása. (3.) Az inflációs áremelkedéseket ellensúlyozó béremelések feladása. 4.) A második és harmadik műszaki bér- különbség feladása. , 5.) A több, mint tiz évi munkateljesítménnyel rendelkezők feladják egy heti szabadságukat. 6. ) Felfüggesztik a fogászati biztosítást. 7. ) Elhalasztották az 1982. aug. 1-én esedékes béremelést 1984. januárjára. Az összes engedmény egyenlő $3.50-es órabérlevágással. Az engedmények egy részét 1984 és 1985-ben visszahelyezik. Paul Rusen, a USWA kerületi képviselője vezette, a munkások és a munkáltatók közti tárgyalásokat, melyek a fent jelzett egyezményt tartalmazzák. Azzal az érveléssel győzte meg a munkások többségét, hogy ha nem írják alá a szerződést és nem adják meg a vállalatnak az engedményeket, a vállalat csődbeme^y és a 10.000 munkás elveszíti munkáját. 6,575-en szavaztak mellette és 1,921-en ellene. E sorok Írásakor tárgyalások folynak a USWA és az acélvállalatok között egy országos kollektiv szerződésre, mely minden jel szerint hasonló engedményeket tartalmaz majd. Tragédia a tengeren Harmincegy hajómunkás lelte halálát, amikor Portsmouth, Va. környékén a viharos tengeren a "Marine Electric" teherszállító hajó fedélzetére bezúdult a tengervíz a valószínűleg hibás hombárszádfedőkön. A hajó elvesztette egyensúlyát és süllyedni kezdett. A kapitány tűi későn adta ki a parancsot a legénységnek a hajó elhagyására. A 28 éves Paul C. Dewey, aki életben maradt, ezt mondta: "A hajó hombárszádfedele rossz állapotban volt és ahelyett, hogy a vizet a felszínen tartotta volna, engedte beszivárogni az alsó rétegbe." Calvin Johnson, 58 éves hajómunkás, aki két évvel ezelőtt dolgozott a "Marine Electric"-en, amikor az szenet szállított Amsterdamba, ezt mondta: "Egész utón halálos félelemben voltam. A hajó olyan rozoga volt, hogy három mentoruhát tartottam készenlétben, szükség esetére." A 605 láb hosszú hajó, melyet 39 évvel ezelőtt építettek, a második világháború alatt szállított teherrakományt Európába. 1960-ban összeütközött egy másik hajóval a Chesapeake-öbölben. A vizsgálat kiderítette, hogy a hajó kormánygerendája és hajtócsavarja használhatatlan volt. Calvin Johnson igy vélekedett: "Ezt a hajót már évekkel ezelőtt a szeméttelepre kellett volna dobni." A "Marine Electric" ellenőrzése esedékes volt elindulása előtt, de a hajó tulajdonosa, a Marine Coal Transport Line kérvényezte az ellenőrzés elódázás'at, amit a Coast Guard jóváhagyott. A hajó már a tenger fenekén van, a legénység 31 tagjának koporsója lett. Most már nincs szükség ellenőrzésre. HÁROM EMBER A PÓZNÁN Pennsylvania egyik országutján (Interstate 22) egy póznákra szerelt nagy hirdetőtábla tetején három fiatalember lakik, vagy legalább is laktak még decemberben, amikor a Wall Street Journal riportere, Betsy Morris irt erről. Nyolcvan napja laktak már akkor ott fenn a magasban és mindegyik megfogadta, hogy nem jön le addig, amig a másik kettő le nem mászik. A tábla tetején lévő polcon mindegyik egy külön sátorban lakik, melegítőn főz magának és plasztik dézsában fürdik. Amikor az egyik fiatalember, Michael MacKay felesége eljön látogatóba, lenn a pózna lábánál beszél férjével a nagy autóforgalom zajában. Nem virtusból, vagy feltűnési vágyból laknak ebben a furcsa fészekben, hanem azért, mert aki legutoljára adja fel ezt a módszert, az egy két-háló- szobas, minden háztartási géppel felszerelt trailerházat kap ingyen a rádió-állomástól és a trailer eladójától, akinek neve a táblán diszlik. Mint mondják, semmi más módon nem juthatnának ilyen modern, kényelmes lakáshoz. A rádió-állomás félmillió pályázótól kapott levelet, melyek hat nagy plasztik szemétzsákot töltöttek meg: ezek mind hajlandók voltak otthonukat elhagyva az országúti pózna lakóivá válni. A szemétzsákokban lévő nevek közül három szerencséset sorsoltak ki. MacKay szabadságot kért a munkahelyéről a póznán tartózkodás idejére és ha kell néhány évig is hajlandó ott maradni. Közben felesége dolgozik. A másik fiatalember, Ronald Kistler, teherautósofőr - tanfolyamot végzett, de munkát sehol sem talál. Szintén munkanélküli barátnője naponta meglátogatja és órákat ül egy kerti székben a pózna alatt. Kistler eltökélte, hogy addig marad fenn, amig célját eléri, bármeddig tart is. A harmadik fiatalember, Dalton Young, most szerelt le a katonaságból, de elhalasztotta az állás- keresést. "Hol tudnék olyan munkát kapni, amivel évi 9000 dollárt lehet megtakarítani, hogy házat vehessek", mondotta. Az interjú idejéig az idő még tűrhető volt. Közben beállt a tél, a fagy és már havazott is, s habár van villanyfütöjűk, hálózsákjuk, vécéjük, telefonjuk és rádiójuk, nem tudjuk, hogy e sorok Írásakor ott vannak- e még? De ha lejönnek, akkor sem veszett el minden, mert aki legkorábban lejön, színes televíziót, az utána következő három szoba bútort kap ingyen. Habár a főnyeremény nem álombéli kastély, nagyon sokan Örülnének ilyen trailer-háznak a pennsylvaniai Lehigh völgyben, ahol a munkanélküliség már ihajdnem 12 százalékot ért el. < LONDON. A Szovjetunió olajkivitele az európai országokba ez évben emelkedett. 1981-ben naponta 400.000 hordó olajat szállítottak, 1982-ben 1.4 millió hordót és a jelek szerint 1983-ban még tó'bbet fognak szállítani. Kudarc vagy siker? Lapunk január 20-i számában megjelent írásomban a Szovjetunió (Szu) gazdasági helyzetéről szóltam, a CIA nemrégen közzétett, azzal foglalkozó jelentésére vonatkozóan. Ennek a jelentésnek helyes kiértékeléséhez feltétlenül szükséges ezeket a statisztikai adatokat a történelmi és földrajzi háttérbe beleilleszteni. Ezeket, és az USA azonos időszakaszra vonatkozó adatait, egyszerűen számok szerint összehasonlítani súlyosan eltorzított képet nyújtana. Amikor a SzU megszületett 1917-ben, az októberi forradalom eredményeképpen, az USA már iparilag és technológiailag magas szintre fejlődött, meghaladva a világ bármely más országát, egységes ország volt. A szocialista Oroszország a cári uralomtól„ visszamaradt, elhanyagolt, iparilag fejletlen, sok nemzetiségre szabdalt, mérhetetlen területű, országot örökölt, csókevényes vasút- és országút hálózattal, egy elvesztett habom után. Egy szocialista állam puszta léte, mint példakép, veszélyt jelentett a nyugat-európai kapitalista országoknak, tehát nagy erővel támogatták az Oroszországban fellépő ellenforradalmár, volt cári tábornokokat (Denikin, Petljura, Kolcsak, stb,), majd ezek elégtelensége után saját angol, francia, cseh és amerikai (a távol - keleten) expediciós csapataikkal, hatoltak be az országba. Ez a mintegy négy évig tartó polgáifiáboru még romosabbá tette a hábo- ru által már amugyis megsanyargatott országot. Ilyen körülmények között kezdte az uj állam egészségét helyrehozni és az országot talpraállítani. Az ezt követő "békés" időszak nem volt hiján a nyugateurópai államok által szervezett szabotázsakcióknak, amelyekkel az ország ipari fejlődését igyekeztek hátráltatni. Hitler uralomra jutása után, felismerve Hitler katonai fenyegetését országuk megtámadására es a SzU megdöntésére, a SzU kényszerült katonai képességének lázas felépítésére és megerősítésére, az ipari fejlődés kárára, különösen a nyugati hatalmak vonakodása láttán, hogy egységes Hitler-elleni fellépésre készüljenek. Hitler elindította hábomját 1939-ben Lengyelország ellen. 1940-ben lerohanta Belgiumot, Hollandiát és Franciaországot, majd 1941 nyarán betört a Szovjetunióba, így kezdődött el a II. világhábom, amely végétért 1945 májusában Európában, és augusztusban Japánban Hirosima és Naga- szaki atombombázásával. A második világháború folyamán, a hitleri hordák elfoglalták a SzU európai, fejlett területének nagy részét, romba döntötték az ipari létesítményeket, elpusztították a mezőgazdaságot és 20 millió polgári és katonai emberélet elvesztését okozták. Ez alatt a 65 év alatt egyetlen idegen katona nem tette lábát az USA területére, a háború során az USA nem vesztett el több emberéletet, katonáét, mint egy év alatt autóbalesetek miatt. Gazdaságilag az USA gyarapodott a háború folyamán, nagyobb mértékben, mint az első világháború idején; a háború következtében nem dőlt romba egyetlen ipartelep. Az USA ma még mindig a világ leggazdagabb országa, a 30-as évek depressziója és a mai súlyos gazdasági válság ellenére. A legyőzött hitleri Németország hamarabb tudta helyreállítani rombadólt iparát, az USA segítségével, mint a győzelmes Szovjetunió. A háború utáni viszonyokra tekintve, úgy tűnik, mintha az ellenség nem is a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió lett volna. (folytatjuk)
