Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-20 / 3. szám

Thursday, Jan. 20. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 GÓcze Tibor: Ivókutak - díszkutak Az utcai és az udvari ivókutak valamikor nélkülözhetetlenek voltak. Korsóval, csupor­ral látogatták őket a megfáradt vándor és a szegényebb polgár, hogy vizükkel oltsa szomját vagy mossa szennyesét. Egyik-másik kút emberöltőkön át csobogott, aztán hirtelen romhalmazzá változtatta a háború és egy időre elhallgatott. Most sorra visszakerülnek régi helyükre a vén csobogók és örökifjú szobor­alakjaik Budapesten. Némelyek vizet is adnak, mások "csak" gyönyörködtetik szemlélőiket. "A LEMENŐ NAP DOMBIA" „Ceres”-kút a fővárosi tanács Nereidák „ kútja a Károlyi udvarán. Mihály utca torkolatában. Az új Zsolnay-kút a T6th Árpád sétányon. Újítsa meg előfizetését! Ki nem emlékszik vissza szívesen gyer­mekkorára, gyermekkori élményeire, csiny- tevéseire: jóra, rosszra egyaránt?! Tornai József: "A Lemenő Nap Dombja" cimü könyvében foglalta össze gyermekkorát, rövid fejezetekben, meseként elbeszélve az igaz történeteket. (Móra Ferenc Könyv­kiadó, 1982. 355 oldal.) Gyermekeknek íródott, hogy a maiak a régmúlt gyermek­kort is megismerhessék. De mindazok a felnőttek is szívesen lapoznak bele, akik az íróval visszaidézhetik a boldog gyermek­kort. "Heverek szőcskemódján, a Lemenő Nap Dombján." Dunaharasztira emlékezik, a házuktól egy nekifutásnyira állő Szentkút gémjére, a mögötte elhúzódó, messze csil­logó vadvízre és azontúl, ahogy a kocsiút elkanyarodik, az Órdögcérnabokrok és aká­cok mentén fekvő: füves Lemenő Nap Domb­jára. A domb mögötti ereszkedön vagy a kukorica, vagy a rozs hullámzott, de a kis domb volt gyermekkorának legfonto­sabb jelképe: - "Nemrégen megint jártam ott. A vadvizet lecsapolták, a kocsiutat föltöltötték. A házak majdnem a dombig nyomultak előre. A Lemenő Nap Dombja jelentéktelen emelkedő csak az Alföld szegélyen. Közönséges hely. De fú még nö rajta, és én leültem a gyermekkori fűbe, neztem, hallgattam a két óriásává szök­kent jegenyét a tövében. Fújt a szél, mint régen is mindig, hajtotta a jegenyék ágait keletnek. Kápráztatta a lemenő nap a sze­memet. Mintha a közben szétfutott fél évszázadban el sem mozdult volna." Világgá ment, ócska barna kendőbe csa­vart darab kenyérrel, néhány almával, mezítláb, ki a szabadba, az áhítozott sza­badságba, esőbe. Majd jött a kijózanodás, a kapun való besonfordélás, és a bűnbánó szavak, édesanyja felé. Sírva ígérte: - Töb­bet nem csinálok rosszat! Tél volt, hullt a hó, éjfél felé ugatott a Bundi, tudták, hogy idegen jár az udva­ron, és apjával szaladtak a tyuktolvaj után. Es egész éjjel azt álmodta, a tolvaj megmér­gezte a Bundit. Egyszer a két, bátyja bagolyfiókát hozott, s felneveltek: "Ültem a bagollyal az ágyban, az idő megállt, két bátyám, anyám ott mosolygott, hogy én mennyire tudok örül­ni az Isten egy ilyen teremtményének. Tálán a petróleumlámpa szagát, a bagoly tollazatanak kipárolgását fogtam föl." Mi lett a vege, amikor sárga dongót akart fogni? - Mérges zümmögés és egy rettene­tes, áram'útésszerü nyilallás volt a válasz... Ki ne ment volna lovasszekérrel szüret­re, ki ne lett volna "szerelmes" Rózsikéba, ki ne ijesztgette volna estefelé a lányokat kivilágított dinnyekoponyával, vagy kivájt tökkel, gyertyával kivilágítva? Milyen is volt az esti, a buzogányfénynél való korcsolyázás? Amikor esett a hó és a vad- vizszéli nádasnál söpörni kellett a havat.- Erről nekem is sok emlék jut az eszembe, mert a réten, a tón beszakadtunk, eláztunk. Mindenkinek ugyan nem volt korcsolyája, de a patkós, "jancsi-szeges" csizmában is lehetett jókat "keríteni!" Az volt az igazi, amikor a hörcsög annyit evett: pofazacskója telítettsége miatt nem fért bele a lyukjába! Lekapta barátjá­nak nagy parasztkalapját és megfogta a rugkapálb gabonatároló mestert.. "Ossze- szoritottam a kalap peremét, amikor már benne volt hörcsögünk." Kivel ne esett volna meg, ferfi-gyerek korában, hogy el ne futballozta volna az egész napot és csak este jutott eszebe anyuka és apuka, a hazamenés? S ki ne vadászott volna ijjal-nyillal, olyan saját maga fabrikálttal nyulra? S ki ne játszott volna "háborúsdit"? Indiánosdit? Aminek verekedés és sirás volt a vége. A szerzőnek volt egy szép sirálygalambja, aminek a vércse kitépte a bögyét. Nem engedte, hogy édesanyja levágja, ápolta, de estére kiszáradt az élet belőle. Megsi­ratta és eltemette a kert végébe. Milyenek voltak az esték? - JÓ volt odabujni édesanyám ölébe, elmesélni a napi eseményeket, kivel játszottam, hol csatangoltam? Anyám megsimogatott: - Györnyörüm! - szokta mondani. Aztán lefekvés. Az ágyhoz nem szokott odajönni, mert más dolga volt mindig a konyhában... Beiratás az iskolába: - Vege lett a nyárnak, ólomszürkének láttam a sárga, piros, lila violákat, dáliákat, százszorszépe­ket is a házunk előtt. Ebédelni se akartam... Egyik alkalommal a tanító az Egri csilla­gokból olvasott fel, s kijelentette: - aki pedig nem csinálja meg a leckét, "lészen sirás-rivás es fogaknak csikorgatása." Más­nap a tanítóm megnézte, amit lekörmól- tem, s felkiáltott: - Hát ez meg mi, Jóska fiam? - A lecke,tanitó bácsi! - De mégis mit gondolsz, ki tudja ezt elolvasni? És emlékeztetett, most jón a sirás-rivás... Másnapra megtanultam azt is, milyen a nagy I betű!? Cigarettázás, húsvéti locsolás, sárkány- eregetés, ősszel nyúlhurokállitás, apának ebédvivés, keritésugró verseny, eperfára mászás, tehenörzés, kukoricasütés, dinnnye- eves, fürdés a Dunában és a Marcalban. Télen szánkózás, elázott cipő, este elfa­gyott láb ápolása: cipők szárítása. Kará­csony táján fenyöáglopás és disznóölés, perzseléssel. Egyszer megtörtént, a böllér leölte, rátették a szalmát, meggyujtották és a disznó megindult az égő szalmával... Nyáron nagy esemény volt* a faluban a "masinalás", a gőzgépet, cséplőgépét Ök­rök, lovak húztak. Ez valójában cséplés volt, az asztagok bent álltak az udvarban, s egy-két nap alatt végeztek egy portán. "Nyakamból, derekamból napokig nem voltam képes kimosni a szúrós port és tok­lászt. Ráadásul akárhogy rohantunk, főleg, ha rozst masináztak, a bandagazda örökké ordított velünk, hogy ne aludjunk, a pelyva ellepi a nagyrostát a gép alatt..." - De ki ne emlekezne még erre az énekre: "Domb­oldalon all egy magas nyárfa, / nyárfa alatt édesanyám háza, / édesanyám fehér fejkendóben / cipőt dagaszt nyárfatekenő- ben. J Édesanyám, de messze elmentem, / gyíirkés, fehér cipót de rég ettem, / a búzába de rég vágtam rendet, / azt se tudom, látom-e még kendet." "Anyám ott­hon bekovászolta, meggyurta, megdagasz­totta a kenyeret, aztán, amikor már a kosárban, kenyérruha alatt, eléggé meg­kelt, még egy kenyérruhát hajtott a tetejé­re, és elküldött a pékhez." Mert nem minden­kinek volt kemerceje, vagy ha volt is, süttet­tek. "Asszonyok, gyerekek sorban álltak a kemence előtt és a pékné elvette a kosa­rat, belenyomta a nevünk céduláját a tésztá­ba, és a férje odatartott lapátjára tette a hosszúkás vagy kerek nyers kenyeret. A pék vizes kefével végigsimitott a kenyé­ren, vágást is ejtett rajtuk, mielőtt a hosz- szu nyelű lapátot a kemencébe tolta volna... Délután már öröm volt elmenni a két ki­sült kenyérért... Csak arra vigyáztam, hogy a puha kenyereket be ne horpasszam, es hogy otthon enyém legyen a kenyér sarka, a gyürkéje. Arra nem vigyázhattam, hogy mindez el ne szálljon: az otthon sütött kenyer, a pék, a gyerekkor, anyám földfö­lötti mosolya."-------------------------------------------------------------1 j Csoóri Sándor: Nomádnapló . $4.60 1 Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, I emlékiratok I | Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 I NyfrÓ József: Székelyek ' 8.— Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6 — f Űz Bence $ 10.—íme az emberek 12.— * | Halhatatlan élet 12.— ) | Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— | i C$. Szabó László: Vérző fantomok 12.— i Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— * A nő a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12.— ) Édesanyánk Ö $ 10.— | { Kapható: ) [ PÜSKI - | Hungarian Books & Records. 1590 2nd.* Ave. New York N.Y. 10028- * | Telefon: 212-879-8893 | [_____________________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom