Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-23 / 25. szám
Thursday, June 23. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. MÁTHÉ REZSŐ: A VILÁG SORJA "GAZDASÁGI CSODÁK" Rónay, a vendéglő - szakértő AMIKOR EGON EBÉDEL. A TULAJDONOSOK RESZKETNEK Angliában országszerte a különböző vendéglő - tájékoztatók szerkesztői bejárják a kisebb-nagyobb éttermeket, hogy személyes tapasztalokat szerezzenek a fogyasztott ételekről. Kézikönyveikben az ilyen tapasztalatok alapján minősítik a vendéglőket. A turisták, akik számára az idény most kezdődik, úgyszintén a helyi lakosok, akik nagy gonddal válogatják meg, melyik vendéglőben egyenek, elkapkodják a könyvesboltokból a tájékoztatókat, hogy pénzükért a lehető legjobban étkezhessenek. Nagyon sokfajta éttermi tájékoztató van Angliában. Csak hármat vagy négyet tekintenek "szentirás"- nak azok, akik na^y összegeket hajlandók költeni, hogy ínyenc igényeiket kielégíthessék. A három leghíresebb a Rónay, a Michelin és a Good Food Guide; szerkesztőik mind inkognitóban mennek a vendéglőkbe és ahol kell, más néven foglaltatnak helyet maguknak. Véleményük rettegésben tartja a vendéglősöket, mert tőlük függ, hogy ez vagy az az étterem továbbra is megtartja-e rangos helyét a könyvecskében. Egon Rónay könyvét vásárolják a legtöbbben, Őt említik leggyakrabban, ó a "KIRÁLY" ezen a téren. Nem régen Mr. Rónay kiadóvállalata a "Just a Bite" könyvecskét adta ki a szerényebb keresetűek szamára. Ebben ő maga és inspektorai a londoni legnépszerűbb turistahelyeken ízlelgették a feltálalt ételeket. Rónay a British Museum étkezdéjét "visszataszitő"-nak minősítette, a londoni Állatkert étkezdéjében szerinte a szék olyan piszkos volt, hogy megbízottjának nadrágja a szó szoros értelmében a székhez ragadt. Korábbi kiadványaiban Rónay elítélő véleményt mondott az országúti vendéglőkben, vonatokon, kiránduló hajókon és repülőkön felszolgált ételekről. Rónay 60 év körüli, kifogástalanul öltözött köpcös ember. Budapesten született, ahol apjának erdélyi ételkülönlegességekben specializáló vendeglő-hálózata volt. Szerinte az erdélyi ételt csak a francia és a kínai étel múlja felül. A háború végén Londonba ment és ott 1952-ben saját vendéglőjét nyitotta meg. A Daily Telegraph- ban kezdett ételrovatot írni és nem sokkal utána adta ki az első vendéglő- és hotel ismertetőjét. Kezdetben csak az 1951-ben alapított Good Food Guide volt a versenytársa, amelynek a klasszikus nyelvek tudósa, az erősen baloldali nézetű Raymond Postgate volt az alapítója. A három leghíresebb tájékoztató szerkesztői sanda féltékenységgel tekintik egymást. "Mi csak az ételt bíráljuk meg, mások a cifra tapéta minőségét is számításba veszik", mondotta Mr. Smith, a Good Food Guide jelenlegi szerkesztője. Ez utóbbit a haszonmentes Consumer's Association adja ki és bírálata demokratikus alapokon nyugszik. Az olvasóik beküldött véleménye szerint adják meg minősítéseiket, habár, mint Mr. Rónay mondja, inspektorokat is alkalmaznak. „ , „ Mr. Rónay kijelentette, az o vendéglő tájékoztatója egyáltalán nem demokrati(folyt, a 6. oldalon) Befellegzett -sok gazdasági csodának, amely a világsajtó propagandistái számára igazolni látszott a "piaci gazdálkodás", kizárólagos "ma^ániniciativa", a spekuláció dinamikája fölényét, egyedül üdvözitö voltát. Európában valóban gyorsan jóvá- tették számos országban - Anglia, Itália, Németország - a háború pusztításait, veszteségeit, az egész világrész életszínvonala magasabb lett, mint valaha. S a "harmadik világban" - főképp Latin-Ameri- kában - meglepő termelési és részben külkereskedelmi fejlődés látszott igazat adni a monopól-kapitalizmus híveinek, az állami beavatkozás és a gazdaság központi irányítása ellenségeinek. E bevezetés szavaiban már olvasható, hogy szkeptikus vagyok mindez eredményekkel szemben és az újságolvasók, rádió- hallgatók már tudják, hogy a legtöbb gazdasági csoda ideje egyelőre lejárt. A csodák nemcsak három napig tartottak, de nem sokkal tovább, mint három évig. Egyes kivételektől eltekintve - főképp az olajországokétól, bár már ezek legtöbbjére sem száll oly bőven a manna az égből a gazdasági csodaországok sorsa újból bizonyítja, hogy a társadalom szerkezeti alapkérdéseinek megoldása nélkül, az elviideológiai alap tisztázásának elkerülésével, az országokat nem lehet tartós sikerrel a gazdasági mocsárból kiemelni és a szabad kizsákmányolás - aki bírja marja - elvén nem lehet a társadalmat megnyugtatóan felépíteni. Igaz, hogy egy ideig a munkabér emelkedése és a munkaalkalmak szaporodása ezt könnyítette, mert a szakszervezetek és a szocialista pártok növekvő konzervativizmusa, bizonyos jobbrafordulása segített a nyugalmat megőrizni, de mihelyt zavaró körülmények jöttek közbe, a fejlődés megakadt, a konjunktura-irányzat megfordult. Nem állhatunk meg e tfenynél. A "gazdasági csodák" meséje nem 1945-ben keletkezett. Emlékszünk például a fasizmus, nemzeti szocializmus, francoizmus, peronizmus "csodáira." Ezek a mesék nem csupán a kapitalizmus tiszteletét voltak hivatottak növelni, hanem a fasizmus szuggeszcióját is - különösen Magyarországon. Igazolni, hogy az erős ember, aki leszámol a munkásmozgalommal, a baloldallal, különösen a kommunistákkal, a felső rétegek érdekét szolgálja, mint Alexander, kardjavai kettévágja a gordiusi csomót. A fasizmusnak voltak eredményei, amig a próba el nem jött - nagyrészben azért is, mert a diktátor hatalmi hóbortja, háborús kalandja, túlfegyverkezése felborította a pénzügyi egyensúlyt. (Azután kiderült, hogy a katonai erő csak hencegés volt.) Hitlernek a háborúig csakugyan voltak gazdasági eredményei, mert minden ellenzéket, kritikát, mozgalmat elnyomva, a steril fegyvertermelés növelte a munkaalkalmak számát. De a teljhatalom hübrise végül pusztulásba vitte az országát. Franco országát segítette, hogy a háború elkerülte és az újjáépítési piacon kereshetett. De hol van ma már Spanyolország? Vannak ugyan egyes kis gazdasági szigetek - Korea, Tajván, Hongkong, Szingapúr -, melyeknek különleges földrajzi fekvése nagy ipari fejlődést tett lehetőve. De - kivéve a brit Hongkongot - csak szigorú elnyomás biztosítja a nyugalmat ez emberi hangyabolyok zsúfoltságban élő bérrabszolga tömegeiben. És legijesztőbb példák Chile és Brazília gazdasági csodái. Egy fináncpolitikus, Friedman, a jobboldali közgazdák ideálja, mert a dolgozók érdekére tekintet nélkül, minden embervédő társadalom-politikát elitélve, akarja, tanítványaival együtt, a pénzügyi egyensúlyt és az aktiv külkereskedelmet biztosítani. Ez országok véres kormányterrorjára támaszkodva, lenyomták a dolgozók életszínvonalát, az égig emelték a munkanélküliséget. De a külföldi bankok, befektetők elárasztották őket kölcsöneik- kel, amiket már nem bírnak törleszteni, visszafizetni s ezek a szörnyű adósságok veszélyeztetik az egész bankvilágot. S a pénz nagyrésze nem hasznothozó célokra ment, hanem a fékevesztett gazdagok szörnyű luxusára. Chile munkásai feleany- nyit keresnek, mint korábban, Brazília területein éhínség dűl. De a világsajtó nem magyarázza, miért mentek a "csodák" csődbe? A fŐ, hogy spekulálni lehetett vele és visszaszorították a "maga helyére" a munkásságot. A CHIIEI FORRONGÁS HÁTTERÉREN Tíz évvel ezelőtt a chilei hadsereg vezetői, az USA vezető köreinek támogatásával, katonai puccsot szerveztek, meggyilkolták Allendét^ a demokratikusan megválasztott elnököt es Pinochet tábornokot helyezték az elnöki székbe. Az elmúlt tiz év folyamán Milton Friedman, a Chicago Egyetem közgazda- sági tanára és társai Chilébe látogattak, ahol javaslataikra beiktattak egy gazdasági tervet, amelynek (némi kezdeti siker után) keserű gyümölcsei most értek meg: a nemzetgazdaság 1982-ben 14 százalékkal csökkent, a munkanélküliek száma 20 százalékra emelkedett és 30%-os az infláció. A tiz ev folyamán a Pinochet katonai junta tb’bb száz szakszervezeti vezetőt és ellenzéki politikust meggyilkolt, ezreket bebörtönzött és ezreket kény- szeritett menekülésre. A terror ellenére, a katonai junta elleni mozgalom állandóan nőtt. Megalakult a "Munkások Központi Szervezete", melybe nemcsak ipari munkások, bányászox tartoznak, hanem orvosok, ügyvedek, kis- es közép- kereskedők, egyetemi diákok, farmerek és a nők nagy többsége is. E szervezet általános tüntetésre hívta fel a lakosságot. Ä válasz egységes és lelkes volt. A tüntetők százezrei vonultak az utcára, több helyen barrika- dokat állítottak fel. Az országos tüntetés uj jellege, hogy a tüntetők soraiban ott voltak a középosztály tagjai is. Az ENSZ-székhelyen közzétették Hollai Imrének, a közgyűlés elnökének a három del-afrikai hazafi kivégzéséről tett nyilatkozatát. Hollai Imre megdöbbenésének es felháborodásának ad hangot Thelle Simon Mogoerane, Jerry Semano Mosololi és Marcus Thabo Motaung, a Dél-afrikai Nemzeti Kongresszus tagjainak kivégzésé miatt. A becstelen tettet a nemzetközi közösség erőfeszítései ellenére, az ENSZ határozatait durván figyelmen kívül hagyva, hajtották vegre. Egon Rónay
