Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-06 / 1. szám

6 AMERIKAI MAU YAK 5Z-U (folytatás az 1. oldalról) személyesen nem minden kiállító tudott Budapestre jönni, de a megnyitó után találkoztam néhány művésszel az Egyesült Államokból és Gellert Hugó alkotásaival is: a "Megbilincseltek", valamint a "Munkát! Ne háborút!" cimüekkel. A "Tisztelet a szülőföldnek" című katalógus beköszöntőjében így fogal­maz Dr. Köpeczi Béla, művelődési miniszter: "...más és más képi nyelven szóló, a más és más kifejező erejű alkotásokban számunkra van valami közős is, az, hogy mindegyiket úgy tekintjük, mint szeretetteljes üzenetet a szülőföldnek, az óhazának, a mai Magyarországnak." A "Tisztelet a szülőföldnek" kiállítás Budapestre érkezett résztvevőinek tiszteletére KÖPECZI BÉLA művelődési miniszter és BOGNÁR JÓZSEF, a Magyarok Világszövetsége elnöke a kiállítás megnyitásának estéjén a Gellert Szál­ló Duna-termeben fogadást adott, ahol Köpeczi Béla pohárköszöntót mondott. Igazi magyaros hangulat keletkezett, annak ellenére, hogy nemzetközi térben éreztem maga­mat; a magyar szó mellett angol, né­met, francia, svéd, olasz, spanyol beszedet is hallhattam, a hagyomá­nyos, magyaros vendegszeretettel feltálalt etelek és italok fogyasztá­sa közben. , Az Egyesült Államokból kiállító műveszek névsora: Aigner Luden, Bodnár Bertalan, Bodó (Fábián) Ilona, Bodó Sándor, Chovan Lorant, Sz. Czimbalmos Kál­mán, Czimbalmos Paal Magdolna, Csikős-Nagy Zsuzsanna, Daday Ferenc, Debreceni Szabó István, Detre Lóránt, Dobay Susan, Doczi György, Dómján József, Freesz Tibor, Freund Tibor, Gábor Lóránt, Gach George, Gellert Hugó, Gyimesy Kásás Emó, Gyömö- rey Szabó József, Gyory Eszter, Haár Ferenc, Hahn-Brodie Ágnes, Halász Antony, Halász Imre, Hunyadi László János, Jakovits József, Jankay Tibor, Juharos István, Kádár Sharij Ata Kan­dó, Kálmán Béla, Képes György, Ker­tész Andre, Kolosváry Éva, Kolosváry Paul, Lwdenféld Emil, Moicsqi Joh.n, Molnár Zsuzsanna, Nónay Pál, Papp Carl, Paszternák Vilmos, Pecsenke József, Petheő Béla, Polony Elemér, Rhedey André, Sovány Piroska, Somo­gyi-Harmat Marika, Szabó Steve, Szalay Lajos, Szász Zsuzsanna, Szeitz Richárd, Takács Paul, Tar László, Varga István, Veszprémi László, Weidlinger Pál, Zugor Sándor. DtffSBOKG, NSZK. A Licentorg szovjet vallalat modern technikai módszert vásá­rolt az NSZK Krupp Vállalattól acélterme­lésre, valamint 3 acélkohót, melyeket a Szibéria Oskol városban épülő acélkomp­lexumban helyeznek el. A Szovjetunió két azonos acélkohót gyárt majd ugyanezen komplexum részére. TERJESSZE LAPUNKAT F NYÍLT level EGY NAGY TÖRTÉNESZHEZ Irta: Ungvári Tamás (Budapest) Kedves A.J.P. Taylor, ha ismeretlenül keresem fel soraimmal a nyilvánosság elÓtt, bizonnyal megbocsát nekem. E levélre több okból is jogot formál­hatok. Elkötelezett olvasója vagyok immár évtizedek óta: a német történelemről, a második világháború eredetéről, az első világháború okairól szóló müveit mindun­talan leveszem a polcról, mert sokakkal együtt úgy vélem, hogy ebben a munkásság­ban a huszadik századi történelemirás legszebb erényei testesülnek meg. A tizenkilencedik század második felé­ben oly sokáig volt béke, hogy az emberek magától értetődőnek tekintették. A hábo­rút azonban a béke hosszú korszakában eszményítették és dicsőítették. A hosszú békekorszakot egyébként megannyi régio- nális háború ritkította, ön is meglepó'dik rajta, hogy az európai béke nagy uralkodó­ja, Viktoria királynő korszakában a brit csapatok szinte minden esztendőben reszt vettek valamely összecsapásban. Az első világháború angol tábornokai csaknem kivétel nélkül szolgáltak mar a búr háború­ban, mig a németek leginkább könyvből tanulták a hadászatot. Hadműveleteit azon­ban mind az angolszász, mind a német hadvezetés téves stratégiai elképzelésre alapozta. Arra, hogy a védekezés legjobb módszere a támadás. A stratégiai elképze­lésekkel szemben viszont az első világhábo­rú valamennyi győzelme "defenzív győze­lem" volt - védelmi diadal volt az angolo­ké es a franciáké a marne-i csatában, ami­kor megállították a német offenzivát; védekeztek a németek Tannenbergnél, s igy állítottak meg az orosz előrenyomu­lást. A nemet csapatok végső vereségéhez hozzájárult az a kétségbeesett offenziva, melyet 1918-ban Ludendorff indított meg. Ahogyan cikkében fogalmazza szelleme­sen: "Valójában talán nem túlzás azt monda­ni, hogy a szövetségesek győzelmének Ludendorff volt a szerzője..." A második világháború, természetét tekintve, más volt. Ebben is feltűnik, per­sze, az Ón vizsga szeme előtt a rögtönzés­nek, a történelemszemléletből egykoron száműzött szelleme. Mindaz, amitől féltek - igy a flandriai vagy észak-franciaorszá­gi háború - nem következett be. Ezzel szemben Lengyelországot három hét, Norvé­giát két hét, Franciaországot alig több mint egy hónap alatt rohanták le a támadó német csapatok. A Hitler-ellenes szövet­ség, A.J.P. Taylor szavai szerint, ha lehet­séges, úgy ^ "jó háborút" vívott. Minden gyilkosság es rombolás ellenére ez az a kor, melyben a patriotizmus és a társadal­mi idealizmus szerepet játszott Európa ellensége, Hitler legyőzéseben. A háború befejeztekor úgy rémlett, hogy ez az ihle­tés tovább el a békében, s csak sajnálható, hogy a fegyverletétel után nemsokára a hidegháború szelei fújtak. ,Ön, kedves A.J.P. Taylor, aki sohasem felt a szélsőséges fogalmazástól, azt állit- ja, hogy a hidegháború eredete 1918-ra nyúlik vissza, amikor a Németországgal meg mindig birkózó szövetségesek interven­ciót indítottak a "bolsevizmus" ellen. Churchill talán a régi hidegháború-emlékei­nek sugallatára tanácsolta a szövetséges hadvezetés egyik vezetőjének, Montgomery tábornoknak, hogy a fegyverletétel után hagyja meg a német gyalogság puskáit, mert meglehet, szükség lesz rájuk nemsoká­ra az "oroszok" ellen. Ön szárazon meg­jegyzi, hogy a második világháború után a szovjetek területi agressziójáról beszél­ni történelmi szempontból sem volt jogos, hiszen a Szovjetunió területe ekkor kisebb volt, mint az a "földrész", melyen az orosz forradalom előtt II. Miklós cár uralkodott. A hidegháború egyik fenntartó okát egyéb­ként igy fogalmazta meg: "A Szovjetunió­nak van két olyan szörnyű tulajdonsága, amely sérti a Nyugati Világot. Az egyik, hogy a Szovjetunióban nincsenek kapitalis­ták, a másik, hogy nincsenek földesurak. Csodálkozni' tetszik tehát, hogy van még hidegháború?" Ahogy kiveszem soraiból, véleménye szerint a második világháború befejezté­vel az egyik legnagyobb lehetőséget ját­szotta el az emberiség. 1944 őszén Niels Bohr, a dán fizikus, az atomkutatás egyik vezetője azt tanácsolta Roosevelt elnök­nek, hogy osszák meg a szövetséges szovje­tekkel - az atombomba titkát. Roosevelt - írja ön: a "szokás szerint" - egyetértett es nem csinált semmit. Churchill ellenben kijelentette, hogy Bohr áruló és börtönbün­tetést követelt számára. A fizikust nem tartóztatták le, de a tanácsát semmibe vették. Az amerikaiak úgy képzelték, hogy az atombomba titka örökké az övék marad. S ekkor kezdődött el az a korszak, amely­ben felmerülhetett az az elképzelés, hogy az atombomba fenyegetése mindörökre megőrzi a békét. Ön szerint, kedves Mr. Taylor ez nem igaz. A történelem tapasztalata azt tanít­ja, hogy a háborús készülődés, a fegyver­kezés sohasem csupán a megfélemlítés eszköze. Miféle megfélemlítés az - érvel cikkében -, mely kizárja a fenyegetés érvényesítését? Csüggedt hangot üt meg a befejezés: "A nukleáris fegyverek eltiltá­sa nélkül az emberiség sorsa megpecsétlő- dött." Csakugyan? Engedelmevel Mr. Taylor, itt kezdődne tisztelettudó vitám a nagy történésszel, a háborúk tudósával. Az atom­fegyverek eltiltásának, gondolhatja, magam is hive vagyok. Nem hiszem azonban, hogy e fegyverek merő léte megpecsételné az /émbériseg sorsát. Biztosat erről én sem állíthatok. Senki sem. Nem is akarnám csökkenteni vagy gyengíteni azt a bizodalmát, melyet az atomfegyverek ellen küzdő békemozgal­mak táplálnak bennünk. De talán épp a békemozgalmak, az emberek millióinak felháborodása, összefogása cáfolja meg az emberiség végnapjainak elöerzetét. A fegyverek léte önmagában talán még nem dönt el semmit. Döntő szavuk itt azok­nak lehet, akik e fegyvereket útjukra indí­tó kezet próbálják lefogni. Annak a ráció­nak a nevében, amely az ön müvet átjár­ja, annak a józanságnak a szellemében, mely a háború okainak kutatóját a béke harcosává avatta. Newy«rki ■••yor hfcates TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (FORMERLY MERTL PORK STORE) 150t Stcind Ave., NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. és 79. utcák között Tel: RH-4*8292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK BOLDOG UJ ÉVET kíván Tibor és Gárdája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom