Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-20 / 3. szám

A“ TRAGÉDIA” ÁTÜLTETÉSE Ha Madách a 'Tragédiát' nem magya­rul, hanem valamelyik másik nyugati nyelven írja, akkor világviszonylatban is a többi remekmű mellett lenne a helye. Árva, elszigetelt nyelvűnk az oka, hogy az "Ember tragédiája" majd­nem teljesen ismeretlenül áll a világ­irodalom legnagyobbjai között. Lefordítani egy ilyen művet rendkí­vül nehéz! A fordításban elvesz az iró igazi mondanivalója, az egész mű ize, zamata. A bécsi Burgszinház le- fordittatta és színre hozta, az igaz,- Maria Ei s játszotta Évát - de a "Tragödie des Menschen" biztosan máskép szólt ott, mint magyar nyel­ven, magyar színházban. Mert nem fordítóra, hanem átültetóre lett volna szükség! Ugyanez a helyzet a költészet más terén is. VÖrósmartyt, Petőfit, Arany Jánost, Jókai édes meséit úgy vissza­adni, hogy a lelkűk benne ragyogjon, a lehetetlenséggel határos. De megfor­dítva is igy van ez. Valami egészen más jön ki az angolból, franciából vagy németből magyarra fordított versekből. A fordítónak benne kell élni az idegen nyelvben, mintha ben­ne született volna. A "Tragédia" nem kapott átültetőt, csak fordítót! Fáj? Hogyne! De ezt még meg tudom magamnak magyarázni. Nem úgy a zenei igazságtalanságo­kat! A zene mindenkihez egyformán szól, nincs szüksége átültetóre, nyelve intemacionális. Miért bánnak hát vele olyan mostohán azok, akikre rá van bízva a gyöngyszemek kiválogatása?! Miért csak Bartókot és Kodályt tart- ják( számon (Kodályt is csak itt-ott!), miért nem jut eszükbe, hogy ezen a kettőn kívül élt még talán más ma­gyar is, aki irt egyetmást. (Oh, ha mindet felsorolhatnám!) Erkelről beszé­lek. Miért nem tud a "Bánk bán" és a '■’Hunyadi László" kijutni külföldre? Talán mert magyarul énekelnek benne? Na és? Olasz operákat olaszul, Mozar- [ tot németül, a Carment franciául éneklik -, de kit zavar ez a zene él­vezetében? Csak pár hete, hogy a rádióból a "Bánk bán" szépségei szálltak fülem­hez es akkor - mint már annyiszor- eszembe jutott, miért ilyen ritkán? "Reclam's Opemfuehrer" Bécsben vett könyvem címe, amiből kifelejtödött (!) a "Bánk bán", is, a "Hunyadi László" is. Sovány vigasz volt számomra, hogy Delibes "Lakmé"-ját is hiába kerestem benne, dehát úgy van az, hogy a "Lak- mé" a benne lévő csodálatosan szép "Csengettyű ária" ellenére sem szív­ügyem. Ugylátszik Philip Reclam junior­nak Stuttgartban sem szívügye, azért hagyta ki több más ismert és értékes operával együtt, például: Boito: "Mefis- tofeles", Goldmark faki mellesleg magyar volt!) "Sába királynője", Halévy "ZsidónŐ", Berlioz: "Damnation of Faust" és igy tovább. Felsorol ezek helyébe modem "remekműveket", amikért az ember egy fillért sem adna. 'Marának ilyen gondjai vannak?’- ( kérdezhetné valaki, aki egészen más vizeken jár, mint én... 'Vannak!' felelem, 'Ilyen gondjaim (is) vannak! - de látja, még jó, hogy van a "Magyar Szó", ahol kipanaszkod- hatja magát az ember...' Ali B. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2. 1879. at the P.0, of N.Y. N.Y. Vol. XXXV. No. 3. Thursday, Jan. 20. 1983. AMERICAN HUNGARIAN WORD,INC. 130 E 16th St. NEW YORK, N.Y. 10003. Tel: 254-0397 AGGASZTÓ JELEK Nem túlzunk, amikor azt mondjuk, hogy 1983-ban az emberiség legfontosabb problé­mája az USA és a USSR közti atomfegyver­korlátozási, illetve csökkentési tárgyalás kimenetele lesz, annak ellenére, hogy jelen­leg 12-20 millió amerikai van munka nélkül és e milliók munkába helyezése, a nemzet- gazdaság "egészsége" égető probléma, ami szintén azonnali és alapvető megol­dást követel. Az elsőbbséget azért helyezzük a két nagyhatalom közti kölcsönösen előnyös megállapodásra, mert ennek hiányában nagyobb lesz az atomháború veszélye és egy atomháború esetén nem lesz nemzet- gazdaság, amit orvosolni kell. Ezért kísérjük nagy figyelemmel az ese­ményeket a két ország közti tárgyalások­kal kapcsolatban. Mar beszámoltunk arról, hogy a Varsói Paktum államai megtették legújabb javas­latukat, egy meg-nem-támadási egyezmény létrehozására a két hatalmi csoport: a Varsói Paktum és a NATO között. A javas­lat nyilván felkavarta a kedélyeket a Fehér Házban. Egyik intézkedés követte a mási­kat. Reagan elnök 10 napos körútra küldi Bush alelnököt, azzal a feladattal, hogy a NATO vezetőivel tárgyaljon a Varsói Paktum javaslatairól. Némi fogalmat alkot­hatunk Bush javaslatairól, ha fontolóra vesszük Reagan elnök másik lépését: me­nesztette Eugene W. Rostow-ot, az USA Fegyverellenórzési és Leszerelési Szerveze­tének igazgatóját. Mi késztette Reagant erre a lépésre? A szenátus legszélsőségesebb jobboldali elemei, Jesse Helms, North Carolina-i szenátorral az elükön, Rostowot "túl engedé­kenyének tartották. Az elnök Rostow-ot Kenneth L. Adelmannal, Jeane J. Kirkpat­rick, ENSz-nagykövet helyettesével vál­totta fel. Adelmanról tudni kell, hogy ala­pitó tagja a Committee on the Present Danger-nek. Miért fontos ez? Cyrus Vance, Carter elnök külügyminisz­tere, ezt mondta erről a szervezetről: "Kétségtelen, hogy a Committee on the Present Danger aktivitása aláásta a SALT II. Egyezmény ratifikálásának lehetőségét!" ' » _ « "Es ha megkérdezzük, miért ellenzik az Egyezmény ratifikálását, képtelenek egyetlen érvet is felhozni, ami bizonyítja, hogy csupán ideológiai okokból ellenzik." Adelman azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy vegyi fegyvereket használt Afganisz­tánban, ami valótlannak bizonyult. Nem véletlen tehát, hogy Reagan elnök e lépé­sét nemcsak a demokraták, de a józanul gondolkozó republikánus törvényhozók is helytelenítik. Larry Pressler (Dél-Dako­ta. rep.) szenátor például igy nyilatkozott: "Reagan elnök e lépése nagyon sajnála­tos. A direktor felváltása csak komplikálja a lefegyverzési tárgyalások kimenetelét. Úgy vélem, hogy nagyon óvatosan kell kezelnünk a tárgyalásokat és a veszély az, hogy a vezető felváltása csak hátráltat­ja azokat." Reagan elnök e lépése nagy aggodalmat kelt a NATO-országok vezető köreiben, melyeknek nagy része komoly megegyezésre törekszik. George P. Shultz külügyminiszter kije­lentette, hogy ö fogja a lefegyverzési tár­gyalást koordinálni. Shultz szintén tagja a Committee on the Present Danger-nek. A NYUGDÍJASOK zsebéből WASHINGTON, D.C. Egyezmény jött létre Reagan elnök, Tip O'Neill, a képviselőház elnöke, a demokrata és republikánus tör­vényhozók között a Társadalmi Biztosítási Törvény "szilárd" pénzügyi alapra helyezé­sére. Ezúttal csupán az egyezmény két pont­ját említjük. Felemelik a kis- és középkeresetüek társadalmi biztositási adóját és, ami a legelitélendöbb: hat hónapra elhalasztják az ez év júliusában esedékes, inflációs áremelkedéseket ellensúlyozó juttatásokat. A javaslat e része nem kevesebb, mint négy milliárd dollártól fosztaná meg ez évben a 36 millió idős polgárt. A javaslat azt is előírja, hogy ezentúl ne az infláció határozza meg a juttatás emelését, hanem a béremelés, ami rendszerint alacsonyabb. A Társadalmi Biztositási rendszer prob­lémáját ismét a nyugdíjasok, a kis- és kö­zépkeresetüek rovására akarják "megoldani!" ALKOTMÁNYJOGI GYŐZELEM , •• ff M • Tizenöt esztendővel ezelőtt Alan es Margaret McSurely elhatározta, hogy el­megy Kentucky államba és ott arra ösztö­kéli a banyavidék lakóit, hogy vegyenek részt az állam, az ország politikai életében. Elhatározásuk nem talált tetszésre Ken­tucky bányabarói és az őket szolgáló poli­tikusok szemeben. Az államügyész utasítá­sára Pike megye sheriffje vezetésével betörtek McSurlyék lakásába, elkobozták könyveiket, magánlevelezésüket és lazítás vádjával letartóztatták őket. Csatlakozott az alkotmányellenes tetthez John McClellan, Arkansas szenátora, aki - akarcsak Joe McCarthy - "felforgató" (subversive) "egyének" után kutatott. Beidézte a McSure­ly házaspárt és kérte az állam által már elkobozott adatok benyújtását. A házaspár megtagadta a kérelmet, mire McClellan a kongresszus "megvetésé"-nek vádját emelte ellenük. (folyt. 2. oldalon) AMERIKAI # Ara 25 cent

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom