Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-06 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 6. 1983. Durovecz András: USA nyomás Kanadán A kanadai sajtó és általában a hírközlő szervek mostanában csak letompitott hangon tájékoztatnak és kommentálnak arról a jól összehangolt kampányról, amit a Rea- gan-kormány folytat Kanada Önállósága és függetlensége ellen. Ez a tompított hang abból ered, hogy félnek a közhangulatot annyira felszítani,t ami széles és erőteljes tömegellenállást vaitana ki a Wall Street mind erőszakosabb nyomásával szemben. A burkolt propagandakampányból azonban világosan kiviláglik, hogy - szerintük - Kanadának nincs joga ahhoz, hogy energia- és nyersanyagforrásaival maga rendelkezzen és tetszése szerint fejleszthesse. Pontosan ezt jelenti az az amerikai követelés, hogy a Trudeau-kormány módosítsa országos energiatervét, ami Kanada energia- forrásainak 50 százalékát kanadai ellenőrzés alá akarja helyezni 1990-ig. Ezzel párosul egy másik követelés, amely szerint vessék el az idegen befektetéseket ellenőrző törvény módosítását, amely a parlamentet és a kormányt felhatalmazná, hogy azok szabják meg, hogy amerikai, vagy más idegen fiókvállalat Kanada nemzeti érdekét szolgálja-e. A Reagan kormány lényegében azt követeli, hogy például az energiakérdesben a kanadai nép vegye tudomásul, miszerint ami jó Wall Street-nek, az legyen jó Kanadának is. A Reagan kormányzat valóságos gyarmatként tekint Kanadára, mint valami banán-köztársaságot (hasonlóan Középes Del-Amerikához) kezeli, mellyel tetszése szerint rendelkezhet. Ezt a nyomást mind nyíltabban alkalmazzák az ottawai kormányra és nem riadnak vissza attól sem, hogy megtorlásokkal fenyegetőzzenek, ha nem engedelmeskedik. Az az óVókosen "demokráciát", "emberi jogokat" prédikáló kormány teszi ezt, amely nem hajlandó szankciót alkalmazni a délafrikai fajüldöző, vagy a chilei fasiszta rezsim ellen. Szerencsétlenségünkre a polgári sajtó és minden tájékoztató szerv, a konzervatívok és egyes liberális körök ma is készek Kanadát kiárusítani személyi és pártérdeku hasznokért. Ezt a nemzeti erdekellenes folyamatot, az országvesztést csak a baloldali pártok példamutatásával, a szervezett munkás és demokratikus tömegek hazafias helytállása háríthatja el. Reaganék támadása azonban jóval túlhaladja az energia, nyersanyagforrásaink és amerikai alvállalatok kereteit. így Reaganék semmit nem tesznek a Kanadát pusztító savaseső fékezésére, nem hajlandók halászati egyezményre, va^y a Kanadát károsan érintő autóegyezmeny'módosításra, s'ót több hasonló hátrányos, alárendeltséget jelentő egyezményt akar. Wall Street, Reagan védelme alatt Kanadát és Mexicót "közös piaci" keretbe akarja kényszeríteni, igy próbálja teljessé tenni, hogy az egész amerikai kontinensen teljesen szabad kezet kapjon. Ezek tetejébe az USA magas kamatpolitikája Kanadába exportálja a maga gazdasági válságát, ami a kanadai monopóltőke, az elégtelen kormánypolitika következtében már eddig több, mint 1 és fél millió munkanélkülit, gyárak bezárását, farmok, házak elvesztését idézte elő. Súlyosabba teszi mindezt Reagan fegyverkezési programja. Abba igyekszik belehajszolni Kanadát is. így szítja az ellenségeskedést a világban, gáncsolja a nemzetek közti normális kapcsolatokat, kereskedelmi forgalmat, ami egyik legfontosabb enyhítője lenne a süllyedő gazdasági válságnak. Kanada népének létérdeke, hogy kormányát cselekvésre bírja, hogy az ország energia, nyersanyagforrásait és idegen vállalatok államosítását végrehajtsa. A szélesedő béke mozgalomnak is ez elsőrendű feladata; egy szuverén, (független kanadai külpolitika számottevő erő lehet a nemzetközi béketörekvésekben is. Uj kísértetváros A karácsony előtti napon Reagan elnök kijelentette: "Nagyon aggódom a munkanélküliek helyzete fölött. Igen egyszerűen megoldhatjuk ezt a problémát: javaslom, hogy minden munkáltató vegyen fel egy munkanélkülit, s miután több vállalat van, mint munkanélküli, amennyiben elfogadják javaslatomat, megoldjuk a munkanélküliség kérdését." A Bethlehem Acelvállalat, az ország második legnagyobb acéltermelöje, mely par évvel ezelőtt az acéltermelés 20 százalékát állította elő, azonnal válaszolt Reagan elnök kérésére és bejelentette: "1983-ban elbocsátunk 10.000 munkást. Lezárjuk a Lackwanna-i üzemünket, ahol 7.300 munkást akalmazunk és elbocsátunk a Johnston, Pa.-i üzemből 2.700 munkást." A jelek arra mutatnak, hogy egyre több munkáltató nem Reagan elnök javaslatát, hanem a Bethlehem Acélvállalat példáját követi majd. Mindezt csupán egy érv alapján: ha nem tudják a gyárat profittal üzemben tartani, akkor lezárják. * Villámcsapásként terjedt el a hir Lackawanna lakosai között. A már eddig munka- nélküli 3.500 és az elbocsátandó 4.000 munkás képtelen uj munkaalkalmat találni. George Smytek, állami közgazdász szerint az üzem lezárása 8.000 vasúti és az üzemmel kapcsolatos más szolgálatokat nyújtó munkás is a munkanélküliek sorába kerül. Ennek elkerülhetetlen következményeként a fiatalok kénytelenek lesznek elhagyni a várost es máshol munkát keresni. Csak az idősök fognak ottmaradni. "Kísértetváros lesz Lackawannából"- mondja David Tetman, a munkások egyike. * A város vendéglőjében, az acélmunkások szakszervezetének épületében, a templomban, a borbélynál csupán egy témáról beszélnek: az üzemlezárásról. Fred Plandowski, darukezel'ó ezt mondja: "Úgy vélem, hogy a hozzá nem értő vezetés es az, hogy az üzem munkásai által szerzett hasznot nem ebbe, hanem a Bristol, Indiaijában levő modern üzembe fektették be, okozza az üzemlezárást." Donald H. Trautlein, a vállalat szószólója ezt mondja: "Az autóipar pangása, a magas munkabér es a külföldről behozott acél teszi szükségessé az üzem lezárását." Tom McMasters, aki 19 éve dolgozik az üzemben, ezt mondja: "A vállalat ultimátumot adott a munkasoknak, lényeges engedményeket követelt, minden ellenszolgáltatás nélkül. Azt mondták: vagy elfogadjuk, amit követelnek, vagy lezárják a gyárat." Mindenki az üzemlezárásról beszél, de senki sem tudja, mitévők legyenek. Milyen az élet az DK-ban? A Hitler előtti időkben a kultúra nagyjából a polgárság, a középosztály és a felsőbb osztályok tulajdona volt. A ^ munkásságnak nem sok alkalma volt iskolázáshoz, kultúrához jutni. Az NDK akotmany 18. cikkelye leszögezi, hogy "a szocialista társadalom egyik alapköve a szocialista nemzeti kultúra. Az NDK istápolja és védif a szocialista kultúrát, amely szolgálja a beket, a humanizmust és a szocialista társadalom fejlődését." A Bitterfeld-i Elektrokémiai Müvek 1959. nyarán tartotta a Dolgozók Első Kulturális Fesztivál-ját, melyben 10.000 műkedvelő és 5.000 hivatásos művész vett részt. Öt év múltán a népművészeti csoportok létszáma 21.000-re gyarapodott, ebben 5.000- en kórusokban, 350-en filmstúdiókban, 2.000-en- színházban, 80-an szimfonikus zenekarban működtek. A Bautzen-i VEB Waggonbau dolgozói szerveztek egy zene- Karz, mozicsoportot, bélyeggyűjtő klubot, olajfestö és írói műhelyt, irodalmi fórumot, és politikai szatíra-kabarét. Rendszeresen tartanak olvasói fórumot. Amikor ezek a csoportok működnek, a résztvevők fizetett szabadságot kapnak az üzemtől, a költségeket a szakszervezet fedezi. Nagyon sok ilyen amatőr csoport országos tekintélynek Örvend. A Schwedt-i petrókémiai müvek kapcsolatba lépett egy a községben élő idős festőművésszel, es megbízásokkal látja el az üzem helyiségeinek diszitesere: egy falfestmény az étkezőben, egy olaj- festmény a gyulesteremben, stb. A győzelem után át kellett szervezni az iskolai és oktató rendszert. Ki kellett irtani a fasiszta elmélet minden gyökeret. Két éven belül kiképeztek gyorstanfolyamok utján 43.000 uj tanítót, külön egyetemi előkészítő tanfolyamokat szerveztek munkás- osztályi fiatalok felső-iskolai oktatói képesítésére. Felső iskolák diákjainak 1945-46-ban csak 19%-a származott munkás- és paraszt családokból, 1949-re ez a szám 36.2%-re emelkedett. Az oktatási szint feljavítására az 1965-ös törvény létrehozta a tízéves általános politechnikai iskolát. Kezdve a 7. osztállyal, a tanulók egyszer egy héten fél napot töltenek valamely gyárban, farmon, vagy más munkahelyen, ahol megismerkednek a munkásélettel. A törekvés arra irányul, hogy minden osztály nyerjen egy "védnököt" valamely üzemben, vagy intéz- ' menyben. A védnökök többször egy évben találkoznak a gyerekekkel, megmutatják nekik a munkahelyeket, elmagyarázzák az üzem működését; együtt ünneplik velük az évzáró vizsgákat, karácsonyt, stb.; kirándulásra viszik őket. Gyakran az üzemek és a szakszervezetek gondoskodnak védenceik iskolai felszereléséről is. Azok részére, akik egyetemre, vagy más felső-oktatási intézetekre akarnak menni, megszerveztek a 12 éves "Meghosszabbított Középiskolai" tanfolyamot, melyre verseny-vizsga alapján jutnak be. Ehelyett választható a tiz éves iskola után a három éves tanonc tanfolyam. Nagyon sokan ezt választják inkább. Minden oktatás és tankönyv díjtalan. Az NDK-ban 1949-ben a munkástábornak csupán 19%-a volt szakmunkás, 1977-re ez 60%-ra emelkedett, 1985-re azt tervezik, hogy 70% lesz szakmunkás, vagy magasabb képesítésű dolgozó. Az 1977-8. iskolaévben csak 2.5% nem kívánt a tiz évesnél magasabb képzést. Vágó Oszkár
