Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-10 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 10. 1983. BOKOR PÉTER: (Budapest) A CSENDÓRPUCCS Képzelt beszélgetés egy vezérkari ezredessel Koszorús Ferenc egykori vezérkari ezredessel soha életemben nem találkoztam. Kerestem ugyan, mert többen is emlegettek, hivatkoztak rá. Legtöbben - háborús és háború előtti eseményeket sorolva-bon- colva - jó ízzel említették a nevét. Egyértelmű rosszat senki sem mondott róla, de akadt, aki enyhe fanyalgással holmi idealistának minősítette: "Derék ember volt, csak éppen kevés érzéke volt a realitásokhoz." Amikor nyomára akadtam, már nem élt. 1974. márciusában hunyt el az Egyesült Államok Virginia államában, 75 éves korában. Levelemre az özvegye válaszolt, tőle kaptam meg Koszorús Ferenc jó néhány írását, nagyméretű fényképét is. Diszruha- zatban, sötét atillában mutatja a fénykép, rengeteg kitüntetés a mellén, a német vaskereszt is. Nyugodt, kiegyensúlyozott arc, nincs rajta semmi különleges. Itt fekszik előttem fényképe, itt fekszenek az írások is. Koszorús saját Írásai, róla szóló feljegyzések, filminterjuk leirt szövege. Tudom, mit kérdeznék tőle, ha a filmkamera előtt ülve beszélgetnénk. S tudni vélem, hogy egy-egy kérdésre miképpen válaszolna. Olykor pedig az Írásokból ki is emelhetem a valóságos választ. "Képzelt interjú - történelmi ügyben.- Miért ne? Karrier — törés nélkül?- Kezdjük a beszélgetést egy rövid curriculum vitaevei. A katonai pályafutására gondolok.- 1918-ban avattak hadnaggyá, miután sikeresen elvégeztem a Ludovikát. A huszas évek végén a Hadi Akadémiára vezényeltek. Csapattiszt, majd pedig vezérkari voltam különféle lovas alakulatoknál. A harmincas évek végén pedig az uj gyorsalakulatok szervezésében vettem részt. Elméletben és gyakorlatban is. 1941-ben a Keleten bevetett gyorshadtest hadműveleti osztályvezetője voltam.- Hitt a győzelemben? A németekében? Hitlerében? Nem hiszem, hogy igazi érdekünk fűződött volna ehhez a győzelemhez. Amúgy sem volt benne realitás. Ez elég hamar nyilvánvalóvá lett. Ezredes úr, ön a lehető legsimábban haladt a tiszti karrier utján, s ha jól meggondolom, a német megszállás sem okozott semmiféle nehézséget, törést.- Abban az időben a budapesti I. páncélos hadtestparancsnokság vezérkari főnöke voltam. Papírforma szerint. De huzamosan helyettesítettem is a parancsnokot "Törés" tehát nem következett be az életemben - legalábbis a külső szemlélőnek ezt kellett hinnie.- , Azt jelentené ez, hogy ezredes úr valamiféle lelki válságot élt át? (Itt Koszorús Ferenc eredeti válaszát idézhetem, szó szerint, az egyik Írásából:) "A tisztikarnak születésénél vagy neveltetésénél fogva magyar érzésű része nagy elkeseredéssel szemlélte az ország 1944. március 19-én történt német megszállását es mindazt, ami ezek után bekövetkezett. De elkeseredése ellenére is - tenni ellene nem tudott. Vagy nem mert. Hiszen az ország katonai megszállás alatt állt! A katonai vezető helyeken a mindenáron a németekhez húzó elem ült, és a tisztikarnak a németekhez huzó része csirájában felfedett volna minden megmozdulást. De a bénultságot nem utolsósorban az a tény is erősítette, hogy a tisztikar antibol- sevista szellemben volt nevelve, mégpedig a másik oldalon a bolsevizmus állt, mert a nyugati hatalmakat kevéssé érdekelte Magyarország sorsa. Ha tehát valaki tenni mert, az kizárólag saját felelősségére es veszélyére tehette." A puccs előkészületei- 1944. julius 2-án éppen a Duna-parton jártam. Szembe jött velem Lázár Karoly altábornagy, a testőrség parancsnoka.- Ismerte? Huszár volt ö is, a huszas években együtt szolgáltunk Nyíregyházán, a 4. huszárezredben. Később is jó barátok maradtunk. Tudtam róla, hogy ném tartozik a hitler^mádók közé. Hogy nem nyilas érzelmű. Ó is tudta rólam ugyanezt. Azt mondta: "Szégyenletes helyzetbe kerültünk! Oda jutottunk, hogy már a kormányzó ur parancsait sem teljesitik!" Lázár elmondta nekem, hogy nehány napja merényletet kíséreltek meg bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár ellen, mert köztudott volt róla, hogy "anglofil", szóval angolbarát.- Lázár azért említette a Bárczy elleni merényletet, hogy jellemezze a helyzetet, miszerint a nyilasok, a magukat magyarnak állító nemzeti szocialisták egyre nyíltabban szembefordulnak a kormányzó úrral, kiváltképp, ha ö nem paríroz a szélsőjobboldaliaknak. Amikor a kormányzó tudomására jutott, hogy a Bárczy elleni merénylet hátterében az ( egyik nyilas érzelmű belügyi államtitkárt kell keresni, követelte annak az államtitkárnak az eltávolítását. Az illető pedig kijelentette, hogy őmögöt- te sokkal nagyobb hatalmak sorakoznak, semhogy a kormányzói parancsnak engedelmeskednie kellene. Egyébként Baky Lászlóról volt szó, aki a közbiztonsági ügyek illetékese volt, és igy a csendőrsé^ legfőbb irányitója is, meg a vidéki zsidóság deportálásának az egyik fő szervezője. Lázár altábornagy azt is elmondta, hogy Baky László meg akarja dönteni a jelenlegi államrendet, nyilas kormányzatot akar alakítani, amihez csapatokat szervez és szerel fel, német segítséggel. Ezeket a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó karhatalmi csendőr zászlóaljaknak állítja be. Eddig már - csupa éretlen suhancokból - hét zászlóaljat szereltek fel és hoztak Budapestre. A további zászlóaljak szervezése is folyamatban van.- Horthy ellen, ezredes űr?- Ha nem paríroz nekik, akkor ellene.- Nem tartja lehetségesnek, hogy a Baky- féle csapatösszevonás nem puccselökészü- let, hanem a budapesti zsidók deportálására szóló erökoncentrálás volt? I || .- Es ha az lett volna, az nem minősült volna az adott pillanatban a kormányzó elleni lázadásnak? Parancsmegtagadásnak, még inkább a paranccsal való szembefordulásnak?- Ont 1944. julius 2-án informálta Lázár altábornagy. A deportálás már április közepén megkezdődött. Akkor - tehát áprilistól júliusig - nem jelentett parancsmegtagadást? Kérem, tudhatja, hogy a kormányzó a német megszállás után kénytelen fvolt visszavonulni az államügyek intézésétől. ö nevezte ki a Sztójay-kormányt, tehát Baky László államtitkári kinevezése is őáltala történt. És ez a kormány volt az, amely végrehajtotta a honvédség szinte totális mozgósítását, sebtiben való frontra szállítását, ugyanakkor a zsidók, 495 ezer vidéki zsidó deportálását. Az ország közvéleménye nem tudhatta, hogy a kormányzó által kinevezett és állandóan a kormányzóra hivatkozó kormány - mégsem képviseli Horthy Miklós nézeteit. Elfogadja ezredes úr ezt a gondolat menetet?- Nem fogadom el. Gondolja meg, kérem: 1944. márciusára Európában már nem voltak zsidók. Legalábbis a német befolyás alatt álló országokban nem. 1942-től kezdve a Kállay-kormány mindig kitért a német követelések elöl, hogy csatlakozzék a deportáláshoz. Nem csatlakozott.- Ez vitathatatlan. Akkor is, ha a sorra megjelent "zsidótörvények"... Azok csak anyagi megszorításokat tartalmaztak. Senki életét nem fenyegettek. Csak megalázták. De kísérőjük volt sajtóban, rádióban, filmen egy iszonyatosan hangos antiszemita propaganda, amelyik...- Amelyik azt szolgálta, hogy elhitesse Hitlerrel: mi is vagyunk olyan antiszemiták, mint ő. Ez az általános propagandakampány, gyülöletszitás - az a beállítás, hogy minden rossznak egyedül a zsidók az okai -, ez bizony talajt teremtett a későbbi, immár százezrek pusztulását hozó cselekményeknek. A deportálásnak. Az antiszemitizmus régi keletű volt, sokféle gyökérből fakadt. De nálunk ez nem párosult gyilkos szándékkal.- Újvidék? A honvédség szégyene. De maga a honvédvezérkar főnöke minősítette bűnténynek, és indította meg az eljárást. Nem az ő hibája, hogy Albrecht főherceg meg a németek kiszöktették az országból a föbünósöket. Kamenyec-Podolszk? A "tisztázatlan állampolgárságú" zsidók átadása a németeknek? És legéppuskázásuk?- Ezt a kormány - mihelyt tudomást szerzett a tényekről - leállíttatta. A kezdeményező a honvédvezérkar volt.- Nem a vezérkar. Egyes vezérkari tisztek!- A saját szakállukra?- Bizonyos szélsőjobboldali körök kezdeményezésére, azok politikai céljai szerint.- Es a doni 2. hadsereg mintegy félszázezer munkaszolgálatosának sorsa, pusztulása? Jóvátehetetlen gyalázat. De ennek is egy katona vetett véget, nevezetesen az akkori honvédelmi miniszter: nagybaczo- ni Nagy Vilmos vezérezredes.- Ahogy ezredes űr látja: az antiszemitizmus cselekedetre váltása, gyilkos cselekvése mindig bizonyos szélsőjobboldali körök politikai céljait szolgálta. (folytatjuk)
