Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-06 / 1. szám
Thursday, Jan. 6. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Gazda József: C’u&éhf'r Endélu, Régebben az emberek nem olyanok vó- tak, mint ma. örvendtek, ha egy vendégségbe jól tudtak mulatni. Más mulatságjok nem vót. A fiatalságnak minden vasárnap táncok vót, osztán elmentek még az öregek is. A fiatalok megengedték: "Na, ez a pár az öregeké." Olyan szépen mulattak! Ma ritka az az esküvő, ahol nem verekednek, de régen ezt nem tették, inkább tiidtak egymásba Örvendeni; Osztan az öregek a gyermekekbe. Egyéb mi lett vona? Mindenki dolgozott, télire mindent begyűjtött, fát vágtak, e vót. Osztán meg Összegyűltek, eldiskuráltak, hazamentek, végezték a dolgukat nyugodtan. Nem vöt ennyi idegesség, mint máma van. Nyugodtabbak vótak a régiek. „ Ha valaki akart egy edényt csinálni, a fát kivéste, kivájta, s abból lett teknő es, abba dagasztottak, olyanba feresztettek, fateknŐbe. Mindenki csinálta. Vót e^y fatálacska, azt tették tele étellel, vöt csinálva tökéből székecske, az asztalkára kitettük az ételt, a kölykek kereken ültek, s egy tálból ett mindenki. Fatálból fakalánnyal. # Mikor akkorára nőtt a feiern, akkor örökké dolgoztunk. Tontunk, mamának segítettünk. Örökké gyapjúval dolgoztunk. Nekem van hat leányom s két fiam, megtanulták töllem, örökké dolgozunk. Akkor olcso vöt minden. Egy gyenge tehén harminc forint vót. Húsz krajcár vöt egy véka rozs. Minden irtó olcsó vöt. Csak nem vöt pénz, nem vót pénzkereset. SZEGÉNYEK VOTUNK Egy szalmás viskó vót a mi házunk, 11 tagú család vétünk, ügy éltük szegényesen az életet, met szegény apám - nyugodjék békével - bennünket a szabad világra hozott, küldött, de nem kérdezte, hogy hát van kenyér a háznál, savanyu kenyér a háznál? Azér a rossz tollúból kinőttünk, s nekifogtunk mi is, mint más munkásember, s dolgoztunk... # Napszámos vótam. Cseléd. 11 éves koromba álltam munkába. Adtak egy rend ruhácskát, adtak vagy két véka gabonát a szülőmnek, ilyeneket adtak csak, mint gyermeknek. Osztán, hogy felnőttem, elszegődtem a gépek mellé, a cséplőgépek melle, osztán mit adtak? Adtak gabonát, két mázsa gabonát. Azután, hogy abból es kitértem, akkor szolgáltam. Két helyt laktam 8 évet, az uraknál, az állatok mellett vótam. 18 évet kocsiskodtam, jártam az urakkal. Met én nem szégyenlem megmondani, szegények vétünk, nagyon szegények. A főd, a főd es szegényebb vót. Muszáj vöt nekünk dolgozni éjjel-nappal. Akkor én elszegődtem Lecfalvára. 14 eves vótam. Ott az ur a marhákat Öróztet- te, 16 darab marhát, és egy vasárnap kérez- kedtem haza, s ahelyett hogy hazaengedett véna, megfogott, a fődhőz vágott, s a lábam eltörött. Egy évig az ágyba feküdtem. Apám hadirokkant vót a 14-beli háborúból* ö 14 évig feküdt az ágyba. Amióta úgy élek, nem lázongtam. En úgy születtem, hogy nekünk amit parancsoltak, elvégeztem, s soha baj nem történt. • Akkor úgy vót az én gyermekkoromba, hogy a nagyobbacska gazdak annyi bért adtak, 300 lejért s egy pár csizmáért egy esztendeig kellett dolgozni. Nem úgy vót, hogy egy hétre 200 lejt adjanak, hanem egy évre kapott 300 lejt, két inget, két gatyát, osztán esetleg par bocskort, mert még akkor bocskoros világ vöt, s azét egy esztendeig kellett dolgozni. Annyi vöt akkor a szegény s a legényember, hogy nem kellett a gazda keresse a munkást! Man karácsonykor újévre tiz-tizenöt legény jelentkezett, hogy fogadja meg, nem vót munkalehetőség, semmi sem vöt akkor. Meg akkor füttö sem vót, gyertyával égettünk, tűzhelyen tüzeltünk, a disznózsírt beletették egy skatulyába, egy trikódarabot ki belőle, osztán égett! A faluban a szegin nép mind a nagygazdáknak ment dolgozni. De osztán meg hogy tolakodtak! Reggelenként tele vöt az égisz udvar. "Nekem adjon munkát, gazduram. Nekem annyi gyermekem van!" - "Majd mindjárt meglátom, álljon hátrébb!" Amikor meggyűltek, vótak mán 25-őn is, 30-an, akkor aztán mondta: te ide mész, te oda mész! Hát vöt egy kicsi törpe ember, Barnának hívták. "Nekem is adjon valami munkát, gazduram, engem kihagyott!" - "Te forgatni mész, te később kell menj u^yis, met a szmaforgatás csak akkor kezdődik, amikor már feljött a harmat, mikor süt jól a nap." Megmagyarázta jól, hogy ide megy, oda, meg oda, megmagyarázott neki hit helyet. Nane, Kispadja, ez, az, minden. Meg a Garat, meg a Szélrét. "Barna, érted? aszongya. - Hit helyre kell menjél."- "Igenis, gazduram, értem." - "Tiz órakor indulsz itthonról, estig megforgatod, este jössz vacsoráim." Úgy is csinált a kis Barna, elment ki, megforgatta mind a hit darabot. Este hazament, akkor a csűrbe terítettek asztalt, s akkor kírdézte a gazda, mindenik hogy vígezte a kótelességit. Aszongya Barnának, amikor rákerül a sor: "Na te, Barna, megforgattad mind a hit darabot?"- "Megforgattam, gazduram, mind az égiszét." Kérdezett egy olyan helyet is, amit reggel nem is adott ki, met még le se vöt kaszálva. "Hát azt megforgattad-e?" Barna szegény gondolta, hogy Ö belezavarodott, mondta, hogy megforgatta. "Huj az anyád teremtésit, hát te még azt is megforgattad, ami nincs lekaszálva?" Kapta az égisz asztalt, s mind feldötötte. Az ennivaló rajta vót, de még senki egy falatot nem evett. Mind csak mondták, hogy: "Gazduram, mit eszünk, gazduram, na!" Hiába ment haza a szegény ember, met otthon se vót vacsorája. "Gazduram, mit eszünk! Gazduram, mit eszünk!" - "Megtanuljatok az igazságot, s akkor kaptok vacsorát. Nekem ne hazudjon egy se!" - "De hát nem mink hazudtunk, hanem Barna!" (Mind úgy kellett hazamenjenek vacsora nélkül. Barna szegin, ha el nem huzza^ a csikót, ott úgy elverik, hogy borzasztó. Masnap megint ott vótak mind az égiszén: "Gazduram, hová menjek, én hová menjek!" Mindenkinek adott munkát, osztan írtak fel, hogy hány nap megy. Osztán a szeginyek iskolába se járták, mert hat azoknak nem vót vagy csizmájuk, vagy ruhájuk. A szeginy csak dolgozott látástól vakulasig, s akkor a gazda tudott Írni, annyit, amennyit tudott, úgyhogy mindig megcsalta a szeginyeket. Egész áldott nyáron jártak a szeginyek, de tílen, mikor kellett hogy fát vigyen nekik, hogy egy szekír fát vigyen, azt hat napszámért vitte. Hat napszámot kellett nyáron tegyen, amiért egy szekir fát elvitt. Hát osztán már úgy eladósodott a szeginy ember, hogy na. Egy cseppet se tudott dolgozni, csak a gazdanak. "Hát - aszongya- nincsen nekem gabonám. S kellene menjek, az én fŐdemet is egy kicsit kapáljam."- "Hát mi, ki mondta, hogy nincsen, gyere, kapsz két vékát." De úgy felkamatoztatta ezt, úgy felbérelte, hogy a szegény ember mind jobban szegmyedett. A gazdák meg mind jobban gazdagodtak. Hát rettenetes vöt a szeginyeknek a helyzete. "Nem számit aszongya -, úgyse tudtad megdolgozni a tavaly is azt a fŐdedet, bézálogositjuk. Osztan esztendőig kiváltod. Ha pedig nem., akkor marad nekem." A föd mindig maradt oda, ^ö meg állandóan szegínyedett. Annyira szeginyek vótak, hogy borzasztó. Ma mikor altatta a gyermekeit, mer gyermek a szegínynek lett, meg több, mint a gazdagnak. Osztan mán nem vót kenyír, altatta, osztán igy nótázott szeginy asszony: "Beli buba, nincsen papa, elment tátá a malomba." S a gyermek tudta és értette is. "Jön apám a malomból, s akkor sütünk pápát, s akkor eszünk." Úgyhogy borzasztó nagy nyomor vót, de még az én apám idejibe, itt, ebbe a faluba. Aki gazda vót, erősen felgazdagodott, s aki szeginy vót, az úgy lerongyolódott. • Vöt egy gazdag ember, nem is messze lakott. Hát osztán az is mondta a szolgának: "Hát menj be reggelizni. Mikorrá béfo- gom a hat Ökröt, a reggelit megedd!" Az asszony még nem is tette ki, tejjel puliszka vót. Befogta a gazda az ökröt, s aszongya: "Ha nem ettél, eszel hónap!" A szeginy szolga, hát ö ihes vót, felkapta a tányért a tejjel s puliszkával, felült hamar a szekérre, s hajtotta az ökröket. Osztán már ahogy megette, födhöz vágta a tányért, s mondták mán: "He, nem fél a gazdájától. Na, hadd el, met majd adok én neked, ha hazajövök!" - "Ott leszek én is!" - kiáltotta a szolga, így kezdtek osztán egy kicsit élelmesebbek lenni. Egyik a másiktól tanulták, hát nem mindent kell elhagyni. Ki kezdtek menni Kolozsvárra. Kolozsvárt vótak valami hos- táti gazdák, azok mán jobban fizették, igy osztán kezdett itthon is a gazda egy kicsit jobban, kegyelmesebben bánni a szegényekkel. » Nagyanyám szült tiz gyermeket. Náluk is sok testvér vót, arra már nem emlékszem, nem tudom., hány iker. Nagyanyám a kis 16 esztendős fejivei férjhez ment. Nagyapám már időtöltÖtte vöt, katonaviselt vót. Nagyanyám minden évbe szült egy gyermeket. Tessék elképzelni, ameddig ez ment tizen felulig? mert legalább 11-12, lehet, hogy 14 is vöt, met még halva is született, kínlódott azért is. Egyik csepp vót, a na^y gyerek mán látta, hogy vajúdik ,hogy kínlódik az anyja. Kínlódtak, szegénykedtek. folytatjuk KÖZBEN (folytatás a 8. oldalról) íróhoz illő módon megkíséreljen eljutni az igazsághoz. Ettől izgalmas, ettől magával ragadó a könyve. A Szépirodalmi Könyvkiadó szép, képekben is gazdag kivitelben jelentette meg a könyvet. Egy hibája van: draga. Majdnem száz forint. Pedig jő volna, ha eljutna azokhoz a sokakhoz is, akikkel Gobbi Hilda egy életen át leginkább kereste a gyakori találkozást; kiskeresetű emberek sokaságához, akiknek ez a könyv drága. Pedig elsősorban nekik Íródott. f Rajk András
